HIT GYÜLEKEZETE
Legény Zsófia
2022. 02. 24.
Őrizd meg a szívedben a dicséretet
A február 19-i istentisztelet összefoglalója

Kádesben meghal Isten dicsérete

 

IV. Mózes 20:1-13 – a pusztai vándorlás és annak történései paradigmaként (=előkép) értelmezhetőek a mi mai életünkre vonatkozóan, és azért lettek ezek megírva, hogy a mi okulásunkra szolgáljanak. A felolvasott igeszakaszban bár valóságos történelmi szereplőkről, helyszínekről és konkrét tárgyakról olvashatunk, de ezek mind szimbólumként is értelmezhetőek, melyeknek felfejtése fontos a történet megértése szempontjából. 

Ebben a szakaszban Izrael fiai megérkeztek Kádesbe, ahol Miriam, aki a dicséretért volt felelős, meghalt. Ezt követően a nép elkezdett zúgolódni amiatt, hogy a pusztában nem voltak olyan finomságok, mint Egyiptomban, arról azonban elfeledkeztek, hogy Isten sokkal jobb ígéreteket adott a számukra, ráadásul az emlékeik is megszépültek Egyiptommal kapcsolatban, ahol rabszolgák voltak. Mózes és Áron Isten elé mentek, hogy választ találjanak a problémára, mire Isten azt mondta nekik, hogy fogják meg azt a vesszőt, amivel korábban Kóré lázadásakor bebizonyította, hogy Áronnak adta a prófétai szolgálatot, majd ezzel a vesszővel a kezükben szóljanak a kősziklának, hogy adjon vizet. Mózes ehelyett odament a kősziklához, és egy korábbi tapasztalat alapján lesújtott rá a botjával. A kősziklából ugyan víz fakadt, de ezzel a megoldással nem azt az üzenetet adta át Mózes, amit Isten szeretett volna. Emiatt Isten Áront és Mózest is megbüntette azzal, hogy nem mehettek be az ígéret földjére. 

A szimbólumok felfejtése: 

A szimbólumként is értelmezhető részek egyrészről a földi körülményekre és az Istennel való kapcsolatunkra utalnak.

Puszta: a Bibliában a világ és a földi élet jelképe, az Isten nélküliségét, meddőségét, szükséget jelenti. Az eredetiben, a pusztára használt kifejezés úgy is értelmezhető, mint szeméttelep - egy mocskos, sötét hely. 

Ezen a terepen megyünk végig a földi életünkben, de a lelkünk nem honos itt.

Miriam: ő volt a népben felelős az énekért és a dicséretért, ő képviseli a prófétai látást és Isten felmagasztalását. 

A fejezet azzal kezdődik, hogy Kádesbe érve Miriam meghalt, vele együtt pedig Isten dicsérete és felmagasztalása is szünetelt.

Kádes: az odaszentelést jelenti. Az az életszakasz ez, ahol meg kell hoznia azt a döntést az embernek, hogy még jobban odaszánja az életét Istennek. A próba, a nélkülözés idején ugyanis ez a legfontosabb, Istenre és az ígéreteire kell hittel nézni, és még jobban el kell köteleznünk magunkat Isten és az ő népe mellett.

A szimbólumok másik fele pedig az ígéretek és az áldások átvételére utalnak: 

Szikla: a kőszikla Krisztus szimbóluma. Már a II. Mózes 17-ben, Refidimben is volt egy hasonló vízhiányhoz köthető szituáció, ahol megjelent a szikla. Akkor Isten mondta, hogy a bottal sújtson rá Mózes a sziklára, majd abból víz fakadt. Ez Krisztus halálának az előképe. Az, hogy rá kellett sújtani, azt jelenti, hogy Isten haragja rá fog kiöntetni, ezzel pedig meg fogja szerezni nekünk a bűnbocsánatot és az életet. 

Bot: Isten haragjának a szimbóluma, ami a bűneink miatt volt mirajtunk. De a fia, Jézus azonosult azokkal, ezzel magára vette a haragot és a büntetést. 

Ez egy egyszeri és megismétlést nem igénylő eljárás volt, azaz Jézusnak nem kell újra és újra feláldoznia magát a bűneinkért, elég volt ezt egyszer megtennie a történelem során, az áldozata azonban áttörte az idő korlátait, és örökérvényű módon megnyerte számunkra a vérével a megigazulást, illetve a jogot arra, hogy ránk töltse a Szent Szellemet, és a bensőnkből élő vizeknek a folyamai törhessenek fel. 

