A szombati istentiszteleten a bátorság és az erő vétele volt a központi téma. Az elhangzott prédikáció először az őszi szemesztert kezdő egyetemista korosztályt szólította meg, ugyanakkor minden hívőt is, hiszen minden életszakaszban nagy szükségünk van bátorságra és erőre.

„Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz! El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.” (Józsué 1,7-8)

Az Ábrahámnak adott ígéretek megvalósulása

Ezt az igét a honfoglalás kezdetekor mondta Isten Józsuénak; akkor, amikor Izrael fiainak az Ábrahámnak adott ígéretet meg kellett valósítaniuk Józsué vezetése által. Ennek az ószövetségi kijelentésnek van újszövetségi vonatkozása is: Jézus a keresztáldozata és feltámadása által beteljesítette az Ábrahámnak adott ígéretet. A Biblia feltárja számunkra az áldásból való részesedés módját: Isten azért küldte el a Fiát, hogy megszabadítson minket a bűnből, és hogy a Vele való közösség által részesedni tudjunk Isten javaiból és áldásaiból. Jézus nemcsak szabadító, hanem főpap is, aki egyrészt képviseli az embereket Isten jelenlétében, másrészt megszerzi Isten javait az emberek számára. Aki hittel elfogadja Jézus engesztelő áldozatát és vérét, az bűnbocsánatot nyer, és átmegy a halálból az életre (János 5,24).

Jézus feltámadása nyilvánvalóvá tette, hogy nemcsak az ember lelke és szelleme, hanem a teste számára is van örök élet. Isten az emberi személyiség minden részének adja az életet a Názáreti Jézusban. Ezért mondta Jézus: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Minden ember fel fog támadni: aki bűnben él, az az örök kárhozatra; aki pedig az Úrral jár, az az örök életre. Már az Ószövetség idején is voltak hívők, akik hittel megragadták az ígéreteket (pl. Dávid vagy a próféták), de az Ábrahámnak adott ígéretek valójában Jézus Krisztusban lettek igenné és ámenné (2Korinthus 1,20).

Aki hittel bemerítkezik, az – Józsuéhoz hasonlóan – elindul azon az úton, ahol Isten ígéretei beteljesednek. Ezen az úton járva bátor hitre és erőre van szüksége a hívőknek. Az Újszövetségben ezt az utat Jézus hozta létre a halála és a feltámadása által. Ez az út a földről a mennybe vezet. Az Ószövetségben még nem volt út a föld és a menny között, hanem Ábrahám kebelébe kerültek az igaz emberek.

Charlie Kirk nyomdokain

A mi generációnk hatalmas változások előtt áll, olyan események előtt, melyeket nem lehet majd csak tudományos módon megmagyarázni. Ez zavart fog okozni az emberek lelkében (gondolkodásmódjában), és az emberiség szét fog válni: egyrészt azokra, akik átadják magukat a Sátánnak, másrészt azokra, akik átadják magukat Istennek.

Józsué jó példa az egyetemista korosztály számára, hogy meg lehet maradni hitben, örömben akkor is, amikor olyan események történnek körülöttünk, melyek az emberekből félelmet váltanak ki (Lukács 21,25-26). Az üdvösség munkálása mellett azért célszerű felkészülni a geológiai, kozmikus és társadalmi változásokra, hogy ne rettegjünk ezek miatt, mert ezeknek meg kell történni (Zsidó 12,26). Prófétai időkben élünk, éppen ezért nem kell az ilyen események kapcsán az emberi vélekedéseket, hipotéziseket abszolút igazságként elfogadni. Egyetlen igazság van: maga Jézus Krisztus és az Ő Beszéde. Ha az Úr Beszéde szerint élsz, és nem térsz el attól sem jobbra, sem balra, akkor a földi életedben sikeres tudsz lenni. Ehhez nagyon fontos, hogy ne távozzon el az Úr Beszéde a szádtól: azaz tegyél bizonyságot, hirdesd az evangéliumot. Ehhez szükség van arra, hogy ellenálljunk a félelemnek. Napjainkban az igazság hirdetése számunkra olyan, mint Józsué korában Izrael fiainak kezében a kard. Ők is harc által tudták birtokba venni az áldást.

Ne olyan tradíciók és felfogások alapján éljünk, melyek a földi tapasztalataink hatására alakultak ki bennünk. Ezek a tapasztalati hatások benne vannak a szív értelmében (görögül nuszban). A valódi megtérés pontosan a szív értelmének a megfordulását jelenti (görögül metanoia). Ezért nyissuk meg magunkat Isten Beszéde előtt, hogy az Ige mélyszántást tudjon végezni bennünk, és még az egészen kora gyermekkori tradíciók is kikerüljenek belőlünk; mert ezek lehet, hogy sohasem tudatosultak bennünk, mégis meghatározzák a magatartásunkat, reakcióinkat (pl. a magánéletben, a családi körben, a munkahelyen és az emberi kapcsolatokban). A valódi megtérés által a Szent Szellem a Jézushoz való hasonlóságot akarja kimunkálni bennünk. Az Ige hirdetéséhez ezért ragaszkodunk, a legnagyobb nyomások ellenére is. Ha az Ige a szívünkben és a szánkban van, akkor ez hatalmas fegyver az ellenség erőivel szemben!

