A szolgálat titka: Krisztust adni, nem magunkat

A szombati istentisztelet igehirdetése az Apostolok cselekedetei 3. fejezetének üzenetét bontotta ki, amely megmutatja, hogyan működik együtt Isten Szelleme azokkal, akiken keresztül áldását a világba árasztja. Péter szavai, az „amim van, azt adom neked”, a szolgálat lényegét foglalják össze. Kizárólag akkor adhatjuk tovább Krisztust, ha valóban a miénk, különben csak magunkat, a saját gondolatainkat, a tehetségünket tudjuk megosztani. A prédikációban elhangzott, hogyan készíti elő Isten kegyelme a megtérést, miért a Krisztussal való kölcsönös birtoklás a maradandó érték, és miért kell minden csodának a Megváltó személyére mutatnia. Szó esett a személyes felelősségről, a bűnbánatról, a mindennapi megújulásról, az önszeretet veszélyeiről és az idők jeleiről is.

A 2. fejezet a pünkösdről, a Szent Szellem érkezéséről és az Egyház megszületéséről szólt. A 3. fejezet azért rendkívüli, mert megmutatja, hogyan kell együttműködni Isten Szellemével, hogy az áldás a szolgákon keresztül kiáradjon a világba. Rejtetten arról is tanít, milyen fejlődési fokozatokon kell áthaladnia annak, akit Isten Jézus Krisztus igazságának kijelentésére használni tud.

Ez azért fontos, mert az idők jelei ébredésre sarkallnak: közel az Úr visszajövetele. Az Egyháznak rendet kell tennie magában, és Isten Igéjével hatékonyan kell szolgálnia. Az Úr megígérte, hogy a lakodalom utolsó szakaszában a bor, vagyis a kenet jobb minőségű lesz, mint az elején.

„Amim van, azt adom neked”

Ez a fejezet legfontosabb mondata. Csak azt adhatjuk tovább, ami a miénk. Ha a helyes irányt akarjuk mutatni másoknak, magunknak is arra kell tartanunk. Jézus Krisztust kell adnunk az embereknek, nem a romlott természetünket vagy a saját gondolatainkat.

A szolgálat egyik fő veszélye, hogy valaki önmagát akarja mutatni: a tehetségét, a műveltségét vagy a természetfeletti ajándékát. Aki elismerést vár, óhatatlanul kevély lesz, és a kevélység bukáshoz vezet. A tehetség nem ok arra, hogy önmagunkat adjuk. Szerény képességű, alázatos emberek gyakran tartósabb áldásra jutnak, mint sok tehetséges. Életcélunk legyen, hogy ne magunkat akarjuk adni!

Péter azért tudott így szólni, mert valóban csak Jézus Krisztusa volt, és a kijelentés nyomán Jézus hatalma azonnal felszabadult. Péter tele volt Szent Szellemmel. Nem erkölcsi ítéletet mondott a pénz felett, hanem tényt közölt, és megtapasztalta, hogy a Krisztussal való együtt járás kiformálta benne az Ő természetét. Ez nem jelenti, hogy tökéletes volt (lásd Galata levél), mert a szolgálatban vannak érési fokozatok. De nála már megvolt az újjászületés, az ótermészete el volt temetve, és már nem volt azonos azzal, aki egykor megtagadta Jézust.

Az előkészítő kegyelem: Isten jósága megtérésre indít

A mozgássérült ember az Ékes kapuhoz azért kerülhetett, mert azon sok gazdag ember járt át. A csoda előkészítő áldás volt: a Szent Szellem általa akarta kijelenteni Jézus Krisztus igazságát. Isten gyakran előzetes kegyelmet ad, akár a megtérés előtt is. Jézus is így járt el, ezért kritizálták, hogy a bűnösökkel eszik együtt.

