Hogyan maradjunk meg


a Szent Szellemben?

#megteres
#megigazulas
Legény Zsófia | 2022. 06. 09.
A június 8-i istentisztelet összefoglalója
A Szent Szellemmel való betöltekezés után fontos, hogy szellemi emberekké is váljunk. Ez nem történik meg automatikusan, a Szent Szellemmel való betöltekezés nem old meg mindent, hanem együtt kell működni vele. A Szent Szellem nem lusta személy, vele együtt dolgozni kell, szorgalmasnak kell lenni, hogy az ajándékai megnyilvánuljanak az emberben.

Az ember állapot típusai

 

I.Korintus 3:1-3 

Azt rója fel Pál a korintusi hívőknek, hogy nem lehet velük szellemi emberként beszélni, mert még a “szárx”, azaz a hús-test erősebb bennük. Nem szabadult fel a szellemük és a lelkük a hús testük alól, a külső "én", az érzéki ember határozza meg az életérzésüket. 

Amíg a keresztény embert külső része a látható világhoz köti őt, ez hozza létre benne a vágyakat és a kívánságokat, addig az állapota továbbra is testi annak ellenére, hogy elfogadta Jézust.

Emberi állapotok: 

- Szellemi, azaz pneumatikus
- Lelki, azaz pszichikai
- Testi, azaz szárx központú

Mindegyikünk az Úrral való találkozáskor a testi állapotból indult. Először újjászülettünk, majd vettük a Szent Szellemet, ez egy nagyon fontos és kikerülhetetlen karizmatikus élmény, óriási nagy pozitív változás az életünkben, de meg kell érteni, hogy az URALOM még nem valósul meg teljes mértékben az életünkben. A friss megtérők szellemi és lelki szinten (gondolkodás, érzelmek, akarat) olyanok tudnak lenni, melyekkel a Szent Szellem nem vállal közösséget. Viszont ez van akkor még a szívben, és sok esetben visszazuhan az ember a betöltekezés után is a testi állapotába.

A Szent Szellemmel való betöltekezés után az a legfontosabb, hogy kilépjünk a testi és a lelki állapotból, átlépjünk a szellemi ember minőségébe. 

Egyedül A szellemi ember minősége elfogadható Isten számára.

Isten nem fogadja el sem a szárx központú állapotot, sem a pszichikai állapotot, törekedni kell arra, hogy a szellemi állapotunk legyen az uralkodó. 

Az emberi természet minőségét a cselekedetek, a szokások és az életmód fejezi ki.

Az I. Korintusból 1-ből látszik, hogy ezek az emberek karizmatikus emberek voltak, az első részben is látszik, hogy kegyelmet nyertek, meggazdagodtak Isten beszédében, a Szent Szellem ajándékai, karizmái működtek náluk. Annak ellenére, hogy újjászületett, Szent Szellemmel betöltött emberek voltak, istenismerettel rendelkeztek és kegyelem volt az életükön, mégis testi emberek maradtak és jellemhibáik voltak (hazugságok, visszavonások stb) az I. Korintusból 3 alapján, nem is beszélve azokról a súlyos bűnökről, amik az I. Korintusból 5 alapján szintén felütötték a fejüket köreikben (paráznaság, vérfertőzés stb.)


Hogyan lehetséges ez? 

A kegyelem önmagában nem hoz az életünkben változást. Nekünk kell utána együttműködni Istennel, aminek az eredménye a gyümölcstermés lesz.

A kegyelem csak akkor változtatja meg az embert, ha együttműködünk vele úgy, hogy az állapotunkban és a természetünkben minőségbeli változás menjen végbe.

Lehetetlenség a bűntől megszabadulni, amíg a természetünk benne van a hús-vér valóságunkban, mert ez folyton e világhoz köt. Lépjünk ki ebből a testi állapotból és ne maradjunk szellemileg kiskorúak, “bébik"! A Szent Szellem célja, hogy Krisztus hasonlatosságára formáljon át minket, ő pedig szellemi, nem testi és nem pszichikai. 

Jézus követése az ő természetével való azonosulást jelenti. Az ember nem változik meg egyik pillanatról a másikra, de azért költözött be a Szent Szellem a szívünkbe, hogy ezt a munkát elvégezze bennünk - amennyiben együttműködünk vele.

 

A Szellem működése 

 

Az ember külső emberében sokszor benne vannak azok a vágyak és kívánságok, amik az akarata ellenére is bűnre késztetik. Ez meghasonlást szül a testi ember és a szellemi ember között. 

Sok ember túl elfoglalt ahhoz, hogy a belső emberére odafigyeljen, pedig az egyik legfontosabb dolog, hogy a belső működésünkre figyeljünk.

Az ember belső állapotának a megváltozásához “tanulnunk kell magunkat”, meg kell ismerni a lelkünket. Hogyan kell gondozni a lelkünket az Úrban, azt meg kell tanulnunk. Az ember belsejének a munkálása és a valóságának a megismerése elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy meg tudjunk változni. 

Töredelmességre való képesség kell a változáshoz. Ha megnézzük magunkat az Ige tükrében, akkor nem önigazulást kell találnunk, hanem alázatosan kell szembenéznünk az Igével, hogy az be tudjon hatolni a szellemünkbe, és mozgásba tudja hozni azt, hogy igazságosan meg tudja ítélni az embert. Ha rosszat csinálunk az Ige szerint, akkor nyugtalanságot fogunk érezni, ha jól cselekszünk, akkor békességünk lesz.