Azaz Jézus egyszeri halála után már elég az, ha odamegyünk a kősziklához és kérjük, hogy árassza ránk a vizet - azaz a Szent Szellemet. Isten demonstrálni akarta, hogy Krisztustól, mint főpaptól csak bizalommal kell kérnünk azután, hogy már egyszer feláldozta magát.  

Vessző: Fontos, hogy a vessző nem azonos a bottal. Ez Áron vesszeje volt, amiről a IV. Mózes 17-ben olvashatunk. Kóré lázadása bizonytalanná tette Áron főpapságát, úgy állították be, mintha Áron csak azért kapta volna a főpapi címet, mert rokonsági szálak fűzték Mózeshez. Ennek cáfolására 12 vesszőt vittek az Úr jelenlétébe, egy éjszaka alatt egyedül Áron vesszője kivirágzott és mandulát is termett, ezzel Isten bizonyságot tett Áron papi elhívása mellett. Ez pedig Krisztus főpapságának is az előképe. 

Miben hibázott Mózes? 

Isten célja tehát ezekkel a szituációkkal az volt, hogy előképeket mutasson Jézus szolgálatával kapcsolatban: a IV. Mózes 17 olvasható a halálának előképe, amikor a bottal rá kellett sújtani a sziklára, ami Isten haragját szimbolizálja a bűnök miatt. A IV. Mózes 20:1-13 pedig már annak lett volna az előképe, hogy a megdicsőült Krisztustól, mint főpapunktól, minden szükségünk betöltését bizalommal várhatjuk, hittel át lehet venni az ígéreteket tőle.

Mózes és Áron azért hibáztak, mert megismételték Jézus kereszthalálát azáltal, hogy ismét lesújtottak a sziklára. Nem prezentálták a főpapi szolgálat előképét, a Szent Szellem kiáradását. Már nem az első eset volt, hogy a nép zúgolódott és igazságtalanul vádolták Mózest, aki már emiatt is frusztrált volt, zokon vette a gyalázkodást, és emiatt hibázott. 

Más helyen le van írva: “megharagudott, emiatt vétkeztek”, ez egy nagy tanulság, ha vezető vagy, akkor ne haragudj meg az emberekre! Ne menj haraggal a gyülekezetbe, Mert megcsapod kétszer a kősziklát. 

Ennek ellenére mivel Isten jó, irgalmas volt, és adott mégis vizet, de megbüntette Mózest és Áront, nem mehettek be az ígéret földjére.

 

A panaszkodás nem megoldás

 

A panaszkodás és a gyalázkodás helyett be kell töltekezni Szent Szellemmel, és kérni kell.

Nem a kereszt körül kell forogni, hanem fogadd el, hogy Jézus él, és Ő főpap! Az Atyához az Ő nevében menjél, és az Atya nem fog Jézusnak nemet mondani, mindent, amit Jézus Krisztus kér, meghallgatja. És az is egészen biztos, hogy a Szent Szellemmel be akar tölteni, nem egyszer, hanem sokszor. 

A nyomorúság, a presszió még nagyobb éhséget hoz létre az ember szívébe, ez a jó a próbában, hogy éhség és szomjúság jön létre bennünk arra, hogy Istennel még nagyobb érintést kapjunk, és még jobban összeforrjunk Istennel, hogy megérintsen, közel kerüljön hozzánk újra. 

Arra vágyik az ember ilyenkor, hogy az a láthatatlan szellemi fal, ami a nyomorúság idején feljön az ember és Isten között, leomoljon. Az istenfélő ember nem fogadja el ezt a válaszfalat, hanem döngeti, hogy nyissa meg az Úr az utat. 

Ha ilyen nehéz helyzetekben megharcoljuk a hit nemes harcát, akkor egyre egyre közelebb vagyunk Isten dicsőségéhez.

Mert az Újszövetség nem a betű szolgálata, hanem a szellem szolgálata. Ezért a főpap nem méricskéli a szent szellemet, nem mondja, hogy “hiszen most kaptál repetát!”

A főpap annyi Szent Szellemet ad, amennyire szomjasak vagyunk.