Pál a Rómaiakhoz írt levelének  2. fejezetében arra figyelmeztet, hogy Isten jósága indít megtérésre. Ez nem azt jelenti, hogy meg kell változtatni a törvényt, sem azt, hogy szirupos, felvizezett Igét kell hirdetni. Szellemi erővel és hatalommal kell szólni, de a kárhoztató, vádoló hang ne legyen domináns. Az állandó szembesítés még nagyobb lázadást és megkeményedést szül. Az állandó nyomás nem a Szent Szellem hangja, a „szíj” nem fordít Isten felé. Az érdemtelen áldás viszont elgondolkoztat, és Isten felé fordítja a figyelmet.

Az előkészítő kegyelem nem csak gyógyulás lehet. Isten hívása ez, jelzi, hogy nem jó helyen vagy állapotban vagyunk. A bűn miatt az emberben nincs éhség Isten után, ezért kell olyan kegyelem, amely kimozdít a süppedt, tudatlan állapotból. Jézus már letette értünk az életét, nekünk erre kell válaszolnunk.

A kölcsönös birtoklás: Krisztusban élni

Ha Jézus Krisztus birtokol bennünket, mi is használhatjuk Őt, és ebben különösen fontos a Neve. A zsidó kultúrában az eljegyzéssel kölcsönös, szereteten alapuló birtoklás jött létre a felek között. Az új szövetségben ezt a viszonyt a Szent Szellem hozza létre. Amíg bűnben élünk, ez nem áll fenn. A feltétele, hogy olyanok legyünk, mint az Úr.

Az újjászületésnek szellemi folyamattá kell válnia, amelyben a testi bűnökkel többnyire le tudunk számolni, és megszabadulunk a démonoktól, amelyek korábban fogva tartottak. Folyamatosan meg kell tisztulni, hogy a viszony egyre magasabb szellemi szintre jusson: először a hit, aztán a megismerés, majd a Szent Szellem elkezd használni bennünket. Ezékiel képe szerint Isten a vérben, mocsokban fekvő Jeruzsálemet betakarta és megtisztította. Hasonló történik velünk is: ha a múlt bűnei fájnak, gyűlölettel kell rájuk tekinteni, hogy az Úr kegyelme kitörölje őket, és ne mérgezzék az életérzésünket.

Ha bűnben élünk, elveszítjük a jogot a Név használatára. Mondják a Nevet, de nem működik, és a keresztények így járatják le Jézust. Ha viszont Krisztusban élünk, a menny is bizonyságot tesz a Név használata mellett.

A csoda célja: Jézus személye

Péter először azt kérte a beteg embertől, hogy nézzen rá, majd a figyelmet a szabadító Névre irányította. Az áldás nem választható el Jézus személyétől és igazságától. Sokan azért nem gyógyulnak meg, mert csak a gyógyulást keresik. Az Úr nem bazári árus, nem lehet vele üzletelni. A csodák célja, hogy kinyilatkoztassák: Ő a Messiás, és olyan királyságot hoz el, ahol senki sem lesz beteg. Az apostolok soha nem önmagukra mutattak, hanem Jézus személyére, keresztmunkájára és igazságára.

Nagy hiba a Szent Szellem erejét privatizálni, hogy az erő által minket fogadjanak el nagy embernek. A bűntől való szabadulást sem csak azért kell keresni, hogy erkölcsileg jobbak legyünk, hanem hogy ne mi éljünk, hanem Krisztus éljen bennünk. Minden csoda és szabadulás célja ez.

Maradandó és mulandó áldás

A hívő ember maradandó áldásai: a bűnbocsánat, a megigazulás, a Krisztusban való élet, az örök élet, a Szent Szellemmel való betöltekezés és a szellemben járás. Ezeknek mindig biztosnak kell lenniük az életünkben. A testünkkel mindig lehet küzdelmünk (lásd Pál, Timóteus, Epafroditosz), de a támadásokat meg tudjuk harcolni, ha biztos alapon állunk. Erre kell építeni a társadalmi és testvéri kapcsolatainkat, a szolgálatokat, az egészségügyi és az anyagi területet is.

