Alapvetően a keresztény élet egyfajta igazi tüzes, harcos magatartásformát igényel, mely abszolút lojális Isten akarata irányába, melynek teljes mértékben alárendeli magát, és a teljes életét e nemes cél szolgálatának rendeli alá. Az egyháznak az a feladata, hogy Isten harcába beálljon az evangélium hirdetése által. Amikor erről a nemes küzdelemről gondolkodunk, fontos tisztáznunk magunkban, hogy bizony nem testtel és vérrel van tusakodásunk, hanem a hatalmasságokkal, melyek az égben vannak. Amennyiben megértjük a világ szellemi struktúrájának a felépítését, és azt, hogy e világkorszak a szellemvilágnak lett alárendelve és nem az embereknek, akkor tisztábban tudjuk értelmezni mind a múlt, mind a jelen eseményeit, valamint hatékonyabban tudunk a Isten mellett harcolni.

Jézus Krisztus a tanítványait azzal a küldetéssel bízta meg a feltámadása után, hogy menjenek el, és hirdessék az Ő evangéliumát minden nemzet számára. Fontos azonban leszögezni, hogy ez már a kezdeti időszakban sem ment zökkenőmentesen, sőt Pál apostol szolgálatát tanulmányozva egyértelműen megállapítható, hogy az evangélium terjedését mindig is ellenséges erők próbálták és próbálják akadályozni. Ezért nekünk is mint Jézus Krisztus jelenlegi földi képviselőinek, az a feladatunk, hogy alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt bátran hirdessük az evangéliumot, mint akik nem embereknek, hanem Istennek akarnak engedelmeskedni!