A kereszténység legnagyobb ünnepét, a húsvétot a Hit Gyülekezete nagyszabású istentisztelet-sorozattal ünnepelte a hétvégén. Hét országból 12 ezer újjászületett keresztény érkezett a Hit Parkba, ahol a három nap alatt 4 istentiszteleten vehettek részt. A vasárnapi összejövetelen úrvacsorai közösségre is sor került. Az istentiszteleteken Németh Sándor vezető lelkész prédikált arról, hogy hogyan tud az Egyház győzelmet aratni az antikrisztusi erők felett; Isten országa milyen módon van jelen a gyülekezetben. Beszélt az igazak feltámadásában való részvételhez vezető bibliai, szellemi útról, valamint hogy reménykedő hittel kell várni Jézus Krisztus uralmának megvalósulását.
 

Győzelem az antikrisztusi erők és mozgalmak felett

Az elrejtett örömhír

„Hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát: Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.” (1Korintus 2:7-10)

Ádám óta az emberiség életében az volt a legnagyobb várakozás, hogy meg tudjanak szabadulni a bűn következményeitől. Bábel után többféle kultúra jött létre, de csak egy olyan volt, amely azt hirdette, hogy a világ Megváltója egy személy. Nem egy eszme, nem filozófia, nem is egy politikai hatalom, hanem egy személy. Ezt Isten kinyilatkoztatásából ismerték meg, és Ábrahámtól fogva a zsidóság örökölte ezt a látást.

A Megváltó, a Messiás neve azt jelenti, hogy „felkent”. Ebben a kifejezésben benne van az, hogy nem emberi képességgel fogja megmenteni az emberiséget a bűntől és annak következményeitől, hanem Isten kenete, ereje és hatalma által. Ez korszakokon keresztül el volt rejtve a különböző generációk –még Izrael fiai – elől is. Pedig az Ószövetség (pl.: Ézsaiás 53. fejezete, de több zsoltár is) kijelenti, hogy a Messiás szenvedni fog, és a szenvedése által fogja legyőzni a halált és a Sátánt; ezáltal fogja megszabadítani az emberiséget a bűntől. Ezt az igazságot a zsidók is csak a Szent Szellem kijelentése által tudják megismerni.

Pál a fenti igeszakaszban nemcsak világi vezetőkről, hanem sátáni fejedelmekről is ír. A Sátán és az angyalai sem ismerték fel Jézus keresztáldozatában a veszélyt önmagukra vonatkozóan. Ami látszatra Isten vereségének tűnt, az valójában a Sátán veresége lett. Erre később az Antikrisztus szellemének a működése, továbbá Jézus keresztáldozatával kapcsolatos félrevezetés lett a Sátán válasza, mivel a keresztáldozatot már nem tudta meg nem történtté tenni.

„Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde maguknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél. (1Korintus 1:22-25)

A zsidóságnak azért volt botrány a megfeszített Krisztus, mert ők egy erős nemzeti vezetőt vártak. A görögök Messiás-képe eltért a zsidókétól: ők nem személyben gondolkodtak, hanem a bölcsességtől várták a megoldást. Rómában pedig azt tartották, hogy a politikai hatalom hozza majd el az emberek számára a boldogulást.

Hogyan tud az Egyház győzni?

Napjainkban az Antikrisztus a törvénytelenséget felhasználva nyomul be a társadalmakba. Az Egyház feladata, hogy egy védvonalat építsen és tartson fenn a törvénytelenség inváziójával szemben. Hogyan tudunk ebben sikeresek lenni?

1.) Egyrészt Jézus győzött, és nekünk hinnünk kell ebben. Jézus lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, és diadalt vett rajtuk (Kolossé 2:15). Az Antikrisztus mögött működő sátáni erők is le vannak fegyverezve. Az egyház feladata, hogy érvényt szerezzen Jézus győzelmének szellemi hadviselés által ezek felett a sátáni erők felett.

