Sokan beszélnek most a spiritualitásról és kétségtelen, hogy sokan vágyakoznak is rá, de nem mindegy, hogy milyen spirituális életről van szó. A szombati istentiszteleten a keresztény spirituális élet hitelességének ismérveit tekintettük át.

“Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek (szellemnek), hanem próbáljátok meg a lelkeket (szellemeket), ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét (Szellemét): valamely lélek (szellem) Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely lélek (szellem) nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke (szelleme), amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már. Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van. Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét (szellemét) és a tévelygésnek lelkét (szellemét).” (1 János 4:1-6)

A fenti igeszakasz nemcsak az antikrisztus szellemének a felismeréséről szól, hanem minden szellem felismeréséről és megkülönböztetéséről. A hamis prófétákkal és próféciákkal szemben nagyon fontos a védelem ahhoz, hogy a szellemeket meg tudjuk különböztetni, és érzékelni tudjuk, hogy az emberek milyen szellemből nyilvánulnak meg. Ma a világban egyre nagyobb a hitetés, a csalás, a félrevezetés, ami alól a vallási csalás sem kivétel. Ezzel szemben ad kijelentést és útmutatást János apostol is.

Már az első század végén nagyon gyorsan megerősödött a hitetés szelleme. Sok belső irányzat alakult ki a keresztény egyházon belül, ami azzal a félelemmel járt, hogy vége lesz az apostoli egyháznak, és egy teljesen más vallás alakul ki a helyén. Ez részben megtörtént, de a félelem nem igazolódott be. Leginkább attól ijedtek meg, hogy a gnoszticizmus maga alá gyűri a kereszténységet. Ez a folyamat az apostolok eltávozása után indult be, s János ennek koronatanúja volt. Emiatt kapott sok kijelentést olyan szellemi problémákról, amelyek különösen a mi korszakunkban teljesednek be. Az akkori események előképei voltak a mostani korszaknak. 

Hitetés

A közösségi oldalak negatív következménye, hogy nagyon sok hamis próféta lép fel, akik Istennek és az igazságnak tekintélyével szólítják meg az embereket, s nagy táborokat gyűjtenek maguk köré. Ettől azonban nem kell megijedni, ez a korszak tünete. A közösségi oldalak első éveiben a kimaradásból fakadó félelem és frusztráltság jelent meg. A fiatalabb generációban megfigyelhető azonban egy pozitív változás: a FOMO (fear of missing out - kimaradás félelme) helyett a JOMO (joy of missing out - a kimaradás öröme) irányába mozdulnak el. Egyre többen ki akarnak maradni a közösségi oldalak sodrásából, és meg akarják tartani maguknak a privát életüket és információikat.

    
A második nagyon fontos kijelentés, a második versszakban található, hogy hogyan lehet megismerni a Szent Szellem működését egy emberben vagy közösségben. A harmadik pedig az antikrisztus szellemének legnyilvánvalóbb megnyilvánulása a Krisztus vagy a Krisztusban lévő emberi természet tagadása, illetve Jézus Krisztusnak a formális, üres megvallása a színlelés szándékával. 

A valódi spirituális kereszténységgel, vagyis az Úrral való személyes kapcsolattal szemben a legnagyobb kihívást talán ma az a kereszténység jelenti, aki csak formálisan, névlegesen beszél a názáreti Jézusról, mint Krisztusról. Ezt el lehet nevezni politikai, kulturális vagy tradicionális kereszténységnek is, de a lényeg az, hogy ez nem kereszténység. Szembe kell nézni azzal, hogy senki nem fog áldást közvetíteni, aki ezen az alapon akar szolgálni. 

“Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” (Máté 7:21-23)

Jézus világossá tette a Máté 7-ben, hogy a nevének használata még nem jelenti feltétlenül az Isten országába való bekerülést. Az említett emberek soha nem azonosultak igazán Jézus Krisztus természetével. A szánkkal is fontos megvallanunk a személyét, de a leglényegesebb mégis, hogy a szellemünkkel, lelkünkkel tudjunk azonosulni a halálával, eltemettetésével, feltámadásával és ebből származóan birtokba tudjuk venni az örök életet. Ha nem történik valóságos azonosulás, és ezután nem marad meg a változás az emberben, akkor a fent említett kategóriába kerül.

