Beolvadás a világba vagy hűség az Úrhoz – ez a két, markánsan különböző út áll a keresztény családok előtt. Olyan zavaros időkben élünk, amikor nagyobb hangsúlyt kell tenni a családok megerősítésére – hangsúlyozta Németh Sándor vezető lelkész az ünnepi pünkösdi konferencia nyitó istentiszteletén.

Ahogyan Jézus egyik példázatában a bölcs ember kősziklára építi a házát (Máté 7:24-27), ugyanúgy kell a családunkat is Isten Igéjére felépíteni. Ha a családok jól működnek, akkor a társadalmi renddel nincs komoly probléma, nem következik be társadalmi összeomlás, nincs demográfiai krízis. Izrael társadalma és az Egyház is családalapú. Az Egyház alapját nem a különféle intézmények és szervezetek jelentik, hanem a családok.

Beolvadás helyett szembenállás és immunitás

„És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle [Babilonból] én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.” (Jelenések 18:4-5)

Ez a prófécia Babilonról szól. Babilon nemcsak egy város, hanem egy olyan istentelen civilizáció, ahol a vallási, gazdasági, politikai és kulturális terület össze van fonódva. Ezt ma globalizmusnak mondják. A hívők mozgástere ebben a rendszerben szűkül. Európa közel kétezer éve a babiloni kultúra központja, mivel a babiloni rendszer Mezopotámiából különféle közvetítőkön keresztül Rómába került. Európa spirituális alapja azóta valamelyest ugyan módosult, de lényegileg ugyanaz maradt.

Isten terve az, hogy Jézus Krisztus által egyesítse a Mennyet a Földdel. Ugyanakkor a Sátánnak is van egy Isten nélküli egyesítési terve. E két egyesítési koncepciónak a konfliktusa kezd elmélyülni, aminek a gócpontja Európában és a Közel-Keleten van. Ha ezeket a folyamatokat nem hittel és reménységgel nézzük, akkor szorongást vagy félelmet tapasztalhatunk, betegségek jöhetnek létre. Ezért fontos hitben látni azt, hogy a napjainkban zajló – akár negatív fejlemények is – mind Isten keze és uralma alatt vannak.

Aki hűségesen jár az Úrral, az mindig megkapja azt a kijelentést, ami kell a túléléshez a megpróbáltatások idején. A mennyei látás a belső embert tudja erőssé tenni. Mózes is erős szívű volt, mert látta a láthatatlant. Azért tudott jó döntéseket hozni, mert nem homály volt a szívében, hanem az Úrtól kapott kijelentés fényt gyújtott benne. Ezért választotta inkább az Isten népével való együtt nyomorgást a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűsége helyett (Zsidó 11:24-27).

A keresztények számára nem járható út az, hogy ebbe a formálódó globalista civilizációba beolvadjanak. Ez nem azt jelenti, hogy ki kellene a világból vonulniuk, hanem arra van szükség, hogy az Úr megőrizze őket a gonosztól, ami ma egy rendszerben ölt testet. A világ Sátán általi egyesítéséhez ugyanis egy rendszerre van szükség, melynek kiépülése gazdasági, politikai, vallási területeken már zajlik, és ebből arra következtethetünk, hogy közel van a nyomorúság ideje. A mai egyház apokaliptikus jellegű. Itt a hangsúlyt nem a múltra kell tenni, hanem arra, hogy mit fog cselekedni Isten a jövőben, például, hogy Jézus Krisztus bírói hatalommal fog visszajönni. Erre a hívőknek fel kell készülniük, hogy ez az esemény ne kárhoztató ítéletet jelentsen majd számukra, hanem szabadulást.

A világ Isten nélküli egyesítésébe Izrael nem tud integrálódni (különben aposztatákká válnának). Nekik az Ószövetség idején is egy külön útjuk volt, és most is az van; ez azonban a világ nemzeteinek a dühét váltja ki. Ugyanez a helyzet a keresztényekkel is. A globalista világ meg akarja változtatni a kereszténység szellemi-erkölcsi értékrendjét azért, hogy a kereszténység alárendelje magát az Isten nélküli globális egyesítési tervnek. Emiatt a keresztény világban is sokan elhagyják Isten Igéjét, például szexuális kérdésekben, homoszexualitáshoz való viszonyulás terén, mert az utóbbihoz emberjogi alapon viszonyulnak, nem pedig szellemi-erkölcsi alapon. A keresztények sorsa hasonló a zsidókéhoz: rá kell ébrednünk, hogy az egységesülő világba való beolvadás helyett a szembenállás és az immunitás kiépítése a megoldás. Az immunitáshoz erős identitásra van szükség, amely erős családokban tud kifejlődni. De ez nem működik akkor, ha a keresztény családokban nihilizmus és materialista világnézet van. A keresztény gyülekezetek és iskolák akkor tudnak eredményesek lenni, ha a hívő családok szellemi-erkölcsi alapokon állnak.

