Az áldások elnyeréséhez nem elég várakoznunk: hitben kell cselekednünk, erőfeszítéseket kell tennünk, és le kell bontanunk azokat az akadályokat, amelyek elválasztanak bennünket Isten jelenlététől. A Márk evangéliumában olvasható történet a négy barátról, akik egy béna embert vittek Jézushoz, arra tanít, hogy a cselekvő hit nem torpan meg az akadályok előtt.

„Napok múlva pedig ismét beméne Kapernaumba, és meghallák, hogy otthon van. És azonnal sokan összegyülekezének, annyira, hogy még az ajtó elébe sem fértek; és hirdeté nékik az Igét. És jövének hozzá egy gutaütöttet hozva, akit négyen emelnek vala. És mivel a sokaság miatt nem férkőzhettek azzal ő hozzá, megbonták ama háznak fedelét, ahol Ő vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, amelyben a gutaütött feküdt. Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid. Valának pedig ott némely írástudók, akik ott ülnek vala, szívükben így okoskodván: Mi dolog, hogy ez ilyen káromlásokat szól? ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanemha egyedül az Isten? És Jézus azonnal észrevevé az ő lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és monda nékik: Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben? Mi könnyebb, azt mondanom-é a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bűneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani, monda a gutaütöttnek: Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza. Az pedig azonnal fölkele és felvévén nyoszolyáját, kiméne mindenkinek láttára; úgy hogy mindenki elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, ezt mondván: Soha sem láttunk ilyet!” (Márk 2:1–12)

Hit Gyülekezete istentisztelet

Az ajtót elállták, a tetőt lebontották

A történetben két fontos momentumot érdemes megfigyelnünk: az ajtót elállták, a tetőt pedig lebontották. A Jézushoz vezető út akadályokba ütközött, a négy barát azonban nem adta fel. Ha áldást szeretnénk nyerni, nekünk is át kell törnünk az akadályokon.

Az Úr már mindent megtett azért, hogy az ember beléphessen az Ő jelenlétébe. Az akadályok teljes mértékben az emberi oldalon vannak. El kell érnünk, hogy úgy kerüljünk Isten jelenlétébe, hogy megszabaduljunk, meggyógyuljunk, üdvbizonyosságot nyerjünk, és átvegyük mindazt az áldást, amelyet Isten elkészített számunkra.

Ha megmaradunk abban a természetes állapotban, amelynek nincs kapcsolata Isten jelenlétével, nem tudjuk az áldásokat átvenni. A változások ugyanis Isten jelenlétében történnek.

A történet azt mutatja, hogy a cselekvő hit képes áttörést hozni. Fontos tehát, hogy keressük az Urat, és erőfeszítéseket tegyünk azért, hogy bejussunk az Ő jelenlétébe. Meg kell találnunk, hogyan érkezhet meg az áldás az életünkbe. Ha nem teszünk ezért semmit, periférikus helyzetben maradunk, és megmaradhat a betegség, a démonizáltság és a megkötözöttség. Így pedig nem tudunk Isten dicsőségére élni.

Hit Gyülekezete istentisztelet

Jézus vére nyitotta meg az utat

A kapu, az ajtó maga Jézus Krisztus. Az Ő áldozata által nyílt meg számunkra az út Isten jelenlétébe. Erről beszél a Zsidókhoz írt levél is:

„Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, azon az úton, amelyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, és lévén nagy papunk az Isten háza felett: Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől...” (Zsidó 10:19–22)

Hitünket Jézusba, az Ő vérébe kell vetnünk. A hit támaszkodást jelent: teljes bizalommal ráhagyatkozni arra, amit Jézus értünk elvégzett.

Az áldásunk a szentélyben van. Annyit kapunk meg belőle, amennyit meg tudunk ragadni és át tudunk venni. Rengeteg természetes, szellemi és lelki akadály létezik, hiszen a sátán minden erővel meg akarja akadályozni, hogy belépjünk Isten jelenlétébe. Ezek ellenére sem adhatjuk fel, még akkor sem, ha természetes szinten legyőzhetetlennek tűnnek az akadályok. Tudnunk kell, hogy az Úr jelenlétében ott van a megoldás.

Szellemi erőfeszítés és aktivitás nélkül nincs győzelem. Ha passzívak vagyunk, és céltalanul éljük az életünket, az áldások a mennyben maradnak. A Bárány vére az a „vízum”, amellyel beléphetünk Isten országába.

Óriási kiváltság számunkra, hogy míg az Ószövetségben egyetlen ember, a főpap mehetett be a szentek szentjébe, ő is csak évente egyszer, addig mi bármikor beléphetünk Isten jelenlétébe. Isten mindent megtett azért, hogy ez lehetővé váljon számunkra.

