Jóm kippur prófétai üzenete

A Jóm Kippur ünnepe nem csak Izrael, hanem a nemzetek számára is fontos üzenetet tartalmaz a jövőt illetően. A Zakariás könyvében található próféciák olyan látomásokat is tartalmaznak, amelyek az utolsó időkre vonatkoznak, és amelyek Izrael helyreállítását teszik középpontba – erről tanított Németh Sándor vezető lelkész a szombati istentiszteleten.

Zakariás a helyreállítás prófétája – Aggeus prófétával együtt. Ők ketten erősítették meg a fogságból hazatért zsidókat abban, hogy kezdjék el felépíteni a Templomot és Jeruzsálemet. Üzenetük azonban nemcsak erre a történelmi helyzetre vonatkozik, hanem jelképes módon az utolsó időkre is. A babiloni fogságból hazatérő zsidóság számára a helyreállítás csak részleges volt: valójában előképe annak a nagy, végső helyreállításnak, amely még hátravan. Zakariás és Aggeus üzenetei tehát túlmutatnak saját korukon, és a korszak végére is vonatkoznak. Ez teszi őket ennyire izgalmassá: tele vannak látomásokkal, víziókkal, próféciákkal.

A Szent Szellem sokféle módon leplezi le az igazságot az emberek előtt, de a legteljesebb kijelentés Jézus Krisztuson keresztül történt, aki elhozta a teljességet. Jézus engesztelő áldozata és feltámadása tökéletes isteni mű – nem emberek alkották, hanem a Szentháromság, és ehhez az emberek semmivel nem járultak hozzá. Isten már azzal is hatalmas erőt mutatott meg, hogy Jézus testét újraegyesítette a szellemével; az új korszak eljövetelével azonban teljes erejét és hatalmát fogja megmutatni.

A Zakariás 12. rész a jóm kippur beteljesedését tartalmazza: Zakariás 12:7–13:2.

Izrael spirituális sebezhetősége

A jóm kippur szó jelentése: az engesztelés napja. Ez elsősorban Izraelre vonatkozik – de nem úgy kell érteni, mintha Jézus Krisztus engesztelő áldozata még egyszer megismétlődne. Izrael legsebezhetőbb pontja spirituális jellegű: innen erednek eddigi problémái, és innen fognak eredni a jövőbeli megpróbáltatásai is. Ez az a spirituális szakadék, amiről János apostol beszél: arról lehet felismerni Isten Szellemét, hogy valaki vallja-e Isten Fiát, aki testben jelent meg. Aki nem vallja, abban a tévelygés és az antikrisztus szelleme munkálkodik. Ez az a törésvonal, amely a jóm kippurig olyan kiszolgáltatottá teszi Izraelt, hogy újra és újra nehéz helyzetbe kerül, álmai újra és újra meghiúsulnak. Isten nem a hadsereg vagy a gazdaság által fogja megmenteni Izraelt, hanem irgalmából és kegyelméből – ahogyan minden más embert is. A cél az, hogy mindenki hálát adjon: nem azé a dicsőség, aki fut, nem is azé, aki akarja, hanem a könyörülő Istené.

Izrael engesztelő áldozata nem a jövőben fog megtörténni, hanem már megtörtént a múltban. Ahogy Ézsaiás írja az 53. fejezetben: „elrejtettük az arcunkat, utált volt, nem gondoltunk vele”. Ez jellemezte a zsidóság viszonyulását Jézushoz az elmúlt kétezer évben: generációról generációra mindent elkövettek, hogy még csak gondolniuk se kelljen Rá. Ezt a gyenge pontot semmi nem tudja befedni: bármilyen nagy eredményeket érnek is el, bármilyen tehetségesek is, ez önmagában nem elég ahhoz, hogy megszabaduljanak a globális Babilonból. Ehhez továbbra is szükség van Jézus visszajövetelére.

A Messiás eljövetele és a nemzetek ítélete

Zakariás egy prófétai körképet mutat be látomásokon keresztül arról, hogyan indul el a helyreállítás, és mi lesz a csúcspontja. Fontos megérteni, hogyan tudjuk a saját korunkat prófétai látással szemlélni, hogy ne maradjunk le arról, amit Isten Szelleme éppen most munkál.

