HIT GYÜLEKEZETE
Nagy Boglárka
2022. 08. 24.
A törvény és a kegyelem kapcsolata
Az augusztus 20-ai istentisztelet összefoglalója

Ennek az újszövetségi időszaknak az előképe az ószövetségi atyák korszaka, akik szintén hit által és kegyelemből nyerték el a ígéreteket és tanították meg a fiaikat az Isten útjának a követésére. Majd később a Törvény időszakában is megmutatkozott Isten részleges kegyelme, amikor az áldozati rendszer betartása által elfedezte Izrael fiainak a bűneit. De mivel a Törvény az igazságosságra épül, ezért a bűnös embernek a bűnössége még inkább nyilvánvalóvá válik a parancsolatok ismerete tükrében. Ugyanis a testi ember képtelen megtartani ezeket és maga a Törvény jelenti ki, hogy aki egy parancsolatot nem tart meg már vétkes az egésznek a meg nem tartásában. Ez pedig lehetetlenné teszi a bűnös ember Törvény által való megigazulását.

Kárhoztatás vagy kegyelem

Ezért nevezi Pál apostol a 2 Korintusbeliekhez írt levélben a Törvény szolgálatát a kárhoztatás szolgálatának, mivel annak az alapja az Isten törvényeinek való engedelmesség volt, amit az 5 Mózes 28. fejezet részletesen ki is fejt.

Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, a melyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened.

 

Az újszövetségi kegyelemmel ellentétben itt az első lépés az engedelmesség és csak ezután következik az áldások elnyerése, míg a hit által való kegyelemben Isten először megáldja az embert és csak utána kéri tőle az engedelmességet. Az Újszövetség lényege tehát, hogy nem kell kiérdemelni Isten kegyelmét, hanem ha hiszünk Jézus Krisztusban akkor a benne megjelent kegyelem elkezd működni az ember életében, és ez ösztönzi az embert a parancsolatok megtartására.

A kegyelmet nem lehet kiérdemelni, mert ezt hit által ajándékba adja Isten!

 

Sajnos az is egy téves gondolkozás, hogy a bűnvallásnak bármiféle kegyelemközvetítő ereje lenne. Ugyanis semmilyen cselekedet által nem lehet elnyerni vagy kiérdemelni Isten kegyelmét, ezért bűnvalláskor az ember egyszerűen csak világosságra hozza azt, amit addig eltitkolt és ezzel elválasztja magát a bűnétől, aminek pedig az lesz a következménye, hogy teljesen el fog tudni szakadni tőle.

Márk 1:21-34 

Az ószövetségi szertartások nem a cselekedetek által közvetítették a kegyelmet az emberek számára, hanem Isten a szuverén akaratából már akkor előrenézett Jézus Krisztus kereszthalálára és az állatok vére így fedezte el (nem eltörölte!) az elkövetett bűnöket.

Jézus Krisztus a földi szolgálata alatt sem cselekedetek vagy érdem alapján gyógyította és szabadította meg az embereket, hanem egyszerűen csak közvetítette Isten kegyelmét. Ezért elfogadhatatlanok azok a keresztény, vallásos tradíciók amik bizonyos szertartásokhoz kegyelemközvetítő erőt kapcsolnak, mivel ezek a kegyelem lényegétől fosztják meg az embereket.

Az Újszövetségben pedig a felkent igehirdetés az, ami közvetíti Isten kegyelmét, mert a hit az igehirdetés által születik meg az emberi szívben, ami pedig elválaszthatatlan a kegyelemtől. Ezért mondták Jézusról már a kortársai is, hogy a beszéde más volt, mint amiket eddig hallottak, mivel tele volt kegyelemmel és ez a beszédén keresztül is megnyilvánult.

A kegyelem lényege tehát, hogy Isten irgalomból lehajol az emberhez és részesíti azokból a kegyelmi ajándékokból, amik amúgy elérhetetlenek lennének az ember számára, de a hit pontosan ezért a láthatatlan dolgokról való meggyőződés és a reménylett dolgoknak a valósága.

A kegyelem hatása az emberi életre

Pál apostol is arra kérte Timóteust, hogy ne vesse meg azokat a kegyelmi ajándékokat, amiket Istentől kapott, mivel az ember csak úgy tud növekedni a hitben ha a kegyelemhez helyesen viszonyul. Sajnos sok vallásban – köztük a tradícionális kereszténységben is - a Szent Szellem szerepét a különböző szabályok és cselekedetek töltik be, ezért nem tudják a kegyelem lényegét megragadni.

„A kegyelem az, ami megváltoztatja az embert, hogy azután valóságos jó cselekedeteket tudjon tenni, nem pedig fordítva!”

 

A kegyelem egyszerűen a természetéből adódóan jellemformáló erőként munkálkodik az ember életében, ami cselekedetekben manifesztálódik és bizonyságot tesz nemcsak az embereknek, hanem Istennek is arról, hogy az ember a kegyelem uralma alatt éli az életét. A kegyelem uralma alatt álló ember pedig többé nem áll a bűn és a halál uralma alatt, mert a Jézus Krisztus vérébe vetett hit által azonosul a Jézus Krisztusban működő szellemi élettel, ami szabaddá teszi az embert arra, hogy kegyelemben járjon.

Jézus a közbenjáró, aki kegyelmet közvetít

A kegyelem ugyanis nem korlátozódik Jézus Krisztus földi szolgálatára, hanem ma is elérhető, mert ez a szent és tiszta vér a mai napig is ott van fent a mennyben és bűnbocsánatot közvetít azok számára, akik elfogadják.

Zsidókhoz írt levél 4:14-16

„Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.”

Isten Szelleme a Zsidókhoz írt levélben egyértelműen kijelenti, hogy a feltámadás után amíg Jézus Krisztus a kegyelem király székében ül addig nem fog ítéletet gyakorolni az emberiségen, hanem Isten irgalmát közvetíti és majd csak akkor fog elkezdődni az ítéletek sorozata amikor feláll, hogy felbontsa azt a hét pecsétet, amiről a Jelenések könyve is ír.

Most Jézus Krisztus egy várakozó állapotban van, amikor lehetősége van minden embernek arra, hogy megbékéljen Istennel, hogy elkerülje az elkövetkező ítéleteket. A Jelenések könyvében ugyanis az 5. fejezet után már nincs szó az Egyházról, mert Jézus Krisztus kiveszi az övéit ebből a világból, hogy ne kelljen elszenvedniük ugyanazokat az ítéleteket, amik a bűnös emberekre várnak.

Zsidókhoz írt levél 10:29 

„Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?”

 

Ézsau és Jákób példájából tanulva minden hívő embernek arra kell törekednie, hogy ne vesse meg az Isten iránta tanúsított kegyelmét, sőt inkább azon munkálkodjon hogy a Jézus Krisztus által megosztott kegyelmi ajándékok egyre jobban és jobban láthatóvá váljanak a cselekedeteiben, a szavaiban és az egész életvitelében.

 

Aktuális híreink