„Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Szellememmel!” – a szombati istentiszteleten azt vizsgáltuk meg az Ige alapján, hogy az Egyház építésében milyen hatalomnak kell működnie, illetve a hatalom természete között milyen különbségek vannak. A hatalom vagy tekintély (a két fogalom felcserélhető) különböző szféráiban ugyanis el kell tudni igazodni – hívta fel a figyelmet Németh Sándor vezető lelkész.

„És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel [Szellememmel]! azt mondja a Seregeknek Ura.” (Zakariás 4:6)

Történelmi háttér: Izrael fiai visszajöttek a babiloni fogságból, az államnak nagyon kevés pénze volt, romokban állt az ország és Jeruzsálem. A fizikai, emberi erejük gyenge volt, és akik erre néztek, nagyon pesszimisták voltak, nem hittek abban, hogy így fel lehet építeni Isten házát. Erre a szükségre válaszolt a Szent Szellem Zakariás prófétán keresztül. 

Az emberi és az isteni erő

Itt két típusú erőről van szó: Istentől eredő erő, illetve emberi erő és hatalom. Az emberi erőben az emberi képesség, politikai, katonai, kulturális, gazdasági és személyes erő van benne. Isten Igéje az emberi és isteni erőt állítja egymással szembe azért, hogy Isten országának az építésében ne a természetes erőre támaszkodjunk, hanem a Szent Szellem erejére. 

Ne aszerint ítéljük meg a spirituális lehetőségeinket, hogy milyen fizikai erőnk, képességünk van, mivel Isten ereje és hatalma nem az államtól, társadalomtól, emberi képességtől, haderőtől, gazdasági erőtől jön, hanem felülről, a Szent Szellem által. 

Napjainkban is kérni kell Istentől, hogy minél nagyobb szellemet és erőt, kenetet állítson rendelkezésünkre, hogy tudjuk folytatni Isten munkáját. Isten munkája akkor tud előremenni, ha a hívők egyéni és közösségi szinten is a Szent Szellem uralma alatt állnak. 

Az erő, az emberi képességek, amelyek jelen vannak a társadalomban, eszközként hasznosak lehetnek Isten munkájában, de alapvetően a Szent Szellem végzi a munkát. 

Ne arra nézzünk, ami hiányzik, hanem működjünk együtt a Szent Szellemmel, aki képessé tesz arra, hogy elvégezzük azokat a dolgokat, amelyeket Isten kijelölt számunkra!

A gonoszság ereje

Van egy harmadik erő is, amely a Sátántól származik. 

„És láték egy fenevadat feljőni a tengerből, amelynek hét feje és tíz szarva vala, és az ő szarvain tíz korona, és az ő fejein a káromlásnak neve. És e fenevad, amelyet láték, hasonló vala a párduchoz, és az ő lábai, mint a medvéé, és az ő szája, mint az oroszlán szája; és a sárkány adá az ő erejét annak, és az ő királyiszékét, és nagy hatalmat.” (Jelenések 13:1-2)

Ez az erő befolyásolja a jövőbeli aggodalmunkat. Óvatosnak kell lenni az emberi erőnek a támogatásával, mivel a jövőben egy új erő fog beavatkozni az emberi történelembe az egész világon. 

Az eredendő bűn minden emberre elhatott, ezért az emberi erőforrás nem szent, nem tökéletes, hanem van benne egy „normális” romlottság (van „abnormális” romlottság is, de az már gonoszság).

A gonoszság, a törvénytelenség térhódításával szemben folyamatosan erőt tudunk nyerni a Szent Szellem által, így tudunk szellemi erőt mozgósítani a gonosz napokon. Ha gonosz napok vannak, akkor Pál apostol azt tanácsolja, hogy erősek legyünk az Úr Jézus Krisztus harci, vitézi erejében, egészen addig, amíg áttörés nem érkezik. A mi harcunk nem testtel és vérrel van, hanem fejedelemségekkel, hatalmasságokkal, e világ sötét uraival és a gonoszság szellemmeivel, amelyek a magasságban vannak. Ezekkel szemben pedig nem lehet se politikai, se kulturális, se gazdasági erővel harcolni, hanem Isten erős fegyvereivel lehet fellépni.

