Az egyház az első olyan közösség, amellyel kapcsolatban Istenek az volt a terve, hogy az országa megvalósuljon, jelen legyen általa a földön. Az Isten országa pedig elsősorban nem anyagi természetű, hanem szellemi. Fontos, hogy a keresztények komolyan vegyék a földi életükben az elhívásuk lényegét és aszerint éljenek. Ebben az életformában várhatják a hívők, hogy Isten ígéretei megvalósulnak majd az életükben.

“A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel langymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem. Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében. Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” - Jelenések 3:14-22

A laodiceai avagy laodikei gyülekezethez írt levelél egy nagyon közismert üzenete a Szent Szellemnek a Jelenések könyvéből. Sokak szerint a világkorszak végén lévő egyházzal feleltethetők meg a benne leírt jellemvonások. A laodiceai gyülekezet olyan egyházra utal, mely elhagyta Jézus Krisztust, a Szent Szellemet. Figyelmeztetést kapnak az utolsó pillanatban, hogy térjenek vissza őhozzá, mert ha nem, Isten abba fogja hagyni a közbenjárást értük.

Mi volt a laodiceai gyülekezet problémája?

Azt feltételezhetjük, hogy a kereszténnyé válás három alapvető lépcsőfokát (megtérés, vízkeresztség, Szent Szellemmel való betöltekezés) nem tették meg a laodiceaiak. Szellemi érték úgy tűnik, hogy nem volt ebben a gyülekezetben, egyedül a földi dolgokkal, anyagi javakkal voltak elfoglalva. Mégis türelmesen vár az Úr erre a közösségre, hogy megtérjen, belépjen a kegyelem uralma alá. Sajnos, ha megnézzük napjaink keresztény világát, azt láthatjuk, hogy ugyan sokan mondják magukat kereszténynek, de nem töltik be azt a pozíciót, amit a Biblia az egyház, a hívők elhívásáról mond, lényegében kívül vannak az igazi egyházon, még ha névlegesen tagjai is.

Ezért ma nagyon fontos üzenete Istennek, hogy az hívők jöjjenek vissza az Isten országába, jöjjenek vissza Krisztusnak a testébe, mert ha kívül maradnak, akkor nem várhatják, hogy Isten ígérete beteljesedik az életükben.

A fő probléma nem az volt, hogy a laodiceai gyülekezet gazdag lett, hanem hogy ezzel teljes mértékben meg voltak elégedve, semmiféle szellemi, természetfeletti szükséget nem éreztek, azt mondták, hogy úgy érzik, ezzel mindenük megvan, minden áldással rendelkeznek. Pedig Isten országa -ahogy Pál is mondja-, nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélektől való öröm. Az igazságnak az ismerete csak a Szentlélek kijelentése által lehetséges.

Laudike vagy Laudicea név jelentése: a "laos" és a "diké" szavakból származik, ami azt jelenti, hogy "nép igazsága ez az első".

A porbléma gyökere itt lehetett elásva, sem a nép, sem az ember egyéni élete nem épülhet emberi igazságra, mert ez sok esetben nem azonos Isten igazságával. Csak a megigazult ember tudja betölteni Isten igazságát. Veszélyes, amikor a saját igazság és az Istenek az igazsága konfliktusba kerül az életünkben. Pál is azt mondta, hogy kárnak és szemétnek ítélte a maga korábbi életét, mert habár ügybuzgó vallásos zsidó volt, ez nem volt összhangban Isten igazságával. A hívő élet nem attól lesz sikeres, hogy vallási teadíciókhoz ragaszkodnak az emberek, vagy a saját maguk által kreált teológiai rendszerekhez, hanem hogy Isten igazságába állnak be.

Nem tudhatjuk, hogy a laodiceai embereknek volt -e valaha is igazi közössége Istennel. Viszont valahogy ezek a problémák bekerültek a gyülekezet életébe közösségi és egyéni szinten is, emiatt nem ismerték fel a látogatás idejét, rossz döntést hoztak. 

Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.

Pál azt mondja az I. Korintus 15:19-ben, hogy a világ legnyomorultabbjai vagyunk, ha keresztényként ebben az életben reménykedünk, mert a világban Krisztus nélkül is lehet boldogulni, különösen anyagi területen. A keresztény élet elsődleges célja, hogy a megtérés után a szív felszabaduljon arra, hogy belelássunk Isten természetfeletti birodalmába. A földi élet csak egy átmeneti létezés, amiben eldől, hogy azután milyen létformában és hogyan folytatja majd az ember a létezését. Az, hogy folytatódik a halál után is az élet, biztos. Vagy a Pokolba, a kárhozatba megy az ember, vagy a Mennybe, az üdvözülés állapotába.  