A Szent Szellem utáni szomjúság az egyik fajtája a Szent Szellem vezetése, mert azt akarja az Úr, hogy újra elkezdjük őt kutatni és keresni, és hogy újra lepattogjanak rólunk a világról ránk tapadt pikkelyek, hogy a Szent Szellem tüze égjen az egész valónkban, utána epedjünk, emésztődjünk - ez az emésztődés erőteljes vágyat jelent, boldogtalanságot, de ugyanakkor ösztönzést is, hogy közeledjünk Istenhez. 

Isten azt akarja, hogy élő vizek folyamai ömöljenek belőlünk az egész földi életünkben.

Szent Szellem ereje nélkül nem lehet megszentelődni, csak természetfeletti szinten lehet legyőzni az ótermészetünkben feltámadó romlott vágyakat és a sötétség erőit. A megszentelődés spirituális és nem csak erkölcsi normák betartásából áll. A Szent Szellem hozza létre bennünk a külső és belső szentséget.

 

A reménység megőrzése

Sose engedd, hogy elhaljon benned a prófétai látás és Isten dicsérete!

A földi életben sokszor nem napfényes oldalon vagyunk, hanem nyomorúságos napokat élünk. Miriam mint jelkép jelenik meg itt - a prófétai látást és Isten dicséretét jelképezi. A kulcsa annak, hogy végig tudjunk menni ezen a világon az, hogy sose hagyjuk abba Isten imádását és dicséretét, hogy ne veszítsük el a mennyei látást. Ha Isten vezetéséből kiesünk, akkor a megpróbáltatások idején elbukhatunk. 

A próba hozzátartozik Isten programjához, mert Isten nevelési célja, hogy feljöjjön a szívből az, ami az emberben van a nyomás hatására. Hogyan lehet megőrizni magunkat a pusztai vándorlás alatt?

Ne engedd, hogy elhaljon a “Miriamod” és semmiképpen se juss el Kádesbe!

Ma a legfontosabb feladat, hogy életeket mentsünk, hogy ne a pokolba kerüljenek az emberek. 

Kövessük Ábrahámot, ne a világot szeressük!

A sivatag a Bibliában a világ jelképe, isten nélküliségét, meddőségét, szükségét, mert a világ ilyen. Ezért helyez hangsúlyt az Újszövetség tanítása arra, hogy ne szeressük a világot, mert az a “test kívánsága, szem kívánsága, élet kérkedése” nincs az Úr fennhatósága alatt, hanem az ellenség kezében van és az ő irányítása szerint történnek a dolgok a nemzetekben. 

A földi élet, amin keresztülmegyünk, az az eredeti szövegben használt szó alapján leginkább egy szeméttelepnek, mocskos, sötét helynek felel meg. Ezt nyújtja a világ. De ha a prófétai látást, a jövőre vonatkozó kijelentések a szívünkben ragyognak, akkor az át fog vinni, megmutatja a kivezető utat a barlangból.

Neked is van mennyei látásod!

Ezek azok az Igék, amiket az életed során hallottál, tanultál, világít a szívedben, ez a fényforrás a szívünkben, ami a keserűségedet és a lázadásodat távol tartja. Nehéz helyzetben kijön belőlünk a keserűség és a lázadás, de hogy ne tudjon legyőzni, lelki, szellemi, intellektuális erőt tudunk meríteni, hogy le tudjuk győzni az Isten elleni lázadást.

Dicséret: nem azért kell Istent dicsérni, mert épp jól érezzük magunkat, hanem azért, amit Isten tett, hogy a fiává fogadott, azért kell magasztalni, amit Jézusban tett. 

A kegyelmét Istennek akkor is magasztalni kell, ha rossz időszakon megyünk át, mert nem szabad elfelejteni, hogy mit tett értünk Isten. A hit a nem látott dolgokra figyel - sokszor olyan dolgokon megyünk át, ami el akarja felejteni velünk amit Jézus tett. Ezért kell igét hallgatni, hogy folyton emlékeztessük magunkat arra, hogy mit tett értünk. 

Ábrahám is akkor, amikor Isten megígérte neki, hogy lesz gyereke, már hálát adott. Sose szakadt el az Isten dicséretétől. Nem hagyta magát eltántorítani az ígérettől és a hittől, mert tudta, hogy amit Isten ígért azt meg fogja tenni. Ez a kulcsa annak, hogy a nehéz időben se keserűséggel teljen meg a szánk. 