Ezek az erők érveléseken keresztül börtönszerű képződményeket, magaslatokat és okoskodásokat építenek ki a fejekben, amelyek akadályozzák Isten Igéjének a megismerését. A Sátán egyik eszköze a pszeudo-valóság kialakítása, amelyre tudja építeni a hatalmát, de Isten Igéje tisztán tudja tartani a fejünket és a gondolatainkat. 

A Jelenések 13. fejezetében már egy olyan világhatalomról van szó, amelyben már nem Isten Szelleme van, nem emberi hatalmon alapul, hanem a Sátán természetfölötti ereje testesül meg benne. 

A Sátánnak, a hétfejű sárkánynak a földre való leköltözése egyre közelebb van. Az Egyház nagyon fontos szerepe a törvényszegés titkos bűnének a térhódításával szembeni védvonalak építése. 

„Megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az Ő nevét és az Ő sátorát, és azokat, akik a mennyben laknak. Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.” (Jelenések 13:6-7)

Ez a sátáni hatalom Izrael- és keresztényellenes. A szentek elragadtatása megtörténik ennek a sátáni erőnek a megtestesülése előtt. Ezt úgy fogják megmagyarázni, hogy olyan evolúciós robbanás lesz az emberiség fejlődésében, hogy a keresztényeket a társadalmak ki fogják lökni magukból, mivel a társadalom parazitáinak tekintik majd őket. A 7. versszak pedig Izraelre vonatkozik, ez az erő harcolni fog Izrael ellen is.

„És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek.” (Jelenések 13:15)

Itt pedig fizikai üldözés és megsemmisítés szerepel. 

Isten erejének érvényesülése

A nemzetek mozgásának három motivációja van: hatalom, gazdagság és tudás. Ezekre elsősorban emberi erők mozdulnak meg, óriási nagy küzdelem folyik értük. A babiloni rendszer lényege igazából ez. 

A hatalom természete között nagy különbség lehet. A nemzetek életében emberi erőforrásból származó erővel küzdenek, de a korszak végén egyre nagyobb sátáni beavatkozásra kerül sor. 

Izrael különleges helyzetben volt, mivel emberi erővel is küzdöttek, de voltak karizmatikus korszakaik is (ld. Mózes, Dávid időszaka). A bírák korszakában voltak karizmatikus vezetők, de voltak olyanok is, akik emberi erővel kormányoztak, ekkor viszont nagyon eltávolodtak Isten országától, és rengeteg társadalmi problémával küzdöttek.

Isten célja, hogy az Ő országát behozza a látható világba, ezért van szükség természetfölötti, szellemi hatalomra, amely Tőle származik. Csak az Istentől származó erő és hatalom tudja behozni Isten országát a látható világba. Ezért jelenleg csak az Egyházban tud megvalósulni spirituális szinten Isten uralma. Ennek elsősorban az a feltétele, hogy az emberek személyes szinten újjászülessenek, vegyék a Szent Szellemet és szellemben járjanak. Csak így fog megvalósulni Isten uralma közösségi szinten. A Szent Szellem által vagyunk beültetve Krisztus Testébe. A szellemi embereken keresztül akarja Isten bemutatni az elkövetkezendő időt, azt a jövőt, amely vár az emberekre. 

Az eljövendő világ ereje működik az újjászületett emberekben, ennek a felszabadítását célozza a Szent Szellem munkája. Ahol Isten országa van, ott a természetes törvények átjárhatók, ezért történnek csodák, gyógyulások, amelyeket természetes szinten meg lehet tapasztalni. Az Egyház ma is csak a Szent Szellem munkálkodása által épül!

Amikor démonok, sátáni erők törnek be az Egyházba, mert elfogadják a testi bűnöket, vagy elszakadnak Isten Szellemétől és természetes szintre süllyed le a keresztények tevékenysége, ott már nem beszélhetünk bibliai értelemben vett Egyházról. Ilyen a hét gyülekezetek közül a laodikeai (ld. Jelenések 3:14-22). A név jelentése: laosz (nép) és dikhé (népjog vagy igazságosság). Laodikeában nem volt friss víz. Kolosséban hideg víz, Hierapoliszban pedig forró víz volt, és ebből a két városból vezették be Laodikeába a vizet. Végül mire célba ért a két forrásból származó víz, langyos lett. Annyira rossz volt ez a víz, hogy az emberekben hányingert váltott ki.

