A szombati ünnepi pünkösdi istentiszteleten a Szent Szellemmel való közösség volt a prédikáció fő üzenete. Hogyan tudjuk megőrizni a Szent Szellem jelenlétét? Milyen akadályok állhatnak a Szent Szellemmel szemben, és hogyan tudjuk ezeket legyőzni? – ezekre a kérdésekre kaphattunk választ az este folyamán.

"És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.
Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad." (János 14:16-17)

Ha már szellemben élünk, a következő nagy feladat az, hogy szellemben is járjunk. A pünkösdi karizmatikus ébredésben sokféle tapasztalat van ezzel kapcsolatban, és sajnos nem mindegyik jó. Bár vannak sokan, akik megőrizték a Szent Szellemet, de sajnos többen el is veszítették; van, aki csak ideiglenesen, de van, aki véglegesen.

Pedig az új szövetség szolgálata a Szent Szellem szolgálata, Nélküle tehát nem tudunk az új szövetségben megmaradni. A világi keresztények nem tudják megragadni a Szent Szellemet. De egy szellemi keresztény is el tud idegenedni és szakadni a Szent Szellemtől, ha testi módon él.

A galaták például érzelmi nyomás, hamis tanítás által igézet alá kerültek. A Szent Szellem mozgása, munkája vallásos prédikáció miatt is le tud állni. Az igézés azt jelenti, hogy az emberek szellemi felfogóképessége sérül, elszakadnak a hittől és a Szent Szellemtől. Ha az ember vallásos, száraz gyülekezethez tartozik, ugyanez történik. Az Ószövetségben is ez volt a probléma, betű alapú volt az Úrral való kapcsolat, az Újszövetségben azonban a Szellem az, aki megelevenít. A keresztény élet nem válhat formalitássá, mert a Szent Szellem elhagyja az ilyen szolgálatot.

A keresztény élet csak akkor van biztosítva, ha a Szent Szellemmel valódi közösségünk van.
A hívők számára az a legnagyobb kihívás, hogy újabb és újabb falak épülnek fel a Szent Szellemmel szemben, és az egy folyamatos munka, harc, hogy ezek a falak újra és újra leomoljanak, hogy az emberek könnyen tudjanak a Szent Szellem jelenlétébe kerülni, és a természetük meg tudjon változni. 

Jézus a példaképünk

Jézus a minta arra, hogy milyen módon kell a Szent Szellemet követni, és hogyan tud megvalósulni az, hogy a Szent Szellem folyamatosan végzi bennünk a munkáját, alakítja át a természetünket, hiszen csak így tud tisztán kiáradni belőlünk.

Pszichikai erővel mindez nem megy, arra van szükség, hogy folyamatosan építsük a Szent Szellem jelenlétét. Ha bálványimádó szellemek jelenlétét építik a keresztények, lehet, hogy a bálványimádó helyen jól érzik magukat, de ha haza mennek, az a szellem lesz úr az életükben, amelyet megerősítettek.

Jézus életében a legnagyobb kihívást a vallásos démonok jelentették. A farizeusokat és az akkori uralkodó osztályt félelem töltötte el, mert azt látták, hogy Jézus Krisztus blokkolja az ő erejüket. 

A Galatákhoz írt levél 3. fejezete alapján a Szent Szellem hit által végzi a nagy munkát bennünk, hogy Ábrahám áldásából részesüljünk. Isten Szelleme nyitja meg a Menny áldásait. Ha nincs jó közösség, és nem szellemben keressük a javakat, csak „csurran-cseppen” az áldásból, de valójában nem tudunk igazán részesülni belőle. A farizeusok állandóan belekötöttek Jézusba, de Ő nem engedte, hogy kimozdítsák.

Ha megállunk, folyamatosan tudunk növekedni, erősödni, így leszünk alkalmasak a Vele való járásra. Ahogy megszentelődünk, átalakulunk (a természetünket folyamatosan pucolja, az ótermészetünk romjait takarítja), a szellemünk Isten akarata szerint működik, és így leszünk egyre kompatibilisebbek az Úrral, és tudunk Vele egyre jobban együtt járni, ezáltal részesülünk Krisztus jelleméből és természetéből.

Mi építhet ki akadályokat?

Az, hogy milyen az ember viszonyulása a Szent Szellemhez, kulcskérdés. Az alap az, hogy Isten kitöltötte a szellemét, Ő már eldöntötte, hogy ébredést akar. Az Istennel való közösséget azonban ne alacsonyítsuk le a programok szintjére! A Szent Szellem azért jött, hogy Jézus Krisztust magasztalja fel, és nem azért, hogy a programjainkat megáldja. 

A Szent Szellem előtt akadály a természetfeletti tagadása is. 

A Szent Szellemmel szemben hatalmas irigység is megnyilvánul. A vezetők sokszor versengenek egymással. Pedig Isten az, aki dönt, és nekünk tisztelnünk kell az Ő szuverenitását, hiszen joga van azt választani, akit Ő akar.