A szellemi életben való járás rendkívül fontos, hogy ne legyen megtévesztő és démonikus befolyás alatt. Ez okozza ma a legtöbb problémát a hívőknek és az Isten iránt vágyakozó embereknek. A frissen megtértek sokszor látják és hallják, hogy az érett testvéreik máshogy beszélnek, és ezzel szemben más életvitelt élnek, illetve ebből fakadóan az életükben nincs meg az a szellemi és lelki állapot, ami a keresztény életüket hitelesítené. A keresztény világon belül a hitetésnek ez a csalása terjed széles körben. Sokan azt gondolják, hogy van egy könnyebb kereszténység. Ha viszont nem térnek meg valóságosan, és csak formális váltás van az életükben, akkor a vallásos megcsalattatás egy új formájának az áldozatául esnek. A Sátánnak több ezeréves tapasztalata van, hogyan lehet félrevezetni tömegeket. Azért fontos felhívni erre a figyelmet, mert az idő nagyon közel van és az egyháznak fel kell készülnie az Úr megjelenésére, hogy meg tudjunk állni előtte szentségben.

A szellemi élet alapjai 

Ó természet halála + szellemben való élet és járás: ezt a két alapot kell megteremteni, hogy a keresztény szellemi élet valóság legyen, és egyre közelebb érezzük magunkhoz Jézus Krisztus által az Atya jelenlétét és szeretetét az életünkben és a szívünkben. Szellemi életről akkor beszélünk, ha valakinek a régi természete halott a bűn számára. A legnagyobb élmény, ha az érettségnek a szellemi életben egy olyan szintjére jutunk, amikor rájövünk arra, hogy van egy Atyánk, aki sokkal kitartóbban és állhatatosabban szeret minket, mint bárki más. Ez adja meg a biztonságot és a reménységet a földi életünkben, még akkor is, ha minden rázkódik körülöttünk.

Aki tisztában van azzal, hogy élő közössége van az Atyával, annak az identitása nem rendül meg, mert tudja, hogy Ő feljebbvaló mindennél. Szavakkal nem lehet kifejezni a hatalmas erejét, ami a mi a rendelkezésünkre is áll. Amíg viszont nincs meg a szellemünkben a tiszta, szent állapot, nem tud tartósan a részünkké válni, hanem csak fogalmi szinten birtokoljuk ideig-óráig. Kritikus pillanatban pedig nem tud felszabadulni a benne lévő erő. A Szent Szellem önmagában senkiben nem teszi Úrrá Jézus Krisztust, csak ha átadja az ember az egész életét Isten munkájára.

“De ti nem vagytok testben, hanem lélekben (szellemben), ha ugyan az Isten Lelke (Szelleme) lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke (Szelleme), az nem az övé. Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek (szellem) ellenben élet az igazságért.” (Róma 8:9-10)

Csak akkor tartozunk Krisztushoz, ha Jézusnak a megvallása hiteles a részünkről, ami csak akkor lehetséges, ha bennünk van a Krisztus Szelleme, ami valóságossá teszi az újjászületést. Amíg az ember testben él, addig - még ha részesült is a Szent Szellemből - kérdéses állapotban van: A test fogja leuralni, vagy sikerül neki a testen úrrá lenni és teljesen megtérni az Úrhoz? Ilyen esetben a megtérés egy folyamat. A bűnnel viszont minden esetben le kell számolni.

Ha Isten látásával nézzük magunkat, akkor felszabadul bennünk az a kegyelem, ami által az ó természetünket le tudjuk győzni, és elindulhat utána a szellemi életünk kibontakozása, ami az igazságért történik. 

Ez nem társadalmi igazságra vonatkozik, hanem azokra a mennyei dolgokra, amik változhatatlanok, tehát örökkévalóak. Egyre több mennyei dolog birtokában és megismerésében lesz részünk, mert Isten Szelleme ajándékokat oszt meg velünk, amit már előre elkészített a számunkra. Isten szeretete akkor szabadul fel a szívünkben, ha az ó természetünknek nemet mondunk. Ha a bűn uralja az ember belső állapotát, akkor nem lehet bekerülni Isten országába, mert Isten szent, és szentség nélkül senki nem láthatja meg. Ezt meg kell érteni minden embernek, hogy a keresztény élete ne váljon hiábavalóvá.