Hit Gyülekezete istentisztelet

Ha problémáink vannak, nem a panaszkodás és az önsajnálat jelenti a megoldást. A hit az, ami elmozdít bennünket a megoldás irányába, és bekapcsol abba a szellemi csatornába, amelyen keresztül megérkezhet a segítség.

Isten azt akarja, hogy mindaz, amivel megáldott bennünket, a hasznunkra legyen. Ez azonban nem automatikus: nekünk is tennünk kell érte. Isten sokszor jobban akar cselekedni bennünk, mint ahogyan mi magunk akarjuk, hiszen ezért küldte el Fiát a földre, és áldozta fel értünk.

A szívünkben is le kell bontanunk az akadályokat

Isten jelenlétébe való belépésünknek nemcsak külső, hanem belső akadályai is lehetnek. Isten megismerését akadályozhatja az evilág rendszere, hiszen a sátán nem akarja, hogy a világosság elérje a szívünket. Ha azonban a szellemünkben fény van, a sátán nem tud mit kezdeni velünk, mert a Szent Szellem minden helyzetben velünk van.

A keresztény élet akkor lehet valódi öröm, ha a Szent Szellem be tudja tölteni minden szükségünket. Nem szabad elhinnünk, hogy az ördögé az utolsó szó. Isten azt akarja, hogy bontsuk le a tetőt: minden lehetséges annak, aki hisz.

A Márk evangéliumában szereplő történetben vallásos emberek, írástudók kezdtek okoskodni. Erős pszichikai és intellektuális nyomást akartak létrehozni, és kontrollálni próbálták a helyzetet. Jézust azonban nem tudták lebénítani vagy elcsüggeszteni.

Bátornak kell lennünk! Jézus minden nehéz és kritikus élethelyzetet átélt, ezért mindenben tud velünk azonosulni.

Az áldás mindig a Szent Szellem dinamikus áradásában van, ehhez pedig szinte mindig falakat kell bontanunk. Jézus a farizeusokat is megintette azért, mert bezárták az emberek előtt Isten országát. A Máté evangéliumának 23. fejezete is beszél arról, hogy a vallásos emberek akadályokat állíthatnak mások elé, és elzárhatják előlük a mennyek országába vezető utat. Ma is előfordul, hogy egyházi vezetők zárják el a tagok elől az ajtót. A világ pedig rendszerszinten építi ki a zárakat. Nem szabad vallásossá válnunk, hanem mindent meg kell tennünk azért, hogy bejussunk az Úr jelenlétébe.

Arra is ügyelnünk kell, hogy mi magunk ne váljunk torlasszá, akadállyá mások számára. Úgy kell élnünk, hogy családtagjaink is felismerjék rajtunk keresztül a kaput, és eljuthassanak Istenhez.

Hit Gyülekezete istentisztelet

A közbenjárás ereje és a cselekvő hit

A béna ember történetének van egy további fontos tanulsága is. Előfordulhat, hogy valaki olyan helyzetben van, amelyben saját erejéből semmit sem tud tenni. Egyszerűen bénult állapotban van, és segítségre szorul. A négy barát ebben a történetben a közbenjárás erejét szimbolizálja.

Nem szabad lustának lennünk: tegyünk meg mindent azért, hogy megérkezzen az áttörés! Ugyanakkor azt is keresnünk kell, hogy az Úr mit akar elvégezni bennünk. Lehetséges ugyanis, hogy az akadály nem kívül, hanem a saját szívünkben található, és valamit ki kell vetnünk onnan. Pál apostol a következőképpen ír erről:

„Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek: Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, aki az Isten képe.” (2Korinthus 4:3–4)

Az evangélium leplezett lehet az emberek előtt, ennek azonban súlyos következményei vannak. Ezért különösen fontos az evangélium hirdetése, hogy világosság kerüljön az emberek szívébe. Ha az evangélium nem válik számunkra érthetővé és világossá, elveszünk. Elengedhetetlen, hogy az evangélium, vagyis Jézus személye, kereszthalála és feltámadása világosság legyen számunkra.

Olyan helyzet is létezik, amikor nem maga az ember utasítja el az igazságot, hanem az evilág fejedelme vakítja meg, és akadályozza meg, hogy fény kerüljön a szívébe. Ezért nem szabad a szívünket a sötétség állapotában tartanunk, mert így kiszolgáltatottá válunk a pusztító erőknek. A romboló erőket csak akkor tudjuk legyőzni, ha világosság van a szívünkben.

A hitetlenséget, a lázadást és az engedetlenséget meg kell öldökölnünk, hogy be tudjunk menni a mennybe a kapun keresztül. Az akadályokat nem erősítenünk, hanem bontanunk kell!

Pál apostol a galatákat ostobáknak nevezte, mert hamis evangéliumra figyeltek, és emiatt nem tudták megtartani a világosságot a szívükben.