Ez az esemény nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a sátorok ünnepének üzenete is beteljesedhessen. A prófécia nem időrendben beszél. Az első mozzanat, hogy a Messiás láthatóvá válik az égen, és a világ megdöbben. Jézus földre való eljövetelét kozmikus változások fogják kísérni. Ha a dánieli számítást vesszük alapul, ez 2033 előtt nagy valószínűséggel nem fog megtörténni. Fontos nem összekeverni Jézus földre való eljövetelét azzal, amikor a levegőégig, az atmoszféráig jön el – ez utóbbinak célja az Egyház elragadtatása lesz a földről.

A jóm kippur nemcsak Izrael, hanem a nemzetek számára is végérvényes fordulópontot jelent.

Vagy lezárják a maguk történelmi pályafutását, vagy nem. Egyetlen nemzet sem fog a jelen valóságában belépni a következő korszakba – mindegyiküket legalább megtizedelik a korszakváltás eseményei. Éppen ezért fontos odafigyelni a jóm kippur prófétai tartalmára, hiszen az egész emberiség számára hordoz üzenetet.

Külön mondanivalója van azoknak a nemzeteknek, amelyek mindent megtesznek azért, hogy Izrael ne legyen Isten népe, hogy a bibliai Izrael ne állhasson helyre, hanem csak szekuláris zsidó államként létezzen a jövőben. A világ nagy drámáját éppen ez a konfliktus fogja okozni, és a Szent Szellem erre akarja felkészíteni az emberiséget.

Az ég és a föld megrázása

Mielőtt Isten helyreállítaná Izraelt, megrázza az eget, a földet, az állami berendezkedéseket, a tengert – mindent. A világ még soha nem volt ennyire szennyezett, mint most. Régen az emberek nem tudták az étert beszennyezni pornográfiával és egyéb gonoszsággal – ezt ma a kommunikációs eszközök és a műholdak teszik lehetővé. Még Noé korában is érintetlen volt a levegő szférája: nem zajlott ilyen mértékű információ- és kommunikációáramlás. Ezek az üzenetek rendkívül sok tisztátalan tartalmat hordoznak, és tovább erősítik a világban a romlás igáját. A kommunikációs eszközöknek kozmikus hatásuk is van: ugyanúgy megfertőzik a légteret, ahogyan az otthonokat is – a pornográfiát közvetítő tartalmak a levegőben éppolyan károsak, mint a lakásokban. Ezért nem lehet csodálkozni azon, ha olyan kozmikus változások következnek be, amelyek után nem tudjuk majd használni a kommunikációs eszközeinket. Az emberek rengeteg információt tárolnak rajtuk, pedig ez egy pillanat alatt eltűnhet, ha Isten úgy dönt, hogy megrázza az eget.

Isten pontosan ezért hangsúlyozza, hogy az eget is meg fogja rázni: a műholdak nagy része le fog hullani, mint a tűlevelek a karácsonyfáról. Bizonyosan zavarja Istent mindaz, ami a romlás erejét és pusztítását szolgálja. Sok prófécia szól arról, milyen káros hatással lesz az emberi bűn a környezetre: az erdők és az élővilág is elerőtlenednek majd. Nem érdemes túl biztosnak lenni a modern világ stabilitásában: sokkal törékenyebb világban élünk, mint 200–300 évvel ezelőtt. Számolnunk kell azokkal a próféciákkal, amelyek az Úr földre való visszajövetelére vonatkoznak.

Izrael megtérése és Dávid házának forrása

Izrael számára ez azt jelenti, hogy fel fognak ébredni a kétezer éves tévedésükből, egész Izrael gyászba borul, mert rájönnek, milyen bűnt követtek el Isten ellen. Mindez mégis áldás lesz, mert ez alapozza meg a nemzeti közösség szintjén való újjászületést: Izrael végül bekerül az újszövetségbe.