A szellemi életünket akkor tudjuk kibontakoztatni, ha a testi emberünknek nemet mondunk, és folyamatosan erősítjük ezen a területen is a hitet. Az ó természetünk nagyon szívós, mert élni akar, így belátható, hogy muszáj kezdeni vele valamit. Meg kell öldökölni. Ha ezt nem tesszük, akkor meg fogunk halni. Ha viszont megöldököljük, akkor egyre erőtlenebbé válik a testi természet és egyre nagyobb hatalmat vesz felette a szellemi természet, feltéve, ha táplálkozunk az Isten Igéjével. Ebből kapunk újra és újra erőt, ami által képesek vagyunk ellenállni az ó természetünk illegális ellenállásának. Ez a legfontosabb küzdelem, ami bennünk zajlik, és ha győztesek vagyunk, akkor a külső erőkkel és nyomásokkal is meg tudunk küzdeni. A szellemi életet akkor tudjuk élvezni, ha a mennyel közösségünk van. Jézus eljövetelének ez volt a legalapvetőbb célja.

“De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben (szellemben), és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten lélek (szellem): és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben (szellemben) és igazságban imádják.” (János 4:23-24)

Egyetlen lehetőség van, hogy egyesüljünk Istennel, hogyha szellemben és igazságban imádjuk Őt.

Belénk helyezi a Szent Szellemet, hogy elkezdődjön bennünk a munka.

Isten Igéje mennyei beszéd, így mennyei életet, erőt és hatalmat tartalmaz. Amennyiben a földön már mennyei áldással akarsz rendelkezni, akkor a kulcs ehhez az ige. Ha benne vagyunk az Úr jelenlétében folyamatosan figyel ránk és leveszi, milyen kérések vannak a szívünkben.

“Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna; Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.” (Ézsaiás 59:1-2)

Nem Isten akar távol lenni az embertől, de a bűnök válaszfalakat húznak fel. Ebben az állapotban nincs meghallgatás és válasz. Ugyan van irgalma Istennek de erre nem érdemes alapozni. Isten már megtett mindent értünk, hogy megismerjük Isten irántunk érzett szeretetét. A legfontosabb, amit kér Isten tőlünk, hogy hagyjunk fel a testi bűnökkel és gondolkodással. Ha ezt nem tesszük meg, akkor nem vagyunk szinkronban Istennel és amikor imádkozunk nem hozzá fohászkodunk. Minden ima csak Jézus Krisztusban jut fel az Atyához. Senki más nem tudja közvetíteni a menny kenetét és a Szent Szellem jelenlétét. Ez nem csak teológia, hanem a szellemvilág legnagyobb igazsága. Jézus Krisztus választja el a Sátán királyságát az Isten királyságától. Minden más, ami kihagyja Jézust, az okkultizmus.

Ha a vallás jobbá tenné az embereket, akkor Európában már paradicsomi állapotoknak kéne uralkodnia, ugyanis itt volt a legerősebb a történelmi kereszténység. Mégis a szív keménysége, Isten elutasítása, visszaélések, tévelygések, hazudozások itt a legerősebbek. Ez azért van, mert a vallás nem teszi az embert jobbá, kizárólag a bennünk munkálkodó Szent Szellem.

A Krisztus megvallásában benne van a Krisztus megtestesülése, bűntelen élete, golgotai keresztáldozata, feltámadása, megdicsőülése és főpapi szolgálata. Eddig tart jelenleg az evangélium, de ez a jövőben még folytatódni fog. A főpapi szolgálatának része, hogy Szent Szellemben és tűzben merít alá. A megtérésnek nincs alternatívája. Ha Istennel akarunk élni és nem akarunk a Pokolba kerülni, akkor meg kell térni és újjá kell születni. Ezek a szellemi élet alapjai, ezért kikerülhetetlenek. Ha ezt meg akarjuk kerülni, akkor nem a Krisztus szelleme szól belőlünk, amikor megvalljuk.