Hit Gyülekezete istentisztelet

Amikor szellemi és természetes rendszerek állnak az evangélium útjába

Az Apostolok cselekedeteinek 16. fejezetében egy érdekes történetet olvashatunk. Pál Filippiben hirdeti az evangéliumot, amikor egy jövendőmondó lány szegődik a nyomába, és méltatja az apostol munkáját. Bár nem mond valótlanságot, az a szellem azonban, amelyből beszél, nagyon zavarja Pált, és a kenet sem működik a városban több napon keresztül. Végül lelepleződik egy olyan rendszer, amelyben az okkultizmus és a gazdaság összefonódik. Ennek a rendszernek a lerombolása volt Pál feladata.

Ma is léteznek olyan szellemi és természetes rendszerek, amelyek akadályozzák az emberek megtérését. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy feladjuk. Lehet, hogy több imára és nagyobb erőfeszítésre van szükség, de van megoldás. Végül Filippiben is létrejött egy gyülekezet.

A történetből az is tanulságos, hogyan jutottak el idáig Pál és Silás. Nem keseredtek el a kalodában sem, nem is hibáztatták egymást, hanem elkezdték dicsérni az Urat, Isten pedig megrázta Filippit.

A szellemi élet olyan, hogy csak előre lehet menni, hátrafelé nem. Ehhez azonban kérnünk kell a Szent Szellem vezetését.

Az Apostolok cselekedeteinek 19. fejezetében szintén az okkultizmus jelentett akadályt, ezért a kenet itt sem tudott sokáig működni. Nyomás nehezedett a keresztényekre, és nem vették észre, miért nem működnek a dolgok. Pál hosszabb időt töltött a városban, folyamatosan hirdette az evangéliumot, az Ige pedig cselekedett, és végül lelepleződött a sátán munkája.

Az okkultizmus és a varázslás szellemi, érzelmi, indulati és gondolati nyomás, igézés alá tudja helyezni az embert. Ezzel szemben ellenállással lehet küzdeni, de ehhez fontos, hogy valóban ellenálljunk, és ne engedjük, hogy nyomott állapot alakuljon ki bennünk.

Ne az emberekkel viaskodjunk, hanem az akadályokat bontsuk le!

Visszatérve a béna ember történetéhez: a négy barát jó példát mutat arra, hogy a megoldás soha nem az emberekkel való viaskodás, hanem a szellemi akadályok lebontása.

A barátok nem az embereken keresztül próbálták bevinni társukat Jézus elé, hanem más utat kerestek. Nem kerültek konfliktusba a körülöttük lévőkkel, nem haragították magukra az írástudókat, hanem lebontották a tetőt, és leeresztették beteg társukat Jézus elé. Ennek eredményeként hatalmas bizonyságot láthattak az emberek, akik veszekedés helyett Istent dicsőítették.

A történet a szellemi harc hatékonyságát is szimbolizálja. Nem az emberekkel kell harcolnunk, hanem le kell bontanunk azokat az erősségeket, amelyek akadályozzák, hogy az embereket elérje az evangélium.

Hit Gyülekezete istentisztelet

Csak olyan ember tud győztes lenni, aki tele van Szent Szellemmel, és szellemi szinten vívja meg a harcot. Nem szabad engednünk, hogy a ránk nehezedő nyomás a porba vigyen bennünket. Az akadályokat kell lerombolnunk, hogy az emberekhez eljuthasson az evangélium.

Efézusban az egyház munkája már olyan szintre jutott, hogy gazdasági érdekeket is sértett. Az Apostolok cselekedeteinek 19. fejezete beszámol Demeter ezüstművesről, aki ezüstből készült Artemisz-templomocskák árusításából élt. Fellázította a kézműveseket Pál ellen, mert attól tartottak, hogy a kereszténység tönkreteszi az istennő kultuszát, és ezzel együtt az üzletüket is.

Ez is megmutatja, hogy az evangélium hirdetése természetes és gazdasági érdekeket is érinthet. Ha azonban a keresztények az Úrban vannak, minden a javukra van, ezért ettől sem kell megijedniük.

Nem érdemes meghátrálni az ellenség előtt, és nem szabad feladni az evangélium szent ügyét. Törekednünk kell arra, hogy a Szent Szellem még nagyobb erővel szálljon ránk, és még alkalmasabbá váljunk az Úr munkájára.

A Márk evangéliumában szereplő négy barát példája ma is arra tanít bennünket, hogy ne hátráljunk meg az akadályok láttán. Ha áldást szeretnénk nyerni, be kell jutnunk Isten jelenlétébe. Ehhez hitre, aktivitásra, kitartásra és a Szent Szellem vezetésére van szükségünk. Ne erősítsük az akadályokat, hanem bontsuk le őket, hogy Isten világossága elérhesse az emberek szívét, és az evangélium elvégezhesse a munkáját.