A szombati istentiszteleten Zakariás próféciája alapján átfogó képet kaphattunk Isten azon prófétai idővonaláról, amelyből megtudhatjuk az Úr egyetemes programját az Ő királysága megvalósulásának menetére vonatkozóan.

Korszakunkban, a nemzetek idején is Jeruzsálem kiemelkedő jelentőséggel bír nemcsak a keresztények számára, de a jövőt illetően is. Itt feszítették keresztre és támadt fel Jézus Krisztus, ezen a területen van a halandóságnak és a halhatatlanságnak a találkozási pontja, itt lépett be a halhatatlanság és az örökkévalóság a fizikai világba. Ide érkezett meg a Szent Szellem, ezen a helyen jött létre az egyház és innen indult el a szolgálata. 

Isten Jeruzsálemen keresztül fogja az Ő királyságába a népeket is bevezetni; ez a világtörténelem célja, a folyamat pedig már valójában a szövetségekkel elkezdődött. Ma a globális konfliktusok oka az, hogy a világ vezetőinek teljesen más koncepciója van a jövővel kapcsolatban, szembe mennek Isten akaratával.

Isten egyetemes programja

"Az Úr angyala pedig felele, és mondá: Seregeknek Ura! Meddig nem könyörülsz még Jeruzsálemen és Júdának városain, amelyekre haragszol immár hetven esztendő óta?
És nyájas szavakkal, vigasztaló szókkal felele az Úr az angyalnak, aki beszél vala velem.
És mondá nékem az angyal, aki beszél vala velem: Kiálts, ezt mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel!
De nagy haraggal haragszom én a hivalkodó népekre, akikre kevéssé haragudtam ugyan, de ők gonoszra törtek.
Azt mondja azért az Úr: könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez; benne építtetik meg az én házam, szól a Seregeknek Ura, és mérőzsinór nyújtatik ki Jeruzsálem felett.
Mégis kiálts, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Bővelkedni fognak még városaim a jóban, mert megvigasztalja még az Úr a Siont, és magáévá fogadja még Jeruzsálemet!
Majd felemelém szemeimet, és ímé, négy szarvat láték.
És mondám az angyalnak, aki beszél vala velem: Mik ezek? És monda nékem: Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát, Izráelt és Jeruzsálemet.
Azután mutata nékem az Úr négy mesterembert.
És mondám: Mit jöttek ezek cselekedni? Ő pedig szóla, mondván: Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát annyira, hogy senki sem emelheti vala fel fejét: de eljöttek ezek, hogy elrettentsék őket, hogy letörjék a pogányok szarvait, akik szarvakkal támadtak vala Júda földe ellen, hogy szétszórják azt." (Zakariás könyve 1.12-21)

Zakariás próféta könyve egy prófétai idővonalat mutat be számunkra, amelyből megtudhatjuk Isten egyetemes programját, az Ő királysága megvalósulásának menetét. Mindezek végén

Jeruzsálem olyan vigasz lesz a világ számára, mint amilyen a férfi számára anyja vigasztalása.

Az egész üdvtörténet Isten királyságának az előkészítéséről szól. A kezdetekkor a föld Isten uralma alatt állt, azonban a lázadás után ez az uralom megszakadt, és létrejött egy Isten ellenes berendezkedés. A Mindenható pedig elkezdte az Ő programjának az előkészítését, hogy ezt a berendezkedést felváltsa az Ő uralma. 

Ehhez azonban az szükséges, hogy Isten a menny és a föld közötti egyensúlyt helyreállítsa, ami végső soron az emberen keresztül történik, hiszen a testünk már most is tud kapcsolódni a Szent Szellemhez, és el tudja raktározni Isten erejét, amely záloga a testünk feltámadásának (ez is része az Isten egyetemes programjának).

Az első helyreállítási pont a Noéval kötött szövetség volt, amelynek lényege az állam alapja, miszerint a jót jutalmazni, a rosszat pedig büntetni kell.

Isten dicsősége a földön

Isten dicsősége a Sínai hegyen jött le a mennyekből, és egy darabig a sátorban tartózkodott. Majd az Úr Dávidnak mutatta meg azt a helyet, amelyet meghatározott a sekina számára, ez nem más volt, mint Jeruzsálem. Ezért építette fel Salamon a templomot, ahová leszállt a dicsőség, ami a papi és a mózesi áldozati rendszeren keresztül biztosította Izrael számára – korlátozott módon – az áldást a Szentély pusztulásáig. Ezt évente a nép részéről szükséges volt megújítani. Annak a megértésére szolgált, hogy milyen áldásul van a sekina jelenléte a nemzetek számára.

A dicsőség leküldésének a célja az volt, hogy egy újabb fázisba lépjen a világ Izrael által azon az úton, amely az Isten uralmába vezet.

Izrael azonban sajnálatos módon a szövetség rá eső részét nem tartotta meg, amelynek következtében – sok figyelmeztetés után – Isten megelégelte az engedetlenséget, a próféták üldözését, és a Szentély lerombolása után visszavonta a sekinát a mennybe. Ezékiel próféta számol be arról, hogy hogyan távozott Isten dicsősége kelet felé, ami hatalmas világtörténelmi eseménynek számított. Ennek következtében a város kiszolgáltatottá lett az ellenség számára, és így kezdődött el Jeruzsálem pusztulásával, i.e. 586-tól a nemzetek ideje. A sátán is kiválasztotta Jeruzsálemet, ezért van hatalmas szellemi erő megszállása alatt, és ezért nagyon nehéz visszaszerezni is.