Sokakban intellektuális hit keletkezik, azaz nem szívből származik a hit. Nem megoldás, ha az ember csak tömi a fejét, legyen az akár valódi ismeret is, mert le tudja állítani a Szent Szellem áradását. Szívvel hiszünk az igazságban. A Rómaiakhoz írt levél 1. fejezete szerint, ha az ember felmagasztalja azt, ami a fejében van, felfuvalkodik. Az intellektualizmus szellemi vakságot okoz. Ilyenkor az Ige nem tud táplálékul szolgálni, mert valójában nem tud az ember éhes és szomjas lenni. De ha nem vagyunk testi keresztények, nem tudunk Ige, táplálék nélkül élni.

Mindig meg lehet mérni az Úrral való kapcsolat minőségét:
1.    Milyen a közösségem az Igével?
2.    Mennyire szeretek imádkozni?

Ne éljünk huzamosabb ideig pszichikai életet, a Szent Szellem nem marad meg a testi emberben! 

Bibliai példák 

Bálám az egyik negatív példa, akit végleg elhagyott a kenet. De Sámson története is felemásan végződött, mert a kenet ideiglenesen elhagyta őt is. Saul élete is nagyon tanulságos, a depresszió szelleme szállt rá.

„Sámuel pedig monda: Vajon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Íme, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.” (1Sámuel 15:22-23)

Itt lázadásról van szó, mert a Szent Szellem kijelentette Saulnak Isten akaratát, de ő tudatosan állt ellen, a saját vágyait, elgondolásait követte. Ez a Biblia szerint varázslás. 

Aki betöltekezik Szent Szellemmel, afelé az Úr követelményei nagyobbak. A kenet elhagyása a legborzalmasabb, a legkiábrándítóbb. Ne szomorítsuk meg és oltsuk meg a Szent Szellemet!

A megigazulás alapja, hogy a természetem szellemi, nem testi; ez folyamatos formálódás következménye, és nagyon kell vigyázni, hogy a Szent Szellem folyamatosan tudja végezni bennünk ezt a formáló munkát. (2Korintus 3. fejezet: A Szent Szellem által változik a természetünk Krisztus hasonlatosságára.)

A változás olyan szembetűnő, hogy a környezet is látja, mert a szellem gyümölcsei nyilvánulnak meg. Olyan bűnöket tud az ember ezáltal elhagyni, amelyeket addig soha nem tudott. Jelen van ilyenkor az életünkben a szeretet, az öröm, a békesség, az önuralom, a szelídség, a türelem, a jóság. A rosszindulat elhagyja az embert, és ha próbálkozik is ez a gonosz érzés, a szellem gyümölcsei erősebbek. A kísértésekben a belső erőforrás rendelkezésre áll, és az ember már ellene tud állni a bűnnek.

Ha ott vannak bennünk a Szent Szellem gyümölcsei, ez azt jelenti, hogy Ő valóságosan munkálkodott bennünk. 

Ne éljünk testi módon! Ha azt akarjuk, hogy a Szent Szellem használjon bennünket, Szent Szellemben kell járni. Krisztus szelleme uralja a személyiségünket!

A Júdás levélben leírtak sajnos ma is érvényesek. Vannak emberek, akik korábban betöltekeztek Szent Szellemmel, de elhagyták a kenetet, elszakadtak tőle, és pszichikai keresztényekké váltak. Az ilyen hitehagyott hívők gyakran csúfolódók lesznek, és azt gondolják, hogy nélkülük megáll Isten munkája. Az ilyen csúfolódás rövid ideig tud kellemetlenséget okozni a szellemi keresztényeknek, mert van ereje, de idővel ezek a beszédek elerőtlenednek.

Ha hitben élünk, ezeken a nehézségeken átmegyünk. A háborúban nincs idő ilyenekkel foglalkozni, „kereszt előttem, világ mögöttem” mentalitás és elkötelezettség kell, hogy jellemezzen minket! Ha letettem az életemet az Úr kezébe, ne vegyem vissza! Ez az igazi áldozat. És ilyenkor mi is számíthatunk az Úr védelmére: aki minket bánt, az az Ő szeme fényét bántja. 

Akármilyen negatív tapasztalat, csalódás is ér, ne hagyjuk hogy ezek elidegenítsenek az Igétől, az imádkozástól, a szellemi élettől. Gondoljunk arra, hogy az első keresztényeket is rengeteg háborúság érte, mégis tudta őket használni az Úr, ezért vagyunk ma itt, ezért tudtunk kereszténnyé válni, és ezért ismerhettük meg a Bibliát. Isten terve az, hogy rajtunk keresztül áldja meg a településeinken lakókat, a környezetünkben élőket.

Kötelezzük el, rendeljük alá magunkat a Szent Szellemnek, hogy megnyilvánuljon rajtunk Isten országának az ereje!