„Néznek arra, akit átszegeztek, az egyetlenegyre” – eredetiben: a legértékesebbre – ez szabadítja fel Izraelben a kegyelmet és a bűnbánatot. Izrael fiai egy emberként, teljes szívből térnek majd meg az élő Istenhez, és fogadják el Jézust megváltójuknak, szabadítójuknak. Ez az egész világ számára hatalmas áldást fog jelenteni.

Isten az egész nemzetet belemeríti majd a Szent Szellem jelenlétébe: a könyörület és a könyörgés szellemét bocsátja rájuk. Ez annyira megragadja a szívet, és olyan mértékű függőségbe hozza Istentől a személyiséget, hogy az ember teljesen átéli: mennyire Istentől függő lény. Csak azok tudják ezt átélni, akikben ott van ez az esdeklés, ez a könyörgő szellem – az imádkozásnak egy különleges formája, amely által az ember teljesen át tudja adni magát Isten jelenlétének. Voltak, akikből olyan erővel tört fel az esdeklés, hogy szinte kiléptek önmagukból, és egyesülni tudtak Isten Szellemével, aki átvette felettük az uralmat. Ez feltétel nélküli átadást és azonosulást jelent Jézus Krisztussal.

Amikor megtörténik Jézus megjelenése, hatalmas energiákat szabadít fel Izraelben, ami a teljes megtéréshez vezet. Ezután forrás fakad Dávid házában, amely egy pillanat alatt megtisztítja a népet mindattól a tisztátalanságtól és utálatosságtól – a kifejezés a homoszexualitásra és az okkult bűnökre vonatkozik –, és a nép szentté válik. Ez fog megtörténni a jóm kippur napján.

A nemzetek felelőssége – Európa és Magyarország

A jóm kippur számunkra a felelősséget hangsúlyozza: a nemzetek számára ugyanis nem feltétlenül áldást jelent majd az Úr eljövetele. Isten kész lesz elveszteni mindazokat a nemzeteket, amelyek akadályozták Jeruzsálem újjáépítését, és amelyek az utolsó időkben olyan támadást indítottak Izrael ellen, hogy felszámolják az ószövetségi, mózesi istentiszteletet – az utolsó birodalom még a mózesi törvényhez való kötődésüket is fel akarja majd számolni.

A nemzeteknek ez a szövetsége hatalmas isteni haragra számíthat. Nagyon sok nemzet óriási árat fog fizetni az antiszemitizmusért és az anticionizmusért. Amikor a 15. század végén kitiltották a zsidókat, a spanyolok viszonylag rövid idő alatt elveszítették a hatalmukat. A második világháborúban az antiszemitizmus megfertőzte egész Európát, és ennek következményeként „Európa törpe lett” – elveszítette azt a vezető geopolitikai szerepet, amellyel korábban évszázadokon át rendelkezett. Ebből a frusztrált helyzetből próbál most kétségbeesett és gátlástalan eszközökkel kitörni. Ezek a törekvések különösen 1990 után erősödtek fel, miután a „kettétört törpe” újra egyesülni tudott.

Az öreg kontinensre különös figyelmet kell fordítanunk: mivel mi magunk is ide tartozunk, minden okunk megvan arra, hogy a személyes építkezésünk és az egyház építése mellett a nemzetünkért is közbenjárjunk – hogy ne adja fel magát, és ne legyen része egy újabb gonosz szövetségnek. Magyarország problémáinak nagy része összefüggésbe hozható a második világháború előtti téves politikával. Nagyon sok esdeklésre van szükség ahhoz, hogy az itteni népek kiszabadulhassanak ennek következményeiből és átkaiból, és ne játsszanak el újra negatív szerepet a korszak végi eseményekben.

A próféciák végérvényes igazságok, amelyekkel szemben nincs fellebbezés. A római kultúrkörhöz tartozó országok ebből a szempontból nagyon nagy fenyegetettség alatt állnak, és ezzel szembe kell nézniük. A történelem összefüggő rendszer: egy új nemzedékkel nem kezdődik új élet. Nem a történelem hajnalán, hanem a végén élünk – Ádám leszármazottainak történelmi útja hamarosan lezárul. Egy teljesen más korszak jön, amelybe belépni csak az Isten által meghatározott módon lehet. Isten nagyon magas mércét állított a nemzetek elé.