A sok hitetlen beszéd, gyalázkodás, vádaskodás, bűnbakkeresés által csak démonizálódik az ember.

A pusztában sajnos ezt tették a zsidók. Ehelyett az ígéretekre kellett volna figyelni, és elő kellett volna venni a dicsérethez szükséges eszközöket, és magasztalni kellett volna Istent.  Az ördög sokszor megteszi, hogy elfeledteti velünk, hogy az Istennel való megismerkedése előtt sem volt jó a sorsunk, megszépíti az emlékeket. Izrael fiai elfelejtették, hogy Egyiptomban sem volt semmi sem fenékig tejfel - a pusztai vándorlás, szenvedés, időszakos nélkülözés miatt megszépültek az emlékek előttük.

Megdöbbentő, hogy Istennel találkozó emberek elkezdik rózsaszínben látni a halál kultúráját - az ördög felkelti bennük a testi kívánságokat, és visszavágyakoznak, elfelejtik, hogy milyenek voltak az előző életükben.

Sok keresztény hőbörög, és nem gondolja végig reálisan, hogy mi mindent kapott Istentől, mennyi áldást kapott megtérése után. A halál kultúrájának a felmagasztalása a világ szeretete. Az ördög a hazugság atyja, aki elhiszi a dumáját, az úgy jár, mint Ádám - elveszti az áldást. 

 

Mi a helyes magatartás a próba idején? 

 

A pusztai vándorlás során Isten népe a megpróbáltatás során többször is gyalázkodott, a gyülekezetet taposták, a vezetőket hibáztatták, és ez sokszor előfordul a mai egyházban is. Előfordul olyan, hogy a sérelmek nem is alaptalanok, hanem jogos szükségei vannak az embereknek, csak épp hitetlenül reagálják le azt. 

A legrosszabb, amit tehet hasonló helyzetben azt ember, az a keserűség és az önsajnálat. Ha sajnáltatjuk magunkat, akkor a többi ember megadja nekünk a vigasztalást emberi szinten, de jobb, ha Istentől kapjuk meg a megoldást a problémánkra, mert ő tud minőségi választ és valóságos segítséget adni számunkra. 

Ha nyomorúságos helyzetben vagy, az nem azért van, mert elhagyott az Úr.

A méltóság akkor nyilvánul meg igazán, amikor az ember szenved. Olyannak kell lenni, mint amilyen Jób volt, aki ha rajta múlt volna, végighallgatta volna a szenvedés időszakát, csak a barátai a sok beszédükkel rávették, hogy védekezni kezdjen. Ő is olyan helyzetben volt, hogy csak Isten természetfeletti beavatkozására tudta helyreállítani azt. 

A fő kérdés az, hogy mi a megoldás olyan helyzetben, amikor felmerülnek problémák, nehézségek, melyekre nem tudjuk a megoldást? 

Vannak olyan helyzetek, amikor csak Isten tudja megoldani az adott problémát, és ezért a legjobb megoldás az, ha nem szólunk bele a dolgokba, hanem mint Áron és Mózes, kitérünk az emberek szidalmazása elől, és ehelyett Isten jelenlétébe megyünk, és tőle kérjük a választ a problémára. 

Ma is kerülni kell a vitát mondjuk az oltás és nem-oltás kérdésben, mert ezekben a kérdésekben nem tudunk megoldással előállni. Istent kell keresni. Mózes és Áron is, amikor a nép valóságos szükségeket kezdett el felsorakoztatni, és azok miatt helytelen módon háborogni és lázadni, leborultak Isten elé, és Isten válaszolt. 

Az Úr beavatkozása úgy történik, hogy odaszánjuk magunk az imára, közbenjárásra, bemegyünk az Úr jelenlétébe!

Efézus 5: 15-21

“Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok. Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata. És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van; hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel, Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának. Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében.”

Bölcs életvezetés: sok ember elveszti a józanságát a nehéz időben. Lehet bolondul, esztelenül élni, és lehet bölcsen. A bölcs életvezetésben előrelátás van, Isten dicsérete és a prófétai látás. 

