“Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert? Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj. És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót. És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik. És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala. És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl. És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának. Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.” - Márk 5:35-43

Jairus lányának a feltámadása a kegyelemből működő csodák kategóriájába sorolható, mivel Jairusnak szüksége volt az események folyamatában egy új, isteni kijelentésre, ami által újra hinni tudott abban, hogy a lányával csoda fog történni. Ezzel szemben a fejezet első részében leírt vérfolyásos asszony története a hit által működő csodák kategóriájába sorolható, ott ugyanis Jézus teljesen passzív szereplőként élte át az eseményeket, míg az asszony hite volt az, ami aktivizálta a csoda megtörténését.

Ezeken kívül még több féle módon is aktivizálódhatnak a csodák az emberek életében, de mégis a leggyakoribb formája, hogy Isten egy új kijelentés által megtámogatja az ember korábbi hitét, ahogy ez történt Jairusnak az esetében is. Sok esetben az új kijelentésre azért van szükség, mert az életben is olyan akadályokba ütközik az ember, amihez már nem elegendő az előzőleg aktivizált hite. Jairus esetében ez az élethelyzet az volt, amikor megtudta, hogy a lánya meghalt, ami sokkal súlyosabb helyzet, mint a korábbi betegsége volt. 

Amikor az akadályok feltorlódnak az ember életében Isten mindig több kegyelmet ad, mert a csoda megtörténéséhez is nagyobb kenetre van szükség!

Egy ember feltámadása soha sem egy hétköznapi csoda, mert maga Jézus Krisztus földi szolgálata során is csak egy párszor fordult elő ilyen természetfölötti beavatkozás.  

A csoda definíciója tehát nem a gyakoriságához kapcsolódik, hanem sokkal inkább a belső tartalmához. Mivel az anyagi világban egy olyan természetfölötti állapotváltozás történik, amit nem lehet észérvekkel megmagyarázni, ezért csodának nevezzük. Ez egy olyan kegyelmi állapot, amit cselekedetek által nem lehet megnyerni.

Sajnos az ember a bűnös természetéből adódóan először mindig cselekedetek által próbálja meg kiérdemelni Isten kegyelmét, de ez teljes mértékben ellentétes a kegyelem állapotának a szellemi tartalmával.  A kegyelem hit által működik, amit Isten kezdeményez az ember életében. Ez történt Jairus esetében is, amikor Jézus azt mondta neki, hogy ne féljen, hanem higgyen. Ez volt az az isteni mondat, ami közvetítte Jairus számára a kegyelemnek azt a mértékét, ami által újra hinni tudott abban, hogy csoda fog történni a lánya életében.

Az első akadály leküzdése utána azonban Jézusnak és Jairusnak is egy újabb akadállyal kellett szembenézniük, ami az emberek által képviselt társadalmi gondolkodásban jelent meg. A közgondolkodás szerint ugyanis a halál állapota nem visszafordítható, vagyis reménytelennek tartották Jairus helyzetét. 

A közgondolkodás megváltoztatásához mindig időre van szükség, nem lehetett a csodák megnyilvánulásának a legintenzívebb formájával kezdeni Jézus Krisztusnak a szolgálatát, mivel az emberek szíve és szelleme még nem állt készen egy nagyobb isteni erőnek a befogadására. 
Az Ószövetségben is hasonlóan járt el Isten, amikor kihozta Izrael népét Egyiptomból és 40 éven keresztül vezette őket a pusztában. Először a csodák olyan formáival találkoztak, amik gyakrabban megtörténhetnek az emberek életében, majd a pusztai vándorlás végére Isten természetfölötti beavatkozása is kiteljesedett.

A világtörténelem szempontjából Jézus Krisztus feltámadása volt a csodák megnyilvánulásának a csúcspontja, ami olyan természetfeletti erőt szabadított fel a szellemvilágban, ami azóta is hatással van az emberek életére. Ezáltal a csoda által Jézus Krisztus egy olyan új korszaknak lett a képviselője, ami majd csak a jövőben fog szemmel látható módon is elérkezni ebbe a világba.  Pontosan ezért a csodák egyik legfőbb jellemzője, hogy egy új korszakot képviselnek, amiből már ebben a világkorszakban is részesedhet az ember. 

De ahhoz, hogy részedesni is tudjon szükség van egy aktív, várakozó állapotra, ami Isten erejébe vetett hiten alapul. A csoda megvalósulása már ugyanis “csak” a következménye az Isten erejének a kiáradásának. A hit alapja soha nem lehet maga a csoda, mert csak a Jézus Krisztus erejébe és hatalmába vetett hit az, ami a csodát életre tudja hívni.

A harmadik konfliktus, amivel Jairusnak meg kellett küzdenie az a siránkozó és panaszkodó embertömeg volt, akiknek szintén szükségük volt Jézustól egy megerősítő kijelentésre. Ők viszont már nem tudták olyan hittel befogadni az isteni kijelentést, mint Jairus, ezért Jézus nem is engedte őket közelebb a csoda megtörténte előtt.

A világnézetük sajnos teljes mértékben ellentétes volt Jézus Krisztus világnézetével, és ez az, ami végülis korlátok közé szorította a hitüket. A világnézeti felfogásuk megakadályozta őket abban, hogy higgyenek Isten halottakat feltámasztó erejében és abban, hogy Isten számára semmi sem lehetetlen.

A hitetlenség atmoszférája képes megakadályozni Isten erejének a működését, ezért döntött úgy Jézus, hogy a tömegtől elkülönítve támasztja fel Jairus lányát. 

Ebből a történetből is látszik, hogy a körülmények sokszor teljesen ellentmondanak a hit tárgyának, ezért fontos, hogy megőrizzük a szívünkben azt a hitet, ami Isten erejét képes mobilizálni. Ehhez gyakran az is elég ha csendben maradunk és amikor a környezetünkben mindenki hitetlenül beszél mi akkor is bízunk Isten természetfölötti erejében egészen addig, amíg a szemeinkkel is meglátjuk a csodát.