A jelen kor megértése és a Szent Szellem munkája

Az üdvösségünk munkálása mellett a másik legfontosabb célunk, hogy megértsük azt a kort, amiben élünk. Ez a korszak nincs olyan nagyon elszakadva Istentől. Van olyan időszak is, amikor Isten mintegy „visszamegy a helyére”: hallgat, csendben van. Ezt tartalmazza a Hóseás 3. rész is: hosszú ideig Izrael király, templom és istentisztelet nélkül maradt. Olyan csendes időszak volt ez, amikor nem volt közvetlen kapcsolat Istennel, és nem lehetett egyértelműen kimutatni a történelemben Isten beavatkozását. Az ilyen korszakok termelték ki valójában a vallási tradíciókat: valamivel pótolni kellett Isten természetfeletti jelenlétének hiányát.

Ma azonban olyan különleges korban élünk, hogy Isten Szelleme ez alól is fel akar oldani bennünket, hogy tisztán az Ige alapján állhassunk, és levethessük azokat a tradíciókat az Igéről, amelyek valójában a történelem termékei.

Ma Isten olyan intenzív spirituális életet kíván a hívőktől, hogy a lusta keresztényeknek nincs jövőjük – azoknak, akik úgy gondolják, elég, ha az őseik, nagyszüleik szintjén élnek keresztény életet. Ők ugyanis olyan vallási rendszerekben éltek, amelyeknek nem volt célja szoros, személyes közösséget építeni Istennel. Ahogy Luther írta: annyira tisztelték a Bibliát, hogy eltették az emberek elől. A történelem sok olyan jelenséget mutat, amely radikális keresztényellenességről, Szent Szellem-ellenességről tanúskodik, méghozzá az Egyház és Krisztus nevében. Ma a Szent Szellem szinte minden területen munkálkodik – emiatt van egy kis zűrzavar is, ami mindig jellemzi a helyreállítás időszakát, hiszen nem mindenki tud úgy belesimulni a Szent Szellem munkájába, ahogyan Isten szeretné. Mi legyünk azok a radikálisok, akik újra és újra bemerülnek a Szent Szellem jelenlétébe. Sokkal közelebb áll hozzánk a Szent Szellem, mint gondolnánk, ha felöltjük Krisztus természetét.

Ha megfeszítjük az ótermészetünket, a Szent Szellem a személyünket szereti. Ő azért jön, hogy Jézus Krisztust megdicsőítse bennünk – ki akarja cserélni a szívünket, testünket, lelkünket, és Krisztus érzéseit, gondolatait akarja létrehozni bennünk. A mi dolgunk pedig az, hogy egyenes úton járjunk az Úrral. Sok esetben az ember maga sem érti, hogyan tud megújulni. A Szent Szellem szeret bennünket: erőt ad, megelevenít, táplál – ez folyamatos munkája velünk kapcsolatban. Ő csupán ennyit kér: maradjunk meg Jézus Krisztusban. Ennek előfeltétele, hogy teljes szívből térjünk meg az Úrhoz. A Szent Szellem küldetésének célja, hogy kövesse azokat, akik az Úrban élnek, járnak, mozognak. Sokszor az elménkben lévő buta gondolatok akadályozzák meg a Szent Szellem ránk áradását, a betöltekezést: azt hisszük, ha a magunk szabta szabályokat nem teljesítettük, a Szent Szellem nem tölt be minket. Ez nem igaz: a Szent Szellem hit által működik, és mindig kész vezetni, tanítani.

A Szent Szellem soha nem fog elhagyni!

Az életünket erre kell ráhelyezni: az élet folyója a királyi székhez vezet bennünket. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy engedjük mozogni, folyni ezt rajtunk keresztül. A Szent Szellem által érthetjük meg, amit Isten ma cselekszik.

A mirtuszfák látomása

A Zakariás 1:8–21 igeszakasz olyan szellemi beszéd, amely képekben szólal meg. Az eseményeket nem folyamatosan, hanem sűrítve ábrázolja, ezért ezek a képek sokféle igazságot hordoznak egyszerre.

