Jézus Krisztus földi szolgálatának idejére egy gazdasági, pénzügyi központtá vált a Templom. A pénzügyi visszaélések ma is az egyik legnagyobb akadályai tudnak lenni annak, hogy a kereső emberek az Úrral találkozzanak, és elinduljanak az Istennel való együttélésben. Mit tudunk tenni mindezek megakadályozásában? – erre a kérdésre kaphattunk választ a szombati istentiszteleten.

Mert közel vala a zsidók húsvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat, amint ülnek vala:
És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájukat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
És a galambárusoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.
Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.
Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?
Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.
Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, amelyet Jézus mondott vala.
Amint pedig Jeruzsálemben vala húsvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, amelyeket cselekszik vala. (János evangéliuma 2:13-23)

Ez a történet bemutatja, hogy Jézus korában a Templom egy gazdasági, pénzügyi központként is funkcionált.

 A Templomnak három része volt: 

-    Udvar (Izrael udvara és a pogányok udvara)

-    Szentély

-    Szentek szentje

A külső udvarban alapvetően Istent kereső emberek voltak, ahol az apostolok és Jézus Krisztus is többször tanított, itt osztotta meg az Úr az Ő kegyelmét és erejét az emberekkel. Ebben az időszakban az Istent keresők számára funkcionáló külső udvart változtatták át üzleti térré, ahol a kereskedők többszörös haszonnal értékesítették az áldozati árukat, a pénzváltók pedig nagy árfolyamnyereséggel váltották a Római Birodalom különböző tartományaiból érkezők pénzét (amelyek a helyi királynak, kormányzónak, illetve a császárnak a képét tartalmazták) tirruszi sékelre. 

E rendszer működéséhez és fenntartásához szükséges volt a papság hozzájárulása is. Ezáltal a papság nem legitim jövedelemre tett szert a legitim módon szerzett adományokon és tizedfizetéseken felül. E prófétai igeszakaszon keresztül fontos megértenünk, hogy az egyház működéséhez szükséges finanszírozásnak az Isten Igéje által kijelentett módon kell történnie, legitim módon kell biztosítani az evangéliumhirdetők számára a tisztességes jövedelemszerzést. A történet tanulsága alapján akkor keletkezik a probléma, ha az igehirdetők a tisztességes jövedelemmel nem elégszenek meg, hanem részei lesznek az üzleti életnek, amelyet viszont a helytelen célok és a kapzsiság vezérel. 

A történet alapján tehát a papság az üzletet és a profitszerzést helyezte középpontba a Templomban. Ez viszont komoly gátat szabott a külső udvarban lévő, Istent kereső emberek számára abban, hogy meg tudják ismerni Istent, és be tudjanak teljesedni az Ő jelenlétével. Ezáltal a Templom nem szellemi, hanem anyagi, üzleti funkciót töltött be, így az eredeti rendeltetését elveszítette. 

"Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.
És sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az igazság útja káromoltatni fog.
És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad." (2Péter 2.1-3)

Napjainkban is problémát jelent az anyagi haszonszerzés, ha azt a szellemi célok elé helyezzük. Péter apostol ír az Igében az eretnekségről, amely alatt azt kell értenünk, hogy a hamis tanítók titkos módon becsempésznek az egyházba egy olyan irányvonalat, amelynek célja a spirituális élet természetes szintre süllyesztése, az anyagi, egzisztenciális érdekek előbbre helyezése. Számunkra a tanulság az Igéből az, hogy a keresztények által létrehozott intézményekben is – munkaadóként és munkavállalóként egyaránt – megőrizzük a szellemi, erkölcsi és doktrinális tisztaságot az anyagi érdekekkel szemben. 

Ezért fontos megértenünk, hogy amennyiben nem a szellemi élet áll a középpontban az életünkben, akkor egy másik irányvonal keletkezik, amelynek eredménye az, hogy különböző tévtanítások kerülnek az egyházba. A gyülekezetnek és az általa alapított intézményeknek meg kell tudni őrizni a Szent Szellem vezetését, hiszen ha ezt elhagyjuk, hasonló állapotba kerül az egyház a korabeli jeruzsálemi Templomhoz.  Az Ige ismerteti azt is, hogy Jézus Krisztus a Templom minden részét azonosnak tekintette. Ez egy perspektíva számunkra, hogy ne alkudjunk meg. A különböző kommunikációs, oktatási vagy karitatív intézményeket ne elkülönült szervezetként, hanem az egyház részeként tekintsük, és tartsuk meg benne az Úr jelenlétét!

Hasonlóan, ha egy gyülekezet Jézus Krisztus megváltásán alapszik, és azon a Szent Szellem egy szellemi templomot akar felépíteni, azonban a keresztények nem az Úr keresését helyezik az első helyre, akkor az egyház „piacosodik”, üzletszerűvé válik, ennek eredményeképpen egy céltévesztés valósulhat meg, amely tömeg méretű aposztáziát eredményezhet. Ezért fontos az intézményeknek és az intézmény munkavállalóinak is a megújulás, hogy a jellemük, a tevékenységük Krisztust tükrözze. 

