Az evangéliumokban több olyan példázat található, melyekkel Jézus Isten Országát illusztrálta. Ezek közül a szombati istentiszteleten a menyegzőről szóló példázattal foglalkoztunk, melynek sokrétű üzenete van a ma élő keresztények számára is. Jézus visszajövetele nagyon közel van, és a hívőknek minden pillanatban késznek kell lenniük a Vőlegénnyel való találkozásra.

„Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerzett. És elküldte szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljönni.
Ismét küldött más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hizlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. De azok nem törődvén vele, elmentek, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazták és megölték őket. Meghallván pedig ezt a király, megharagudott, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elvesztette, és azoknak városait fölégette.
Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. És kimenvén azok a szolgák az utakra, begyűjtötték mind akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel. Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, lát ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda neki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.” (Máté 22,2-14)

A mennyei elhívás

Egy példázatnak az a lényege, hogy bizonyos jelképekkel magyaráz meg egy adott igazságot vagy próféciát. Pál azt írja a korinthusi hívőknek, hogy „eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak a Krisztus elé.” Ez a lényege a hívásnak. Akik elfogadják a hívást, azok befogadják Jézust a szívükbe. Ezt követően újjászületnek, mikor azonosulnak Jézus halálával, eltemetkezésével és feltámadásával a vízkeresztségben. Ekkor a hívők az óemberüket halálba küldik, Krisztustól viszont egy új természetet kapnak. Ezzel kezdődik a hívő élet. Jézus az Atyától a Szent Szellem kitöltésének a jogát is megszerezte. A hívőkre kiárasztott Szent Szellem folytatja ezt az újjászületéskor elindult munkát. A Földön közösségünk van a Szent Szellem által a Fiúval, illetve a Fiú által az Atyával. A hívőkből a Szent Szellem kiformál egy élő Testet: az Egyházat. Isten célja az, hogy ezt az Egyházat – mely szereti az Ő Fiát és engedelmeskedik Neki –, felemelje az Ő dicsőségébe. 

A kereszténnyé válás célja tehát a Jézussal való egyesülés. Ez az egyesülés csak a feltámadás által tud majd megvalósulni, miután az emberi test megváltozik: a romlandó helyett romolhatatlan lesz, a halandó helyett halhatatlan (ld.: 1Korinthus 15). Pál azt tanította, hogy azok a hívők, akik a Földön lesznek az elragadtatáskor, egy szempillantás alatt változnak majd át. Ehhez viszont fontos, hogy ne veszítsük el a tüzet a szellemünkből. Mert ha bűnökben élünk, azok elválasztanak minket Istentől. Ha egy hívő folyamatosan bűnben él, akkor elveszíti az istenismeretet, és annak helyére sötétség és gonoszság költözik. Már igen kevés idő van hátra. Most már nem lehet hibázni, elbukni; a hátralevő kicsi időben a legjobb formánkat kell hozni. A Szent Szellem ezért is jött, hogy általa a hívők meg tudjanak újulni a hajrában, és Jézus által diadalra jussanak.

A mennyei hívás elutasítása és elhanyagolása

A fenti példázatban a király az Atyát, a fiú Jézust jelképezi, míg a menyasszony az Egyház. Az Egyház nem egy rögtönzése Istennek amiatt, mert Izrael nem ismerte fel a Megváltót az első eljövetelekor. Az Egyház eleve benne volt Isten tervében már az örökkévalóságban.

A mennyei elhívás csodálatos, éppen ezért megdöbbentő, hogy milyen sokan háttérbe szorítják a mennyei elhívásukat, és más dolgokat helyeznek az első helyre. Vannak, akik tudatosan nem akarják Istent (Máté 22,3). Az emberiség egy része nem akar hallani Isten dolgairól. Bolondságnak tartják ezeket. Nekik a testi élet itt a Földön elegendő. Ők azok, akikben előítéletek vannak, és egyáltalán nem foglalkoznak a mennyei elhívással.