Abból kell kiindulnunk, hogy Zakariás és Aggeus egyaránt a helyreállítás prófétái. A megtérés az alapja mindennek: enélkül nincs személyes közösség Istennel. Ez a kijelentés vonatkozik a történelmi időre is, de alapvetően egy szimbolikus, szellemi kép az utolsó helyreállítás nyitányáról.

Ez a kezdet a 8. versben jelenik meg. A mirtusz egyértelműen Izraelt jelképezi. Az árnyas völgy a helyreállítás hiányát jelöli: alávetett, megszégyenített, romos állapotot. A mirtusz illatos fa – ez az illat már ott van, hiszen a Messiás már megérkezett közéjük: amit Izrael 1948 óta elért, azt egészen bizonyosan Isten támogatásával érte el. A vörös lovon ülő alakot a Messiással azonosítják. Izrael tehát ezen a ponton még nem szabad: elnyomás alatt áll, és nincs meg az a spirituális szabadsága, amely majd a 14. fejezetben lesz meg. Zakariás próféta ennek a két végpontnak az ívét rajzolja meg.

A három ló szellemi lényeket jelöl – ezeket a színeket nem szabad összekeverni a Jelenések könyvében szereplőkkel. A vörös lovon ülő férfi a nemzetek korát is jelezheti, amely Isten akaratából jött létre; ezt sok igével alá lehetne támasztani, hiszen a nemzetek ideje benne van Isten tervében. A vörös szín a Bibliában általában az ítéletet is jelképezi: bár a nemzetek korszakában élünk, a nemzetek maguk is Isten haragja alatt állnak.

Az ezt követő vörös ló az ítéletet jelzi, a barna lóban egyszerre van jelen az ítélet és a kegyelem – ez tükrözi Isten bánásmódját a nemzetekkel. A fehér ló ebben az összefüggésben a győzelmet jelképezi.

A próféta a lovasok kilétére kérdez rá. „A föld ül” – ez a világ igazságtalan berendezkedését jelképezi. A „föld népe” kifejezés is mindig az Úrtól való eltávolodásra utal. A föld megmarad ebben a rendben, és nem akar változni annak ellenére sem, hogy Isten már elindította a helyreállítás programját – innen ered a konfliktus. A világ nem hajlandó befogadni azt az Izraelt, amelyet Isten akar helyreállítani, mert ez alapjaiban változtatná meg a berendezkedését. Az építők olyan házat építenek, amelyben megvetik a szegletkövet – ez a világrendszer fő jellemzője, és éppen ezért fog összeomlani.

A világ ellenállása Izrael helyreállításával szemben

A mi feladatunk az evangélium hirdetése. Izraelen keresztül hozza be Isten Jézus Krisztust mint fundamentumot a világ rendszerébe. A világ azonban hallani sem akar erről, és ragaszkodik a régi helyéhez. Erről szól a közel-keleti konfliktus lényege is: „minek kellett odajönni a zsidóknak?!” – gondolják sokan, mintha a zsidók nélkül megmaradt volna a béke. Ennek a gondolkodásnak a legradikálisabb képviselői a Hamász, Irán és a jemeni lázadók, de a szívük mélyén sokan mások is így gondolkodnak, még ha nem is mondják ki hangosan.

Az ENSZ közgyűlésein ez mindig felszínre tör: a világ nagy része hallani sem akar erről a státuszváltozásról. Izrael államként való megvalósulásában azonban már elindult Isten helyreállítási programja – a perzsa királyok rendeletei is elindították ezt a folyamatot.
Ne higgyünk az antiszemitáknak, az anticionistáknak! Fogalmuk sincs arról, milyen kártékony ideológiákat vallanak saját nemzetükre nézve. Ha a nyilasok nem tették volna azt, amit tettek, egészen bizonyosan más lett volna a sorsunk a világháború után. Ne legyünk hát idegesek Izraellel kapcsolatban!

Izraelben a jóm kippur az egyik legkomolyabb ünnep. Erős szorongás veszi körül, pontosan azért, mert az Úr napjával áll összefüggésben. Az Úr napja azonban csak azok számára jelent áldást, akikben nincs semmije az ördögnek.