Az Egyiptomból való kihívás célja is az volt, hogy Izrael Isten népe legyen, Ő pedig az Istenük. A testi ember nem tud megmaradni Isten áldásában. Amikor szükségben vagyunk, természetes, hogy az áldást is meg akarjuk ragadni, de azt Jézus személyéhez és igazságosságához kell kötni. Ma sok gyülekezetben se Jézus, se arany, se ezüst nincs. Mindkettőre szükség van, de a maradandó érték a Jézus Krisztusban való élet.

Bűn, személyes felelősség és bűnbánat

A betegségnek sokféle oka lehet, mert a test romlandó, de sokszor kapcsolatba hozható a bűnnel is. Az Úr nem mások bűneiről akar beszélni velünk, hanem a személyes felelősségünkről: mit kell elhordanunk az útból, hogy a kapcsolatunk helyreálljon vele. Ha nem nézünk szembe vele, másokat kezdünk vádolni. Ugyanakkor olyan bűnt sem szabad megvallani, amelyet nem követtünk el. A saját adósságainkat kell rendeznünk.

A Biblia a bűnösöket legalább három kategóriába sorolja:

Tudatlanság. Addig áll fenn, amíg valaki nem hallotta az evangéliumot. Péter is így mondta: tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek. A tudatlanság nem a bűn megszűnését jelenti, hanem azt, hogy Isten irgalommal hívja az embert a számla rendezésére. Ninivével kapcsolatban is hangsúlyozta, hogy lakói nem tudták megkülönböztetni a jobb kezüket a baltól. Ma generációk nőnek fel úgy, hogy nem ismerik Isten törvényét.
Hitetlenség és az abból elkövetett bűnök.
A szövetség megtagadása. Ez a legsúlyosabb: amikor valaki szövetségre lépett Jézus Krisztussal, de megtagadja (Zsidó 6:4-6). Itt már Jézus Krisztus megfeszítéséről van szó, ami súlyosabb a hitetlenségnél. Hitetlenség esetén még elképzelhető, hogy az ember magába száll, kegyelmet kap, és alárendeli magát Isten Igéjének.

A történelmi és a személyes bűn között különbséget kell tenni. A történelmi bűnökért nem felelnek a leszármazottak, még ha a sorsukat befolyásolják is. Ha azonban nem határolódnak el, örökölhetik az ősök bűneit, ezért el kell határolódnunk a bűnös hátterünktől. Isten a személyes bűneinket kéri számon. Ezért hív bűnbánatra az Ige: ha a lelkiismeretünk vádol, bűnbánatot kell tartani Isten előtt, és ha emberekkel szemben is vétkeztünk, előttük is. A bűnbánat megtagadása aposztázia, a hittől való végleges elszakadás, ezért vigyázzunk, hogy el ne veszítsük a bűnbánatra való képességet.

Az előzetes áldás nem lehet ürügy a bűnös életre. Célja a megtérés és a jó gyümölcs Isten dicsőségére. Lehet, hogy Isten jót tesz velünk, de a kérdés az, hogyan reagáltunk rá, és tisztáztuk-e a személyes felelősségünket.

Mindennapi megújulás

Pál az athéniaknak is hangsúlyozta, hogy a történelem körforgásának vége van: rendelt idő van, és az ember pályája egyszer véget ér. Ezért mindennap késznek kell lennünk, és a Szent Szellem uralma alatt kell maradnunk. Ha elestünk, minél gyorsabban tartsunk bűnbánatot, hogy eljöjjön a felüdülés ideje. A külső ember naponta romlik, a belső ember viszont naponta megújul.

Aki Krisztusban marad, annak a Szent Szellem mindennap rendelkezésére bocsátja azt az életet és kegyelmet, amely megújítja a belső embert. A külső ember elfárad és inog a körülöttünk zajló konfliktusoktól. Ha kiszolgáltatjuk a lelkünket a körülményeknek, azok tönkreteszik. Ezért mindig keresnünk kell, hogyan tarthatjuk nyugalomban és békességben a lelkünket.