A hitetés és annak ellenszere

Dániel könyve bemutatja azt a civilizációs hátteret, amelyben sort kell keríteni a keresztény családok megerősítésére és megújítására. Ez nem lehetetlen feladat még az antikrisztusi rendszer kiépülésének idején sem, mert nagyobb az, aki a hívőkben van, mint az, aki a világban van. Az antikrisztusi rendszer ismérveit János apostol is ismertette első levelében. Ez a rendszer két eszközzel dolgozik: a nyílt hazugsággal és a meghamisított igazsággal. A nyílt hazugság könnyebben beazonosítható, ahogyan ez a kommunizmus idején volt, de a meghamisított igazsággal az a gond, hogy össze van keverve a hazugság igazsággal, amivel az emberek könnyebben manipulálhatók, megvezethetők. Ezáltal nyerik meg az embereket az Isten nélküli egység támogatására. Erre hívta fel Jézus is a figyelmet, mikor a hitetésről beszélt (Máté 24). A hitetés az elmúlt években igen megerősödött, ráadásul alattomos, és megosztja a közösségeket, családokat.

Legyünk józanok! Nem a félelem szellemét kaptuk, hanem az erőnek, a szeretetnek és a józanságnak a szellemét. Ezt a szellemet kell venni, hogy stabil legyen a családunk. A hitetés árad a digitális eszközökön, közösségi oldalakon, influenszerek tevékenységén, illetve a szórakoztatóipar termékein keresztül. Ha az emberek elutasítják az igazság szeretetét, akkor Isten kiszolgáltatja őket a tévelygésnek (2Thesszalonika 2:10-11). Isten Igéje viszont gyógyszer, ez immunitást ad. Ha az Ige be van ültetve a szívünkbe a Szent Szellem által felkent igehirdetésen keresztül, akkor meg tudunk állni és erősek tudunk lenni (1János 2:14).

Dániel próféciája az antikrisztusi birodalomról

Dániel könyvének 7. fejezetében ezt olvassuk:

„Így szóla: A negyedik állat negyedik ország lesz e földön, amely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt. A tíz szarv pedig ez: Ebből az országból tíz király támad, és más támad utánuk, és az különb lesz mint az előbbiek, és három királyt fog megalázni. És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos [egek] szentjeit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig.”(Dániel 7:23-25)

Ez a prófécia a korszak végére vonatkozik, de a negyedik birodalom nem hirtelen, a semmiből jön létre, hanem már közel kétezer éve jelen van. Dániel próféciája a negyedik hatalommal kapcsolatosan legalább kétezer évet foglal össze: az ókori Római Birodalmat és annak késői változatát. Ez egy vashatalom, mely megemészt és széjjelzúz mindent. Mit pusztít, mit zúz össze? Ebbe a családok, egyházak, nemzeti kultúra, nemzeti nyelv, nemi identitás stb. is beletartozik. Ez a világ Isten ítélete alatt áll, és nem fog neki kegyelmezni, ahogy Sodomának sem kegyelmezett. Éppen ezért keresztényként nem opció a világhoz való asszimilálódás. Az Egyház a Szent Szellem által olyan, mint a só az ételek számára: megakadályozza a romlást, és élvezhetővé teszi az életet itt a Földön. Ahhoz, hogy a hívők meg tudjanak állni, szükséges az igazság ismerete és egy erős keresztény identitás, amiről például Pál apostol ír az efézusi hívőknek (Efézus 1:15-23).

A hit átadásának a helye

A hit átadásának az elsődleges helyszíne az otthon és a család. A család nem lehet a kicsapongásnak, a züllésnek a helye. A gyermek és a szülő is Isten tulajdona. A nevelés középpontjában ne a karrier vagy a szórakozás álljon, hanem a szellemi-erkölcsi értékek közvetítése. Dániel és barátai jó példák számunkra (Dániel 1. fejezete). Dániel zsidóként akart élni Babilonban. Nem akart asszimilálódni, nem akart babiloni módon gondolkodni. Pedig erősen asszimilálni akarták őket, még a nevüket is megváltoztatták. Az étel és a bor adása is erről szólt. Meg akarták változtatni a bibliai világnézetüket. De a legnagyobb nyomás közepette is ragaszkodni kell Isten követéséhez. Ha mi ragaszkodunk Hozzá, akkor Ő is ragaszkodik hozzánk. Ha megtartjuk az Igéjét, akkor Ő is megtart minket.

Ma a világ aposztáziába akarja lökni a hívőket. Az aposztáziának négyféle jelentése van: hittől, egyháztól, házastárstól, családtól való elszakadás. A gyermekek számára egy rendezett otthon, család jelent védelmet ebben a pornografizált, szexualizált társadalomban. Óriási kárt okoznak a válások. Az otthoni veszekedések, gyűlölködések miatt démonizálódik az otthoni atmoszféra, ráadásul válásokat eredményeznek, és ennek legnagyobb elszenvedői a gyerekek. Erre nincs más megoldás, mint a megtérés. A válás nem megoldás.

