Milyen befolyás alatt van a szíved?
Mi történik a szívünkkel, amikor túl sokat számít, hogy mások mit gondolnak rólunk? Hogyan tanulhatunk meg egészséges határokat húzni úgy, hogy közben ne romoljanak meg a kapcsolataink? És hogyan tud egy rossz befolyás úgy hatni ránk, hogy közben észre sem vesszük? Többek között ezekre a kérdésekre kaphattak választ a résztvevők a vasárnapi Ifi+ istentiszteleten, ahol a tüzes dicséret után Üveges Bálint szolgált a fiatalok felé.
A keresztény közegben felnőtt fiatalok gyakran tanulnak meg alkalmazkodni. Ez önmagában nem probléma, hiszen a szeretethez, az együttéléshez és a közösséghez szükség van rugalmasságra. Azonban van egy pont, ahol az alkalmazkodás megfelelési kényszerré vagy konfliktuskerüléssé válhat. Ez pedig nem ártalmatlan jellemvonás, hiszen ajtót nyit a szív befolyásolására.
Pál apostol nagyon határozottan beszél erről a Galatákhoz írt levélben:
„Mert most embereknek akarok kedveskedni, vagy Istennek? Avagy embereknek igyekszem-e tetszeni? Ha még embereknek igyekeznék tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.” (Galata 1:10)
Ne veszítsd el a belső iránytűdet!
A galaták szíve elfordult, mert más tanítók jöttek, és Pál távollétében idegen befolyás alá kerültek (Galata 1:10–2:1). A gyökér az emberek tetszésének keresése volt.
A megfelelési kényszer egyik veszélye, hogy elveszíthetjük a belső iránytűnket. Ha mindig azt figyeljük, hogy a környezetünk mit vár el tőlünk, könnyen egyik hatástól a másikig kezdünk sodródni.
Pál életében éppen az ellenkezőjét látjuk: bár az Apostolok cselekedeteiből úgy tűnhet, hogy Ananiás imája után rögtön szolgálni kezdett, a levélből azonban kiderül, hogy előtte több éves visszavonulás állt. Ebben az időszakban feltehetően összevetette a kapott kijelentést az Írásokkal, és ez látszik a tanításain is, hiszen állításait ószövetségi példákkal támasztotta alá.
Érdekes, hogy Pál és Péter karaktere e területen nagyon különbözött: Péterben volt konfliktuskerülés, Pál pedig nyíltan szembenézett a helyzetekkel. Isten mégis mindkettőjükkel tudott mit kezdeni, ezért ne féljünk átadni magunkat a formálásának.
Jóás példája
A Krónikák második könyvében Jóás király történetén keresztül is egy különösen tanulságos példát látunk (2Krón 24:1–4; 17–22). Jóás az első évei után Jójáda főpap mellett istenfélő módon kezdett uralkodni, és az áldozata, valamint a templom helyreállítása valódi elköteleződést mutat.
Később a júdai fejedelmek meghajoltak előtte, megnyerték a kegyeit, és fokozatosan kiszorították belőle az Isten iránti vágyat, míg végül a próféta szava sem hatott rá, Jójáda fiát, Zakariást megölette. Jójáda neve azt jelenti: „Isten lát", Jóás szíve pedig akkor fordult el, amikor kikerült a befolyása alól.
Minden rossz befolyás a megnyeréssel kezdődik, és gyakran észrevétlenül, finom változásokkal indul.
A rossz befolyás megfojtja a jó szándékot
Aki Istentől kijelentést kap, annak a szívében jóra való hajlandóság születik, ez azonban törékeny, és a rossz befolyás könnyen megfojtja (1Korinthus 15:32–34). Nem kell ehhez nagy bűn: elég egy szokás, például a minden estét kitöltő netflixezés, ami miatt az elhatározott egy óra az Úrral elmarad. A „Együnk, igyunk, úgyis meghalunk" életérzés mutatja meg, mit hoz létre az emberben a rossz befolyás. Az Igében elhangzó „serkenjetek fel” gondolata a kijózanodásra, az ébredésre utal. Arra, hogy ne sodródjunk öntudatlanul. Mert ha nem döntünk arról, hogy milyen irányba szeretnénk menni, könnyen előfordulhat, hogy mások döntenek helyettünk.
A hívő élet vállalása identitáskérdés is, és ha nem húzunk határt, a környezet előbb-utóbb bemegy a kerítésen, ahogy József és Potifárné története is mutatja.
Sámuel első könyvének 3. fejezetében egy másik különleges történetet olvashatunk.
Sámuel fiatalon Éli főpap mellett szolgált. Éli mentor és szinte apafigura volt számára. Isten azonban olyan üzenetet adott Sámuelnek, amely éppen Éli házának bűnével és annak következményeivel volt kapcsolatos. Sámuelnek tehát egy olyan ember előtt kellett kimondania az igazságot, akit szeretett és tisztelt. Ez komoly kihívás lehetett. Isten azonban megtanította Sámuelt arra, hogy az igazság kimondása nem feltétlenül jelenti egy kapcsolat tönkretételét.
A megfelelési kényszer másik oldala: a versengés
Az erős személyiségek hajlamosak a versengésre, ami ugyanolyan megfelelési kényszer, és elveszi az ember örömét, ráadásul az élet nagy döntéseit is kisiklatja. Ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz!
Ha nyitottak vagyunk Isten beavatkozására, olyan helyzetekbe visz, ahol kimunkálja bennünk a helyes viszonyulást. Ha viszont nem adjuk át neki ezeket a területeket, pingponglabdaként pattogunk egyik befolyástól a másikig, és élethelyzetünk ingadozó lesz, nem pedig előrehaladó.
Isten azonban nem sodródó életre hívott el bennünket. Azt szeretné, hogy megerősödjünk abban, amit tőle kaptunk, megtanuljuk felismerni a ránk ható befolyásokat, egészséges határokat húzzunk, és közben egyre inkább hozzá igazodjunk.
