Tudományos körökben is egyre többet beszélnek az úgynevezett ‘deep adaptation’, azaz ‘mélyalkalmazkodás’ fogalmáról, melynek jelentése, hogy csak akkor tudunk felkészülni arra, hogy a jövőben összeomolhat a civilizációnk, ha nyíltan beszélünk erről. A nagyszülők, szülők generációja akkor tud segíteni a fiataloknak az erre való felkészülésben, ha legalább tanácsot tudnak adni nekik arra vonatkozóan, hogy hogyan maradjanak meg a viszontagságok ellenére is ‘embereknek’, mi több jó embereknek. Számos tanácsot kaphatunk ezzel kapcsolatban akkor is, ha a Bibliában található kijelentések felől közelítünk a kérdéshez.

Törvény és büntetés

A farizeusok kapcsán több ízben is látjuk az evangéliumokban, hogy míg szélsőséges álláspontot képviseltek különféle kisebb parancsolatok megkövetelésében, betartatásában, addig ők maguk a nagyobb parancsolatokat sem mindig tartották be, vagy kijátszották azokat. Jézus többször is reflektált az ilyen tetteikre, elmondta, hogy a bigott, vallásos túlkapások ugyanúgy nem kedvesek Istennek, mint ahogy a bűn elkövetése sem. Az alábbi igeszakaszban arról beszél, hogy ő maga a törvény helyes betöltése miatt jött a Földre…: 

“Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.” - Máté 5:17-19

… Jézus törvények betöltésével kapcsolatos útmutatásában láthatunk egy prioritási rendszert, ezt a következő igazolja:

“És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” - Máté 22:35-40 

Fontos megérteni, hogy mi miatt nevezünk egy cselekedetet bűnnek, és hogy milyen reális büntetés jár az egyes tettekért. A fenti igeszakaszokból világosan látható Jézus felfogása: vannak a törvényben nagyobb és kisebb parancsolatok - azaz nem egyforma súlyúak a különféle erkölcsi, szimbolikus, rituális és állami törvények. Bár egyik parancsolatot sem lehet érvényteleníteni, de helyén kell kezelni azokat, tudatosítani kell a közöttük levő hierarchiát a törvények betartásakor - adódhat ugyanis olyan eset, mikor a nagyobb törvény betartása érdekében egy kisebb törvényt meg kell szegnie az embernek, és pont ilyenkor jár el helyesen.

Nem azért bűn valami, mert Isten ráragasztott egy matricát, hogy “bűn”, hanem azért amiért megjelölte a bizonyos dolgokat bűnként. Tudja, hogy mi az, ami árt, ami halált injekcióz a közös és az egyéni életünkbe, ezeket pedig úgymond kilistázta nekünk a mózesi törvényekben.

Az erkölcsi realitásérzékünket azonban nem tudjuk megőrizni, ha pusztán csak bemagoljuk ezt a listát. Gyerekes és önző dolog, ha valaki csak azért nem követ el bűnt, mert fél a büntetéstől és a kárhozattól - ez esetben ugyanis felmerül a kérdés, hogy vajon ha szabadna, ha nem járna érte büntetés, akkor gátlástalanul megtenné az adott dolgot az illető? Meg is kell értenünk, hogy miért rossz az adott tett, és hogy milyen mértékű kárt okoz. Azért kell tartózkodni a bűntől, mert nem akarunk kárt okozni se magunknak, sem pedig az embertársainknak.

A Tóra minden esetben reális büntetést szab ki a vétkesekre: a lopásért cserébe a tolvajnak vissza kell adnia  az összeg többszörösét a kárvallottnak, de nem vághatják le a kezét, nem ölhetik meg azért, amit tett. Halállal büntették viszont a szándékos emberölést, a paráznaságot, a szüleit szidalmazó- és a bálványimádó embert. Érdekes megvizsgálni, hogy mit mivel büntet a Biblia, mert ebből ismerhető meg Isten álláspontja azzal kapcsolatban, hogy a különféle bűnök halálosak-e, vagy sem.
 

