A kánai menyegző jelképei
János 2 - A kánai menyegző történetében Jézus első csodáját olvashatjuk. A menyegző az utolsó időket jelképezi, és hogy Jézus velünk is velünk lesz, amikor nehézségeken megyünk keresztül.
KÁNA: nádszálat jelent. Az ember törékenységét szimbolizálja, ami a bűn miatt megtörik, időben korlátozott, kiszolgáltatott a bűnnek, a bűn következményének.
Isten számára nem lett volna egyszerű átérezni az emberi élet nehézségeit, ezért is beszél arról a Zsidókhoz írt levél több helyen, hogy azért adott Jézusnak emberi természetet, hogy minden emberi gyengeséget megéljen, ezáltal empátia alakuljon ki Istenben ezekkel szemben. Jézus emiatt tudja elfoglalni főpapként a helyét a megváltás után.
Bármilyen törékenység van az életedben, ne ijedj meg, nem azt jelenti, hogy távol vagy Istentől!
Nehéz az embernek elképzelni, hogy amikor krízisben van, akkor Isten közel van hozzánk, pedig így van. Bizalommal mehetünk hozzá a nehézség idején, mert Jézus megtapasztalta, hogy milyen gyengeségek között élni, és ezekben együttérző tud lenni velünk.
MENYEGZŐ: lakodalom, a vőlegény és a menyasszony szövetséget köt, és egy testté válnak. Ezt a képet használja Isten a hívő és Isten, az egyház és Jézus kapcsolatára. Erre az eggyé válásra hívott el Isten, melynek keretein belül fokozatosan felszámolja az életünkben a törékenységet, kiszolgáltatottságot. Először szellemben kezdődik meg a törékenység felszámolása, de végül testben is láthatóvá fog válni a feltámadáskor.
Megtérés és megszentelődés
HÍVÁS: elfogadjuk Isten hívását, és elfogadjuk a bűnbocsánatot és az örök életet.
Tényleg van örök élet! Ez nem valami misztikum, hanem az Evangélium lényege. Ádám halállal "ajándékozott" meg minket, Isten viszont valóságos örök élettel, ami akkor kezdődik el, amikor elfogadjuk Jézus elhívását.
Az emberből a halál után csak a szelleme és a lelke marad meg. Ha ezek üresek, akkor nem egy szerencsés helyre fog távozni a földi élete után. De ha felhalmozza magában az örökkévaló kincseket, új perspektíva nyílik meg előtte: a Mennyé.
Át kell adni a szellemünket az úrnak, hogy a Szent Szellem ki tudja jelenteni nekünk a mennyei elhívás valóságos tartalmát.
Isten hamarosan véget fog vetni a világtörténelemnek ,és abban a pillanatban, amikor visszajön, végérvényesedni fog az állapotunk. Fontos, hogy menyegzői ruhánk legyen, az üdvösség ruhája és az igazak cselekedete kell hogy legyen rajtunk, amiben beléphetünk a Mennybe.
A cél, hogy ott legyünk azon a napon, amikor a Szent Szellem megállít az Úr mellett, mert akkor fogjuk megérteni, hogy megérte a sok küzdelemben kitartani.
Becsüld meg a mennyei elhívást!
Ezt a szellemünkben tudjuk felfogni, agyban nem lehet. Teljesen rá kell hagyatkozni a Szent Szellem vezetésére, mert ő koronatanú az eseményekben, olyan valóságossá tudja tenni számunkra Jézus megváltó munkáját, mintha mi magunk láttuk volna. A Szent Szellem bizonyságot tesz az Úrról, de kérdéses, hogy vajon ennek alá tudjuk -e rendelni a lelkünket. Ettől függ, hogy mennyire leszünk elszántak.
Eljegyzés és egyesülés Krisztussal
Az egyház jelenleg jegyességi kapcsolatban van Krisztussal, nincsen teljes egyesülés még. Pált, ahogy minket is, Isten arra használta, hogy elköteleződésre hívja el az embereket, akiket Isten megszólított. Az eljegyzés készülődést jelent.
