Napjainkban egyre inkább értéktelenné válik az emberek számára az élet, ezért vannak többek között háborúk is a világban, amelyek sok embert megfosztanak az élettől. Nagyon fontos azonban az, hogy az életet az emberek megbecsüljék, hiszen Isten azért küldte el Jézus Krisztust, hogy örök életet adjon a halál helyett. 

„Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet?  Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákobnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?  Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.  Az asszony erre ezt mondta: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni.” (János 4.10-15)

Az élet maga Isten

A fejezetben Jákob kútja a biológiai életet jelképezi. A biológiai élet az ember számára múlandó, ezért állandó erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy a biológiai élet fennmaradjon. Ezért szükség szerint mindig a kúthoz kell járulnunk. 

A víz a Bibliában az életnek a jelképe. E fejezetben az örök életet jelképezi, amelyet Jézus Krisztus ad az emberek számára hit által. 

Napjainkban a kultúránk azt állítja, hogy az élet anyagi eredetű, azonban a Biblia a világ látásmódjának az ellentétét állítja. Mégpedig azt, hogy az élet egy természetfeletti, szuverén, több szintű valóság, amelyben a legmagasabb szinten Isten helyezkedik el, aki örökkévaló.

És ha a világ elmúlna, az Istenben lévő élet akkor is megmaradna, függetlenül a világtól, hiszen az életet Isten, Krisztus és a Szent Szellem hordozza önmagában. Minden más szinten az élet az Istennel való közösségből fakad, amely addig tart, ameddig a közösségi kapcsolat fennmarad Istennel. 

Az embernek – a bűnbeesés következtében – minden hiánya az Isten nélküli életből fakad a földön. Ezért az ember csak abban az esetben tud részesülni az örök életből, ha az igazság útjára lép Jézus Krisztus által. Éppen emiatt szükséges, hogy a gondolkodásmódunkat újítsuk meg az életről, hiszen az élet maga Krisztus. A halál viszont az élet ellentéte és nem az élet része. Az ember számára abban az esetben tud Isten áldást közvetíteni, ha megváltoztatja a gondolkodásmódját az életről, és a halált nem az élet részeként értelmezi. 

Az életnek a második szintje a szellemi lények létezése, amelyeknek a teste nem anyagi eredetű, hanem szellemi. Így tud létezni élet nélkül a Sátán is, hiszen a lázadás után az életet elveszítette annak következtében, hogy az Istennel való kapcsolata megszakadt. Isten ellenfele lett, akinek a fő célja az, hogy minden embert megfosszon az élettől. Az ellenség célját azonban Isten meghiúsította Jézus Krisztus feltámasztása által, amely egyben a bukott birodalom feletti győzelmet is jelentette. 

Az élet harmadik szintje maga az ember. Az embert Isten a saját képmására teremtette. Kizárólag bennünket teremtett így, mi vagyunk ebben a kiváltságos pozícióban. Az ember teremtésének célja az volt, hogy egyensúlyt teremtsen az anyagi és a szellemi világ között, amely a lázadás következtében felborult. Ezért teremtette az ember testét földből, amelybe az Ő szellemét lehelte bele. Nekünk tehát az a feladatunk a földön, hogy ezt az egyensúlyt fenntartsuk a menny és a föld között. E feladat teljesítésére mi vagyunk képesek, ezért a védelmünkre Isten angyalokat rendelt, hogy azok támogassanak és felkészítsenek bennünket – az üdvösség örököseit – az örök életre. 

Az élet további szintjein az élővilág áll, amelyek tudnak fejlődni és növekedni ugyan, ha Isten Szelleme megérinti őket, de az élővilág növekedése egy idő után megáll, mivel Isten Szelleme nélkül nem tud növekedni és fejlődni önmagában semmi. 

Bűnbeesés és örök élet 

Az emberben az élet Isten leheletéből származik. Ennek az életnek a központja a szívben van, amelyet az Istennel való kapcsolat tart fenn.  Ádám és Éva is közösségben volt az Úrral, amelyből az életük származott. Ha nem történt volna meg a bűnbeesés, a fizikai test át tudott volna változni, romolhatatlanná tudott volna válni, és kikerülte volna a halált az Istennel való közvetlen kapcsolat eredményeképpen. A bűnbeesés következtében azonban ezt a képességet a fizikai test elveszítette, mivel elszakadt Isten jelenlététől. Jézus Krisztus feltámadásával viszont Isten visszaállította annak a lehetőségét, hogy a test a feltámadás által eljusson a romolhatatlanságig, és örök életünk legyen. 

A bűn következménye lett az is, hogy az ember biológiai szintű életet tud élni, és kizárólag Istennek az érintése tud létrehozni a szellemében egy szomjúságot. Mivel először Isten a szellemnek ad életet és utána a testnek, ezért szükséges ma az újjászületés, amely azt a célt szolgálja, hogy az ember szelleme visszataláljon a forráshoz, amely maga az Isten jelenléte.

„Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.” (János 7.37-38)

Az emberi szellem tehát isteni életben akar részesülni. Erről ír a 63. Zsoltár is; amikor az ember rájön arra, hogy nincs a szellemében élet, akkor Istent fogja keresni, az Ő érintése eredményeképpen.

Hogyan tudunk egyesülni az Úrral?

A mi feladatunk az, hogy a testünket a Szent Szellem jelenlétébe vigyük. Ehhez azonban elengedhetetlen a rendszeres imádkozás és az újjászületés után a Szent Szellemmel való beteljesedés. Ezek következtében a test is meg tud újulni, fizikai szinten is meg tud nyilvánulni Istennek az áldása. Ábrahámnak és Sárának a teste is így tudott megújulni idős korban. Ezért fontos nekünk, keresztényeknek is úgy élni a mindennapok során, hogy Isten ereje bennünk maradjon. Ehhez azonban folyamatosan be kell menni Isten jelenlétébe, és be kell töltekezni Szent Szellemmel, mert Ő az, aki az életet adja számunkra, és Ő az, aki az elhalt testet is meg tudja eleveníteni.