Jézus földi szolgálata során megnyilvánult a Szent Szellem ereje és hatalma, ami sokakat megdöbbentett. Ugyanakkor voltak olyanok is, akik nem örültek ennek. A karizmatikus megnyilvánulások, csodák miatt azonban nem megbotránkozni kellene, hanem inkább hálát adni Isten országának a valóságáért. Nem a Szent Szellem megnyilvánulásaival van a gond, hanem a farizeusi hozzáállással.

„Akkor egy vak és néma ördöngőst hoztak ő eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala. És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajon nem ez-e Dávidnak ama Fia? A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanem ha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével. Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nekik: Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, amely meghasonlik magával. Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mi módon állhat meg tehát az ő országa? És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők maguk lesznek a ti bíráitok. Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa. Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanem ha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát? Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol.” (Máté 12,22-30)

Jézus a példa a Szent Szellemmel való együttműködésre 

Ahhoz, hogy az ember természete tartósan hordozni tudja a Szent Szellem kenetét, és hogy meg tudjanak rajta nyilvánulni a Szentlélek képességei (például a karizmák), ahhoz az kell, hogy az emberi természet együtt tudjon működni a Szent Szellemmel. Az újjászületés és a Szent Szellemmel való betöltekezés csak a kezdete ennek az együttműködésnek, de ezt követően még sok változásra van szükség a hívő személyiségében ahhoz, hogy a Szent Szellem tartósan benne lakozzon. 

Jézus szolgálatát sem lehet megérteni a Szent Szellemmel való együttműködése nélkül. Őt is a Szent Szellem tette alkalmassá arra, hogy Isten országát ne csak elméleti módon hirdesse az embereknek, hanem valósággá tegye. Jézus a vízkeresztsége után töltekezett be Szent Szellemmel, majd a Szentlélek ösztönzésére kiment a pusztába, ahonnan a megkísértése után már a Szellem erejével tért vissza (Lukács 3,21-22; 4,1-14). Ez azt jelentette, hogy Jézus természete teljes egységben volt a Szent Szellemmel.

Egy hívőnél is a Szent Szellemmel való egység a legmagasabb szintje a Szentlélekkel való közösségnek. Először kapcsolat jön létre a Szent Szellemmel az újjászületéskor, de ekkor még nem kerül az ember teljes személyisége a Szent Szellem uralma alá. Isten terve azonban az, hogy az ember egész természete Isten uralma alatt legyen. Ez nem egy alkalmi élmény, hanem egy folyamatos állapot, ami meghatározza a hívő ember életvitelét. A Szent Szellem a betöltekezés után alkalmassá teszi a hívőket az Istentől kapott elhívásuk, küldetésük alapján a feladataik elvégzésére, az Újszövetség szolgálatára (2Korinthus 3,6). Krisztus Testében minden szolgálat, szellemi áldozat (pl.: dicséret, imádkozás) elvégzéséhez szükséges a Szent Szellem jelenléte. A hívőknek nyitottaknak kell lenniük arra, hogy a Szent Szellem megváltoztassa őket, és hogy rá tudjanak hangolódni Isten akaratának a megcselekvésére. Ha nincs meg ez az összhang Isten akaratával, akkor abból inkább kudarcok és csalódottságok származnak.

Ha hitetlenséggel, gondolatokkal nem zárod kalodába a szellemedet, hanem hagyod, hogy szabadon mozogjon, akkor a szellemed ösztönöz arra, hogy nézz a hit Fejedelmére; mert Belőle tudjuk azokat a javakat, áldásokat megszerezni, melyekre a szellemnek, léleknek, testnek, családunknak szüksége van, illetve amelyek szükségesek az Istentől rendelt feladataink elvégzéséhez. A keresztény élet ettől lesz izgalmas! Ha azonban a hívők elhagyják a Szentlelket, akkor csüggedtek, levertek, csalódottak lesznek; illetve sok olyan küzdelmük lesz, melyek nem végződnek győzelemmel. A Szent Szellem ereje teszi képessé az embert a bűnökből való megtérésre, a megszentelődésre és Isten szolgálatára.

Jézus a Földön emberként végezte a csodákat. A megtestesülés előtt kiüresítette magát, szolgai formát vett fel, és hozzánk, emberekhez lett hasonló (Filippi 2,6-7).

Jézus nem isteni természettel ragadta meg a Szent Szellem kenetét, mert erről Ő lemondott azért, hogy példát adjon a hívőknek, hogy a földi életben a Szent Szellemmel együttműködve tökéletességre tudnak jutni.

Isten tökéletességre hívott el minket. Mi látjuk a gyarlóságainkat, de Isten már látja a „kész terméket”, még ha most nem is vagyunk tökéletesek.

