Babilon gazdasági rendszere

#gazdasag
#globalizmus
Nagy Boglárka | 2020. 06. 12.
Németh Sándor 2020. 06. 06-i online prédikációjának összefoglalója
Korábban már beszéltünk a jézabeli gazdasági rendszer istentelen érvényesülési módszereiről, a gazdasági felemelkedésnek viszont egy másik útja is létezik, amit Nábót személye képvisel, az Isten áldásából származó felemelkedés. Mivel Jézus Krisztus üdvözítő munkája az élet minden területét lefedi, ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni az anyagi dolgokra vonatkozó áldásokat sem, mert azok ugyanúgy Jézus Krisztus megváltó munkájának részét képezik, mint a gyógyulások, a szabadulások és maga az üdvösség is.

Isten Igéje az anyagi javak megszerzésének szempontjából két fontos tényezőt emel ki: a hitet és a munkát. Míg előbbi Isten ígéreteire - a még nem látott dolgokra - koncentrál, addig utóbbi az aktív emberi tevékenységet hangsúlyozza, ami nélkül szintén lehetetlen Isten áldásait megszerezni.

Jézus például maga is tanított arról, hogy két dolog tudja megkeményíteni az emberi szívet: egyrészt a mindennapi élet gondjai, aggodalmai - mit együnk és mit igyunk -, másrészt a javak olyan mértékű bősége, amikor a hedonista életmód már együtt jár az ember szellemi-erkölcsi állapotának a leépülésével.

A Jelenések könyvének a 18. fejezete részletesen beszél egy olyan pénzügyi és gazdasági világrendszerről, ami távol próbálja tartani az embereket Jézus Krisztustól és az evangéliumtól. Ebben a rendszerben igazából maga a Sátán fog testet ölteni, a gonoszság  fog rendszerszintűvé válni, aminek a legfőbb célja már most is az, hogy az embereket és a nemzeteket teljes mértékben elfordítsa Istentől.

A globalizmus motorja

 „Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted! A föld kalmárai is siratják és jajgatják őt, mert az ő árúikat immár senki nem veszi; Arany és ezüst, és drágakő és gyöngy, és gyolcs és bíbor, és selyem és skárlátcikkeket; (…) és rabokat és emberek lelkeit. (…) Ezeknek árosai, akik meggazdagodtak ő tőle, távol állanak az ő kínjától való félelem miatt, sírván és jajgatván, És ezt mondván: Jaj! jaj! a nagy város, amely öltözött gyolcsba és bíborba és skarlátba, és megékesíttetett aranynyal, drágakövekkel és gyöngyökkel; hogy elpusztult egy órában annyi gazdagság!” (Jelenések 18:10-19)

Ezékiel prófétánál is szerepel egy hasonló kép, de ott Tírusz királyával kapcsolatban, aki abban az időben Fönícia vezető szerepét jelképezte a világkereskedelemben - érdemes itt megjegyezni, hogy Jézabel is egy föníciai királylány volt és Európa is egy föníciai királylányról kapta a nevét.

A felolvasott igerész egy olyan egységes világrendszert mutat be, ami ennek a világkorszaknak a végére fog kialakulni. Ez a birodalom abban különbözik a Bibliában eddig szereplő birodalmaktól, hogy az egységesítési folyamatot nem militarista erőkkel kényszeríti rá a különböző vallási és etnikumú emberekre, hanem gazdasági és pénzügyi befolyással. A második világháború óta ez a gloablizmus hajtómotorja, ami egyre inkább csak erősödik a pénzügyi és gazdasági válságok következtében, ami pedig a kis nemzetek fennmaradását egyre inkább ellehetetleníti.

A keresztények számára ezért kulcsfontosságú megtanulni, hogyan tudnak minimális kiszolgáltatottsággal forgolódni ebben a rendszerben, amihez elengedhetetlen az erős hit és a bölcsesség.

A Jelenések könyvében arra hívja fel a figyelmet a Szent Szellem, hogy a világ pénzügyi és gazdasági hatalma egy szűk réteg kezében lesz. A János által használt „kereskedő” szót ma úgy mondanánk, hogy üzletemberek. Azt azonban fontos kiemelni, hogy itt nem egyszerű polgári megélhetéssel bíró és profitot termelő üzletemberekről szól a prófécia, hanem sokkal inkább a világ kereskedelmét meghatározó multimilliárdosokról. Az ő esetükben a legnagyobb probléma, hogy a lelkük és a szellemük is az anyagiak fogságában van.

