Leszámolás a családi bűnökkel

A bűnökkel való szembenézés nem könnyű. Egyszerűbb elhallgatni a múlt vétkeit, hárítani a felelősséget, vagy a családi és társadalmi hagyományok mögé rejteni azokat. A Biblia világosan tanítja, hogy mindenki a saját tetteiért felelős, ugyanakkor a korábbi generációk bűneinek következményeivel is szembe kell néznünk. A valódi megújulás útja a bűnbánaton, a megtérésen és Isten Igéjének követésén keresztül vezet – erről tanított Németh Sándor vezető lelkész a szombati istentiszteleten.

Mindannyiunknak vannak bűneink és szükségünk van megtérésre, ugyanakkor nem könnyű szembenézni velük. Könnyebb ezeket besöpörni a szőnyeg alá, vagy magunk helyett másokra mutogatni. Keresztény szempontból pozitív fejlemény, hogy ezen a héten az ügynökakták nyilvánosságra kerültek, bár vannak ellentmondások ebben a folyamatban. A múlt hozzá van kötve az emberhez, mert benne él az ember szívében, és csak Jézus vére tudja onnan kitörölni.

Ki a felelős a bűnökért?

A bűnökkel kapcsolatos felelősség bonyolult terület, az Igében Ezékiel prófétánál találunk ezzel kapcsolatban útbaigazítást:

„És ti ezt mondjátok: Miért ne viselje a fiú az apa vétkét? Ám a fiú, törvény szerint és igazságot cselekedett, minden parancsolataimat megtartotta s cselekedte azokat: élvén éljen. Amely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága. És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolataimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon. Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lesz; az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog. Hát kívánva kívánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem [inkább] azt, hogy megtérjen útjáról és éljen? És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden utálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-e? Semmi igazságairól, amelyeket cselekedett, emlékezés nem lesz: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, mellyel vétkezett, ezekért meg kell halnia.” (Ezékiel 18:19-24)

Ezékiel idején vita volt a nép és a próféta között, mert a nép úgy gondolta, hogy a fiú viseli, hordozza az apja bűneit. De a próféta és az Ige szerint, ha az új nemzedék szembefordul az atyák bűneivel, és a törvényt megtartja és igazságot cselekszik, akkor nem örökli a generációs átkokat, sem a familiáris szellemeket. Ez tehát egy kulcsfontosságú alapelv, hogy szembe kell fordulni nemcsak az egyéni, hanem a családban (felmenőknél) előforduló bűnökkel és vétkekkel is.

Sokan azért nem tudják a családjukat a keresztény megújulásba bevinni és ott bent tartani, mert csak az egyéni bűnök felszámolására tettek hangsúlyt. De az evangélium nemcsak az egyéni bűnökkel szembesít minket, hanem olyan bűnökkel is, melyekbe beleszülettünk. Ez utóbbiak megszakítása azért szükséges, hogy mi már ne ezen minták szerint cselekedjünk. Meg kell törni a korábbi, Isten ellen lázadó generációk átokvonalát.

Ugyanakkor ez nem automatikusan működik. Jézus megváltói műve objektív tény, teljesen független tőlünk, a mi gondolatainktól. Automatikusan nem vonatkoztathatjuk Jézus megváltását magunkra. A megváltás csak akkor működik egy ember életében, ha megteszi az alábbiakat:
1. megtér, elhagyja a bűneit,
2. megtartja, betölti Isten Igéjét,
3. és igazságot cselekszik.

Ezek hitelesítik, hogy egy ember megváltott állapotban van. Ha így járunk az Úrban, akkor Ábrahám áldása egyre nagyobb mértékben telepszik ránk, és egyre inkább hasonlítunk Jézus Krisztusra. A bűn elhagyása, Isten Igéjének betöltése és az igazság megcselekvése a három biztos jele annak, hogy valaki az Úrban van. Ha ilyen az életvezetése egy hívőnek, akkor lehullanak róla a generációs átkok láncai, a familiáris szellemek meg térdet hajtanak.