Ökrök és juhok

A történetben az ökrök Isten szolgáit jelképezik, a juhok pedig a hívőket. Fontos megértenünk azonban azt, hogy ha az egyházban az ökrök és juhok nem a Szent Szellem vezetését követik, akkor kereskedelmi eszközzé válhatnak, amelynek a haszonszerzés a célja. Isten azonban bennünket azért helyezett az egyházba, hogy közösen munkálkodjunk az üdvösségünkön. Ezért fontos küzdeni egyénileg is az ellen, hogy az ökrök és a juhok ne legyenek termékek, hanem maradjunk meg Isten gyermekeként. 

Kizárólag úgy tudjuk kiszorítani az egyházból a kapzsiságot és az irigységet, ha a középpontban a Jézus Krisztus által megszerzett üdvösség áll. Isten ekképpen tudja építeni az egyházat, és ekként tud megvalósulni az egyház azon funkciója, amely által fényleni tud a világban. Azonban, ahhoz hogy ezt a célt be tudjuk tölteni, szükséges, hogy az emberek egyénileg is felismerjék azt, hogy Jézus Krisztus megváltása és a megváltás által megszerzett vívmányok sokkal nagyobb értéket képviselnek az életükben a földi, anyagi javaknál. Fontos megjegyezni, hogy ezeket az értékeket kizárólag az egyházban tudják megszerezni az emberek. A gyülekezetben ezért azon szellemi tevékenységek szükségesek, amelyek által a közösségek növekedni tudnak (dicséret, igehirdetés és imádkozás). 

A Templom felépítése is Jézus Krisztust tükrözi

A Templom struktúrája a makrokozmosz mintájára épült. A Templom összes része tükrözte a makrokozmosz, azaz a világmindenség felépítését; a valóságnak egy olyan mintája volt, amelyet Jézus Krisztus töltött be. Ez alapján a külső udvar, amely a Templom perem része nem másra, mint Jézus Krisztusra utal, amely szerint Ő az a kapu, akinek a megváltása által be tudunk menni a belső udvarba, majd a Szentélybe, azaz Isten jelenlétébe. Hiszen Jézus a megváltással beteljesítette a külső udvaron történő áldozatot, amelyben a vérontást a rézmedencében történő megmosakodás jelképez, és amely számunkra azt mutatja, hogy az Ő vére által tudunk megszabadulni a bűn szolgaságából.

A Templom struktúrájából kijelentést nyerhetünk arra vonatkozóan is, hogy az Istent kereső hívők ne maradjanak az udvaron, hanem szükséges továbbmenni a Szentélybe, ahol megtalálható volt a menóra (a Szent Szellemet szimbolizálja), amely megvilágította a kenyerek asztalán levő 12 kenyeret (azaz a törvényt, az Igét). Mindez arról ad látást, hogy a Szent Szellem által felkent Ige, azaz kijelentés nélkül az Isten jelenlétébe nem lehet továbblépni az embereknek. Ez egy jelzés is számunkra, hogy a bennünk lévő Szent Szellem által meg tudunk állni a bűnnel szemben, mivel a kegyelem és a bűn kizárja egymást.

A kenyér a táplálkozást jelképezi, amely az Igével való közösséget jelenti, amelyből származik a kijelentés, ami által a hívők meg tudnak szabadulni a bűnöktől és a terhektől. Tehát fontos, hogy a hívők ne maradjanak az udvaron, hanem továbbmenjenek a dicsőségbe, Isten jelenlétébe, ahol a kijelentést tudjuk venni az Igéből, és áldozatot tudunk bemutatni az Úrnak, amely a hívők szellemben való járását és belső megújulását biztosítja.

A fény a keresztény életben a Szent Szellem együttműködését és munkáját is jelenti. A Szentek Szentjéről megjegyzendő, hogy ott azonban már nincs fény, hanem köd van, amelyről Salamon azt állítja, hogy ebben lakozik az Úr. Az Ige és a templomi struktúra által tudunk kapni egy teljes képet a Szentháromságról. Hiszen a frigyláda maga jelképezi Jézus Krisztust, aki megtestesíti az Igét, és főpapként szolgál az Úr előtt. A frigyláda fedelén található vér pedig Jézus vérét és annak kegyelemközvetítő erejét jelképezi, amely örök érvényű a megváltásra vonatkozóan. E vér elfogadása által tudunk Isten jelenlétébe menni és bűnbocsánatban részesülni. Ezen kívül a köd jelképezi a Szent Szellem jelenlétét, ahol az Úr dicsősége lakozik. 

A Templom külső és belső struktúrája tehát bemutatja számunkra azt, hogy a keresztény élet Jézus Krisztussal kezdődik, hiszen Ő a kapu Istenhez, valamint az Ő vérének elfogadása által tud a Szent Szellem jelenléte megmaradni az életünkben. Ezért a keresztényeknek elsődleges célként a szellemben való járást és a szellemi célokat szükséges kitűzni maguk elé, középpontba állítva Jézus Krisztust, és ha ezt megtesszük Isten gondoskodni fog az anyagi szükségleteinkről is.