Az ilyen gyülekezet hányinger Isten számára, ezért mondja, hogy kiköpi az ilyet. Ebben a típusú gyülekezetben nem Isten uralma alatt állnak a keresztények, hanem emberi uralom alatt. Nem az Ige a domináns, hanem az emberek igazsága, a demokrácia. Ezek a gyülekezetek langyosak, nem tudják betölteni Isten célját és a tagjaikat sem tudják bevezetni Isten országába, illetve nem tudják felkészíteni az embereket Jézus visszajövetelére. Ennek a munkának nélkülözhetetlen szereplője a Szent Szellem, Nélküle az emberek nem tudnak felkészülni Jézus visszajövetelére. 

Személyes közösséget kell építeni az Atyával, a Fiúval és a Szent Szellemmel, ezt követően pedig a bibliai látás és a Szent Szellem vezetése szerint kell „összerakni” az Egyház szervezetét, testét, hogy élő tagként felépüljön. 

A langyos keresztények életéből három dolog hiányzik: a tűzben próbált arany, a fehér ruha és a szemgyógyító kenet. Ezek jelképek. 

 „Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor.” (1Péter 1:7)

A hit Isten kegyelme, az Ige hallgatásából származik. Az evangélium által a kegyelem árad a szívünkbe. De tűzben próbált arany ebből csak akkor lesz, ha a nehézségek közepette megmarad a hitünk, a próbákon átment hit pedig egyre nagyobb lesz.

Isten célja, hogy a hitben nekünk is érdemünk legyen, ezt pedig jutalmazni fogja a visszajövetelekor. A kipróbált hit tisztességre, dicsőségre méltó, az aranynál is drágább. 

„És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, amint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, amint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!” (Zakariás 13:8-9)

A maradék elve nemcsak Izraelre, hanem az Egyházra is vonatkozik. Isten az emberiséget három csoportra osztja fel: Izrael, nemzetek és az Egyház. Mindhárom csoport átmegy a végidők megpróbáltatásain. Először az Egyház megy keresztül a megpróbáltatásokon, a kereszténység minden ágazata rázkódik már. Viszont a maradékot Isten megtisztítja, mint az ezüstöt és az aranyat. 

„Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van. Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll. Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak. Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.” (Jakab 5:7-11)

Az utolsó időkben óriási szociális elégtelenség lesz, bizonyos emberek nagyon meg fognak gazdagodni. A probléma a különbség alapja, a kizsákmányolás lesz. Ma halmozzák az emberek a vagyont, a kincseket, mivel nagy a bizonytalanság. A politika sajnos összefonódott a vagyonszerzéssel. Jakab türelmet, kitartást, engedelmességet és erős szívet ajánl, hogy ne vegyünk részt a lázadásban. Az utolsó időkben óriási különbség lesz a hívők és a nem hívők között. De a forradalom és a lázadás nem fogja ezt megoldani.

 „Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtém magamat és megharagudtam; és ő elfordulva, szíve útjában járt. Útjait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vigasztalást nyújtok néki és gyászolóinak, megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze- és közelvalóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt! És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughatik, és amelynek vize iszapot és sárt hány ki. Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ézsaiás 57:17-21)

A kapzsiságra való reakció fog különbséget tenni a keresztények és az Istenben nem hívő emberek között. A szociális igazságtalanságra és az anyagi dolgokból való részesedés igazságtalanságára az istentelen emberek háborognak, lázadnak és olyan problémákat okoznak, amelyek nagyobbak, mint a szociális igazságtalanságok. „Sárt hány”, tönkreteszik a társadalom értékrendjét és állandó zavargásokra kerül sor. „Iszapot hány” azt jelenti, hogy az élet tele lesz bűnnel, mocsokkal, igazságtalansággal. Jelen pillanatban olyan hangulat uralkodik, amely ontja a sarat. A kor szellemének ellen kell állni, a keresztényeknek tudniuk kell, hogy az Úr az utunkat megáldja, és a kegyelme a szívünket és az elménket megőrzi Isten békességében.

 „Békesség, békesség a közelvalóknak”, akik elfogadták Jézus Krisztust és megbékültek az élő Istennel.