Isten, és az embertársak szeretete

Hogyan állítható fel egy helyes prioritási lista az életünkben? Ha Jézus fent idézett mondatait végiggondoljuk, akkor egyértelművé válik, hogy a két legfontosabb terület, ahol meg kell újulnunk, az Isten, és az embertársaink szeretete. Ha ez az alapja az életünknek, és ehhez következetesen tartjuk magunkat, akkor helyesen fogunk ítélni a többi parancsolat kérdésében is, ki tudjuk jelölni, hogy mi legyen az adott élethelyzetekben a harmadik, negyedik, ötödik prioritás.

Istennel való kapcsolat:

Nem lehet megmondani, hogy a mostani válsághelyzet már az apokalipszis része-e, vagy sem. Bár sokan keresik a választ erre a kérdésre, hogy rájöjjenek, hogy vajon érdemes-e családot alapítaniuk, félretenniük, otthont vásárolniuk? Ezek mind az élet technikai oldalára helyezik a hangsúlyt, a földi életbenmaradáshoz kellenek és alapvetően nagyon fontos kérdések ezek. Viszont amikor krízishelyzet van, akkor egy újfajta életbenmaradási technikára kell átállnia az embereknek, ez pedig szorosan összefügg a szellemi élettel. 

Lényegében mindegy, hogy ez már az apokalipszis, vagy sem. Szellemi értelemben ugyanúgy kell viselkedni apokalipszis idején is, meg nem apokalipszis idején is.

Valóságos emberi kapcsolatok: 

Az intézményrendszerektől és az ellátórendszerektől is függővé váltak mára az emberek: nincs alternatív megoldásuk az élelmiszer megtermelésére, vagy a fűtés biztosítására egy éhínség vagy háború idejére. Korábban az ilyen jellegű egzisztenciális válságot úgy tudták az emberek túlélni, hogy segítettek egymásnak, voltak olyan emberi kapcsolataik a közvetlen lakókörnyezetükben, a szomszédaik körében, akikkel segíthették egymást. Ma viszont a legtöbben nem is ismerik névről azokat, akikkel egy háztömbben laknak. Sok ember elsősorban a közösségi oldalakon tartja a kapcsolatot még a legközelebbi barátaival, családtagjaival is, ahelyett, hogy személyesen találkoznának. Ez azért gond, mert ha háborús időszak lenne a jövőben, az embereknek nem lesznek valóságos kapcsolataik, nem számíthatnak a környezetükben levők irgalmára. A szenvedés és az éhezés idején sok ember elveszíti az emberségességét és akár a másik ember élete árán is megszerzi magának az élelmet. Ha viszont valakivel baráti viszonyt ápolt az ember korábban, akkor azt nem fogja leütni egy kiló kenyérért.

Személyes kapcsolatok kialakítása és fenntartása nélkül nem lehet valóságos közösségről beszélni. A social médián keresztül történő kapcsolattartás nem nevezhető valóságos személyes kapcsolatnak, inkább csak ‘társulásnak’. A The Social Dilemma c. filmben egyfajta "nyilvános bűnvallást" tesznek a közösségi felületek korábbi fejlesztői, akik tanulmányozva az emberi viselkedést, szándékosan úgy fejlesztették ki a felületeken a funkciókat, hogy azok függőséget hozzanak létre a felhasználókban - ennek elterjedése révén azonban egyre nagyobb leépülést lehet tapasztalni az emberek mentális és lelki egészségében. Ez érinti többek között a társas kapcsolódásokat is.  

Megváltozott világban élünk, melyben az olyan valódi emberi kapcsolatok, melyekben az emberek fel merik Tárni a fájdalmukat a másik előtt, már nem illendőek. 