Persze az is fontos, hogy ne kárhoztatás és hamis bűntudat alá kerüljünk, az nem a szellemünk vezetése, hanem gonosz szellemek hitető munkája. Szükség van arra, hogy rendszeres kapcsolatunk legyen az Igével, mert így tudja az Úr a szellemünket erősíteni.

A szellem vigyáz a lelkünkre és minden cselekedetünket vizsgálja. Ha jól cselekszünk békesség jelenik meg a lelkünkben, ha rosszat cselekszünk, akkor visszaszól az elménknek és az érzelmeinknek, Isten szerint való bűnbánatot hoz létre.

Az istenfélő embereket ez ösztönzi arra, hogy megbánják a tetteiket, megtérjenek belőlük, rendezzék a kapcsolatukat Istennel. Ez a folyamat változtatja meg az embert. Az Ige reális képet nyújt az ember láthatatlan részéről, átvilágítja azt. 

Isten Igéjét úgy kell tisztelni, mint Isten személyét, alá kell rendelni magunk teljesen neki. 

 

A "bébi kor" jellemzői

 

A vágyak és a kívánságok a test javát szolgálják - ha kielégülnek, akkor a test ideig-óráig örömöt él át. De utána újra létrejön benne a fájdalmas hiány, ami az ember lelkét és szellemét arra ösztönzi, hogy újra kövesse el a bűnt. Pál ezt a meghasonlást nagyon világosan felvázolta és a kiutat is meghatározza a Róma 8-ban. 

Nem akarja Isten, hogy megmaradjunk testi embernek, és azt se, hogy becsapjuk magunkat! 

Az I. Korintusban felsorol Pál egy-két dolgot: irigység, harag, indulatosság, hazudozás, pletyka, lustaság, keserűség, neheztelés, féltékenység, manipuláció, vetekedő. Ha inkább a fantáziánkat közvetíti a beszédünk, mint az igazságot, ha jobban szeretünk henyélni, mint dolgozni... Ezek pedig csak a kisebb hibák, a nagyobb bűnök, az okkultizmus, szexuális bűnök stb. már még mélyebb problémák, amik árulkodnak a szellemi állapotunkról.

A felnőttkor ott kezdődik el szellemi szempontból, hogy ha tudunk mit kezdeni a hangunkkal, az embertársi kapcsolatainkban a problémáinkkal, ha egyenesek vagyunk, ha meg tudunk felelni objektívan nézve annak a mérőzsinórnak, amit az Úr állít elénk. 

Egészen addig, amíg el nem bánik az ember a testi természetével, az felülkerekedik rajta és a dicső magasztos céljain. 

 

A szellem és a lélek szabadsága

 

Róma 7 beszél arról, hogy Pál számára is küzdelem volt a testi emberrel. Pál az újjászületés után és a Szent Szellemmel való betöltekezés után nagy valószínűséggel elvonult több évre, hogy ki tudjon lépni a testi állapotból a szellemi állapotba. 

Követelmény volt az apostoli egyházban, hogy kilépjenek az emberek a testi állapotból, szellemi emberré kellett válniuk ahhoz, hogy belépjenek a szolgálatba. A Szent Szellemmel való betöltekezés után meg kell szerezni a szellemünk és a lelkünk számára a szabadságot ahhoz, hogy szolgálni tudjuk az Urat. 

Galata 5 elmondja, hogy ellenségesség van a szellemünk és a lelkünk között akkor, amikor megkezdődik az életünkben a változás, a szellemi emberré válás. Ilyenkor mintha lenne egy visszahúzó, visszatartó erő, ami meg akarna minket gátolni ebben - ezért fokozottan szükség van arra, hogy az ember harcoljon azért, hogy a kiskorúságból át tudjon lépni a felnőttkorúságba.

Isten mindenható, örökkévaló, ezért bár még nem jutottunk el a teljességre a megtérés után azonnal, de ő már hitben tud minket látni, az örökkévalóságban ugyanis már egyben látja a jelenünket, a jövőnket és az egész sorsunkat, látja, hogy mik leszünk. 

Isten olyan nagy bizalommal van felénk, hogy már egyből az újjászületés után szentnek lát minket.

A karizmatikus megnyilvánulás nem jelent automatikusan jellembeli változást. Sok keresztény vezető volt, akinél komoly karizmatikus megnyilvánulások voltak, de mégsem történt náluk jellembeli fejlődés, változás, egész életükben küzdöttek komoly bűnökkel.

Nem tudjuk becsapni az Urat, meg kell jelenni előtte, át fog látni rajtunk, és ki fog derülni, ha nem voltunk valóságos keresztények. A képmutató vallásos emberek a legmanipulatívabbak, megtanulják eljátszani, hogy ők szentek, mert tudják, hogy milyenek a tiszta emberek, de közben nem azok - ezek olyanok, mint a farizeusok, meszelt sírok. A kereszténység nem színészkedés.

Akinek van reménysége az Úrral való találkozásra, az megtisztítja magát.

A keresztény élet célja nem csak puszta időtöltés, ajándékok átvétele, hanem az, hogy eljussunk oda, hogy meg tudjunk állni Isten előtt és be tudjunk lépni az új korszakba. Isten újra fogja teremteni a világot, az emberiséget.

A Szent Szellem feladata elkezdeni és folyamatossá tenni a változást a szellemünkben. Ebben közre kell működni, akkor érjük el azt, amit Pál a Róma 8-ban elmond, hogy az Ige és a Szellem az, ami megszabadít minket a halál testéből.

Legény Zsófia | 2022. 06. 09.