Ha az emberek lelke fogságba kerül, nem rendelkeznek önálló gondolatokkal és önálló véleménnyel vagy szabad döntési joggal, akkor arra sem lesznek képesek, hogy Istennel kapcsolatba kerüljenek.

Ez a jelenség ma már nem is olyan utópisztikus, mivel tudjuk, hogy napjainkban is vannak olyan kísérletek, ahol azt vizsgálják, hogyan lehet befolyásolni az emberi akaratot. Nem is beszélve a függőségek tudatos kialakításáról, amiben a technológiai vívmányok és az online tér kiemelkedően fontos szerepet kapnak.

 

Ma a koronavírus járvány intézkedései miatt sokan tartanak az Egyesült Államokban és Kínában kiépülő túlzott megfigyeléstől és ellenőrzéstől, de ez még közel sem olyan mértékű, mint ami majd a jövőben fog kialakulni. Amíg az embereket csak ellenőrizni próbálják – mint a kommunista elnyomás idején –, addig van lehetőségük az egyéni gondolatok megőrzésére és védelmére, még ha a társadalom perifériájára is vannak szorulva. János apostol azonban ennél egy komolyabb szintű befolyásról ír, ahol a megélhetéshez szükséges javak megszerzése miatt, az emberek hajlandóak lesznek lemondani a saját szabad akaratukról.

Hogyan omlik össze Babilon rendszere?

A Jelenések könyvében szereplő várost - Babilont - többféleképpen is értelmezik. Egyes bibliakutatók szerint egy újonnan felépülő pénzügyi központra utal, mások szerint a történelmi Rómát jelenti, míg vannak, akik szimbólumnak tekintik a várost, ami az egész gazdasági világrendszert a jelképezi. Ma több gazdasági centrum van a világban, Nyugaton és Keleten is, de valószínű, hogy lesz egy város, amelyik dominálni fog a többivel szemben.

A rendszer összeomlásáról Dániel próféta könyvének a 11. fejezetében olvashatunk.  A prófécia a déli király és az északi király megnevezéseket használja, akik a történelem során először a Ptolemaida és Szeleukida Birodalmat jelölték, de a jövőben ez a két fogalom más-más nemzetet fog magába foglalni.

Dánielen keresztül a Szent Szellem két király, az északi és a déli király küzdelméről számol be. A 40. versszak szerint a déli király meg fogja támadni az északi királyt – a nyugati hatalom élén álló Antikrisztust, akivel Izrael szövetségben áll -, de az északi király legyőzi őt. Ennek következtében viszont az északi király felfuvalkodik és istennek nyilvánítja magát, ami miatt Izraelben sokan el fognak fordulni tőle, fellázadnak ellene. Emellett a déli király veresége után északról és keletről is hatalmas hadseregek sorakoznak fel az északi királlyal szemben - ez lesz az a pont, ahol a nagy bábeli rendszer építése káoszba fog fulladni.

Ebből az is látszik, hogy a rendszer összeomlását már nem gazdasági vagy pénzügyi problémák fogják okozni, hanem vallási nézetek és katonai konfliktusok.

Ez a vallási nézeteltérés pedig szoros összefüggésben áll a zsidó és az iszlám vallás kinyilatkoztatásának különbözőségeivel.

Az iszlám eszkatológiában például nagy szerepe van a Mahdival kapcsolatos várakozásoknak, aki személyében egy olyan kalifát várnak, aki nagyon rövid idő alatt képes lesz egyesíteni a különböző iszlám országokat. Őt nem a Messiással azonosítják, hanem a 12. rejtett imámmal, aki a bibliai Illés iszlám megfelelője (elkészíti a Messiás előtt az utat). A különbség kettejük között az, hogy Illés nem volt katonai hadvezér, a Mahdi viszont egy nagyon tehetséges hadvezér. A leírások szerint az egyesítés után ez a személy Medinából Damaszkuszba fogja áttenni a székhelyét és onnan fogja megtámadni Jeruzsálemet. Őt lehet azonosítani a bibliai déli király személyével.