Sem a passzivitás, sem az aktivizmus nem megoldás. Péter és János nem aktivisták voltak, hanem Krisztusban éltek, és azt akarták, hogy az emberekben a Szent Szellem által kiformálódjon Jézus. Akinek belső emberét Krisztus uralja, annak megmarad a kapcsolata a mennyei Krisztussal, aki valóban újjászületett emberekben lakik, nem templomokban vagy tárgyakban.

Az önszeretet veszélye és a szeretet rendje

Nagy szenvedés az énfüggőség, ez valójában pusztító szerelem önmagunk iránt. Az utolsó időkben tömegessé válik, hogy az emberek magukat szeretik. Ez korjelenség, amelyből sok hamis próféta és antikrisztus támad, és hamis identitásokat épít ki az emberekben. Pál ezt jelzi, amikor azt mondja, hogy nehéz idők állnak be.

A Biblia rendet ad a szeretetnek. Csak akkor szerethetjük a felebarátunkat, ha az önmagunk felé irányuló szeretet egészséges, de a prioritásnak Isten szeretetének kell lennie. Ha az emberszeretet kerül az első helyre, az is romláshoz vezet: a humanizmus előbb-utóbb nárcizmusba torkollik. Ezért fontos a közösség, nem szabad magányosnak lenni. Igényesnek kell lenni a kapcsolatainkban is: inspirálnak-e, hogy jobb emberek legyünk? A vallásos emberek is lehetnek lehangolók, ernyedtté válhat tőlük a szellem, és elidegeníthetnek az intenzív szellemi élettől.

Hiteles szolgálat

Azzal a kegyelmi ajándékkal kell sáfárkodni, amelyet kaptunk, mert az nem a sajátunk (1 Péter 4:10-11). Isten ránk bízta, hogy mások életében is valóra váltsuk az Ő elhívását. Mindenki arra figyeljen, amit a Szent Szellem munkál benne, és ne mások kenetét akarja. Isten szuverén módon dönt arról, kinek milyen elhívást és képességet ad, mert az új szövetség szolgálatára való alkalmasság csak kegyelemből származik.

Az evangéliumot hitelesen kell képviselni, az Úrtól kapott ajándékkal szolgálva, nem magunkat mutogatva. Így nem lesznek pozícióharcok, és a nézeteltérések is rendezhetők. Ezzel járulhatunk hozzá ahhoz, hogy Magyarországon előrehaladjon Isten munkája. Az Úr arra hívott el, hogy áldásokat közvetítsünk.

Az idők jelei: egyensúlyra van szükség

Ma azért beszélnek sokat az Antikrisztusról és a végidőkről, mert a világ annyira előrehaladt, hogy elképzelhetővé vált a Jelenések könyvében leírt próféciák beteljesedése. Ezért fordul tömegek érdeklődése a próféciák felé. Ez nem feltétlenül jó, mert a középpontban Jézus Krisztusnak kell állnia, és a túlzott érdeklődés elidegeníthet az Úrral való kapcsolattól, ezért egyensúlyt kell tartani.

A prófécia és a beteljesedés közötti idő kezd összeszűkülni. Krisztus megtestesülését is egész Júdeában várakozás előzte meg, és ebből furcsa, egymással rivalizáló szekták születtek. Ugyanez zajlik most: Olyan felajzottá teszi az embereket a bibliaismeretük és a hírek, hogy mindenki igyekszik megmondani a tutit. A tülekedéstől nem kell megijedni, az utolsó időkben ilyen lesz. Nekünk úgy kell használnunk az Úr nevét, hogy a Mennyből a Szent Szellem bizonyságot tegyen: Isten valóban felmagasztalta Jézust, és olyan nevet ajándékozott neki, amely minden név fölött való.