Vannak olyanok is, akik nem törődnek vele. Ők azok, akik elfogadják ugyan a mennyei elhívást, de elhanyagolják (Máté 22,5 és Lukács 14,15-24). Sok keresztény ide tartozik. Akiknek a világi célok (vagyonszerzés, üzlet, házasság, családi egzisztencia megszerzése, utazások, kulturális programok stb.) fontosabbak, mint a szellemi célok és a mennyei elhívás. Önmagukban ezekkel a világi célokkal nincs probléma akkor, ha nem az első helyen vannak. De ezek a világi dolgok nem tudják biztosítani Isten kegyelmét. A kérdés az, hogy mi van az első helyen, mi van a szív középpontjában? Van olyan gazdag ember, akinek a szívében a pénz az első; de van olyan vagyonos ember, akinek az Úr a legfontosabb. A kulcs az, hogy ne hanyagold el a szellemi életet, az Úrral való közösséget.

Mit kezdjünk a gondjainkkal?

Bár sok tekintetben ma kedvezőbb körülmények között élnek az emberek, mint a korábbi évezredekben, mégis sokan vannak, akik ezt nem tudják méltányolni. Ne hanyagoljuk el a mennyei elhívásunkat, akkor se, ha sok feladat vagy gond van az életünkben!

Akik az első helyre teszik az életükben az Urat, és nem a saját erejükre támaszkodva próbálják a gondjaikat kezelni, azok olyan támogatást kapnak a Mennyből, amivel a nehézségek gyorsabban megoldódnak.

Ha a gondokkal Krisztus nélkül nézünk szembe (azaz, amikor nem a mennyei elhívás áll az első helyen), akkor az ember leépül; fáradt, csüggedt vagy frusztrált lesz a gondok miatt. Ilyenkor meg kell vizsgálni, hogy mi van a szívben az első helyen? Isten akkor elkötelezett egy hívő ember mellett, ha az tisztában van azzal, hogy milyen nagy érték az üdvösség, a feltámadás. Akinek buta dolgokkal van tele a szíve, annak nem szól semmit az evangélium.

Az ifjúkori kívánságok

Ha keresed először Isten országát és igazságát, akkor át lesz neked adva, amire a földi életedben szükséged van. Ha Isten valamit nem tervezett el számodra, abban nem fog támogatni téged, akkor sem, ha te nagyon vágysz rá. Ezeket a csalódásokat áldásnak fogd fel, mert Isten nyilvánvalóvá tette, hogy valami nem a te utad. A mi vágyaink, ambícióink néha nincsenek ráhangolódva Isten tervére. Az újjászületés után kell idő, hogy egy harmónia jöjjön létre Isten rám vonatkozó terve és a saját akaratom között. A saját kívánságait az embernek magának kell kezelnie, a rossz vágyakat ki kell gyomlálni. Ifjúkorban ez különösen nagy kihívás nap mint nap. Amit meg kell tanulnia a fiataloknak: az az önuralom, és hogy bizonyos határokat ne lépjenek át. De vannak teljesen természetes, egészséges vágyak, ezeket nem szabad megsemmisíteni, ezeknél teljesen téves vallásos kezelés a lelki öncsonkítás. Istennek az az akarata, hogy a természetes vágyak kifejlődjenek, és a fejlődés közben megtisztuljanak. Ha egy hívő fiatalnak van közössége Jézus vérével, a Szent Szellemmel, Isten Igéjével, akkor el lesz végezve benne ez a munka, de fontos, hogy ne a földi célok legyenek az első helyen az életében.

Miért olvassuk a Bibliát rendszeresen?

A mennyei elhívás elhanyagolása ugyanolyan, mint annak teljes megtagadása. Nincs köztük semmilyen megkülönböztetés, ugyanaz lesz a következmény a fenti példázat szerint. Az Isten Igéjének a megértéséhez folyamatos munka szükséges. Olyan a közösséged Istennel, amilyen a közösséged az Ő Beszédével. Aki elhanyagolja az istentiszteletre járást, nem táplálkozik Isten Igéjével, az hiába vesz részt egy karizmatikus alkalmon, nem fog tudni abból profitálni. A Szent Szellem jelenléte akkor tud növekedni bennem, ha rendszeresen táplálkozom az Igével. Nem működik az, hogy valaki akarja a kenetet, az áldást, a betöltekezést, de nem tölti be a feltételeket (Isten Igéjéhez való helyes viszony, tanítványi közösség az Úrral stb.) Akkor működnek a dolgok az életünkben, ha Isten Igéjét hallgatjuk, alárendeljük magunkat és megcselekedjük.