A bálványimádás rendszere

Mi egy olyan kultúrában élünk, ahol a bálványimádásnak van egy kiépült rendszere. Bálvány az, amit az ember az életében Isten helyére tesz. Minden ember szívében van egy űr, amit Isten tud csak betölteni. Erre azonban számtalan „pótlék” jött létre a történelem során, melyek az Istennek szánt helyet elfoglalják, de ezek a bálványok generációs átkokat és nyomorúságokat eredményeznek. Ezek alól az ember akkor tud kijönni Jézus vére által, ha teljes szívéből megtér – méghozzá nem vallási tradíciók, hanem Isten Igéje alapján, és csatlakozik Krisztus Testéhez, az egyházhoz.

Mózes világossá tette, hogy vannak olyan bűnök, melyek a harmadik és negyedik generációig is problémát okoznak. Nem elég az, ha az ember csak az egyéni bűneiből tér meg. A tapasztalat az, hogy sokaknál az egyéni megtérést követően is maradnak még olyan szellemi és lelki szálak, melyeken keresztül lop tőlük az ördög, és meghiúsítja Isten tervét az életükben.

Az egyéni megtérést követően családi szinten is szükséges a megújulás, mert ekkor tud a Szent Szellem nemzeti szinten is áttörést elérni. Nem tudunk pozitív hatással lenni a nemzetünkre, ha csak az első generáció tért meg szívből, de a második-harmadik generáció már nem, vagy csak felemás módon. A családi szellemi atmoszféra olyan kell legyen a hívő otthonokban, melyben nem adunk helyet az ördögnek. A megtérés után be kell zárni az ajtót az ellenség előtt, hogy ne befolyásolja a gyerekeket, unokákat.

A kereszténységnek az a küldetése, hogy tanítványokká tegyék a népeket (Máté 28). Ezt azonban a bálványimádás és egyéb rendszerszintű bűnök akadályozzák, mely bűnöket Isten átokkal szankcionált. A 20. század tanulsága az, hogy amikor az emberek megtagadják Istent, akkor idegen istenek lépnek az Úr helyére, nemcsak vallási területen. A hatalom is bálvánnyá tud válni, amikor azzal az igénnyel lép fel, hogy ő legyen az első. (Ezt látjuk például a Római Birodalomban, a nácizmusban és a kommunizmusban is.)

A bálványimádás legpusztítóbb formája

A bálványimádás legpusztítóbb formája az, amit a kivonulás után látunk a pusztában, mikor Áron vezetésével felállították az aranyborjút, és azt mondták, hogy ezek a te isteneid Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről. Ugyanezt látjuk Jeroboámnál is (1Királyok 12. fejezet). Istentől volt, hogy szétszakadt Izrael Salamon után északi királyságra és Júdára.

De hiába volt Istentől ez a dolog, Jeroboámot elfogta a félelem. Tartott attól, hogy ha az izraeliek feljárnak majd Jeruzsálembe, akkor ellene fordulhatnak. Ezért azt találta ki, hogy megcsinálja a jeruzsálemi istentisztelet hamisított alternatíváját, és bálványokat állított fel Bételben és Dánban. Megvolt az ünnepélyes felszentelés, ahol ugyanaz hangzott el, mint Áron idejében: „Ímhol vannak a te isteneid, oh Izrael, akik téged kihoztak Egyiptomnak földjéből”.

Áron és Jeroboám esetében is megvolt az igeellenes dologra az „igei” magyarázat. A keresztény rendszer is ebben leledzik a mai napig, ezért nehéz megtérni. Jeroboám templomokat is felállított, meg papi rendet is létrehozott Izraelben az Istentől rendelt papság mintájára.
Mi lett a következmény? Jeroboám első fia betegségben halt meg, a második fia király lett, de csak 2 évig, majd őt is és az egész családot megölte Baása. Később Jeroboám bűne, a bételi és dáni bálvány vezetett Izrael összeomlásához i.e. 722-ben. Csak azok tudtak ebből kimaradni, akik képesek voltak az igeellenes tradícióval szembefordulni, mint például Illés próféta.