Egy filozófus azzal egészítette ki ezt, hogy ma a "smile and die" filozófiája érvényesül, tehát addig tudjuk elhordozni a másik emberrel való közösséget, amíg ez szórakoztatásunkra van, amíg jó vele lennünk, de ha már a gondjairól beszél az illető, ha már nekünk kellene felvidítani őt, akkor már nem kérünk a vele való kapcsolatból. Ez oda vezet, hogy az emberek kívül mosolyognak, belül viszont haldokolnak. Nem normális az, ha a barátainkkal sem lehetünk teljesen őszinték, mert terhessé válik a kapcsolat számukra, ha az nem okoz állandó élvezetet. Mindezek ellen azzal lehet lázadni, ha rendszeresen böjtöt tart az ember a közösségi oldalak használatában és visszaállítja a baráti, családi kapcsolatait a hagyományos személyes kapcsolattartásra.

Nem kell félni attól, hogy lelassul az élet, ha kilépünk a ‘társulási média’ világából, az unalom nem egy rossz dolog, ilyenkor a lélek pihen, újrarendeződik, megszületnek alatta a legkreatívabb gondolatok. A pihenés segít a velünk történő dolgok feldolgozásában, és abban, hogy el tudjunk kezdeni a jelenben élni és a jelenben jó emberekké válni.

Csak a jelenben lehetsz jó ember

Irrealitásba vezet, ha sose a jelenben élünk, hanem kizárólag a múlton lamentálunk, elmélkedünk, vagy a jövőn filozofálunk, tervezzük, hogy mit fogunk megvalósítani majd egyszer, ha minden körülmény kedvez a terveinknek. 

A Máté 22-ben Jézus egyértelművé teszi, hogy a két legfontosabb parancsolat Isten, és az embertársaink szeretete. Ha annyira el vagyunk foglalva a múltunkkal és a jövőnkkel, hogy elfelejtünk a jelenben jót tenni az embertársainkkal és szeretettel bánni velük, akkor igazából nem tudunk jó emberré válni. Ha valaki minden kisebb parancsot betart, de a bajbajutott felebarátját otthagyja az út szélén, abban nincs szeretet és vétkezett. Pl: ha valaki feladta a náci elnyomás idején a bújtatott zsidókat, mondván, hogy a hazugság az bűn, az is vétkezett, egy prioritásban előrébb álló parancsolat megszegésében.

Egy érett keresztény embernek tudnia kell, hogy a parancsolatok közül melyek a legfontosabbak a prioritási sorrendben és melyek a kisebb, illetve legkisebb parancsolatok - ennek megfelelően kell meghoznia minden döntését a jelenben.

Ne akarj folyton a jövőben élni! Jónak lenni csak a jelenben lehet, élni is csak a jelenben lehet.

Nem tudunk se a múltban, se a jövőben élni, csak a jelenben. Ha pedig mindig arra váruk, hogy majd a jövőben fogunk jó dolgokat tenni, akkor abból nem lesz semmi sem, mert a holnap sosem érkezik el. Az irgalmas szamaritánus története azért nagyon tanulságos, mert a lévita és a farizeus - akik a törvény alapján szent embereknek számítottak -, túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy jót tegyenek és segítsenek a bajbajutott emberen, lehet, hogy derogált nekik lehajolni hozzá, vagy túlságosan figyeltek a saját szolgálatukra, szent állapotukra. A szamaritánus viszont, aki egy megvetett, szellemi szempontból is előnytelen háttérből származó ember volt, nem volt annyira elfoglalt, hogy ne tudta volna megmenteni a másik életét. 

Stresszessé teszi az embert az, ha állandóan azon szorong, hogy mi minden történt a múltban és vajon mi fog történni a jövőben. Irreális ezek miatt félni, hiszen ezek még nincsenek, vagy már nincsenek. Megkönnyebbülést okoz az a felismerés, hogy nem kell előre kimatekoznunk az összes lehetséges forgatókönyvet, melyet az élet tartogathat a számunkra. Elegendő, ha igyekszünk helyes döntéseket hozni a jelenben. Azon sem kell stresszelnünk, hogy ha nem tudjuk meghozni a helyes döntést, akkor eljátszottuk minden lehetőségünket egy boldog életre. Még ha sikerülne is a legtökéletesebb döntést meghoznunk egy adott szituációban, akkor sem menekülhetnénk el a jövőben az újabb és újabb nehéz élethelyzetektől. De az élet nem is így lett kitalálva: nem kell előre megoldanunk az egész sorsunkat, elég, ha bízunk a Szent Szellemben.  Az, ha az ember kikerül abból a mókuskerékből, mely megakadályozza őt a "jelenben-élésben" valóságos szabadulásélményt él át. A Szent Szellem képes így felszabadítani az embert. 
 

