A keresztény élet egyik legnagyobb kérdése ma is ugyanaz, mint amellyel Pál apostol szembesítette a galatákat: vajon Isten munkája bennünk a teljesítményünkből fakad, vagy abból a hitből, amely az evangélium hallása nyomán születik meg? A Galatákhoz írt levél üzenete ma is időszerű: amit szellemben kezdtünk el, azt nem fejezhetjük be testben. Hogyan maradhatunk meg a Szent Szellem vezetése alatt, és miért kulcsfontosságú, hogy ne térjünk vissza a törvény cselekedeteire épülő gondolkodáshoz, hanem hit által éljünk? – többek között ezekre a kérdésekre kaphattunk választ a szombati istentiszteleten.

Törvény cselekedeteiből vagy a hit hallásából?

„Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg? Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Lelket [Szellemet], vagy a hit igéjének hallása alapján? Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben [Szellemben] kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, valóban hiába. Tehát az, aki a Lelket [Szellemet] adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt?” (Galata  3:1-5)

A galaták egy olyan vallásos tanítást fogadtak el, amelynek következtében kiestek a Szent Szellem vezetéséből és a szellemben való járásból. A keresztényeknek azonban fontos, hogy szellemben járjanak, mivel Isten is szellem. Ahhoz azonban, hogy szellemben tudjunk járni, szükséges az újjászületés szellemtől és víztől, mivel a bűn következményeképpen az ember elszakadt az Isten jelenlététől, és testi lett. Az Isten országa is alapvetően szellemi realitás, amely azonban nincs teljesen elszakadva a természetes világtól, mivel Isten célja az, hogy a megfelelő időben a természetes világot is újjáteremti. 

Az egyház korszakában – a jelenlegi időszakban – azonban az Isten országa spirituális szinten van jelen, a bensőnkben. Ezt képviseli Pál apostol Rómabeliekhez írt levele is, amely az újjászületés áldásairól szól, középpontba helyezve azt, hogy a megváltás által nincs semmilyen kárhoztató ítéletünk. Az Ige tehát jól bemutatja számunkra azt, hogy abban az esetben nincsenek a keresztények kárhoztató ítélet alatt, ha Krisztusban járnak és szellemben élnek. Ez alapvető követelmény a keresztények számára, és mivel a Szent Szellem bennünk él, ezért bármilyen nehézségbe is kerülünk, Ő jól tudja azt, hogy milyen mértékű a problémamegoldó képességünk, ezért kipótolja számunkra azokat a képességeket, amelyek a nehézség megoldásához szükségesek. Így tudunk megmaradni Isten kegyelme alatt, és megfelelni az Úr elvárásainak. 

Ez különösen olyan időszakokra értendő, amikor a keresztények presszió alá kerülnek gondolati, intellektuális, érzelmi és szellemi szinten. A presszió a Sátánnak az egyik fontos eszköze, ilyenkor a keresztényeknek nem könnyű állhatatosnak maradniuk, a szellemi képességeik meg tudnak homályosodni. Ezért különösen fontos, hogy a szellemi képességeink a Szent Szellem ereje és uralma alatt legyenek, mert az Ő ereje az, amely képes a szellemünket megvédeni a pressziók során. 

Hasonlóan már az Ószövetségben is így volt, amikor Illés próféta az Úr erejével és kenetével védekezett Jézabellel szemben. Az utolsó időkben az egyháznak erre az erőre van szüksége. A Szent Szellemmel való kapcsolatunkat tehát meg kell újítani, és egy magasabb szintre kell fejleszteni. 

A szellemi és a pszichikai közötti különbség

Akik jelenleg testben járnak, azoknak megvan a lehetőségük arra, hogy elhagyják a testi cselekedeteket. Akik most még pszichikai szinten keresik az Urat, fontos megérteniük, hogy az ember ezen a szinten nem képes a szellemi dolgokat felfogni, másrészt a Sátán az utolsó időkben igyekszik bevetni a keresztényekkel szemben az igézést, a pszichikai, érzelmi pressziókat. Magyarországon most választási kampány zajlik, és a keresztények nagy nyomás alatt állnak a tekintetben is, hogy a kampányban manipulációkkal hatnak az emberek gondolkodására, amelyek gondolkodásbeli torzulásokat idézhetnek elő az emberekben, abban az esetben, ha nem állnak ellene. 