Ahhoz, hogy az Ige beteljesedjen bennünk, szükséges az Úr követése; és az is, hogy a szánkban legyen az Ige, azaz bátran tudjunk beszélni az igazságról (ahogyan ezt Charlie Kirk tette). Az Úrért való szenvedés az áldás. Az elhalt gabonamag sok gyümölcsöt tud teremni. Most rajtunk a sor, hogy beálljunk Kirk helyére – a magyarországi egyetemeken is. Az idők végén vagyunk, rövid időn belül elindul a végkifejlet. Legdrámaibb módon ezek a folyamatok Izrael körül zajlanak, ezért érdemes figyelni az Izraellel kapcsolatos eseményeket.

Az Istentől született új természet és az óember harca

Az újjászületésnek nem az a célja, hogy egy vallási tradíciónak tegyünk eleget, hanem az, hogy egy szellemi természet jöjjön létre bennünk. Ez viszont harcba kerül az őseinktől örökölt régi természetünkkel. Ha hittel merítkezel alá vízben, az hatalmas változásokat eredményez, ahogy ezt Pál kifejti a Rómabeliekhez írt levél 6. fejezetében. Ez a fő célja az Úr elhívásának.

Akik az Igét hallgatják és megértik, azok sok gyümölcsöt teremnek. Az első gyümölcs az, hogy egy hívő szellemi emberként akar élni, és ezért küzd az óemberrel és a múltjával. A múlt szennyes dolgainak el kell bennünk halni az óemberrel együtt. Ez az előfeltétele annak, hogy Krisztus éljen bennünk, ahogy ezt Pál is tanította: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” A családi vérvonalakat kísérő familiáris szellemekkel szemben is akkor tudunk hatékonyan harcolni, ha az ótermészetet folyamatosan megfeszített állapotban tartjuk. Ez nem megy automatikusan, hanem kell, hogy közösségben legyünk az Úrral, hallgassuk és megtegyük az Igét, valamint a szánkban legyen az Ő Beszéde.

Jakab tanított arról, hogy a nyelv fontos része az ember személyiségének, mert a nyelvünkkel formáljuk a sorsunkat. A nyelvet a szív irányítja, míg a szívet a szív értelme. Ha a szívből kivetjük a régi, tapasztalatok hatására kialakult tradíciókat, akkor a szívünk egyesülni tud Krisztussal, és ezáltal azt tapasztaljuk meg, hogy az Ige közel van a szívünkhöz és a szánkhoz. (Róma 10,8). Ha nincs közel a szívedhez és a szádhoz az Ige, annak az az oka, hogy még ott vannak a régi tradíciók a szívedben.

Egy prófécia korunk értékvesztett tömegeiről

„Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé! Jaj azoknak, akik maguknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön maguk előtt! Jaj azoknak, akik hősök borivásban és híresek részegítő ital vegyítésében; Akik a gonoszt ajándékért igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tőlük: Ezért, mint a polyvát megemészti a tűznek nyelve, és az égő széna összeomlik: gyökerük megrothad, viráguk, mint a por elszáll, mert a seregek Urának törvényét megvetették, és Izrael szentjének beszédét megutálták.” (Ézsaiás 5,20-24)

Ézsaiás arról beszélt, hogy egyéni szinten zajlik az értékvesztés. Ez nemcsak ateistákra igaz, hanem keresztényekkel vagy magukat kereszténynek valló emberekkel is megtörténhet. Mi az érték? Az érték mindig személyes. Az érték az, amit te megvalósítasz Isten Igéjéből. Az erkölcs akkor érték, ha a törvényt betartod. A törvény egy külső norma, és személyes értékké akkor válik, amikor megvalósítom. Tehát értékvesztésről akkor beszélünk, amikor az emberek olyan életmódot folytatnak, ami szellemi és morális szinten is távol áll az Isten Igéjétől.

Kötelezd el magad, hogy amit az Úrban elkezdtél, azt be fogod fejezni (üdvösség munkálása, igazság hirdetése stb.). Az Ige megcselekvése nélkül nem tudunk előre haladni. Ma az emberek tömegével elvetik az Igét. Pedig az Isten Igéjét meg kell őrizni a szívben, és ki kell hordani (mint egy várandós anyának a magzatot), hogy jó gyümölcsöt teremjen. Ehhez szükségünk van a Szent Szellem esőjére is, hogy az megöntözze a szívünk szántóföldjében őrzött magokat, melyek idővel gyümölcsöt hoznak. Ma az értékvesztés tömegméretekben zajlik. Sokan azt gondolják, hogy a sorsukat maguknak kell irányítani. De mi keresztényként az irányítást átadjuk az Úrnak. Az ígéretek csak Isten Igéjének való engedelmesség által valósulnak meg az életünkben.