A megtérés az, ami megnyitja az ember szellemében a természetfelettire való ismeretet, ezért tudja utána az életvitelét, gondolkodásmódját, cselekedeteit megváltoztatni. Keresztényként is tud az ember istentelenül élni akkor, ha figyelmen kívül hagyja, hogy a földi élete alá van rendelve Isten igazságszolgáltatásának.

A cselekedeteinkkel vagy megharagítjuk magunkra Istent, vagy pedig elfogadhatóvá teszük magunkat a számára.

Egy istenfélő ember nem hagyja figyelmen kívül a döntései és a választásai meghozatalakor, hogy lesz isteni igazságszolgáltatás. Viszont ez nem félelemmel és rettegéssel jár, hanem Isten iránti tisztelettel. 

Ha istenfélő módon akarsz élni, akkor a gondolkodásmódodat változtasd meg, és minden nap higgyél abban, hogy a cselekedeteid az Isten igazságszolgáltatása alatt áll. Valamikor mindannyian olyan helyzetbe kerülünk, hogy számot kell adnunk, leltárt kell készítenünk, az az életünk és a cselekedeteink végleges minősítése meg fog történni.

Az isten igazságának való alárendelődés viszont nem rabszolgaságot jelent, hanem szabadságot. Ugyanis a világ sötét, elnyomó erői elől nincs lehetősége az embernek kiszabadulni, csak Krisztus által. Az emberekben hatalmas vágy van a szabadságra, de ha nem Isten igazsága szerint találják meg a szabadságot, hanem a világ szerint, akkor csak még nagyobb bűnökbe fognak kerülni. A jelen korban nincs más lehetősége az embernek a szabadságra, mint a szellemi és az erkölcsi szabadság.

Ma az a legfontosabb, hogy egyéni és gyülekezeti szinten is vissza kell kerülni az Istenek a királyságába, ami az Isten jelenlétét és Isten uralmát jelenti az ember élete felett. Isten uralma pedig csak a Szentlélek által tud megvalósulni az ember életében. 

Olyan csodálatos profitai időben élünk, hogy rövid időn belül az Úr átveszi majd a világ kormányzását az emberektől. Ezért zajlik ez a nagy zűrzavar, kámosz a világban, mert mielőtt erre sor fog kerülni, a rendszereket, ahogy előre mondták a profiták, Isten meg fogja rázni. Nem lesz az emberi életnek olyan területe a következő években, amit Isten ne rázna, ne taszítana válságba, mert az emberiség egész földi berendezkedése elfogadhatatlan az Isten számára, mert lázadáson alapul. 

Hogyan maradj meg, vagy lépj vissza Isten jelenlétébe?

A hegyi beszéd első igéje, hogy boldogok a “lelki szegények” azaz a “szellemnek a szegényei, vagy a szellemnek a koldusai”, mert övék az Isten országa. Itt azokról az emberekről beszél, akik vágynak Isten jelenlétére az életükben, Isten uralmára. Ezek azok az emberek, akik látják, mi zajlik a világban, és nem tudnak vele azonosulni

Istennek a királysága fogja azt az új világkorszakot megteremteni, amelyben ezek az emberek nyugalmat találnak majd a lelküknek. Ahhoz azonban, hogy ne legyen az ember ostoba szűz, be kell kerülnie újra az Isten országába, és be kell töltenie azokat az igazságokat, amiket az Úr tanácsol.

Mi a feltétele annak, hogy Isten testéhez tartozó legyen az ember?

1. Istentől való újjászületés, víztől és szellemtől.
2. Engedelmeskedés a Szent Szellem vezetésének.
3. A szövetség megtartása, mert Isten jelenléte tartósan csak a szövetségen belül marad meg az ember életében.
4. “Vegyél az Úrtól tűzben megpróbált aranyat”, azaz kipróbált hitre van szükség.
5. Vedd fel a fehér ruhát, ami az igazak igazságos cselekedetei és az üdvösség ruhája, azaz Krisztus természetének a felöltözéséről van szó.
6. “Szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss”, ez a szellem és a lélek látásra vonatkozik, mert evilág istene vakság alatt tartja a Földet. 