2.) Szükséges, hogy meg tudjuk ítélni, fel tudjuk ismerni az Antikrisztus szellemét, akár a politikában, a kultúrában vagy a vallásban nyilvánul meg. Jézus jelezte előre, hogy hamis krisztusok támadnak majd, akik az embereket félrevezetik (Máté 24,24). János is felhívta a figyelmet arra, hogy „közülünk váltak ki” – azaz bennfentesek indították el az antikrisztusi irányvonalat (1János 2:18-19). Ma is gond az, hogy némely keresztények közösséget vállalnak olyan társadalmi, kulturális vagy politikai mozgalmakkal, amelyek antikrisztusi szellemmel vannak átitatva. A thiatirabeli gyülekezetnél is fennállt ilyen probléma, ami megosztást okozott (Jelenések 2:18-29).

3.) A Szent Szellem erejére is szükségünk van ezekben a kihívásokban. A Szent Szellem az, aki Isten erejével tölti be a szellemünket, és aki elvezet minket minden igazságra, a nem látott mennyei valóságokkal kapcsolatban is.

4.) Kulcsfontosságú az is, hogy fogadjuk be az igazság szeretetét. (2Thessz 2:7-12)

5.) A hívők a Vádlót a Bárány vérének ereje által, a tanúskodásukkal és az odaszánt életükkel tudják legyőzni (Jelenések 12:11).

6.) A fentiek mellett fontos a közösségi életben való részvétel. A gyülekezetben lévő szolgálati ajándékok stabilitást biztosítanak (Efézus 4:11-16). A Zsidókhoz írt levél szerzője arra buzdít, hogy ne hagyjuk el a gyülekezetünket – nyomások idején sem –, hanem inkább bátorítsuk és vigasztaljuk egymást (Zsidókhoz 10:24-25).

7.) Végül kitartásra és az Úrhoz való hűségre is szükségünk van, mert aki mindvégig kitart, az üdvözül (Máté 24:13). Fontosak az erények, de arról se felejtkezzünk el, hogy az Úrban való megmaradás kegyelemből van.

Isten országának jelenléte a gyülekezetben örök élettel és természetfeletti erővel

A megfeszített Krisztus titka

Isten országának jelenléte a gyülekezetben az örök élethez és a Szent Szellem természetfölötti erejéhez kapcsolódik. A kereszténység lényege a megfeszített és feltámadt Jézus Krisztus, mert Ő szerezte meg az ember számára a bűnbocsánatot, az örök életet, Isten igazságát és a Szent Szellemet. A Krisztus megfeszítése nemcsak egy történelmi esemény, hanem a mai napig is működő valóság, amely által Isten megoldja az emberiség minden problémáját. Ez az igazság azonban sokak számára rejtett, mert emberi értelemmel nehezen érthető meg, ezért szükséges a Szent Szellemmel való kapcsolat.

Az egyház csak akkor működőképes, ha jelen van benne az örök élet és a Szent Szellem. A test halott szellem nélkül, ugyanígy az egyház halott örök élet és Szent Szellem nélkül. Az egyház nem emberi szervezet, hanem élő organizmus, amelynek a feje Jézus Krisztus, és a Szent Szellem az, aki életet ad neki és irányítja. Ahol nincs jelen a Szent Szellem, ott lehet ugyan szervezet, de nincs valódi Egyház.

„Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről.
(És az élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nékünk;)” (1János1:1-2)

A keresztény élet alapja az örök élet, amely Jézus Krisztus feltámadása által vált elérhetővé. Az ember nem a földi élet megszervezése miatt hívő, hanem azért, mert visszakapta azt az életet, amit Ádám elveszített. Az örök élet nemcsak jövőbeli ígéret, hanem jelenvaló valóság a hívő szívében, amelyet hit által kell megragadni és megőrizni. Ez az élet azonban csak akkor marad meg, ha az ember közösségben marad Istennel és a Szent Szellemmel.