Rendelt idő: jól használd ki a “khairoszt”, azaz a rendelkezésedre álló időt! Az ellenség harcol ellenünk, hogy elpocsékoljuk az időt. Úgy kell alakítani az életünket, hogy a gonosztól távol tudjuk tartani magunkat.  Ha nem használjuk ki a rendelt időt arra, hogy “eledelt gyűjtsünk”, “elég olajat gyűjtsünk” - azaz összegyűljünk közösen, megszabaduljunk a démonoktól, beteljünk Szent Szellemmel, akkor elszalaszthatjuk a lehetőséget ezekre, és amikor sanyarú idők jönnek, szükségben leszünk, és nem lesz hova fordulnunk segítségért. Fel kell épülni, erősnek kell lenni az Úrban, hogy ha a napok gonoszra fordulnak, erősek legyünk. Sok ember azért lett rossz keresztény, mert csak sodródik, nem használja ki a rendelt időt a gyűjtésére és a megtisztulásra, a Szent Szellemmel való betöltekezésre, aztán amikor jön a gonosz idő, a kísértés elesnek.

Isten akaratának megértése: fontos dolog, hogy meg kell érteni, hogy mit akar mondani aktuálisan a Szent Szellem? Ne legyünk esztelenek, hanem értsük meg, miben kell változnunk, fejlődnünk!

Beteljesedés a Szent Szellemmel: egy folyamat, amíg a teljes személyiségünk (értelem, érzelem, akarat), a szellem uralma alá kerül.

 

Ne hagyd, hogy megzavarjanak, Isten nem fog elhagyni!

 

Meg próbálják zavarni a keresztényeket, mint ahogy a homoszexualitással kapcsolatban is zavaros gondolatok vannak. Az idiotizmus növekszik, halad előre a világban. A mai kultúra nem megérthető a drogok bekalkulása nélkül. Nem lehet kielégíteni az amerikai társadalom kábítószerszükségletét. A kábítószer teljesen megváltoztatta az emberek erkölcsi, szellemi felfogását. Minden kóros függőségre nemet kell mondania az egyháznak. 

Isten azért hívott ki a világból, hogy bevigyen a reménységébe!  Ez a reménység a lelkünk erős és bátor horgonya, ami stabilizálni tud.

A lelkünk nem honos ezen a piszkos, szemétlerakó helyen, amilyen a Föld. Örömmel hagyjuk majd itt a földi javainkat. De aztán vissza is fogunk jönni Istennel együtt. Az elragadtatásig azonban még sok változásnak kell még megtörténni a társadalomban, hogy az Isten ismerete még erősebb legyen az országban, erősödnie kell a nemzetben. Nekünk azért kell harcolni, hogy a kereszténység elfogadottsága az országban erősödjön, védelem alatt legyen, hogy az ellenség ne tudja eltaposni. A munkát, ami elkezdődött őrizni kell, öntözni, dajkálni, hogy tovább tudjon növekedni.

Isten azt akarja, hogy újjászületett, Szent Szellemmel betöltött hívőkkel teljenek meg az utcák, hogy vidám, egészséges gyerekekkel teljenek meg a terek.

Kolosse 1:26-28

“Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők óta és nemzetségek óta, most pedig megjelentetett az Ő szenteinek, Akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége: Akit mi prédikálunk, intvén minden embert, és tanítván minden embert minden bölcseséggel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk elő a Krisztus Jézusban.”

 

Bármilyen élethelyzeten megyünk is keresztül, Isten kegyelme velünk van, megőriz, megmos, megtisztít. 

Galata 3: 1-5

“Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából? Ennyire esztelenek vagytok? amit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be? Annyit szenvedtetek hiába? ha ugyan hiába. Annakokáért, aki a Lelket szolgáltatja néktek, és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekeszi-é?”

Ha megőrizzük a főpapba vetett hitünket, hogy akár egymilliószor is képes bemeríteni a Szent Szellemben, hogy meg tudjuk oldani Isten ereje által a problémákat. Szólni kell a kősziklának, hogy mosson meg a vérével, és itasson meg a Szent Szellem túlcsorduló jelenlétével. 

Hogy tud megmaradni bennünk a Szent Szellem? Hogy megőrizzük a hitünket a bennünk lakozó Szent Szellemben, és nem engedjük kibeszélni magunkat belőle. 

Ha meg akarsz állni a próbában, a főpapot figyeld, mert Ő képvisel Isten előtt, és megosztja velünk Isten áldásait.
 

Aktuális híreink