Az eljegyzés felbontása nem kellemes dolog ember és ember között sem, de az Úrral való jegyes viszony még nagyobb felelősséggel jár.
Fiatal keresztényként spiritualizáltam a megváltást és az óemberemnek a megfeszítését. Sokkal erőteljesebben működik, ha úgy veszem, hogy a kereszten az én ótermészetem Jézus Krisztussal meg van feszítve, tényszerűen. Én a vízkeresztségben ezt csak kifejeztem és elfogadtam magamra vonatkozóan. Meglátod, hogy ilyen módon az újjászületés sokkal nagyobb kegyelmet tud közvetíteni, és áttöri a kegyelem az ótermészeted uralmát és elszakítja a szívedtől az ótermészetedet.
Jézus keresztjére úgy kell ránézni, hogy nemcsak Jézus van rajta megfeszítve, hanem a mi ótermészetünk is, mert ő mindegyikünk bűnösségével azonosult, és miattunk halt meg, azaz valójában mi vagyunk ott a kereszten, indulatainkkal, cselekedeteinkkel. Csak akkor tudjuk legyőzni az óemberünket, ha ezt az alaptényt beleverjük az életünkbe, és nem engedjük, hogy elmozdulás legyen.
A földi életünket követően, amikor az Istentől rendelt időpontban eltávozunk a földi életből, akkor fogunk teljes valónkban, fizikai módon is találkozni Jézus Krisztussal. Ekkor fog teljes mértékben manifesztálódni bennünk az, amit megnyertünk Jézusban, hogy a halál nem tud rajtunk erőt venni többé.
EDÉNYEK: az edények, amiket használt Jézus mosakodásra szánt edények voltak, azaz már eleve el voltak készítve az Úr számára. A testünket meg kell őrizni tisztán az Úrnak, távol kell tartani tőle a szexuális bűnöket, szentségben és tisztességben kell birtokolnunk az edényünket.
A szenvedélyes romlott vágyakban benne van a vágyakozás tárgyának a képe. Ha ez megvan, akkor már csak idő kérdése, hogy mikor azonosul vele az ember. Ha a szenvedélyévé válik az embernek a szenvedély, akkor démonizálódhat az ember az adott területen.
Addig könnyű megfeszíteni a vágyat, amíg nem vált szenvedéllyé.
A legfontosabb, hogy kincsek kerüljenek a “cserépedényünkbe”, a “nádszálunkba”. A Szent Szellem a kincs bennünk, ami legyőzi a törékenységet. Az ember feladata eldönteni, hogy mire szánja oda a testét. Az Úr azt mondja, hogy “töltsd be túlcsorduló móron vízzel”, azaz Szent Szellemmel. Ha ezt megtesszük, akkor a Szent Szellem tud majd használni minket.
Miért nem becsülik meg az emberek a mennyei elhívás?
Sok ember megveti a mennyei elhívását, és nem tudják értékelni azt még hívőkkel sem, mert annyira el vannak foglalva materialista földi dolgokkal, hogy nem tudja őket a Szent Szellem megérinteni.
Különösen kritikus helyzetben, mondjuk a háborús helyzetben, az ember rengeteg hírt olvas, és ezekkel van elfoglalva. De nagyon fontos, hogy ezzel párhuzamosan imádkozzon is az ember, hogy ne szakadjon el a szívünk a Szent Szellemmel való közösségtől. Ha valaki a világ gondjai miatt elszakad a reménységtől, nemhogy nem tud segíteni másoknak, de még ő maga is rossz állapotba kerül, felnövekszik benne a félelem, a reménytelenség és a pesszimizmus.
Észnél kell lenni, hogy ne sebesüljünk meg, ne folyjon ki a lelkünkből a hit, a reménység és a szeretet. A világ gondjai olyanok, mint az éles kések. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy annyira azonosuljunk a földi élet gondjaival, hogy elfelejtkezzünk Jézus szolgálatáról és arról, hogy mit tett értünk a kereszten.