Napjainkban Béliálnak nagy hatalma van a keresztény világ felett is. Béliál az Igétől való elszakítás egyik fő angyala. Ez a bukott angyal a látszatkeresztények felett lesz úrrá: azok felett, akik nem fogadják be az Igét, és nem engedelmeskednek az Úrnak. Az áldás, a szerencse nem az emberben van, és ne is a földön keresd. Hanem Isten az áldás forrása. Ne azt nézd, hogy mije van a másik embernek, hanem hogy ki az ő áldásának a forrása? Ezért nem kell irigykedni vagy meggyűlölni az áldott embereket, illetve azokat, akik Krisztusban gazdagok.

Azért állunk kulturális, politikai, gazdasági vagy démonikus nyomások alatt, mert tömegeket érint ma az értékvesztés; ami abból is látható, hogy az értékek helyére hazugságok kerültek. Például a francia forradalom és a felvilágosodás kivívta ugyan a szabadságjogokat, de az ateizmusnak is megágyazott. Az ateizmus gonosz eretnekség, tagadja Isten létezését. Ez valójában hatalmas sötétség, nem világosság. A szív értelmének ilyen nézetek és hazugságok miatt van szüksége változásra. Ha még méreg van a szívben (ateista tradíciók), azt ki kell onnan vetni, hogy az előttünk álló kihívások idején meg tudjunk maradni hitben.

Ézsaiás arra is felhívja a figyelmet, hogy vannak emberek, akik okosnak tartják magukat, de valójában nem értelmesek. Ezek álértelmiségiek. Az intellektualizmus attitűdjei ne tévesszenek meg: nem kell ezektől megijedni, sem pedig szégyellni az apostolok tudományát.

Az értékvesztéshez nagy mértékben hozzájárult a drogfüggőség, a szexuális perverzitások és az alkoholizmus elterjedése (Ézsaiás 5,22). Egy ilyen közegben kell most nekünk hívőként helytállnunk.

Egy bátor ember példája

Eszter könyvében Hámán felemelkedése hasonló a mi korunkhoz. Hámán a gonoszság felemelkedésének a jelképe. A király és a palota körül egy olyan embert látunk (Márdokeust), aki nem volt hajlandó részt venni a gonosz ünneplésében. Ma ez abban nyilvánul meg, hogy egy értékeihez ragaszkodó ember nem hajlandó támogatni például a melegházasságot. Emiatt egyre erősödik a nyomás a keresztényeken, sokszor gyűlöletbeszéddel vádolják őket. Azok a hívők, akik a nyomások idején nem tudnak ugyanazok maradni, átállnak a másik oldalra.

De „aki mindvégig kitart, az üdvözül”.

„És kiment Hámán azon a napon vígan és jó kedvvel. De amint meglátá Hámán Márdokeust a király kapujában, és ez fel nem kelt és nem mozdult meg előtte, megtelék Hámán haraggal Márdokeus ellen. De megtartóztatá magát Hámán, és hazament, és elküldvén, magához hivatá barátait és Zérest, az ő feleségét. És elbeszélé nekik Hámán gazdagságának dicsőségét, fiainak sokaságát és mindazt, amivel felmagasztalta őt a király, és hogy feljebb emelte őt a fejedelmeknél és a király szolgáinál; És monda Hámán: Nem is hívott Eszter királyné mást a királlyal a lakomára, amelyet készített, hanem csak engem, és még holnapra is meghívattattam hozzá a királlyal. De mindez semmit sem ér nekem, valamíg látom a zsidó Márdokeust ülni a király kapujában.” (Eszter 5,9-13)

Mivel a hívők nem hajlandóak a gonoszt felmagasztalni, ezért szembe kell nézniük a gonosz haragjával. Most a gonosz még visszatartóztatja magát, de a célja az, hogy fel legyen számolva a kinyilatkoztatás, a szövetségek. Otthon aztán Hámán találkozott a feleségével, Zéressel. Zéres azt jelenti, hogy arany: a gazdasági hatalmat jelképezheti. Hámán elbeszélte barátainak a felmagasztaltatását, de azt mondta, hogy mindez semmit sem ér neki, amíg a zsidó Márdokeus ott ül a király kapujában. Ezektől azonban nem szabad megijedni, mert a gonosz felmagasztalása csak egy ideiglenes állapot. A Márdokeusnak szánt bitófára végül maga a gonosz került fel (lásd Eszter könyve 7. fejezet).