A házasság, család olyan keretet ad, ahol lehetőség van a hit átadására. Isten eredeti terve ez volt:

„És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok neked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.” (5Mózes 6:6-7)

Ne legyünk az otthonunkban szellemileg passzívak! Imádkozni kell, hogy az atyák legyenek szellemi emberek, vezetők, jó példák, erősek és férfiak; mert olyan a kultúránk, hogy alapból sajnos sok férfi érzéketlen. Ne engedjük át a gyerekeket a közösségi oldalaknak, kulturális termékeknek, és ne hagyjuk őket magukra! Az nem megoldás, hogy a barátaival értelmezi azt, amit a szüleivel kellene. A gyerekekkel beszélni kell, időt kell rájuk szánni. Ez egy vetés.

A szív állapota

A nevelésben a gyermek szívére kell figyelni: mi van a szívében, mi az, amit kedvvel csinál? Ha csak a külső dolgokon, programokon, utazásokon van a figyelem, akkor nem tudnak jól működni a családok. Kell elvonulás, intimitás, közösen töltött idő a családtagokkal. Nincs fontosabb dolog, feladat, program annál, mint hogy felismerjük a családtagok szívének az állapotát. Ehhez pedig nyugalomra és odafigyelésre van szükség. A szív könnyen meg tud romolni. Ha megromlik, akkor azt csak Isten tudja megváltoztatni. A kőszívet csak Isten tudja kicserélni hússzívre. A kőszívre, a megkeményedett szívre az jellemző, hogy nem kell neki Isten, hanem a gondolata ellenségeskedés Isten ellen (Róma 8). Ez egy folyamat eredményeként jön létre a keresztény gyerekek, tinédzserek szívében. Ha ezt kezdeti stádiumban észreveszik, akkor még kezelhető.

A nevelést a szeretet és a fegyelmezés egyensúlyában kell létrehozni. A Szent Szellem a nevelésben is nélkülözhetetlen. Ha nincs bennünk bűn és be vagyunk töltekezve Szent Szellemmel, akkor le tudjuk venni, hogy mi van a gyerek szívében. Ha hitelesek akarunk maradni az otthonunkban, akkor a szánkat sok esetben be kell fogni. Nem lehet állandóan helyreigazítani a gyereket. Pál is ezt mondta, hogy az atyák ne ingereljék a gyerekeiket. Az erkölcsös szülők hajlamosak a törvénykezésre. A keresztény gyereket az istenfélő szülőktől jó hatás éri, de számos titok is van a gyermek természetében, amit nehéz megfejteni. Ezek generációs dolgok, amik miatt a gyermek szíve vegyes állapotban van, de az a kulcs, hogy úgy neveljük őt, hogy ne váljon kemény szívűvé. A szívet a Szent Szellem jelenléte tudja formálni.

Szellemileg-erkölcsileg tiszta otthonokra van szükség, amit szellemi élettel tudunk biztosítani. Egy világi, tisztátalan közegben (például munkahelyen) be tud szennyeződni az ember. Ráadásul vannak generációs átkok is. Ezek miatt fontos, hogy az otthonunkban legyen szellemi élet, imádkozás, szellemi harc.

Hiteles és hiteltelen szülők

Ma rendkívül fontos kérdés a hitelesség. Te milyen tanúja vagy Jézus Krisztusnak? Nézd meg a családodat, az életmódodat, a cselekedeteidet, mert ezek mutatják meg, hogy hiteles tanú vagy-e vagy sem? A gyermekeid mit látnak tőled otthon? Sok keresztény családban élő gyermek azt látja, hogy a szülei hiteltelenek, ezért inkább a világot választják. Ha szükséges, kérjük az Úrtól, hogy mutassa meg, hogy min kell változtatnunk, miből kell megtérnünk, hogy ne legyünk hiteltelen, kudarcos keresztények!

Timóteus az anyjánál és a nagyanyjánál is azt látta, hogy hitben járnak. Ábrahám is hiteles példa volt Izsák számára (1Mózes 18:19). Ábrahám nemcsak megparancsolta a fiainak, hogy őrizzék meg az Úrnak az útját, hanem igazságot és törvényt tett, azaz megcselekedte az igazságot és a törvényt, és ezáltal hiteles volt a fia számára.

Ennek ellentéte volt Éli. A fiait többre becsülte, mint a véres áldozatot. Éli nem akadályozta meg a fiai lázadását. Passzív volt, és ezért Isten felelősségre vonta. Ez az Újszövetség idején azt jelenti, hogy ha a gyerek bűnben él, és a szülő nem tesz semmit, hogy visszahozza az Úrhoz, akkor Élihez hasonlóan jár el. Nem lehet erőszakkal visszahozni a lázadó fiakat, de közbenjárni tudunk értük. Ha megtört a bizalom, akkor dolgozni kell annak helyreállításán, majd pedig beszélgetni kell a gyermekkel. Nem kell kétségbe esni, ha nehézségek vannak ezen a területen, hanem őszintének kell lenni. Őszintének kell lenni az Úr előtt is, vagy ha szükséges, segítséget kell kérni. De nem szabad passzívnak maradni. Ha egy szülő olyan dolgot tett, ami lerontotta a hitelességét, és a gyermeke megbotránkozott, akkor a szülőnek meg kell magát aláznia, bocsánatot kell kérnie, és neki is szükséges megtérnie.