Háromféle csoportot jelöl ki a Biblia azzal kapcsolatban, hogy miért nem veszik az emberek komolyan a mennyei elhívásukat.
1. Földi dolgokat többre értékelik mint a mennyei elhívást / csak a földi dolgokat tekintik értéknek. Többnyire ezek az emberek csak a saját egzisztenciális boldogulásukkal vannak elfoglalva.
2. Üldözik a szolgákat, akik nem csak figyelmen kívül hagyják az evangélizálást, hanem még üldözik is.
3. Elfogadják a mennyei elhívást, de nem szentelődnek meg, emiatt pedig nem tudnak belépni Isten dicsőségébe, mert “szentség nélkül senki sem láthatja meg Istent”.
A földi életet a megszentelődéssel kell tölteni. Isten küldi a jeleket, hogy észrevegye az ember, hogy közel az Úr visszajövetelének a napja.
Csak mert nem látod, még nem jelenti, hogy elvesztetted Istent
BOR: a János 2-ben a következő jelkép a bor, ami az áldást szimbolizálja. Ez az az állapot, hogy kiüresedve érzi magát egy keresztény.
A fő kérdés, hogy hogyan lehet helyreállítani a keresztény életet és a szolgálatot egy ilyen holtponton, amikor úgy érzi, hogy nincs hit, nincs remény, nincs szeretet, nincs bennem a Szent Szellem, csak rossz gondolatok, rossz érzések.
Egyet mondok, amit sose tegyél meg: akármilyen érzéseid vannak, sose fogadd el, hogy a mennyei elhívásod érvénytelen! Ez az alap! Az elhívást akkor se vesd meg, ha ilyen lelki, érzelmi állapotban vagy!
A hit a nem látott dolgokról való meggyőződés, és Isten többek között azért is engedi be az embert ilyen helyzetbe, hogy megtanuljon hinni, és ne az érzékszerveire hallgasson. Ami érzékszervekre épül az nem hit, hanem valami más. A hit esetében arra kell építkezni, amit Isten mond.
Ha nem érzek semmit az Igéből, ha nem érzek semmit a Szent Szellem jelenlétéből, sőt, még a sorsomban is vannak dolgok, amik mindenről szólnak, csak az áldásról nem, akkor az a legfontosabb, hogy ne ezekre figyeljünk, amiket látunk, hallunk, érzünk, hanem abban higgyünk, amit Isten Igéje mond.
A hitünk a pusztában fejlődik - áthidalja a látható és a láthatatlan közötti teret, és sose látjuk, hogy hova dobjuk a horgunkat át, csak azt tudjuk, hogy Isten igaz, nem hazudik, lehet támaszkodni a beszédére, rá lehet állni két lábbal.
Isten embereinek az életében is volt ilyen, mert különösen az olyan emberek esetében, akiket elhívott az Úr, lesznek próbák. Nem kell megijedni a próbától, ez arra van, hogy megtanuljuk, hogy nem az érzelmeinkre kell hagyatkozni.
A próba során kialakul az emberben a Mennyre, Istenre való szükségérzete. Az ember ilyenkor még inkább Istenhez fordul, és Isten leszakítja a szívéről a rosszfajta kötelékeket.
Isten tornáztatni akarja a szívünket.
Azt akarja Isten, hogy felemeljük a szívünket, és növekedjen annak a mozgásképessége. El kell jutni arra a szintre, hogy akkor adjuk át a szívünk az Úrnak, amikor csak akarjuk. Az apostolok szíve ilyen mobilis volt, átadták a szívük a Szent Szellemnek, és jött a kijelentés a szájukon keresztül.
Amikor felemeljük a szívünket mindig jön a válasz, ezért nagyon fontos, hogy ne veszítsük el az Isten keresést akkor se, ha úgy látszik, hogy nem hallgat meg Isten.