Mikor az ember ki van merülve a külső énjében, akkor van egy nagy lehetősége: a mennyei elhívás, az ígéretek felé tud fordulni. Ilyenkor reménységgel tölti el az embert, hogy olyan teste lesz a feltámadás után, mely nem fog elfáradni. Továbbá, mikor fáradt az ember, a szelleme és a Szent Szellem is tud számára új erőt adni.

Az elhívottak és a választottak

Tehát tedd első helyre az Úr mennyei elhívását. Az elhívottak azok, akiket Isten elhívott az Ő Fiával való közösségre az evangélium által. A választottak azok, akik válaszoltak is erre a hívásra és betöltötték a feltételeket. Ők azok, akik belépnek Isten dicsőségébe. Ennek a példázatnak van egy drámai értelmezése is: e szerint Izrael az, aki nem fogadta el a meghívást, és felégett a városuk. A város felégetése valóban megtörtént i.sz. 70-ben. Jeruzsálem eleste ugyanakkor előkép is: a nemzetek városai is meg fognak égni azért, mert nem válaszolnak az evangélium hívására. Az, amit Izrael megtapasztalt, egy előképe annak, amiben a nemzetek is részesülni fognak (Jelenések 16).

A társad virágzik melletted vagy menekül tőled?

Az újjászületett hívők számára azért fontos, hogy Szellemben járjanak, mert ekkor tud megváltozni a természetük. Ezt a változást a házastársak is tükrözik egymás felé. A feleség tükrözi a férj természetét. A férfi lett megteremtve először, majd a nő a férfi oldalából lett kivéve: emiatt a férfi természetnek van egy formáló és alkotó ereje. Ez lehet építő vagy nagyon destruktív. Abból tudni, hogy egy férjnek jó természete van, ha a felesége virágzik mellette. Az ilyen férj felemeli a feleségét, ahogy Krisztus is az Egyházat. Viszont, ha pusztító erő jön ki a férjből, aki mellett a felesége rosszul érzi magát, és legszívesebben elválna, akkor a férjnek érdemes végig gondolnia, hogy mi vezetett idáig? Az asszony viszont ne váljon el, hanem inkább imádkozzon.

A névleges és tényleges keresztények közti különbség

Jézus példázata arról is szól, hogy lesznek a menyegzőn névleges és tényleges keresztények is. A király meg fogja nézni a vendégeket. A menyegzői ruha hiánya a tömeges evangelizálások mellékterméke. Sok ember csak mozgalomnak látja a gyülekezeteket, és nem veszik észre, hogy valódi megtérésre, a bűnök elhagyására és megszentelődésre van szükség. Isten jelenlétében akkor tudunk megmaradni, ha felöltözzük Krisztus természetét. Ez a menyegzői ruha. Továbbá kellenek a ruha mellé finom illatok is, melyek szellemi áldozatokat jelképeznek, mint amilyen az imádkozás. A tényleges és névleges keresztények között ez a lényeges különbség.

Jézus visszajövetele közel van

Az idő nagyon közel van. Jézusnak azt a visszajövetelét, mely véget vet az Egyház pályafutásának, nem tudjuk kiszámítani. A Messiásnak ugyanis legalább két visszajövetele lesz a prófétai előrejelzések szerint. A második visszajövetel pontosan meghatározható bizonyos próféciák alapján: ekkor Jézus visszajön a Földre a nagy nyomorúság után. De a tanítványokért való visszajövetelekor csak a felhőkig fog eljönni; előzmények nélkül, meglepetésszerűen, titkon. Mi keresztényként tegyünk tehát nagy hangsúlyt a megszentelődésre, legyünk készen a Vőlegénnyel való találkozásra és becsüljük meg a mennyei elhívásunkat.