Elindult tehát a helyreállítás, de a világ továbbra is csendben várakozik – valójában tehetetlen állapotban van. Izraellel kapcsolatban fogalma sincs, hogyan lehetne megoldani a helyzetet. Vannak tervek, de eddig minden terv és minden tervkészítő beleakadt a „közel-keleti bozótosba”. Eddig minden nagy birodalom hanyatlása összefüggésbe hozható ezzel – így a Brit Birodalomé, a Szovjetunióé és az Európai Unióé is. Izrael kicsit olyan, mint a Frigyláda: a nemzetek megrázkódtatását fogja eredményezni.

Jeruzsálem státuszának megváltoztatása bármikor lázadást, háborút robbanthat ki. Az Iránnal való konfliktusnak is ez az oka, pedig a Templom-hegy státusza még elő sem került. Jeruzsálem és a Templom újjáépítése a probléma szíve, magja. Voltak illúzióink, amikor néhány ország a nagykövetségét Jeruzsálembe helyezte át – de a probléma pontosan ugyanúgy megmaradt, mint azelőtt.

Isten szívének vágya, hogy Jeruzsálem újjáépüljön és a Templom felépüljön. A világ azonban nem nyitott erre a programra, és innen erednek a gondok és a problémák.

A hetven évhét és a kegyelmi idő

A Messiás főpapként közbenjár Izraelért. A hetven esztendő szimbolikus szám itt is a 70×7 évet jelképezi, a babiloni fogság hetven évén túlmutatva.

Nem lehetetlen, hogy a Jézus megfeszítése utáni negyven évet is kegyelmi időként kell számításba vennünk Izrael számára. Isten negyven évet biztosított arra, hogy korrigálják a Jézussal kapcsolatos tévedésüket. Ezért is jött el a Szent Szellem: egyértelműen az volt a célja, hogy a jeruzsálemi főpapoknak és lakosoknak lehetőségük legyen kegyelmet kapni, és elismerni, hogy Jézus a Messiás. Sokan kaptak is kegyelmet, de nagy konfliktus alakult ki, idővel a rómaiakkal is. A zsidó-keresztény egyház fokozatosan menekülni kezdett Jeruzsálemből – ez már előjele volt annak, hogy más korszak közeledik.

Ha ezt a jövőre vetítjük, lehetséges, hogy Jézus megfeszítésének 2000. évfordulója még nem hozza el a korszak végét, hanem Isten ad még negyven évet a világnak.

Az ószövetségi időszámításban is láthatjuk, hogy vannak rendelt idők, amelyeket Isten kiemel a kronoszból, és a kegyelméhez kapcsol – ilyenek voltak az Ószövetségben és az Újszövetségben egyaránt. A kairosz az időnek egy másik dimenziója: nemcsak a fizikai idő, hanem az az idő, amelyben Isten kiválaszt bizonyos időszakokat a céljaira, beavatkozásaira. Nem közömbös tehát Jézus megfeszítésének évfordulója sem. Isten szuverén minden időszak fölött: késhet is, előbb is jöhet – az azonban bizonyos, hogy a 2000 évnek jelentősége van a Bibliában.

Ez a kérdés kicsit hasonlít arra, amit az apostolok tettek fel Jézusnak a feltámadás után. Az Úr ezt a kérdést sem utasította el, csupán arra hivatkozott, hogy ez még nem időszerű, mert az Egyház feladata most a Jézus melletti bizonyságtétel.

Isten féltő szeretete Jeruzsálemért

Itt viszont már elindult a Babilonból való kijövetel, ezért válaszol az Úr. A 14. vers féltékeny szeretetről beszél. Van negatív, pusztító féltékenység is – gondoljunk Othellóra –, de a féltékenység az igazi szeretetben is benne van: azt jelenti, hogy azért, akit szeretünk, képesek vagyunk harcolni. Isten itt kijelenti, hogy esze ágában sincs lemondani Jeruzsálemről: kész harcolni a szerelméért. Jeruzsálemnek azonban a világ egészen más terveket készített. A következő években ez nyilvánvalóvá is válik. Erre mondja Isten, hogy Jeruzsálem soha nem lesz az övéké. Mindenki magának akarja Jeruzsálemet, de nem lehet senkié – olyan erőszakos kérői vannak, mint Pénelopénak az Odüsszeiában. Buddhának, Krisnának, Allahnak, Mohamednek, mindenkinek kell Jeruzsálem – de Jeruzsálem a nagy Király városa!