Ahhoz azonban, hogy Jeruzsálem a jövőben ne a gonosz által kiszolgáltatott város legyen, szabadulásra van szüksége – erről beszél Jézus Krisztus is a Lukács evangéliumában (Lukács 21:24). Amíg Jeruzsálemet pogányok tapossák, addig látható módon nem jön el Isten országa a földön. Elengedhetetlen, hogy mi keresztények is imádkozzunk a városért, annak jövőjéért, valamint azért, hogy Isten dicsősége újra leszálljon ezen a helyen, amely a királyok Királya uralmi területének centruma lesz. Ekkor fognak megoldódni globális szinten a problémák, és ez fogja az emberek felemelkedését is eredményezni.

Napjainkban az átrendeződés már megkezdődött, ez azonban egy folyamat, és még csak pogány keretek között zajlik. Benne van már Isten rejtett keze, de a nagyhatalmaknak még szintén jelentős szerepük van, Izrael hányattatása még tart, a mai napig a fennmaradásáért küzd.

Zakariásnál az olvasható, hogy Isten féltő (féltékeny) szeretettel szereti Jeruzsálemet. Bár az ellenségnek átadta, de a szemét a városon tartja, mindent megtesz azért, hogy védelmében részesítse.

Jeruzsálem jövője még dicsőségesebb lesz, mint a múltja volt. Ezért mi keresztények is tekintsünk úgy a városra, mint a reménységünk fővárosára. Itt fog tartózkodni a Messiás, innen fog kiáradni a sekina, immár nem korlátozott mértékben, ahogy az Ószövetségben, és a föld minden részén látható lesz Isten uralma, tele lesz a föld dicsőséggel.

A 15. vers szerint Isten a nemzetekre haragszik, mert ugyan Ő maga rendelte őket az ítélet eszközéül, de sokkal több kárt okoztak, mint amennyi a kompetenciájuk volt. Ezért Isten ígéretet tesz, hogy visszafordul Jeruzsálemhez, és a négy gyászünnepet, azaz a negyedik, az ötödik, a hetedik és a tizedik hónap böjtjét vigalommá és örvendezéssé teszi (Zakariás 8:19)

Az itt említett időpontok, gyásznapok: 
1.    Jeruzsálem elfoglalása
2.    Szentély pusztulása
3.    Gedáliás meggyilkolása
4.    Jeruzsálem ostroma

1967 óta kezdett a gyász örömre fordulni, amikor Izrael visszafoglalta Jeruzsálem óvárosát. Azzal, hogy az Úr visszafordult Jeruzsálem felé, egy egész más geopolitikai helyzetet teremt, hiszen elkezdett működni újra Izrael természetfeletti védelme.

A négy szarv és a négy mester 

Zakariás könyvében (1:18-19) olvasunk négy szarvról is, amelyek agresszív, politikai hatalmakat jelentenek. A négy szarv Izrael elnyomóit jelképezi: Asszíriát, Babilont és a Római Birodalmat. A jövőben létrejövő negyedik világbirodalom lesz az az antikrisztusi, globalista rendszer, amelyben minden nemzet hadserege fel fog vonulni Izrael és Júda ellen. 

Az Úr a globalista birodalom ellen négy mesteremberrel (az eredeti héber nyelv alapján kovácsnak is fordítható) fog védekezni. Ez a küzdelem a nemzetek idején, azaz ebben a korszakban zajlik. A négy mesterember az alábbiak jelképe:

Egyház, eklézsia: a gonosz angyalok és az antikrisztusi rendszer akadályozója, amely ennek a világkorszaknak az ítéletét és halálát képviseli. Az egyháznak is az a szerepe Isten üdvtervében, hogy az embereket felkészítse az Ő királyságának a visszatérésére. Nem test és vér ellen harcol, hanem szellemi erőkkel, ha felnő az Efézusiakhoz írt levél 6. fejezetében foglaltakhoz, és realizálja a Jézus Krisztus által megszerzett győzelmet a gonosz fejedelemségek és hatalmasságok felett. Ennek velejárója az is, hogy az utolsó időkben hirdettetik majd a világon az evangélium, melynek hatására megszámlálhatatlan sokaság fog megtérni az Úrhoz (Máté 24). 

Izrael: változásokat fog hozni a Közel-Keleten és a globális folyamatokban. Ezt jelenleg katonai erővel teszi, a jövőben azonban – a Templom felépítésével és a két tanú feltámadásával – spirituális módon fogja előkészíteni Isten tervét a világra vonatkozóan. Zakariás szerint (12:6) Jeruzsálem tovább is a helyén marad Jeruzsálemben.

A természetfeletti lények és angyalok beavatkozása a világ eseményeibe (ezek ítélő és pusztító, de védelmező és harcos angyalok is). Ide sorolhatjuk a Jelenések könyvében említett négy lovast és a hét trombitás, valamint a hét pohár kitöltését végző angyalt. Ezek mind globális ítéleteket jelképeznek. 

E folyamat végén fog visszatérni a földre a Messiás a szentekkel, hogy Izraelt megtámogassa és kezdetét veszi a komoly földrajzi változásokkal (Zakariás 14:8-9) járó Messiási időszak a földön, amelynek centruma Jeruzsálem lesz. Erről számol be a Jelenések könyve:

"És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hívatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.
És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga.
És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.
És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve.
És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját.
(…)
És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ül vala és az ő serege ellen.
És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette ő előtte, amelyekkel elhitette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették, és akik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének:
A többiek pedig megöletének a lovon ülőnek kardjával, amely az ő szájából jő vala ki; és a madarak mind megelégedének azoknak húsával." (Jelenések 19:11-15, 19-21)