“E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek” (Apcsel 17:30)

A parancs vonatkozásában nincs mérlegelési lehetőségünk, azt végre kell hajtani, különben büntetésben részesülünk. Pál azt mondja, hogy Isten parancsolja mindenkinek, hogy térjenek meg. Ma az emberek érzékenyek, ezért a keresztény életben elindult egy finomkodó retorika. Kitaláltuk, hogy az Isten az álnok és vérszopó embert is szereti, csak a bűnt nem. Ellenben a zsoltárokban több helyen is azt olvassuk, hogy nemcsak a bűnt utálja Isten, hanem bizonyos embereket is. A töredelmes és bűnbánó szívet viszont nem veti meg, ami csak akkor tud létrejönni, ha szembesülünk önmagunkkal. A mai ember fél, hogy szembesítik magával. Azt várja, hogy a legjobbat mondják róla, de a magatartása és belső állapota nem olyan, amivel ez meg tudna valósulni. Isten szeretete minden ember számára abban nyilvánult meg, hogy az egyszülött fiát adta oda értünk. Ez nem feltétlen szeretet! Ha megtérünk és Őbenne élünk, akkor élvezzük a szeretetét. Nélküle azonban sem átvenni, sem viszonozni nem tudjuk az Atya szeretetét.

A szellemvilág viszonyulása

A szellemeknek van egy nagyon fontos tulajdonsága, hogy szeretnek megnyilvánulni a fizikai világban, de a fizikai világ számukra idegen közeg, mert azok a földi testtel rendelkező lényeknek lettek teremtve. Eredendően távol voltak a földi dimenziótól. Soha nem is tudtak volna beavatkozni, ha nem találtak volna megfelelő eszközt, aki által be tudnak hatolni. Erre a legalkalmasabb pedig az ember lett. Ha Ádám és Éva engedelmeskedtek volna Istennek nem tudta volna befolyásolni egyetlen démon és szellemi lény sem a földi közeget. 

A szellemvilág sosem része eredendően az emberi természetnek.

A Szent Szellem igen, de a démonvilág és gonosz szellemek nem. Az emberek önátadása miatt viszont egyre nagyobb méreteket ölt a befolyásuk. Ha az ember megtér, akkor van egy biztonsága arra, hogy soha nem tud démonizálódni, abban az esetben, ha valóban a Krisztusban él. A démonoknak nincs jogalapja az emberhez, ezt a joghelyzetet csak a lázadás és bűnök hozzák létre. Az Úr visszajövetelének közelségével egyre nagyobb erőt összpontosítanak arra, hogy démonizálják az emberiséget és bevezessék a Sátán imádásába. Ennek az előkészülete zajlik a társadalmi élet minden területén: politikai, kulturális, gazdasági és vallási életben. Az antikrisztus rendszere formálódik, mert nincs más lehetősége megszerezni a világ feletti uralmat, mivel az Isten az embernek adta azt. A Sátán fő célja, hogy ettől az uralomtól és hatalomtól megfosszon bennünket és minket felhasználva uralkodjon a föld felett.

A föld soha nem lett volna romlott, az ember bukásának lett mindez a következménye. A teremtett világ torzulása is összefüggésben van az emberi szokásokkal. Azért is fontos a szellemi életre szert tenni, mert akkor tudunk megállni az ördöggel szemben. 

“Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő temjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, amelyet nem parancsolt vala nékik. Tűz jöve azért ki az Úr elől, és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt. És monda Mózes Áronnak: Ez az, amit szólt vala az Úr, mondván: Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.” (3 Mózes 10:1-3)

Nádáb és Abihu története figyelmeztet: hogyha testi módon élünk és szolgálunk az Úrnak, még ha Áron fiai is vagyunk, senki nem tud rajtunk segíteni, ha bűnben élünk.

A béke és biztonság ideája

Bár még nem lehet beszélni arról, hogy új vallás jött létre, de elindult egy új kezdeményezés napjainkban, amire fel kell készülni, mert már most érezni lehet a hatását. 

Globális módon dolgoznak ki napjainkban a vezetők egy olyan rendszert, ami nagy változást fog hozni a kereszténységben is. Ez jelenleg kezdeti stádiumban van, de a jellegét nézve elképzelhető, hogy az antikrisztus felemelkedésében központi szerepet fog játszani a béke és biztonság jelszavával. 

A világi és vallási vezetők szembesültek, hogy áthidalhatatlan ellentétek vannak civilizációk és nagyhatalmak között, ezért elkezdtek a háttérben dolgozni ennek feloldásán. Úrrá akarnak lenni ezeken a mély nehézségeken. Világháborúra akkor kerül sor, ha a politika, a diplomácia, a szerződések nem képesek megtartani a békét és a biztonságot, és katonai erővel próbálják megoldani, illetve új rendet kialakítani, amiben majd újra a győztes fogja biztosítani a békét és a biztonságot. Ebben hatalmas kockázat van, mert magában hordozza az emberiség kipusztítását potenciálisan. Ez ösztönzi őket, hogy valami megoldást kell találni vallási, gazdasági, politikai területeken. Olyan egyezségeket kell létrehozni, amiben minden fél eszközöl magával kapcsolatosan is fájdalmas változásokat. Ennek a folyamatnak az elindulását már látjuk, melynek kiindulási pontja elsősorban a Közel-Kelet. Annak ellenére, hogy látjuk a háborút, ne tévesszen meg, hogy nem jön el a béke és biztonság időszaka, amely a próféciák alapján egyértelműen az antikrisztus felemelkedését fogja eredményezni.

