Hogyan tudjuk bezárni az ajtót a familiáris szellemek előtt?

Vannak olyan szellemi hatások, amelyek nemzedékeken keresztül kísérhetnek egy családot, és hosszú idő után is romboló módon nyilvánulhatnak meg az utódok életében – erről beszélt Németh Sándor vezető lelkész a szombati istentiszteleten, és Saul király, valamint családja történetén keresztül mutatott rá arra, hogyan vezethet az engedetlenség, a lázadás és a bűn ismétlődése súlyos következményekhez. Mit nevez a Szentírás familiáris szellemeknek, milyen szellemi kapukon keresztül fejthetik ki hatásukat, és hogyan lehet végleg lezárni előttük az utat? – ezekre a kérdésekre is választ kaphattunk a tanításból. 

A vérvonalunkat, családunkat évtizedek, évszázadok óta követő familiáris szellemek nagyon erősen működnek ezekben a napokban, ezért fontos, hogy bezárjuk előttük az ajtót, a rést, hogy ne uraljanak minket. Ezeknek a szellemeknek a folytonosságát le tudjuk zárni. A familiáris kifejezés annyit jelent, hogy ismerős, ismeri a családot, a felmenőket. 

A familiáris szellemek és az utolsó idők spiritualitása

„Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától vagyunk mi!
És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni?
A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnalok:
Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva.” (Ézsaiás 8:18-22)

Az üzenetet a Szent Szellem akkor adta Ézsaiásnak, amikor az asszírok megtámadták Izraelt, sőt Júdát is fenyegették, tehát a helyzet reménytelen volt. Ezt Pál a Zsidókhoz írt levél 2. fejezetében Jézus feltámadására, a halál feletti győzelmére és a testvériségre vonatkoztatja, vagyis mi mind Jézus megváltottjai és testvérei lettünk, ebben a világban pedig jelek és csodák vagyunk. 

Csak akkor tudunk jelek és csodák lenni, ha azonosulunk Jézus Krisztus megfeszíttetésével, halálával, eltemetkezésével, feltámadásával, és fel vagyunk ültetve a mennyekbe, a mennyei Sionba. 

Fontos, hogy jelek és csodák legyünk, mert a világ egyre jobban a sötétség felé halad, napról napra növekszik a gonoszság befolyása az emberiségen. Amikor ilyen nagy a sötétség, akkor az emberek a természetfeletti felé fordulnak. 

A keresztények Krisztus jelenlétében tudják hirdetni az evangéliumot, és akkor a hajnal fel fog kelni az emberekben, fény és világosság fog költözni a szívükbe. Kizárólag a prófétai beszéd által fog Isten világosságot gyújtani az emberek szívében.

Amikor az emberek a természetfölötti felé fordulnak, gyakran a halál, az alvilág, a jövendőmondás, okkultizmus, halottidézés előtt nyitják meg a szívüket.

A felolvasott igeszakaszban szerepel az ób kifejezés, ami visszatérést jelent. Tehát olyan familiáris szellemről beszélünk, ami visszatér, mivel évszázadokon keresztül követ egy vérvonalat, újra és újra visszatér. 

Az utolsó napok spirituális napok lesznek. Ézsaiás egy nagyszerű látképet ír le az utolsó időkre vonatkozóan, amikor a spiritualitásnak két forrása lesz, az emberiségnek két szellemi lény, valóság közül kell választania:
-    Szent Szellem, akit Jézus Krisztus a mennyei Sion hegyéről küldött el,
-    hamis spiritualitás, okkultizmus, rejtett szellemi erők.

Amikor a jövő bizonytalan, az emberek félnek és keresik a válaszokat. Ha a keresztények nem jelek és csodák, akkor csak a sötétség marad az emberek számára. A sötétségnek csak akkor van vége, amikor a szívet betölti az Isten ismeretének a fénye. 

Az a spirituális dimenzió, amely az utolsó időkben „ráül” az emberiségre, abból csak a Szent Szellem kijelentése és Isten Igéje által lehet kitörni. Akik ezt elutasítják, azok számára az örök sötétség marad, „felgerjednek és megátkozzák a vezetőiket és Istenüket”, azt gondolják, hogy minden bajuknak a forrása a vezetők. De valójában nincs olyan vezető vagy kormány, amely az emberek töméntelen istentelenségét, bűnét tudná orvosolni, ráadásul a vezetők gyakran ugyanolyanok, mint a társadalom. 

A szellemi kapuk megnyitása és bezárása

A familiáris szellemek valójában démonok vagy gonosz angyalok. Az emberek a familiáris szellemekről azt feltételezik, hogy az elköltözött szeretteikkel állnak kapcsolatban. Sokan azért mennek ki a temetőbe, mert az elhunytakkal akarnak együtt lenni, de az elhunytak nem a temetőben tartózkodnak, hanem az Istentől kijelölt helyen. 