A déli király a Bibliában első sorban egy fogalom, nem pedig egy földrajzi terület. Először az egyiptomi hellén királyságot, Ptolemaioszt nevezi az Ige déli királyságnak, majd ezt a címet Róma örökölte meg, amikor elfoglalta Egyiptomot. Később, Mohamed idején az iszlám világ visszaszerezte a déli királyság fogalmát, amit az iszlám világ azóta is őriz. Ez a fogalom később a jelenések könyvében is előfordul az Egyiptom körüli térség hatalmának megnevezésére.

Az északi királyságot Dániel a 11. fejezetben a Szeleukida birodalommal azonosítja (szír-hellén királyság), ami később szintén a Római Birodalom egyik tartományává vált, így a Római birodalom ezt a címet is megörökölte, majd tovább adta a nyugati birodalomrésznek. A két „királyság”, az iszlám és a nyugati („keresztény”) világ között már többszáz éve, Mohamed fellépése óta zajlik a konfliktus, amit különböző fegyverszünetek és megállapodások szakítottak meg.

 

A Jelenések könyvének a 18. fejezete alapján az iszlám világ és Izrael között lesz egy átfogó békemegállapodás. Ennek lesz a következménye, hogy Jeruzsálem státusza meg fog változni és az úgynevezett „három monoteista vallás” ki fog békülni egymással - ez pedig lehetővé teszi a jeruzsálemi templom felépítését. 

Ezt a megegyezést minden bizonnyal a világ pénzügyi-gazdasági elitrétege fogja kikényszeríteni. Már most is látszik, hogy a pénzügyi és gazdasági elit növekvő befolyással bír a vallási élet minden területén, ami legszembetűnőbben a Vatikán felsővezetésében érhető tetten. A Vatikán pénzügyi szempontból egyre jobban ki van szolgáltatva a különböző gazdasági, pénzügyi erőközpontoknak, mert a katolikus egyház egyre jobban veszíti el a pénzügyi önállóságát. A jelenlegi pápa ezért sok esetben eszközként szolgálja ki a globalizmus célkitűzéseit. Ez a kiszolgáltatottság ugyanakkor az iszlám világot és a zsidó államot is érinti valamilyen szinten.

Az így létrejött béke következtében a világ egy pár éven keresztül békében fog élni, aminek elképesztő prosperitás lesz a kézzelfogható eredménye. Pontosan ezért lesz nagyon népszerű az a személy, aki az egységesítés élén fog állni. Őt nevezi a Biblia Antikrisztusnak, aki a hatalmát személyi kultusz kiépítésére fogja használni. A bibliai próféciák szerint az Antikrisztus (az északi király) katonailag le fogja győzni a déli királyt (aki egyesíteni fogja az iszlám világot), majd más hatalmak is bekapcsolódnak és kialakul egy világháború, ami közvetlenül az armageddoni csatába fog torkollni. Végül csak a választottak miatt fogja Isten lerövidíteni a nyomorúság idejét, ami azt jelenti, hogy kizárólag az Messiás beavatkozása fog végetvetni az emberiség önpusztításának. Ezután fog sor kerülni az Úr szentjei és az Antikrisztus követői közötti összecsapásra, amiről már a Jelenések könyve 19. fejezetében olvashatunk.

A kiépülő rendszernek a legfőbb jellemzője tehát, hogy istentelen lesz és Lucifert fogja szolgálni, sőt az Antikrisztus imádására fogja kényszeríteni az emberiség jelentős részét. Ezen túl, el fog tűnni az a hagyományos, konzervatív értékeken alapuló gazdasági rendszer is, ami még - közvetett vagy közvetlen módon - igei alapelveken épült fel.

A ma élő keresztényeknek fontos feladata, hogy őrizni próbálják azt a gazdasági berendezkedést, ami lelkiismereti és tulajdonjogi szabadságot bizosít az állampolgárok számára. Nem véletlen, hogy a világ vezetői közül sokan veszélyt látnak a keresztényekben, akik a bibliai próféciákat ismerve nem akarnak részt venni egy új típúsú, istentelen világrendszernek a kiépítésében.

