Valóságos megtérés nélkül nem lehet a világ befolyásától elszakadni
Az első és legfontosabb tanulsága a fenti igeszakaszban felolvasott paradigmának, hogy Ábrahám példáját követve a ma élő keresztényeknek is élő hittel kell rendelkezniük, ami elválasztja őket ettől a világtól. Lót hite – Ábrahámmal ellentétben – már nem volt elegendő arra, hogy különszakítsa őt Szodomától és Gomorától, aminek később a következményeit is viselnie kellett.
„A jövő azoké a keresztényeké, akik Ábrahám példáját követik!”
A közösség (=koinónia) ugyanis egy olyan szoros kapcsolatot jelent, ami összeköti a feleket úgy, hogy az egyik személy részesedik a másik személyből és ez fordítva is így van. Ezért nagyon fontos, hogy a keresztények teljes kizárólagossággal Istennel vállaljanak közösséget, mert a bűn megtöri ezt a közösséget és automatikusan a Sátánhoz köti az embert.
Isten azért helyezte természetfölötti védelem alá Ábrahámot mert ő már teljes mértékben elszakította magát a bűn befolyásától. Ezért őt nem fenyegette a Szodomára és Gomorára irányuló isteni ítélet, ez pedig lehetőve tette, hogy közbenjáró szerepet töltsön be Isten és a bűnös emberek között.
Nekünk sem szabad haraggal és megvetéssel viszonyulnunk a kortársaink felé, hanem a híd szerepét betöltve be kell vonnunk őket az Istennel való megbékülésbe. Sajnos ma a keresztény világban nagyon sok olyan hívővel találkozni, akik nem szakították el magukat teljesen a világ befolyásától és csak egy részleges megtérést hirdetnek, ami viszont nem elégséges az Istennel való mély és őszinte közösséghez.
„A megtérés lényege a gondolkodásmód megújítása és a régi életvitel megváltoztatása! Ezek nélkül
nem lehet valóságos megtérésről beszélni!”
A világtól való elszakadás sem azt jelenti, hogy a keresztényeknek ki kellene vonulniuk szociológiai értelembe véve a világból, hanem sokkal inkább erkölcsileg kell szakítaniuk a világ gondolkodásával, miközben a só szerepét betöltve élik a mindennapjaikat. Ezért Jézus sem azért imádkozott, hogy Isten vegyen ki bennünket ebből a világból, hanem azért, hogy tartson meg bennünket ebben a világban.
Ne a látható dolgokból induljunk ki
Szodoma és Gomora valóságos problémája sem biztos, hogy megmutatkozott volna, ha Ábrahám is bemegy az Úr anygalaival a városba. Ő ugyanis egy közismert személy volt, aki segített megmenteni a várost és valószínűleg tisztelettel és szeretettel viszonyultak volna hozzá. Az inkognítóban lévő angyalokkal szemben azonban megmutakozott, hogy milyen romlás is volt igazából a városban.
Ehhez hasonlóan a ma élő keresztények is sokszor csak a szép és jó dolgokat hajlandóak észrevenni, amikor a világra néznek, mert könnyebb nem tudomást venni a mélységben gyökerező problémákról. Szodoma és Gomora városokon belül a természetes nemi identitást képviselő emberek már kisebbségben voltak, de ott ez egy lokális probléma volt, nem érintette a teljes térséget ez a probléma. Sajnos ma már az egész világon egyre elfogadottabb a homoszexualitás, az abortusz és sok más olyan természetellenes szexuális averzió, ami teljesen szembe megy Isten Igéjével.
A szexuális bűnök sajátossága ugyanis, hogy tompává teszik az emberek szellemét az igazság meghallására, mivel kiveszik az Isten megismerésére való képességet az emberi szellemből. Nem véletlenül beszél Hóseás próféta is a paráznaság szelleméről, ami a próféta idejében egész Izraelt távol tartotta a megtéréstől.
A jövőt csak kinyilatkoztatásból lehet helyesen megismerni
Ábrahámnak bár nem volt kijelentése arról, hogy mi lesz Szodoma és Gomora sorsa, de helyesen beleérzett az isteni ítélet súlyosságába, ami arra késztette, hogy közbenjárjon a bűnös emberekért. Ma a keresztényeknek Ábrahámhoz hasonlóan helyesen kell látniuk a világ valódi állapotát, miközben aktívan igyekeznek megmenteni a bűnös embereket.
Ezékiel szerint a szodomaiak másik nagy problémája a kevélység volt, ami szintén távoltartotta őket a megtéréstől.
„A kevélység képtelenné teszi az embert a változásra, egyszerűen taníthatatlannná válik tőle.”
Isten a világ jövőjét és az Ő népének a jövőjét is világossá tette a Bibliában, ezért a mi felelősségünk, hogy melyiket választjuk! Ezt a kettőt nem lehet összekeverni, mert Isten Szodoma és Gomora esetében is nagyon élesen szétválasztotta az istentelen városlakók sorsát az Őt követők sorsától.
Ebbe az is beletartozik, hogy a keresztényeknek nem kell félniük a világra váró ítéletektől, mert Isten gondot visel az Ő népéről. A félelemmel szemben pedig a leghathatósabb fegyver, ha a hívők tele vannak Szent Szellemmel és a reménységüket nem vízszintes, hanem függőleges irányba fordítják.
„A reménységünk alapja ugyanis nem más, mint hogy Jézus Krisztus felment a mennybe és ma is ott van és közbenjár értünk. Ez a reménység az, ami nem szégyenít meg!”