Az élet természete és hierarchiája

Az élet forrása Isten, és nem az anyagból származik. Az ember különleges helyet foglal el a teremtésben, mert szellemi, lelki és testi lény, és bár a bűn miatt elveszítette az örök életet, mégis lehetősége van a megváltásra. A Szent Szellem képes az ember teljes lényét, még a fizikai testét is megérinteni és megújítani, ezért a hívőnek nem szabad materialista módon gondolkodnia az életről.

Az Egyház dinamizmusa a Szent Szellem ajándékain, a karizmákon keresztül valósul meg, ezek nélkül nem működőképes, ahogyan a test sem működik érzékszervek nélkül (1Korinthus 12). A látás, hallás, cselekvés mind megfeleltethető a szellemi ajándékoknak, amelyek az egyház építésére adatnak. Ugyanakkor ezek az ajándékok csak szeretetben és rendben működnek helyesen (1Korinthus 13). A szeretet a legfontosabb, mert nélküle a karizmák semmit sem érnek. A hit is csak akkor hatékony, ha szeretet által munkálkodik.

A szív mint az ember központja

A szív az, ami összefogja az ember szellemét, lelkét és testét, ezért mindenek felett meg kell őrizni. A sértettség, harag, keserűség rombolja az Istennel való kapcsolatot, ezért ezeket ki kell vetni az életünkből. A megbocsátás nem opcionális, hanem alapfeltétele a szellemi életnek és a növekedésnek.

Fontos üzenet az is, hogy a keresztények ne engedjék, hogy a politika vagy ideológiák uralják a szívüket. A hívő gondolkodhat ezekről, de a szívének Krisztushoz kell tartoznia, mert végső soron csak Ő tud segíteni az ember életében.

Az egyház növekedése és működése közösségi célokra épül

A hívőknek nemcsak személyes céljaik kell, hogy legyenek, hanem a gyülekezet építése is feladatuk. A Szent Szellem ajándékai, a szolgálatok és a szeretet együtt teszik az egyházat élővé, erőssé és hatékonnyá.

Összességében a tanítás arra hív, hogy a hívők ragaszkodjanak a megfeszített Krisztushoz, éljenek a Szent Szellem vezetése alatt, őrizzék meg az örök életet, és építsék az egyházat szeretetben, rendben és természetfölötti erőben.

Az igazak feltámadásában való részvételhez vezető bibliai, szellemi út 

A feltámadásba vetett hit

A názáreti Jézus Krisztus megváltása által nemcsak bűnbocsánatot kaptunk, hanem örök életet és új természetet is. A hívő ember identitása az, hogy Krisztushoz tartozik, és ezért az ő sorsa is Krisztus sorsa: ahogy Ő feltámadt, úgy mi is feltámadunk.

„Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.
(…)
Íme, titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.” (1Korinthus 15:23, 51-53)

Az egyik legfontosabb alapelv, hogy szilárdan hinnünk kell a saját feltámadásunkban. Nem elég hinni Jézus feltámadásában, hanem el kell fogadni azt is, hogy mi is részesülünk ebben, mégpedig az igazak feltámadásában. Ez az a reménység, amely stabilan tartja a lelket a viharok idején is, mint egy erős horgony. A jelenlegi világhelyzet, a káosz és bizonytalanság mind arra mutat, hogy közel lehet az Úr visszajövetele, ezért különösen fontos, hogy a hívők megerősítsék magukban ezt az áldott reménységet.