A Közel-Keleten nemrég két program is elindult, mely látszólag egymástól független, de már kölcsönhatásban vannak egymással: az Ábrahám-egyezmények politikai, illetve az Ábrahámi család háza, ami elsősorban vallási és hitközi projekt. Ez a kettő még nem egységes, hanem párhuzamosan fut, de már most az elején a keresztényeknek oda kell figyelni, ugyanis növekedhet a hatalmi és vallási nyomás rajtuk, hogy változtassanak az evangéliumon.

Az Ábrahámi család házáról szóló nyilatkozatot Abu-Dhabiban írták alá 2019-ben, melynek egyik ikonikus támogató és előmozdító alakja a római pápa (Ferenc pápa) volt. Az iszlám részéről is elfogadták ezt a nyitási kezdeményezést és 2023 márciusában megnyitotta kapuit. Maga az épületegyüttes három fő épületből áll. Egy zsinagógából, egy mecsetből és egy keresztény istentiszteleti helyből. A nyilatkozatban lefektették, hogy mindhárom vallásnak közös atyja Ábrahám, egy Istenben hisznek, és elkötelezték magukat a vallási és hitközi párbeszéd mellett, illetve közös etikai értékeket is megállapítottak. A belső különbségek elfogadhatók számukra, de ettől függetlenül a három vallást egyenértékűnek tartják. Ez tetszetős ugyan, de a probléma az, hogy ahhoz, hogy ebbe bele tudják tuszkolni a kereszténységet, Jézus személyét és megváltó munkáját relativizálni kell. Azonban a kereszténység legnagyobb igazsága pontosan az, hogy nincs más út az Atyához, csak egyedül a názáreti Jézus Krisztus. Nem kétséges, meg fogják találni azokat a kifogásokat, amikkel az evangelizálást háttérbe lehet szorítani a nyilvános helyeken, és a kereszténységet vissza fogják szorítani az egyházi intézmények falai közé. Ennek a megállapodásnak a legfőbb vesztesévé így a kereszténység válhat.

2025-ben Trump elment az Ábrahámi család házába és támogatásáról biztosította azt. Így kapcsolódnak össze az Ábrahám-egyezmények és az Ábrahámi család ház kölcsönhatása. Nincs egyesítve még, de látható, hogy bár nem a Római Birodalommal azonos módon, de mégis hasonlóan az államhatalom szolgálata alá rendelik a vallásokat, a keresztényüldözés pontosan ebből fakadóan robban ki.

Olyan plurális társadalmak jöttek létre, különösen a nagyobb birodalmak esetében (Amerikai Egyesült Államok, Európai Unió, Oroszország), ahol nagy problémák alakulhatnak ki, ha ezeket az ellentéteket nem orvosolják. Az egyik legveszélyesebb a vallási ellentét. A gazdasági ellentéteket viszonylag könnyű orvosolni pénzzel, anyagi javakkal. A politikai ellentéteket már nehezebb, de a mai világban megvannak azok a mechanizmusok, amikkel politikai ellentéteket is fel lehet oldani. A vallási ellentétet azonban nem lesz könnyű feloldani, mert látszólag sok összeférhetetlenség van benne. Ennek ellenére kénytelenek lesznek feloldani, mert másképpen – látjuk az október 7-i események után is – hihetetlen nagy megosztottságokat hoz létre, s ezáltal a társadalmi békét és az országok egységét súlyosan veszélyezteti.

Nyilvánvaló a cél, hogy olyan vallási megállapodás szülessen, amely a nagy birodalmak társadalmainak egységét tudja biztosítani. Az iszlám és Izraelnek az ellentéte tolja be a világot az apokaliptikus szituációba. Elsősorban Izraelnek és Iránnak az ellentéte, de a jövőben várhatóak további konfliktussorozatok, melyben egyre inkább kiélesednek a vallási ellentétek és a Jeruzsálemmel kapcsolatos kérdések.