Mit mond Isten Igéje a pénzről és a gazdagságról?

A legfontossabb alapelv, hogy Isten tartja fent a szavával és a szellemével az egész teremtett világot, ezért mindennek Ő a tulajdonosa. Ezért az embereknek tudatosítaniuk kell magukban, hogy ők csak Isten javainak a sáfárai, ami felelősséget és számadási kötelezettséget jelent.

Ez pedig magába foglalja azt is, hogy milyen célból és mire használjuk az Istentől kapott anyagi áldásokat.

„És megáldá Isten őket, és monda nekik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá: és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” (1Mózes 1:28) - Itt az uralkodás három szintjét különbözteti meg Isten Igéje: a víz, a föld és az ég fölötti birtokjogot, amit Isten eredetileg az embernek adott.

A második bibliai elv a bűnbeeséssel áll összefüggésben, aminek az lett a következménye, hogy az anyagi javak megszerzése elé komoly természetes és szellemi akadályok kerültek. Erről szintén Mózes első könyvében olvashatunk:

„...átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogáncskórot teremjen neked; s egyed a mezőnek füvét. Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert port vagy te s ismét porrá leszel. ” (1Mózes 3:17b-19)

A tövis, a bogáncskóró és az emberi test amortizálódása mind azt jelképezi, hogy az ember hatalmi pozíciója megváltozott a munkával és az anyagi javak megszerzésével kapcsolatosan.

Ez egy olyan átok, ami az emberi élet minőségét súlytotta, ami csak a Messiás visszajövetelkor fog megszűnni. Pál apostol a „rothandóság igájaként” nevezi meg a bűnbeesés következtében beállt állapotot, aminek a terhe alól csak a Messiás visszajövetelekor fog felszabadulni a világ.

A harmadik bibliai alapelv a szövetségekkel áll szoros kapcsolatban, azon belül is leginkább a Noéval kötött szövetséggel, amiben Isten megígérte, hogy a föld nemzetei számára gondoskodni fog termő időkről. Ez egyszerűen Isten irgalma és kegyelme, ami viszont nem fog örökké fennmaradni.

A későbbi szövetségekből – lásd Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségek - is azt látjuk, hogy nagyon is fontos részük volt az anyagi javakból való részesedés, vagyis Isten nem ellensége a természetes, fizikai jóllétnek, sőt támogatja azt.

Sajnos elterjedt az a téves Biblia-értelmezés, hogy az újszövetségi keresztények számára Isten már szellemi áldásokat tartogat, míg a természetes, anyagi áldásoknak csak az Ószövetségben volt legitimitásuk. Ez azonban egy teljesen téves bibliaértelmezés. Vajon Ábrahám, Izsák, Jákób és Mózes nem voltak spirituális emberek? Dehogynem! Tehát az anyagi áldás és a spiritualitás nem áll ellentétben egymással!

Ha az Újszövetség csak a spirituális javak megszerzését tenné lehetővé, Jézus Krisztus munkája nem lenne tökéletes, mert nem foglalná magába az élet minden területét. Ezért már a földi szolgálata során is megmutatta, hogy van hatalma a természet erői fölött - ami magába foglalja az anyagi élet áldásait is (lásd a kenyérszaporítás csodája).

Az Istentől jövő anyagi áldás azonban nem választható szét az Ő szavának való engedelmességtől.

“És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, amelyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak. Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre. Oly földre, amelyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és ahol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, amelynek kövei vas, és amelynek hegyeiből rezet vághatsz!

Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, amelyet néked adott. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, amelyeket én parancsolok néked e mai napon; (…) Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, aki kihozott téged Egyiptom földéből, a szolgaságnak házából.” (5Mózes 8:6-14)

Mivel Isten Igéje örökérvényű, ez az igeszakasz ma is érvényes. Itt pedig feketén-fehéren le van írva, hogy Isten gondoskodik az emberi élet szükségeinek a betöltéséről, vagyis nem szorítkozik csak a szellemi áldásokra.  Ezért a keresztények számára ma is elérhetőek Isten anyagi életre vonatkozó áldásai, ehhez azonban elengedhetetlen a hit és az Isten törvényének való engedelmesség.

Nagy Boglárka | 2020. 06. 12.