A hívő élet egyik legfontosabb éltető ereje a reménység, mely a jövőre irányuló várakozáson és béketűrésen alapul, emellett egy olyan jövőre irányul, melyben Isten lesz az Úr mindenek felett, és eltörli a fájdalmat és a sóhajt örökre. Ez a reménység akkor tud újra és újra megújulni és megerősödni bennünk, ha folyamatosan nyerünk a próféciákból kijelentéseket arra vonatkozóan, hogy Istennek mi az üdvtörténeti terve a jövőre nézve, és ezeknek az ígéreteknek a beteljesedésébe kapaszkodva várjuk a Messiás visszajövetélét és azt a kort, mikor Istennek sátora az emberekkel lakozik.

Alapvető fontosságú igazság, hogy amit Isten kimond, az már a Mennyekben megvan, csak esetleg a látható világban még nem érzékeljük az adott valóságot. Jézus azért hangsúlyozza az imájában, hogy ami a Mennyben van, az a földön is legyen valóság, mert a Mennyben már minden ígéret megvan, ennek már csupán a földön kell manifesztálódnia és valóssággá válnia.

Istennek a földi királysága is ilyen igazság, melynek még várjuk a szemmel látható megvalósulását.

 A megváltásnak egyik legfontosabb területe a jelen korszakból való szabadulásra vonatkozik, hiszen a jelen világkorszak a Sátán hatalma alatt van. Mindemellett a korszak a kegyelem ideje is, ugyanis még rejtetten benne él Istennek a királysága. A jelen világ urának, a Sátánnak a célja az, hogy abszolút elbagatellizálja Krisztus keresztáldozatának a jelentőségét, mert a kereszténység valódi ütőereje Jézus Krisztus halálának és feltámadásának igazságában gyökeredzik, amit arra hivatott felhasználni, hogy az eljövendő új korszak, vagyis a messiási királyság és az azt követő örökkévalóság előhírnőke és képviselője legyen.

Fontos tisztában lenni azzal, hogy az örökkévalóság előtt Isten beiktat e világon egy új korszakot, mely a Messiásnak az 1000 éves földi királysága, ami lényegében a Föld számára a szombatidő, mikor megnyugszik minden gonoszságtól, és végre az igazság és jogosság fog dominálni rajta. Ennek a csodálatos korszaknak az eljövetele a reménységünk egyik központi ígérete, ami miatt hajlandók vagyunk béketűréssel elszenvedni a jelenvaló gonosz világot és annak viszontagságait, és várva várni az ígéret beteljesedését.

 A Sátán jelen korszakban elleplezi a keresztáldozat fundamentális igazságait, és megvakítja az embereket, hogy ne ismerjék fel a Megváltójukat.

Mégis azokban, akik ennek ellenére is képesek szívük által felismerni a Messiást, már bennük van Istennek a királysága, és ezáltal megértik a Mindenható tervét a jövőre vonatkozóan.

Ellenben azok a keresztények, akik nem hajlandóak elhagyni a világot, és inkább szeretik ezt a korszakot, azok számára teljesen homályossá válik Istennek a terve a jövőre vonatkozólag. Amennyiben elhagyja ezt a korszakot és az ahhoz való ragaszkodást, akkor a Szent Szellem egyfajta víziót alakít ki az adott hívők szellemében az elkövetkezendő messiási királyságról, melyben megvigasztalódik a gyászoló, és öröm költözik a szívébe. Ezt a kijelentést látni kell, hiszen ettől lesz igazán erős a lelkünk, ez a hit reménységet ad a jövőre nézve.

Fontos tisztában lenni azzal, hogy ez a korszak nem fog megváltozni, és Isten ítélete alá fog kerülni, de ennek tudatában sem szabad hagyni, hogy az aggodalmak és félelmek eluralkodjanak a szívünkben, és megszállják a lelkünket, hiszen mi a hit emberei vagyunk, ezért nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanra, mivel a Mennyből jön el a mi országunk, melynek ereje igazságban, békességben és Szent Szellemben való örömben fog manifesztálódni.

Ahhoz, hogy megértsük a Messiás királyságára vonatkozó örökérvényű igazságokat, szükséges ismernünk és megértenünk az Ószövetségben erre a témára fókuszáló próféciákat. Mivel a prófétákon keresztül is Krisztusnak szelleme szólt, így ugyanolyan érvényű minden egyes prófétai kinyilatkoztatás, mint maga a megtestesült Messiásnak a szavai. Miután az Ószövetség ideje alatt nem rendelkezett Krisztus emberi testtel, ezért Isten prófétákat használt szócsövéül, akiken keresztül igazságokat jelentett ki, beszélt önmagáról és a jövőről.