A familiáris szellemek mindig szellemi kapuk által jönnek be, amikor valaki kaput nyit nekik. Lehet, hogy egy felmenő nyitotta meg a kaput számukra, és amíg ez a kapu nincs bezárva, addig a familiáris szellemek az ősökre jellemző problémákat hoznak létre. Figyelik és követik a vérvonalhoz tartozó embereket, ismerik az elhunytak titkait, bűneit, beszédstílusát stb. Ha nincs bezárva előttük a kapu, akkor éjszaka megnyilvánulhatnak ezek a szellemek egy elhunyt családtag személyében. 

A familiáris szellemek egy adott családot évszázadokon keresztül megfigyelnek, ismerik az anyagi és társadalmi helyzetét, nincs olyan információ, amiről ne tudnának. Gyakran annyira erősek lesznek, hogy erősségek, hatalmasságok vagy fejedelemségek is lehetnek. 

Mi az, ami kaput nyit a familiáris szellemeknek?
-    Hamis vallási rendszerhez való tartozás, amely az Isten Igéjével ellentétes tanításokat vall (bálványimádás, idegen istenek imádása) 
-    Jövendőmondás, varázslás, boszorkányság
-    Válás, házasságtörés
-    Alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás
-    Gyűlölet, keserűség
-    Homoszexualitás

A kapunyitás után át akarják venni az irányítást az ember élete felett, át akarják venni a sorsa felett a hatalmat, ilyen módon pedig az ember ezeknek a szellemi lényeknek a pusztító és romboló fogságába kerül. Gyakran nemcsak egyéneket, hanem egész generációkat irtanak ki a familiáris szellemek. Erre a legjobb példa Saul családjának a története.

Saul király lázadása és családjának tragédiája

Nem természetes, amikor rengeteg csapás ér egy családot, hanem keresni kell az okát, hogy miért nem tudnak áldásba kerülni és maradni.

„Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!
Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, Ő is megvetett téged, hogy ne légy király.” (1Sámuel 15:22-23)

Saul egy nagyon felelős pozícióban volt, amelybe Isten helyezte bele, és világossá tette számára, hogy mi a feladata. Ezt sajnos részlegesen töltötte be, egyik részének engedelmeskedett, a másik résznél pedig a feladat fölé emelte magát. Ez a bűn, ez a lázadás, amely elindítja az embert a varázslás útján. Saul fellázadt Isten ellen. Aki Isten beszédét kijavítja, az veszi a bátorságot, hogy felülvizsgálja Istent, önmagát Isten fölé helyezi. 

Saul lázadással és makacssággal nyitotta meg a szellemi kaput. 

„És az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett.” (1Sámuel 16:14)

A gonosz lélek (eredetiben szellem) jelentése rosszindulat, betegség, szorongás, rettegés. Egy ilyen szellem került Saul családja fölé. Ebbe a szellemi miliőbe kerülve és maradva, Saul családja nem tudta túllépni Saul engedetlenségének és lázadásának a következményeit. 

Jonatán igaz ember volt, de egy tragikus hős lett, mivel a familiáris szellem előtt nem zárta be a kaput. Egy familiáris szellem egy személy kereszténysége ellenére is tud a sorsára romboló hatással lenni. Ha az Úrban vagyunk, jogunk van az áldáshoz. Ha az áldás nem működik, akkor egészen biztos, hogy valami baj van. 

Saul engedetlensége következtében egy familiáris szellem betört a családja életébe, személyisége fokozatosan ennek a hatása alá került, és ez okozta a személyiségének a széjjelesését. 

Egy ponton megjelent a gyilkos féltékenység és a paranoia (1Sámuel 18:10-12). Saul olyan embert nézett ellenségének, aki mindig csak jót tett vele. Ez sátáni erők jelenlétére utal, mutatja, hogy már nem volt önmagánál.

Bizonyos bűnök nagyon nagy kapukat nyitnak meg, és nem elég egy kicsit erkölcsileg megjavulni, nem elég a megtérés. Meg kell érteni, hogy azon a területen, ahol valaki az ellenség rabszolgája volt, ott nagyon be kell zárni az ajtót, kérni kell Istent, hogy zárja be az ajtót örökre. 

A bűn és a démon nem a vérrel öröklődik, hanem követi a generációkat. Amikor az új generáció ismétli és másolja az elődeinek a bűneit és vétkeit, akkor a kapu nyitva van újra, a családot követő szellem bemegy az új generációba, még nagyobb pusztulást és rombolást előidézve, mint az előzőekben.