A Galatákhoz írt levélben olvassuk azt, hogy a galatabeliek a vallásos tanításokat fogadták el és részesítették előnyben, melynek következtében kiestek a Szent Szellem vezetéséből. Ezért írja Pál apostol róluk azt, hogy ostobák, amely az eredeti görög fordítás alapján azt jelenti, hogy elveszítették a felfogóképességüket. Tehát amennyiben az ember szellemi ítélőképessége eltorzul, akkor abban az esetben az ember az Isten Igéjét és a racionalitást nem képes befogadni. A keresztényeknek viszont azért fontos figyelni erre, mert a szellemvilágban is a szellemi érzékszerveink által tudunk különbséget tenni jó és rossz között. Ezekkel a karizmatikus ajándékokkal a Szent Szellem tud felruházni bennünket, amelyre nagy szükség van ezekben az időkben, ebben a diabolikus kultúrában. Isten tehát a Szent Szellemmel való találkozást azért biztosítja az életünkben, hogy szellemben éljünk és járjunk, ez által fel tudja a keresztényeket használni az Ő céljainak a megvalósítására. 

A Szent Szellem erejével tegyünk bizonyságot Jézus mellett!

Az utolsó időknek egyik fő jellemzője a hitetés és a csalás. Ezt olvassuk a Jelenések könyvében is, amelyben az első pecsétnek a feltörése a hitetés és csalás, amelyet a fehér ló jelképez. Ez az Antikrisztusnak a szelleme, amely a legradikálisabb és leggonoszabb hitetés, mivel Jézus Krisztus személyét akarja elhomályosítani, és távol tartani az emberektől, valamint helyettesíteni akarja a hitetés által egy olyan személlyel, aki valójában egy csaló. 

Az Igében ennek a hitetésnek az előképe Simon mágus, aki olyan képességgel rendelkezett, hogy a szamáriabeli lakosokat egy folyamatos eksztázisban tartotta a hitetés erejével, mindaddig, amíg Filep evangélista elkezdte hirdetni Szellemmel és erővel az Úr evangéliumát. 

Ebből a tanulság számunkra az, hogy amikor a Szent Szellem erejével hirdetjük az evangéliumot és teszünk bizonyságot, akkor a hitetés ereje csökkenni kezd. Hiszen Isten azt akarja, hogy a hitetés ereje a világban és az emberek között visszaszoruljon, ennek pedig az egyik legerősebb fegyvere az Úr melletti tanúságtevés. Ehhez azonban szükséges a Szent Szellemmel való betöltekezés, hiszen a Szent Szellemnek is az elsődleges célja az, hogy tanúságot tegyen Jézus Krisztus feltámadásáról. Ezen az úton azonban kizárólag a Szent Szellem által tudunk haladni, mert ha visszatérünk a test cselekedeteihez, akkor nem tudunk az Úrtól áldást nyerni ahhoz, hogy közvetíteni tudjuk Őt.

Isten célja a törvény által

Amennyiben a keresztények visszatérnek a test cselekedeteihez, és nem a Szent Szellem szerint járnak, akkor egyrészt elmaradnak azok az áldások, amelyeket az Úr a Szent Szellem által akar az életünkre kinyilatkoztatni, másrészt akik testben járnak, azoknak szükséges az, hogy betartsák a törvényt, amely azonban lehetetlen a testi ember számára. 

Istennek a célja nem az volt a törvényadással, hogy az embernek a testi mivoltját megváltoztassa, hanem az, hogy a törvény által rádöbbentse az embereket arra, hogy szükségük van a Messiásra. Ezért tehát nem érdemes a testbe visszatérni, mert az megfoszt bennünket azoktól a kegyelmi ajándékoktól, amelyekkel eddig rendelkeztünk Isten kegyelme által. 