A hívők fel vannak ültetve Krisztussal együtt a Mennybe (Efézus 2,6). Ezt nem ésszel tudjuk megérteni, hanem a szívünkbe kell befogadni. Ekkor az Ige nyitottá teszi a szellemünket Isten királysága számára, hogy a szellemi identitásunk kifejlődjön. A szellemi önazonosságot nem a társadalmi helyzet határozza meg, nem is az, hogy mások mit gondolnak rólam, hanem az, hogy ki vagyok Krisztusban. Ez utóbbit pedig az Ige tárja fel, melyet hittel be kell fogadni. A hittel befogadott Ige tudja belül megváltoztatni a természetünket. Ha nem hiszünk a prédikált Igében, akkor nem változunk meg. Olyan emberekké kell válnunk, akiknek a természete nem idegen Isten természetétől, hanem akikkel Isten közösséget vállal. Akik testben vannak, azok nem lehetnek kedvesek Isten előtt (Róma 8,8). Ma sokan elfogadják azokat az eretnekségeket, melyek feltétel nélküli szeretetet hirdetnek, és emiatt nem gondolják, hogy szükségük lenne változásra.

Hogyan tud a Szent Szellem kenete tartósan megmaradni a hívőkön?

1, Helyet kell adni a Szent Szellemnek az életünkben

Jézuson keresztül megnyilvánultak a Szent Szellem ajándékai, Isten akaratának megfelelően. Jézus természetében nem volt olyan akadály, mely a Szent Szellem működését korlátozta volna. Sok hívő betöltekezik ugyan Szent Szellemmel, de nem akarják elmozdítani a természetükben lévő akadályokat a Szent Szellem működésének az útjából. Tehát az első feltétel, hogy adjunk helyet az életünkben a Szent Szellemnek (akinek isteni természete van és az Atyától származik). Az Atya a teljes személyiségét megosztotta, így a Szent Szellem egylényegű az Atyával, maga is Isten, nem egy személytelen erő. Az ember szelleme is Istentől származik, de Isten korlátok közé helyezte, ugyanakkor úgy van megalkotva, hogy képes az Istennel kapcsolatba kerülni. Mikor létrejön az ember közössége a Szent Szellemmel, akkor az emberi szellem nem válik Istenné, hanem ilyenkor az emberi szellem olyan, mint egy tiszta edény, melyen keresztül ki tud folyni a Szent Szellem vize, és ez okoz megnyilvánulásokat és csodákat. Sokaknak ezzel van problémája.

Aki szomjas, hisz Jézusban és eléggé bátor arra, hogy feladja magát, az együtt tud működni a Szent Szellemmel. De aki magára akar támaszkodni a Szent Szellem vétele után is, az nem fogja megtapasztalni a Szent Szellem munkálkodását. Ne szomorítsuk meg a Szent Szellemet! Sokan ugyanis a saját énjüknek, vágyaiknak a szolgálatába akarják állítani a Szentlelket, de Ő nem ezért jött, hanem azért, hogy Isten tervét, akaratát valósítsa meg, és ebbe akarja a hívőket is bekapcsolni.

Az Atya gondoskodott már az örökkévalóságban arról, hogy legyen két olyan munkatársa, aki teljes egységben van Vele, és hogy ez a „hármas” dolgozni tudjon a Sátán és más teremtmények lázadása által létrejött diszharmónia felszámolásán. Isten személy, és élvezni szeretné a teremtményeivel való közösséget. Ez az öröm az emberi kapcsolatokban is, mikor személyként tudunk megnyilvánulni. Ehhez fontos az emberi méltóság tisztelete és a szabadság. Jézus tehát nem magára támaszkodott, és ezért maradt rajta a Szent Szellem.

2, Tiszta és megszentelt élet

Nem működik a Szent Szellem tisztátalan edényekben. A bűnöket nekem kell felszámolni, ez még a megtéréshez tartozik. A Szent Szellem megtért embereknek adatik, azoknak, akik újjászületnek. Ha szeretnéd, hogy a Szent Szellem megnyilvánuljon rajtad keresztül, akkor tiszta szívre van szükség. Mert a tiszta szív tud a Szent Szellem uralma alá kerülni, és tartósan Benne maradni. A szív mellett általában szükség van az ember értelmére és szájára is, hogy a Szellem karizmái meg tudjanak nyilvánulni. Az nem működik, ha a szívben emberi elképzelések vannak, vagy ha valaki öntörvényűen akarja Istent szolgálni, rögeszmésen. Az sem jó, ha valaki a saját érdekeit, hiúságát, becsvágyát akarja kiszolgálni. A Szent Szellem vizsgálja, mi van az ember szívében, nincs számára rejtett dolog az emberben.

A Szent Szellem érintése nem azonos azzal, ha valaki a Szent Szellemben jár. Az emberi természet nem tud csodát tenni, ahogy Jézus sem tett csodát a Szent Szellemmel való betöltekezés előtt, mert ki volt üresítve. Ugyanakkor, ha az ember megtér és megtisztul, akkor utána már képes a Szent Szellemmel egységbe kerülni, és meg tudnak rajta keresztül nyilvánulni a Szent Szellem ajándékai (például a prófétálás).