A kipróbált hitről az I. Péter 1:7-9-ben is olvashatunk a tűzben megpróbált arany kapcsán ott azt olvashatjuk, hogy ez olyan kipróbált hitet jelent, ami dicséretre, tisztességre, dicsőségre méltó a Jézus Krisztus megjelenésekor. A kipróbált hit az, hogy kísértések közepette is állhatatosan, szilárdan megmaradunk az Úr mellett. Az ilyen típusú hit szilárd, hogy ugyan nem látjuk még az Urat, de töretlenül és visszavonhatatlanul hiszünk benne mégis. A kipróbált hit nem látott dologra irányul, hanem az Úrra, ezért az Úr különleges módon értékeli ezt. 

A Biblia két nagy példát emel ki a kipróbált hit kapcsán: Ábrahámot és Jézus Krisztust.
Ábrahám nem veszítette el a hitét akkor sem, amikor elvesztette a gyermeknemzésre való fizikai képességét. Isten betartotta az ígéretét neki és megelevenítette őt és Sárát, a feleségét is. Ebből származik Izrael és szellemi értelemben a kereszténység is. 

Többnyire ezért engedi meg Isten ezekben az időkben a válságokat, nehéz helyzeteket, mert tudja nagyon jól, hogy ez különböző dolgokat fog kihozni a szívekből. A legtöbb embernek nincs olyan nehézség, kihívás az életében, melynek átvészelésekor ne látná be, ha Krisztusban van, hogy megtisztulásra van szüksége. Isten kegyelme, ha ilyen helyzetekben az ember azt a választ tudja adni Istennek, hogy még jobban átadja az életét neki. Azért nevezi a Biblia a keresztény embert a “szellem koldusának”, mert az ilyen, a  kritikus helyzetekben égető szükséget érez, hogy több kegyelmet kapjon Istentől. 

Jézus Krisztus a tökéletes példa a hitben járásra. A Zsidókhoz írt levél 12. azt mondja, hogy az előtte levő dicsőség helyett hajlandó volt “gyalázatot szenvedni” az emberekért. A megszégyenítés az egyik legrosszabb dolog az ember számára, mert ez egy óriási pusztító erő, amitől a legtöbb ember fél is. Jézus Krisztust nagy nyilvánosság előtt állították be gonosztevőnek és szégyenítették meg, pedig teljesen ártatlanul és tisztán élt. Sok történelmi hőssel ellentétben, akik hasonló igazságtalanságban részesültek, Krisztus el tudta viselni ezt, mert erős volt a hite.

Jézus Krisztus a hit beteljesítője volt, ennek az eredménye pedig az lett, hogy minden szenvedés ellenére megmaradt az Atya iránti elköteleződésében, ezért Isten feltámasztotta őt és a jobbjára ültette, általa kap az ember kegyelmet, bűnbocsánatot, örök életet.

A laodiceai gyülekezethez szóló üzenetben még nagyon fontos kijelentés, hogy az Úr fegyelmezi azt, akit szeret. Nem szabad megvetni Isten nevelését, mert ez annak a jele, hogy fiaként bánik az emberrel. A nevelés célja, hogy az ember megtisztuljon, közelebb kerüljön Istenhez. A keresztény életet csak akkor lehet élvezni, ha el tudjuk hordozni és viselni a tanítást, sőt, ha szeretjük azt.

Ha az Úr nevel, nem tud olyan dolog történni, ami ne előrevinne az Úrban és az ő kegyelmében.

Nagyon nehéz az ősöktől örökölt dolgokat kidobnia az embernek magából. Viszont a bűnből való megtérés csak az első lépés, az örökölt családi szokások, a természetünk, a belső lelki, szellemi dolgok nem tűnnek el automatikusan ezzel együtt. Ezeket gyakran nagyon éles borotvával szedi le az Úr az emberről.  Mert senki sem az apja, anyja természetét fogja a Mennybe felvinni, hanem csak Krisztus természetével tudunk majd oda belépni. Mert a régiek elmúlnak, és minden újjá lett. 

A kegyelem az Úrtól származik

Az Úr nem fog az egész élet alatt kopogtatni egy ember szívén. Az övé a kezdeményezés, akkor kell megnyitni az ajtót, amikor kopogtat rajta. Saul és Júdás is abba a hibába esett, hogy megkeményítették a szívüket egészen addig, míg végül már nem volt visszaút. Ez lett a tragédiájuk és mindez a lázadásból fakadt. 

Ha tehát hív az Úr, ne a haraggal, a keserűséggel, a hazugságokkal, a saját igazságaidnak az érvényesítésével foglalkozz, hanem alázd meg magadat, mert aki megalázza magát, annak Isten kegyelmet ad.