A feltámadásban való részvétel nem egyéni, hanem közösségi dimenzióban történik: „akik a Krisztuséi”. Ezért kulcsfontosságú a Krisztus testéhez, az egyházhoz való tartozás. A Szent Szellem jelenléte nélkül az egyház halott, ezért szükséges, hogy a Szent Szellem folyamatosan működjön, vezessen és életben tartsa a közösséget. Amellett, hogy hiszünk a feltámadásban, még számos alapelv és feltétel kell, hogy érvényesüljön ahhoz, hogy a helyes úton maradjunk:

Prioritás az életben

A mennyei elhívásnak kell az első helyen állnia az életben. A földi dolgok – házasság, munka, vagyon – önmagukban nem rossz dolgok, de nem válhatnak elsődlegessé. A példázatok világosan mutatják, hogy akik ezekre hivatkozva háttérbe szorítják Isten hívását, kimaradnak az áldásból. Ezért minden területet – családot, munkát, anyagiakat – alá kell rendelni az Úrnak. (Lukács 14:16-24 Királyi mennyegzőről szóló példázat)

Szent Szellemmel való betöltekezés

Az okos és bolond szüzek példázata arra figyelmeztet, hogy nem elég tudni az Úr visszajöveteléről, hanem felkészültnek is kell lenni. A felkészültség pedig azt jelenti, hogy a Szent Szellem ereje jelen van az életünkben. A mai világban, ahol a gonoszság egyre inkább természetfeletti szinten is megjelenik, csak a Szent Szellem erejével lehet megállni. (Máté 25:2-13 Okos és balga szüzekről szóló példázat)

A csüggedés veszélye

A csalódások, elhalasztott várakozások meggyengíthetik a lelket, ezért tudatosan kell küzdeni ellene. A hívőnek hatalma van arra, hogy a lelkét Istenbe emelje, és ne engedje, hogy a csüggedés elvegye a kenetet és az erőt.

Megszentelődés 

„Szentség nélkül senki nem látja meg az Urat”. Ide tartozik a tisztaság, a bűn elutasítása, valamint a kapcsolatok rendezettsége. A megbocsátás elengedhetetlen, mert a kegyelem megőrzésének feltétele. Ugyanígy fontos, hogy senki ne károsítsa meg a testvérét sem erkölcsileg, sem anyagilag, mert az Úr számon kéri ezt.

A szeretet gyakorlati megnyilvánulása az irgalmasság

Az irgalmas szamaritánus példája arra tanít, hogy a hívőnek aktívan segítenie kell a bajba jutottakat: nem elég csak „előretolni”megtérésre az embereket, hanem gondozni, erősíteni is kell őket, hogy megmaradjanak az Úrban.

Hűség 

A hűség a talentumok használatában szintén kulcsfontosságú. Mindenkinek van Istentől kapott képessége, és felelőssége, hogy azt használja az egyház építésére. A tétlenség és passzivitás súlyos hiba, mert Isten számon kéri, mit kezdtünk azzal, amit kaptunk.

Ezek azok az „útjelzők”, amelyek segítenek a helyes úton maradni, hogy a hívő végül részesüljön az igazak feltámadásában, és ne szégyenüljön meg az Úr visszajövetelekor.
 

Várjuk reménykedő hittel Jézus Krisztus uralmának megvalósulását a népek és a föld felett!

A tanítás középpontjában a reménykedő hit áll, amely nem a látható valóságra, hanem Isten ígéretére épül. Ennek mintája Ábrahám, akiről a Római levél tanúsítja, hogy „reménység ellenére reménykedve hitt”. Sem az ő testében, sem Sáráéban nem volt meg az a természetes alap, amely indokolta volna az ígéret beteljesedését, mégis kitartottak Isten szava mellett. Ez a hit lényege: akkor is ragaszkodni az ígérethez, amikor a körülmények teljesen ellentmondanak annak.

„Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt? Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk. Hasonlatosképpen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róma 8:24-26)

A keresztény reménység tehát nem a jelenre épül, hanem a láthatatlan jövőre. Pál apostol szerint „amit látunk, azt nem reméljük”, hanem azt, amit még nem látunk. Ez a reménység azonban nem passzív várakozás, hanem erőforrás: a Szent Szellem segíti a hívőt, különösen akkor, amikor gyengeségben van, és nem tudja, hogyan imádkozzon. A reménykedő hit ezért szellemi fókuszváltást jelent: a látható problémák helyett az Isten által ígért jövőre irányítja a figyelmet.