Függőségben élni Krisztussal 

Minden normális emberben szorongást hoz létre az, hogy a válsághelyzetben levő világban nem érzi magát a saját sorsa kovácsának - a kérdés, hogy hogyan bánunk ezekkel az érzelmekkel? 

Nem tudod helyesen értelmezni a sorsodat, ha nem veszed figyelembe, hogy hol élsz.

Ezért is kell  biztosra menni: ha nem tudunk már biztonságot találni a hosszútávú terveinkben - mert az események annyira felgyorsultak, hogy se a múltban, sem pedig a jövőnkben nem tudunk már élni, csak a jelenben -, akkor világossá válik, hogy a túlélés záloga nem az anyagi dolgokban, hanem a szellemvilágban van. Ha szellemi szinten alapozzuk meg a biztonságérzetünket, az Úrban, akkor tudhatjuk, hogy bármi történik is, Isten ott lesz velünk. Ez másfajta életmódot igényel, amiben nem lehet annyira előre tervezni, amiben nem lehet a múltból kiindulni.

Jézus pont ezt az életfilozófiát hirdette, amikor azt mondta, hogy: ne aggodalmaskodjatok a holnap felől, hogy mit együnk, mit igyunk, mibe öltözködjünk, hanem mindenek előtt Isten uralmát és igazságosságát keressétek és ezek mind elétek lesznek téve ráadásként.

Nem véletlen, hogy a Biblia a borral szimbolizálja több helyen is a Szent Szellemet: a vele való szoros függőség hasonló kicsit a részegséghez. 

A vérfolyásos asszony történetében olvasható, hogy Jézust egyáltalán nem zavarta, hogy a sűrű tömegben mindenki lökdösi, de mikor az asszony megérintette, Jézus hirtelen, mint aki akkor ocsúdott fel, megszólalt, hogy: “Ki érintett meg?” - Péter erre meglepetten reagált, de Jézus továbbra sem esett ki ebből az állapotból, hanem megerősíti, hogy: “valaki máshogy érintette meg, mert erő ment ki belőle”. Péter gondolhatta volna, hogy bár Jézus jelen van vele együtt az adott térben és időben, de mintha mégsem lenne ott, mintha egy más állapotban lenne, mint ő. 

Jézus állandó befolyása alatt volt a Szent Szellemnek, mintha folyamatosan a betöltekezés állapotában lett volna. Érdekes, hogy Jákób (Jézus ősatyjáról), Júdáról ezt prófétálta:

“Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közül; míg eljő Siló, és a népek néki engednek. Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltőjét a szőlő vérében. Bortól veresek szemei, tejtől fehérek fogai.” I. Mózes 49:10-12

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a Messiás részeges lesz - de azt igen, hogy a Szent Szellemtől való függősége non-stop átjárja majd a személyiségét. Ugyanezt éli át egy karizmatikus keresztény, mikor betöltekezik úgy igazán a Szent Szellemmel - a jó hír pedig az, hogy nem kellene, hogy csak speciális alkalomnak számítson egy hívő életében ez az állapot, hanem elérhető, hogy állandó legyen.

Teljesen rábízhatjuk magunkat Istenre, a jelenünket, jövőnket, sorsunkat, problémáinkat. Ebben a szent, betöltekezett állapotban élhetjük a hétköznapokat - és így az élet lehet édes és könnyű.

Nem kell tudni, hogy mi lesz a jövőben ahhoz, hogy higgyél!