A kegyelmi ajándékokat Isten a hit által adja, amelyeket az Ige hallgatása által tudunk átvenni, ezáltal megvilágosodik a bensőnk, és létrehozza a szellemünkben a hitet. Ez azonban csak Isten kegyelme által lehetséges, amely következtében az ember állapota megváltozik, amelyen  Isten jókedve meg tud nyilvánulni, és minél jobban el tudjuk hordozni az Úr kedvességét és tetszését, annál nagyobb kegyelem száll az életünkre. Ezt a törvény cselekedetei által nem lehet megszerezni, mivel abban kizárólag az emberi képesség van középpontban. Az emberi cselekedetek pedig nem tudják elnyerni Isten tetszését. 

Tehát ameddig az ember testi állapotban van, addig nem tudja követni Istent, mivel a testi cselekedetek következtében folyamatosak a bukások és az annak következményekénti bűntudat. A bűntudatról pedig fontos leszögeznünk azt, hogy az nem a kegyelem jelenlétét jelzi az emberben, hanem a lelkiismeret működését. Ezért nem szabad felcserélnünk a bűntudatot a megtéréssel, a bűntudat nem eredményez megtérést. 

Megtérést kizárólag a hit és az azt követő bűnbánat eredményez, amely következtében az ember elfordul a bűnöktől.

Ezt azonban csak Isten kegyelme tudja kimunkálni a szívben hit által. Ez képezi a keresztény életnek az alapját is, hiszen Isten az Újszövetségben eltörölte a bűneinket úgy, mintha sohasem vétkeztünk volna. A megtérést követően fontos, hogy a szívünk és a Szent Szellem egymással összhangba kerüljön, ebből az állapotból fejlődik az ember testiből szellemi emberré. Fontos azonban figyelnünk arra, hogy alázatosak legyünk az Igéhez, hiszen ha nem alázattal fogadjuk be a szívünkbe, akkor a Szent Szellem jelenléte távol marad a szívünktől. 

Továbbá lényeges az is, hogy ha az Igét befogadjuk, akkor Istenben is hinnünk kell, hiszen az Ige Isten szájából származik. Emellett ügyelni kell arra is, hogy Istentől és az Ő Beszédétől Jézus Krisztus személyét ne válasszuk el, mert akkor a szívünk elveszíti azt a képességet, hogy az Igét be tudja fogadni. Tehát a kegyelemhez való viszonyulás kulcsfontosságú a Szent Szellem jelenlétében való megmaradáshoz, hiszen Isten kegyelme akkor tud megmaradni az emberen, ha a testi cselekedetektől elszakadt. 

Őrizzük meg a bennünk lévő kincset!

„Mert tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, atyja megtagadta tőle, mivel a megtérés útját nem találta meg, noha könnyek között kereste.” (Zsidókhoz írt levél 12:17)

Az Igéből egyértelműen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy megtérés nélkül nem lehet kegyelmet és áldást találni, hasonlóan Ézsauhoz, aki test szerint járt, miután eladta az elsőszülöttségi jogát. Ahhoz, hogy ne kövessük el a test cselekedeteiből származó hibákat, mint Ézsau, először szükséges a test cselekedeteiből megtérni és utána kegyelmet venni és meggazdagodni abban. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha Jézus Krisztus megváltását elismerjük és befogadjuk a szívünkbe, hogy meghalt a bűneinkért, és feltámadt értünk. Ezáltal tudunk bűnbocsánatot kapni, és így tudunk áldást venni az Úrtól. Ezek a szívbeli áldások pedig idővel megnyilvánulnak az életünkben különböző formákban. Ezért fontos, hogy ne idegenedjünk el a bensőnktől a külső körülmények és történések miatt sem, hanem figyeljünk a szívünkre, és minden féltett dolognál jobban őrizzük meg a bennünk lévő kincset, ne engedjük meg azt, hogy a szívünk megkeményedjen.