Jézus figyelmeztetése szerint nem szabad engedni, hogy a szívünket a mindennapi gondok vagy az élvezetek megkeményítsék.

Ha a hívő csak a rövid távú problémákra koncentrál, akkor elveszíti a perspektívát, és falat épít a reménység elé.

A hit viszont azt jelenti, hogy az ember képes megragadni olyan ígéreteket, amelyeknek nincs látható alapjuk – például Isten országának eljövetelét.

A világ és Isten országa között egyre élesebb konfliktus bontakozik ki. A világ más irányba halad, mint amit Isten kijelölt, és ez zavart okoz sok hívőben. Ez a konfliktus szükségszerű, és a végkifejlet felé tart. A jelenlegi politikai, gazdasági és társadalmi feszültségek nem oldhatók meg emberi erővel, mert egy nagyobb, isteni terv részei.

A hívők feladata nem az, hogy beleragadjanak ezekbe a konfliktusokba, hanem hogy Isten országát képviseljék. Ez a reménység üzenete: nem a háború, a nyomor vagy az igazságtalanság lesz az utolsó szó, hanem Jézus Krisztus visszajövetele és uralma. Ez a jövőkép erőt ad, hogy a hívők ne gyengüljenek meg a káosz és a zűrzavar láttán.

A tanítás kitért arra is, hogy a történelem nem véletlenszerű, hanem Isten tervének része. Jézus első eljövetele megalapozta az eljövendő korszakot, de az evangélium még nem teljesedett be. A beteljesedés Krisztus visszajöveteléhez kapcsolódik, amikor egy radikálisan megújult világ jön létre. Ez nem azonos sem a jelen világgal, sem a végső tökéletes állapottal, hanem egy köztes, de lényegesen igazságosabb korszak.

Ebben az új korszakban alapvető változások történnek:
– az igazságos kormányzás váltja fel a jelenlegi politikai rendszereket,
– a gazdaság igazságosabbá válik, megszűnik a kizsákmányolás,
– a kultúra megtisztul, és Isten igazságához igazodik,
– a vallási zűrzavar megszűnik, mert az igazság nyilvánvalóvá válik,
– az igazságszolgáltatás gyors és igazságos lesz,
– a természet is megújul, csökken a káosz és a szenvedés.

A remény végső tárgya azonban nem csupán ez a megújult korszak, hanem az egész teremtett világ újjáteremtése. A bűn következtében a világ „rothandóság alá vettetett”, de Isten terve az, hogy ezt felszabadítsa. Ez a keresztény reménység legmélyebb alapja.

A tanítás hangsúlyozza a gondolkodás megújulásának szükségességét is. Sok hívő azért nem tud örülni az üdvösségnek, mert nem látja annak hosszú távú jelentőségét.

A világi gondolkodás, előítéletek és félelmek gátolják a hit kibontakozását.

Ezért fontos, hogy a hívő tudatosan elengedje ezeket, és engedje, hogy Isten igéje formálja a látásmódját.

Ábrahám példája itt újra kulcsfontosságú: éveken át kellett kitartania úgy, hogy semmi nem igazolta az ígéret beteljesedését. Mégis, a hit által erőt nyert, és végül bekövetkezett az, ami emberileg lehetetlen volt. Ez mutatja, hogy a reménykedő hit nemcsak szellemi, hanem gyakorlati áttörést is hozhat.

Fontos, hogy ne a jelen válságaira, hanem Isten jövőre vonatkozó ígéreteire építsünk. A reménykedő hit felszabadít a félelemtől, perspektívát ad, és képessé tesz arra, hogy az ember helyesen értelmezze a történelem eseményeit. Isten országa nem csupán lehetőség, hanem elkerülhetetlen valóság, amely felé az egész történelem halad.