A 2. Zsoltár több szempontból lényeges próféciákat tartalmaz, amelyeket a továbbiakban a teljesség igénye nélkül meg fogunk vizsgálni. Krisztus Szelleme kijelenti a szakaszban, hogy "én kentem ám fel az én királyomat a Sionon", vagyis nyilvánvalóvá teszi a Messiás földi hatalmát és annak validitását. Ezen túl beszél még arról a zsoltáríró, hogy a korszak végén az egykor elutasított Messiáskirályt újból elvetik majd. Ez a korszak a Jézus megfeszítésével kezdődött, majd a feltámadás teljes tagadásával folytatódott, amely hazugság forrása maga a Sátán, és uralkodásából kifolyólag a mai napig domináló nézet a világon. Az elvetett király az alapja, a szegletköve ennek a korszaknak, melyet elvetnek az építők. Ez a király lett a zsoltáros szerint felkenve a Sionon, és ez a király Istennek a fia, aki a Mennyben meg lett koronázva, és uralkodni fog a Földnek minden nemzetségén.

Ez a király a Messiás, aki vasjogarral fogja kormányozni a földet, mely a bűn igazságos büntetésének a szimbóluma.

 Szintén nagyon érdekes zsoltár a Messiási királyság vizsgálatának a tekintetében a 8. zsoltár, mely a Messiás földi hatalomátvételéről szól, mikor is minden ellenségét a lábai alá veti, és átveszi a föld tulajdonjogát, így elhoz egy olyan királyságot, melyben még a mezőnek vadai és a földnek minden állata is a Messiásnak fog engedelmeskedni, és minden nemzet felismeri az Urat, és többé nem szidalmazzák az Ő nevét, hanem felséges lesz az Ő neve örökkön-örökké.

A Ézsaiás 7. fejezete szintén kulcsfontosságú prófécia a téma tekintetében, ugyanis itt a Krisztus szelleme egy olyan magzatról beszél, mely szűztől fogan, és Immánuel lesz a neve, mely annyit tesz "velünk az Isten", vagy más fordításban "velünk lakik az Úr". Ami különösen érdekes ebben a próféciában, hogy kifejezetten Dávid házának szól, és egy olyan ígéretet nyújt, miszerint színről színre fogják látni az Urat, aki velük fog lakozni örökké. Ez az Immanuel korszaka, és ebben van a mi reménységünk.

Végül az egyik legizgalmasabb messiási próféciát elemezzük, mely szintén Ézsaiás könyvében található, a 61. fejezetben. Mikor a testben megjelent Messiás a zsinagógában tanít, ezt az igeszakaszt olvassa fel.

,, Az úrnak szelleme van énrajtam, mivel felkent engem, hogy a szegényeknek örömöt mondjak, elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét...”

Majd itt abbahagyta a felolvasást, ugyanis ez volt pontosan az első eljövetelének a programterve, melyet maximálisan be is teljesített a keresztáldozata által, ezáltal egy 2000 éves időrést hagy nyitva a két versszak között, mely ídősávban lehetősége van az emberiségnek üdvösségre jutni.

Ez alatt az időtartam alatt van lehetőség a bűnöktől és az eljövendő büntetéstől is megváltást kapni azáltal, hogy elfogadjuk Jézust a személyes Megváltónknak, a Messiásnak.

A prófécia második szakasza pedig a Messiás második visszajövetelének a programtervét tartalmazza, mely így szól:

,,Istenünk bosszúállása napját, megvigasztaljak minden gyászolót. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nekik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett…”

Mint láthatjuk, a Messiás második eljövetelének két központi célja van: a bosszúállás és a vigasztalás. A gyászolók azok, akik várják a vőlegény visszajövetelét, mikor a Messiás újra leteszi Sionra a lábát, és az Ő dicsőségével és fényével beragyogja Jeruzsálemet, amely újra tündökölni fog ezáltal. Mikor eljön a Messiás, a hamu helyére ékesség jön el, hiszen az öröm kenete lesz az egész világon, mivel megszűnik a halál és a gyász, és helyette eljön az öröm és a vigasság korszaka.

Maga az Úr mondja, hogy ,,visszatérek Sionhoz és Jeruzsálem közepette lakozom”, vagyis a Messiás hozza el Jeruzsálem fénykorát és az Úrnak dicsősége fogja beragyogni az egész földet. 

E csodálatos korszak eljöveteléhez kulcsfontosságú két feltétel beteljesülése. Az első, hogy az egész Földön legyen hirdetve az evangélium és a megváltás üzenete. A másik feltétel pedig, hogy Izrael népe elfogadja Isten küldötteit, és azt mondják ,,Áldott aki jön az Úrnak nevében.”  

Amint teljesülnek a feltételek, megindul a Messiás földi tulajdonjogának követelése, amikor már a Föld Uraként tér vissza Krisztus, aki Dávid házának sarja, így joggal foglalja el a trónt. Megalapítja a királyságát, és kormányozza a nemzeteket ítélettel és igazsággal, továbbá elhozza a világ számára a békét és a boldogságot, eltörli a halált és a gyászt örökre, nem lesz többé bánat és szomorúság, mert Isten sátora az emberekkel lakozik örökre.