Egyértelműen lehet látni, hogy a vallást is politikai és társadalmi integrációra, illetve az emberiségnek az egyesítésére akarják felhasználni, meggátolva, hogy olyan ellentétek jöjjenek létre, amik hordozzák magukban a világ szétesését. A különbségekről lehet beszélni, de mégis a közös pontokat hangsúlyozzák. Külön kiemelik, hogy az ábrahámi vallások istenei azonosak, de a Biblia Istene és a Korán istene a valóságban nem azonos. Pontosan ebből fakad a feloldhatatlan ellentét.

Jelenleg a folyamat első szakaszában vagyunk. A kezdeményezés a legmagasabb szintű támogatást kapta meg, viszonylag rövid idő alatt. Ez mindenképp figyelemre méltó. Egyértelműen lehet tudni azt is, hogy gigantikus rendezési- és béketervek léteznek a Közel-Kelettel kapcsolatban.

“Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek.” (1 Thesszalonika 5:3)

Ugyan álbékéről beszélünk, de amiről Pál beszél a Thesszalonika levélben – a béke és biztonság korszaka – mindenképp eljön, felépül a Templom, és elindul az istentiszteleti rendtartás. Mégis ez okozza a legnagyobb konfliktust majd. A vallási ellentétekről kiderül, hogy olyan mélyek, és annyira mélyen érintik az emberiség jövőjét, hogy végülis ez minősül a legnagyobb apokaliptikus bombának.

Nagyon fontos, hogy a keresztények ne aludjanak, mert ugyan magas szinten képviseli magát a hivatalos kereszténység, a keresztény tömegek nagy részének azonban fogalma sincs a fent említett vallásközi nyilatkozatról. 

A Közel-Kelet kulcsfontosságú helyszín az antikrisztus fellépésének és Jézus megjelenése szempontjából is. Az antikrisztus tevékenysége megelőzi Jézus visszatérését, a béke és biztonság pedig megelőzi az apokaliptikus korszakot. A világ nagyobb részén megerősödött a béke utáni vágy. Keresik ennek a módját, hogyan tudják megvalósítani, s bár most leginkább az erő alapján érvényesítik, de egy bizonyos pont után ezzel le kell állni.

Mindenképp szükséges, hogy mennyei látásunk legyen, mert abban benne van a Szent Szellem hatalma, ereje és döntően az befolyásolja a természetfeletti dolgokat. Minél több szellemi ember van Magyarországon, annál inkább rákényszerülnek a normális politikusok, hogy ezt figyelembe vegyék. A bolond politikusok ugyan erre nem figyelnek, mert ők saját magukat akarják megvalósítani a népen keresztül, de a józanok mindig figyelnek, hogy mit akar a többség, és mi által tudják megnyerni vagy elveszíteni a bizalmunkat. Jelezni kell feléjük a bizalmi válságot is, hogy megértsék nem mi vagyunk értük, hanem fordítva. Fontos, hogy a választópolgárok érett módon használják a hatalmukat, különösen ebben az időben. 

Visszatérve... a szellemi életnek a legfontosabb jelzője a Krisztus-központúság. Ez nem program, hanem maga a Szent Szellem tudja megvalósítani abban az esetben, ha az Igazság Szelleme szabadon tud működni a szívünkben, mert Ő azért jött, hogy elvezessen minket minden igazságra. Csak a Szent Szellem tudja megváltoztatni a természetünket. 

A szellemi élet ismérvei

1.    Krisztus-centrikusság

A szellemi élet sosem önközpontú, hanem mindig a Krisztus uralmának növekedését célozza. Ezért vigyázni kell a karizmatikus megtapasztalásokkal és élményekkel, mert ha élményt keresünk, nem tudunk megszabadulni az énünktől. Az én állandóan tapasztalatokat akar keresni. Az Isten keresésében kulcs dolog, hogy alárendeljük magunkat Isten Igéjének és akaratának. Ennek következtében jön hozzánk az Igazság Szelleme kijelentésekkel.

A 90-es évek ébredései mutatják, hogy az élménycentrikus keresztények jelentős része sajnálatos módon már nincs az egyházban. Ők nem szolgálták az Urat, hanem azért ültek be a gyülekezetbe, hogy kapjanak valamilyen élményt, érintést, szükségeikre választ. Ez az igény rendben van, és meg is adja az Úr, de az elsődleges mindig az, hogy mi magunk legyünk alárendelve az Úrnak. Az alázatosság alárendelést jelent Isten igazságának.

“Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.” (Máté 23:12)

Az alázatos embernek Isten kegyelmet ad. A Szent Szellemben való járáshoz is így kell viszonyulni. Csodálatos megtapasztalásokat tud adni a Szent Szellem, kikapcsolja az embert a hétköznapi életérzéseiből. Az élményközpontú emberek állandóan ezt az állapotot keresik és csalódnak, ha újra és újra az Ige kerül a központba. A szellemi életnek Krisztus-centrikusnak kell lennie, nem önközpontúnak. Keressük az Urat és megadja, amit számunkra rendelt, de ne az áldások és pozíciók kutatása álljon a keresés középpontjában! Ne ragadjuk meg testi módon a szolgálatot és az ajándékokat!

Saul életében látjuk, hogy testi módon is rá tud szállni a Szent Szellem az emberre. Bár súlyos bűnökben élt, de Rámában olyan kenet volt, hogy a város atmoszférája kapcsolódott a mennyhez. A prófétaiskolában lévő emberek nem misztikus emberek voltak. Nem azért vonultak el közösségben, hogy a misztikus élményeket tanítsák, hanem Izraelért jártak közben. A vezetőjük, Sámuel, egy a közélet iránt elkötelezett ember volt. Egyrészt kihozta a népet a bírák korszakának válságából, másrészt helyreállította a királyságot. Saul a válság alatt gondoskodott arról, hogy a királyság számára megfelelő ember kapjon felkenetést, és hogy ennek meglegyen a spirituális folytonossága, hogy úrrá tudjanak lenni a polgárháborún, Sámuel tevékenysége nélkül nehéz lett volna túllépni rajta. A két szellemi óriás Sámuel és Dávid kulcsszerepet játszott abban, hogy végülis nem káoszba fulladt, hanem rendezett – igazságosság és Isten jelenlétén alapuló – társadalmi egységbe tudták a törzseket egyesíteni, ami a mai napig is minta számunkra és a zsidóság számára is.

Engedni kell a Szent Szellem működését, mert Ő azért jött, hogy a Krisztust felmagasztalja és dicsőítse. Legelőször ezt a mi életünkben akarja megvalósítani azért, hogy más számára is a Krisztus áldás és haszon legyen. 

Ahogy korábban említettük a szellemvilág meg akar nyilvánulni. Ez viszont nem csak a démonokra és gonosz szellemekre, hanem a Szent Szellemre is igaz, csak Ő az önkéntesség és a szabadság alapján akar megnyilvánulni rajtunk keresztül. Ha nem akarunk együttműködni vele, ha nem akarjuk engedni, hogy munkálkodjon bennünk, akkor nem fogja megtenni és a munkája megáll bennünk. Addig cselekszik nagy dolgokat bennünk, amíg megállunk Krisztus szabadságában. Ez a második fontos dolog az önkéntesség mellett. A Krisztus szabadsága egyben a Szent Szellem szabadsága is. A bennünk lévő Szellem a szellemünket, lelkünket és a testünket is uralomban tartja, hogy megfelelő módon tudjunk élni. 

“Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk;” (Apcsel 17:28a)

Nincs távol tőlünk. Ezt azért mondja Pál apostol, mert a Szent Szellem hozta létre a teremtett világot. Isten jelenléte az ember bűne és elméjének, gondolkodásának az eltorzulása miatt van elrejtve a természetben, de egyébként közel van az emberhez a természet által. Ahol az emberek nem csinálnak erkölcstelen dolgokat, ott a természetben még jelen van az a szellemi dimenzió, amit szinte be lehet szippantani.

A földi élet egy hatalmas lehetőség. Ádám óta egyetlen ember sem semmisült meg. Vagy a pokolban vannak vagy a mennyben a korábbi generációk képviselői. Az ember nem múlik el, mivel az eltávozás nem megsemmisülést jelent. Ha megértjük, hogy ez a földi élet legfontosabb döntése és értelme, akkor elkötelezetten és célra tartva tudunk megállni a Krisztusban és ösztönöz minket a benne való fejlődésre és növekedésre. Ha el is bizonytalanodik vagy fárad az ember, akkor is Hozzá menekül, és keresi a megújulás lehetőségét. 