Jézus a Lukács evangéliuma 14. fejezetének 26. versében azt mondja, hogy „ha valaki hozzám jön, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom”. Azért beszél arról, hogy el kell szakítanunk ezeket a lelki szálakat, köteleket, hogy a familiáris szellemektől védve legyünk.

Amikor olyan gonddal találkozunk, amely fölött nem tudunk hatalmat gyakorolni, keresnünk kell az okát és kérni Istentől a segítséget. Ilyenkor gyakran a család fölött uralkodó szellemek érik utol az embert, amelyek nagyon ravaszok, mivel nem nyilvánulnak meg mindennap, hanem 20-30 év után kezdenek rombolni. Amíg a földön vagyunk, folyamatosan meg kell harcolni a hit harcát, ezen a területen senki sincs biztonságban. 

Nem vagyunk előzmények nélküli, önálló személyek, emiatt pedig mindenkinek van szellemi öröksége, amellyel érdemes megküzdeni és bezárni az ajtót azokon a területeken, ahol az ellenség könnyen tud támadni. 

Saul féltékenysége és paranoiája később a fia irányába is kiterjedt (1Sámuel 20:32-34). Amikor dührohamot kapott Dávid miatt, és Jonatán megvédte, akkor Saul a fia után dobta a dárdáját, hogy megölje őt. 

Ebben a helyzetben Jonatán hűséges magatartása nem volt bölcs döntés. A gyűlölet foglalta el a családban a szeretet és békesség helyét, ezt követően depressziós rohamok, agresszív magatartás uralta le a családot. Ez a hűséges utódokat a pusztulás szakadékába rántotta, annak ellenére, hogy Jonatán világosan látta, hogy apját, mint királyt Isten elvetette. Mégis ragaszkodott hozzá, szolgálta őt és asszisztált apja tébolyához, részt vett vele a háborúban. Nem kellett volna támogatnia, mint királyt. 

Azok a fiak, akik Sault támogatták, mind meghaltak az apjukkal együtt a filiszteusok elleni háborúban (1Sámuel 31:2). A familiáris szellem elkezdte a családot kipusztítani annak ellenére, hogy a fiak nem voltak felelősek. Egy hibát követtek el, hogy továbbra is szolgálták az apjukat királyként, nyitva maradt a kapu az életükben, és a familiáris szellem megölte őket. 

Isten ellen lázadó emberhez hűségesnek lenni vagy barátjának lenni veszélyes, mivel az ő ítélete a mi ítéletünk is lehet. Nem következmények nélküli ugyanis Isten Igéjét elhagyni, megtaposni. Óriási felelősségük van azoknak a keresztényeknek, akik a Szent Szellem által a szívükben hordozzák Isten ismeretét. 

A lázadása következtében megjelenő familiáris szellem rákényszerítette Sault, hogy a jövendőmondás felé forduljon. Ez a szellem az idegrendszerének és a személyiségének összeomlását okozta. 

Saul életben maradt fia, Isbóset, illetve unokája, Méfibóset történetéből látjuk, hogy a generációk pusztulása folytatódott (2Sámuel 4:4, 5-7). Isbósetet lefejezték, Méfibóset gyermekkorában lesántult, Saul hét leszármazottját pedig a gibeoniták kérték el, hogy megöljék őket egy szövetségtörés miatt (2Sámuel 21:1-9). A szövetség megszegése akkor is bűn, ha nem Isten előtt köttetik.

A Saul családja felett álló erősség három generáción keresztül uralta le az egész családot, veszélyeztetve Izrael népét is. Egyetlen ember tudott kegyelem alá kerülni: Méfibóset. Hosszú évek után Dávid megemlékezett Saul unokájáról, és elhozatta Ló-Debárból, aminek a jelentése pusztaság, legelő nélküli (2Sámuel 9:1-8). 

Méfibóset története szimbolikus jelentőséggel is bír: Dávid Jézus Krisztust jelképezi. A Vele való találkozásunkkal kezdődik el életünkben a szellemi kapuk bezárása. Dávid első üzenete Méfibóset számára az volt, hogy ne féljen, mert irgalmasságot akar cselekedni vele. Ismerte a helyzetét, tisztában volt mindazzal, amin keresztülment. Méfibósetet annyira súlyosan érintették a családját ért tragédiák, hogy önmagát egy holt kutyához hasonlította. A családját sújtó csapások teljesen összetörték az önazonosságát, ezért Dávid mindenekelőtt a félelmét oszlatta el. Felemelte őt, és a királyi asztalhoz ültette, a király fiaival együtt. Ugyanígy Jézus Krisztus is képes megszabadítani bennünket az átok és a familiáris szellemek uralma alól, ha bezárjuk előttük az ajtót. Általa mi is közösségbe kerülhetünk a király fiaival, és a királyi asztalnál folyamatosan részesülhetünk Isten áldásából és táplálékából.