Nagyon sok probléma van Magyarországon, de a legnagyobb kincsünk továbbra is az önrendelkezés és a szuverenitás. Egy szuverén országban a keresztényeknek még nagyobb befolyása lehet, mint egy birodalomban.

Az átok és Európa terhe

A zsidóság kiirtása is Isten terve ellen történt – rendkívül mély lázadás volt ez Isten akarata ellen. Aki azt hiszi, hogy ennek átka elmúlt Európáról, az téved. Az 5Mózes 30-ban Mózes arról beszél, hogy amikor Izrael teljes szívből megtér, az őket gyűlölő, üldöző nemzeteket sújtó átok visszaszáll rájuk. Ez lesz az apokalipszis egyik oka: berobban az átok pusztító ereje a nemzeteken. Ne gondoljuk, hogy Európa teher nélküli kontinens! Ezt a keresztényeknek kellene a legjobban látniuk – legalább olyan látással kellene rendelkezniük Európa terhe iránt, mint amilyennel Dániel rendelkezett Izrael iránt. Dániel esdeklésére jött a kijelentés a 70×7 évről.

A 483 év után egy időszakadék, intervallum nyílt meg, amelyet majd csak az utolsó hét év számítása fog lezárni. Nagyon izgalmas kérdés, hogy mikor indul el ez az utolsó évhét. Az Egyház számára most a kegyelem ideje van, de Izrael számára „beszakadt” az idő.

Az utolsó időkben a keresztényeknek széles látókörű embereknek kell lenniük. A Biblia a jövőben is politikai eseményekhez fog kapcsolódni, és nem szabad megrémülni az ilyen témáktól. A pogányok leválasztották a kinyilatkoztatást a történelmi időről – ezért nagyon sok pogány keresztény nem érti a próféciákat, mert nem akarja megismerni a világtörténelmi környezetet. Az alapvető ismeretekkel tisztában kell lennünk. Az evangéliumi egyházak tele vannak szektás, szűk látókörű keresztényekkel, akik az orruk hegyéig sem látnak, valahol a levegőben lógnak, ezért soha nem értik igazán, mit is kellene tenniük. Buddha a történelem nélkül is értelmezhető, Krisna sincs igazán beágyazva a történelmi térbe – Krisna hamis krisztus. A teozófusok összekeverték Krisnát Krisztussal, és ebből született meg a New Age: Krisna újjászületésével azonosították Krisztust. Ezek az elméletek nem kapcsolódnak olyan történelmi tényekhez, mint a Biblia. Jézus visszajövetele egy komoly világháborúhoz, az Armageddonhoz fog vezetni.

A szarvak és a mesteremberek

A mérőzsinór a Bibliában jelenthet pusztítást is, építést is – itt egyértelműen az építésre vonatkozik. Az Úr egyértelmű ígéretet tett, hogy Jeruzsálem fel fog épülni, és tele lesz jóval. Ez a kép folytatódik a 2. fejezetben is, Zakariás harmadik látomásában.

A szarvak látomása azokról a hatalmakról szól, amelyek felelősek a diaszpóráért, Izrael megsemmisítésének kísérletéért és Jeruzsálem pusztításáért. Ide tartozik Asszíria is, hiszen a szöveg külön megemlíti Izraelt, és egyértelműen ide tartozik Babilon is. A perzsák azonban nem tettek ilyesmit, és Nagy Sándor sem rombolta le Jeruzsálemet – utódja, Antiokhosz Epiphanész viszont már szerepet játszott a pusztításban, bár ő is inkább csak egy előkép egy még nagyobb pusztítóra nézve. A harmadik szarv az ókori Róma – ő már egyértelműen Júda és Izrael pusztítója. A negyedik a tízek szövetsége és az Antikrisztus.