3, Szeretet által motivált csodák

Jézus szeretetből végezte a csodáit. Az Evangéliumok leírják, hogy Jézus megszánta az embereket. A belső megindultság előfeltétele a részvétnek. A részvét a Bibliában nem passzív, nem érzelmi szinten működik, hanem tettekben nyilvánul meg. Ennek a részvétnek az az eredménye, hogy egy felkent emberen keresztül kiárad a Szent Szellem ereje arra a szenvedő emberre, aki kiváltotta benne a részvétet. Például ezt látjuk a naini özvegy fiának a feltámasztásakor. (Lukács 7,11-17)

A kenet kiáradásához motiváció szükséges. Izsákot az Ószövetség idején például az étkezés motiválta az áldás megosztására, ami nemcsak szavakat jelentett, hanem kenetet osztott meg ezáltal. Az áldás nem az anyagi vagyonban van, hanem az áldás egy szellem. Ezért volt az Ószövetségben fontos az utódoknak, hogy megnyerjék apjuk áldását. De ehhez fontos a szívbéli szeretet is a gyermek részéről az apa irányába. Így adták át az Ószövetségben az áldást generációról generációra. Mózes kenete nem a fiaira szállt, hanem Józsuéra, mert ő becsülte Mózest, folyamatosan ott volt Mózes nyomában. Ez a kenet tette képessé Józsuét a Mózes által elkezdett munka folytatására.

Dávid is tisztában volt azzal, hogy az áldást nem könyökléssel lehet elnyerni, mint ahogyan azt a fivérei gondolták. A testvérei közül egyiknek sem volt olyan szíve, ami alkalmassá tette volna őket a kenetre. A kenetet nem lehet megragadni kézzel, hanem motiválni kell, hogy az embert megszeresse a Szent Szellem kenete. A Szent Szellem kenetét az ember Isten iránti szeretete vonzza.

Mikor az örökkévalóságban az Atya kijelentette a Fiút, akkor az Atyától a Fiú felé, és a Fiútól az Atya felé is irányult a szeretet. Ekkor mindkettejükből áradt ki a szellemük teljessége, ez a Szent Szellem személye. A legnagyobb motiváció, amely beindítja a Szent Szellem mozgását, az az Isten és emberek iránti szeretet.

Jézus a földi életében is szerette az Atyát, ezért jött számára a Mennyből a támogatás. Jézus sok időt töltött itt a Földön imádkozással, Ő emberi természettel működött együtt a Szent Szellemmel. Az ember és Isten természete között akkora különbség van, hogy csak folyamatos közösségápolással, imával lehet az Istennel való kapcsolatot fenntartani. Ezen a kapcsolaton keresztül ugyanakkor jön az ember szellemének, lelkének a táplálása a Mennyből.

4, Hit és engedelmesség 

Jézus a legnehezebb helyzetekben is meg tudta őrizni a Szent Szellem kenetét. Ez számunkra úgy lehetséges, hogy még a nehézségek idején is megmaradunk Isten Igéjébe vetett hitben és engedelmességben. Ezt látjuk Jézusnál például a megkísértésekor.

Előítéletekkel szembeni ellenállás

A Szent Szellem munkájával szembeni előítéletek némelyeknél rosszindulatból, másoknál tudatlanságból fakadtak. Ezeket az előítéleteket azonban fel lehet oldani.

Isten Országa rendíthetetlen és spirituális királyság. A Szent Szellem nem látható, de ha jelen van, akkor a munkája érzékszervekkel is megtapasztalható. Vannak, akiket ez zavar. Jézussal is kötekedtek némelyek, mert a Szent Szellem rajta keresztül szabadon meg tudott nyilvánulni. Ugyanígy, ha egy hívőn keresztül a Szent Szellem korlátok nélkül tud megnyilvánulni, akkor azt látjuk, hogy elérkezett hozzánk Isten országa (ld.: Máté 12,28).

Ez azért is fontos, mert a Szent Szellem a hívőkön keresztül tudja bemutatni Isten országának a győzelmét a Sátán és birodalma felett. Ezért nem kell azokra hallgatni, akik a Szent Szellem munkáját kritizálják. Jézust is radikálisnak állították be némelyek, és ahelyett, hogy örültek volna a gyógyulásoknak, démonoktól való szabadulásoknak; inkább azon voltak, hogy hogyan tudnák ezt leállítani. Szerencsére sem Jézust, sem az apostolokat nem tudták megfélemlíteni. Mi se engedjük, hogy elidegenítsenek minket Isten természetfeletti erejétől. A kereszténységnek nincs jövője a Szent Szellem ereje nélkül.

Az európai kultúra következtében ma az emberek el vannak idegenítve Isten munkájától, a szellemi élettől. A karizmatikus megnyilvánulások, csodák miatt pedig nem megbotránkozni kellene, hanem inkább hálát adni Isten országának a valóságáért. Nem a Szent Szellem megnyilvánulásaival van a gond, hanem a farizeusi hozzáállással. Isten azért akarja napjainkban kiárasztani a Szent Szellemet az Egyházra, hogy kihozza a hívőket az aszályból, és újra élet legyen bennük. A Szent Szellem jelenléte az egyik legnagyobb kincs a mostani üdvtörténeti korban. Maradjunk meg tehát Szellemben, mert csak így tudjuk megvalósítani az Istentől számunkra kijelölt feladatokat.