A földön ideiglenes életünk van, amit majd megvizsgál Isten, hogy a pokolra vagy a mennyre vagyunk alkalmasak. Természetesen eredendően a pokolra, de az Atya felajánlja, hogy nem lesz gondunk, ha a Fiát, a názáreti Jézus Krisztust elfogadjuk, és vele együtt élünk. Persze érhetnek gondok és problémák, de azok mind ideiglenesek. Minden rossz, ami ér a földi életben az Úrban, az el fog múlni. Ami megmarad az az örök élet, a boldogság, a dicsőség, ami vár minket, de Isten nem fogja senkire rákényszeríteni a megváltást, az üdvösséget, az örök életet, a megigazulást. A földi élet olyan, mint egy iskola, aminek meg lesz az eredménye. Minden, ami van körülöttünk – ami él – az Őt dicsőíti. Ez csak a mi gondolatainktól, hitünktől és szemeinktől függ, hogy a természeten keresztül Isten tud-e szólni, megerősíteni a bensőnket, hogy ez a világ nem idegen, hanem lakásul rendelte a számunkra. 

2.    Az igazságnak való engedelmesség

“Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok; és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (János 8:31-32)

Általában a végét idézik csak az emberek, de az első, hogy megtartjuk az igazságot. Ezután jön a tanítványság, hogy egész földi életünkben tanítható emberek maradjunk. Nem akarjuk, hogy a szívünk megkeményedjen, hogyha szól a Szent Szellem kijelentése, megértsük azokat. Ezután jön az igazság megismerése, és ez hozza el a szabadságot az életünkben. Ez az, ami jelzi, hogy egy hívő szellemi élete nem üres fecsegés, hanem valóságos szellemi közösségben él az igazságért. Aggasztó, hogy sok idősebb keresztény szíve megkeményedik, a hívő élet megpróbáltatásai, nehézségei, csalódásai miatt. Sok minden éri az embert a földi élete során, de fontos, hogy megőrizzük a szív érzékenységét a Szent Szellemre. Ha ez megvan, akkor egyre nagyobb békességben fogunk élni, és vezet az Úr békesség által.

Amikor a nyugtalanság és gyötrés felváltja a békességet, mindig figyelj oda!

A Szellem az igazság, és tudja a jövőt, így a Szellem bizonyságát soha ne semmisítsük meg magunkban. Amikor figyelünk rá, egyre jobban kibontakozik a vezetése és képessége.

3. Gyümölcsök

A természetünk összetétele megváltozik. A testi emberünk meghal a bűn számára, az új szellemünk alkotó elemei: öröm, szeretet, békesség, hűség, jóság, egyenesség (kedvesség), hosszútűrés (türelem), szelídség, önuralom (önkontroll). Ezen épül fel az új ember, ami nincs törvény alatt. Ez maga a szabadság.

4. Folyamatos megtisztulás és megszentelődés

Ezt a munkát folyamatosan végzi bennünk a Szent Szellem, mert Isten szentségre hívott el minket. Szentség nélkül pedig senki nem látja meg Őt. 

“Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják.” (Máté 5:8)

Ez a legnagyobb ránk váró élmény, ami nemcsak élmény lesz, hanem véglegesíti és beteljesíti a boldogságunkat.

5. Isten népének szeretete

Aki szereti a testvérét, az által ment a halálból az életre. A szeretet a bizonyíték erre.

6. Helyes erkölcsi értékítélet

Az ember értékítélőképessége eltorzult. Az értékítélőképesség az igazság szeretetéből fejlődik ki a szívben. A római korra jellemző volt, hogy a jót rossznak mondták, a rosszat pedig jónak.

“Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!” (Ésaiás 5:20)

Ha töretlen az igazság szeretete, akkor kifejlődik a helyes értékítélet, ha nem, akkor korrumpálódik az ember, és olyan dolgokat ítél meg, amiket nem kellene, tehát az értékítéleted hamis. Az hogy keresztények elfogadhatónak tartják például a homoszexualitást, mutatja, hogy a szívükből hiányzik az igazság szeretete. Isten nem fog változtatni a véleményén és az Igéjén az ember miatt.

7. Nem magunknak élünk

Ez azt jelenti, hogy részt veszünk az egyház építésében, mások javainak munkálásában. 

Azt szeretné Isten, hogy ilyen valóságos szellemi életet éljünk, és ne a világot hanem Istent kövessük!