A „mesterember” kifejezés eredetileg több szakmában járatos kézművesekre utal. Babilont a perzsák szüntették meg, a perzsákat a görögök, a görögöket a rómaiak, az ókori Rómát pedig a kereszténység. Az utolsó Rómát maga Jézus fogja legyőzni. Ugyanakkor ezek úgy is értelmezhetők, mint amelyek megfelelnek annak a négy ítéletnek, amelyet Isten a birodalmak és országok megbüntetésére használ.
Európa problémája, hogy a római kor területén fekszik. Nem mondható, hogy a Római Birodalom folyamatosan fennállt volna, de az sem, hogy valaha is teljesen megszűnt volna – a birodalmi koncepció jelen van, és jelenleg is zajlik a létrehozása.

Ukrajna feláldozásának egyik fő célja, hogy az oroszokat meggyengítsék, mert ezzel Európa nagyon megerősödhetne. Európa most útkeresésben van – egyebek mellett az iszlámmal is keresi a kapcsolatot –, és egyáltalán nem biztos, hogy a mostani struktúrája fennmarad.

********

Záró tanulság: elköteleződés Isten munkája mellett

A jóm kippur tehát arról is szól, hogy ezek a birodalmak végérvényesen el fognak tűnni. Isten Jézus Krisztus által sort fog keríteni a nemzetek ítéletére. Számunkra pedig az a tanulság, hogy ne legyünk felelőtlenek a saját nemzetünkkel kapcsolatban – csak azoknak van ígéretük, akik szövetségben állnak Jézus Krisztussal.

Minden nemzetnek nagy szüksége van az Egyházra. A legnagyobb áldás minden nemzet számára azok az újjászületett keresztények, akik prófétai látással rendelkeznek. Magyarország és minden más nemzet számára is a jóm kippur társadalmi prognózist hordoz: ha felszámolják, kiszorítják maguk közül az antiszemitizmust és az Izrael-ellenességet, lesz jövőjük. Küzdenünk kell tehát azért, hogy Magyarországon ezen a téren a jövőben se legyen visszalépés – vannak erők, amelyek az országot egy ellenséges oldalra próbálják átpozicionálni.

A keresztényeknek szilárdan el kell kötelezniük magukat Isten munkája és népe mellett. Isten addig irgalmas a nemzetekkel, amíg azok engedik, hogy (1) az Egyház hirdethesse az evangéliumot, és (2) támogatják Izrael helyreállítását. Azon vezetők mellé kell állnunk, akik – akár ösztönösen, akár tudatosan – ezeket a célokat támogatják. Ez biztosíthatja Magyarország jövőjét. Könyörögnünk és imádkoznunk kell, hogy ne jöjjön nemzethalál Magyarországra. A nemzethalál víziója végig jelen volt a magyar történelemben, és ez nem is volt irreális félelem: olyan birodalmi ütközőzónában vagyunk, amely mindig fenntartotta ezt a veszélyt. Ha a dolgok lényegét nézzük, 1100 éve nincs lényegi változás a magyar történelemben: ugyanúgy az életben maradásért zajlik a küzdelem, mint a kezdetekben.

Izraelnek szövetsége van – ezért a legnagyobb gyászban is megvan a reménysége, az optimizmusa. Olyan erő van bennük a jövővel kapcsolatban, amit nagyon jó lenne látni Budapest utcáin, terein is.

Izrael ugyan nem ismeri fel Jézusban a maga Krisztusát, mégis olyan erőteljes és valóságos a messiásvárásuk, amilyen sok keresztényben sincs meg. Sajnos a keresztények kiszakították Krisztust a történelmi térből és időből – nem veszik észre, milyen mélyen benne van Ő a világtörténelemben és a mindennapi eseményekben. Nyissuk ki hát a fülünket, a szemünket, lássuk magunk előtt Isten céljait, hogy a Szent Szellem taníthasson bennünket arról, mi zajlik körülöttünk – így megtaláljuk a helyünket, és következetesen megmaradhatunk az Úr munkája mellett.

Izrael örök nép marad, de nagy árat fog fizetni érte. A keresztényeket is nagy reménységgel áldotta meg Isten. Ez a két út párhuzamosan halad egymás mellett, de az örökkévalóságban találkozni fognak.