Az árulás bűne

A kommunizmussal kapcsolatban azt is fontos leszögezni, hogy a társadalmi rendje antikrisztusi volt, istentagadásra épült, amelyben az árulókat jutalmazták (pl. jó állással, biztonsággal). Az árulás kiszolgáltatottságot hoz létre, és nagy bajba kerültek azok, akiket a kommunizmus idején feljelentettek. Ezzel a múlttal is szembe kell nézni, de ezt például a kevélység, a képmutatás vagy a hazugság akadályozzák. A bűn nem múlik el magától, csak Jézus golgotai keresztjének vére által. „Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.” Ha történtek a családban a kommunizmus, fasizmus idején bűnök, akkor ezekkel szembe kell nézni, meg kell ítélni ezeket a bűnöket Isten Igéje alapján.

Ábrahám is elkövetett egy bűnt, mikor azt mondta Sáráról, hogy a húga (mert félt az egyiptomiaktól), és ez a simlisség aztán végigvonult a családon: Izsáknál és Jákóbnál is látjuk a csalást, majd Jákób fiainál is, mikor elhitették az apjukkal, hogy József meghalt, József kecskevérbe mártott cifra ruhájával bizonyítva hazugságukat. A bűn nem játék, hanem spirituális valóság. A megváltott állapot csak akkor áll fenn, ha Jézus vére eltörli a bűnöket. Ennek előfeltétele a bűnbánat. Azt is érdemes megvizsgálni, hogy egy adott bűn átokkal volt-e szankcionálva. Az árulás és a bálványimádás például ilyen bűnök. Ma megint egy olyan kor van, mikor divat lett az árulás, de ha valaki áruló, és önkényesen akar igazságot szolgáltatni, az a jólétet tekintve egy társadalom sírját ássa meg.

Amikor a vér kiált

Ezékiel prófétánál a felolvasott igeszakaszban tehát azt látjuk, hogy teljes mértékben szakítanunk kell az atyák bűneivel, főleg az átokkal szankcionált bűnökkel, ahogyan például Dániel és Nehémiás is vállalták Isten előtt az előző generációk bűnei miatt a felelősséget.

Vannak bűnök, melyekhez emberek vére tapad. Az ártatlanul (pl. politikai, vallási vagy etnikai okok miatt) meggyilkolt emberek vére Istenhez kiált igazságszolgáltatásért. Ez egy olyan sötét dolog, amely miatt a meggyilkolt ember nem tudja megvalósítani a feladatait. Senkinek nincs ahhoz joga, hogy így ártson a felebarátjának. A vér ezért kiált Istenhez, ahogyan ezt írja a Biblia a Káin által meggyilkolt Ábel vére kapcsán is.

Ha egy igaz visszamegy a bűnbe

Ezékiel arról is írt, hogy ha egy igaz ember visszatér a bűneihez, és ebben az állapotban hal meg, akkor el fog kárhozni. Ezt Pál is megerősítette, mikor azt írta levelében, hogy ha test szerint élünk, meghalunk, viszont aki a test cselekedeteit megöli szellem által, az élni fog (Róma 8:13). Ha valaki visszamegy a bűnbe, akkor szeretettel figyelmeztessük, hogy veszélyes úton jár.

Napjainkban a politika, a hatalom lett az új „isten”. Ez kikövezi az utat az Antikrisztusnak. Már a nácizmus, kommunizmus is előképei voltak az antikrisztusi rendszernek. Egy szabad társadalomban nincs rákényszerítve az emberekre az uralkodó osztály felfogása a különféle dolgokról. Viszont a posztkommunista társadalmakban van az embereknek (vagy a felmenőiknek) tapasztalata arról a hatalomról, mely nagy bűnbe tud ejteni egy egész nemzetet, és ezeket a tapasztalatokat érdemes feldolgozni. A Királyok könyvének is sok mondanivalója van ezzel kapcsolatban számunkra. Keresztényként szembe kell fordulni minden olyan tradícióval, ami akadályozza az emberek megtérését, a bűnök elhagyását.