A közeljövő eseményei kapcsán különösen fontos kérdés, hogy milyen tájékozódási pontokat használunk a történelemben zajló folyamatok értelmezéséhez. Bár sok olyan esemény is történik a világban, amelyeknek nincsen természetfölötti jelentősége, ugyanakkor vannak olyan történések, amelyek túlmutatnak a puszta politikai vagy társadalmi szinten: a jövőre mutatnak, közvetlen kapcsolatban állnak a próféciákkal, és szellemi értelemben is jelentőséggel bírnak – a szombati istentiszteleten Németh Sándor vezető lelkész a prédikációjában ezeket a tájékozódási pontokat vette sorra.

A lehető legrosszabbat akkor tesszük hívőként, ha a saját gondolatainkkal, érzelmeinkkel próbáljuk megközelíteni a különösen fontos eseményeket. Ha így teszünk, könnyen zavarba eshetünk, és téves következtetésekre juthatunk. Ezért szükséges olyan tájékozódási pontokat megerősíteni a szívünkben és az elménkben, amelyek segítenek abban, hogy a 2026-os esztendő és a következő évek eseményeit ne a saját elménkre vagy a világ szakértelmére alapozva értelmezzük, hanem Isten Beszéde alapján.

Világi kontra bibliai értelmezések

A világ ugyanis eleve úgy beszél a természetfölötti tartalommal rendelkező eseményekről is, mintha pusztán természetes jelenségek lennének. Ezt nem lehet felróni neki, mert a világ nem hisz a természetfölöttiben, és a szelleme nem nyílt meg arra, hogy belelásson a szellemvilágba. Nem ismeri fel az Úr útját sem az egyház életében, sem abban, amit az Úr közvetít, vagy közvetlen módon cselekszik a világban. Az újjászületett keresztényeknek viszont – különösen a Szent Szellemmel betöltötteknek, akik Bibliában jártasak vagy folyamatosan tanulmányozzák az Igét – alapvető szempont, hogy a világi eseményeket Isten Igéje alapján közelítsék meg.

A próféciákban rengeteg csomópont található, és ezek közül ki kell emelni azokat, amelyek egészen biztosan segítenek abban, hogy ne tévedjünk bele a kaotikus helyzetekbe, és ne vonjunk le téves következtetéseket. A Jelenések könyve nyilvánvalóan kulcsszerepet tölt be, ugyanakkor fontos hangsúlyozni: ha valaki részletesen megismeri az ószövetségi próféciákat, felismerheti, hogy a Jelenések könyvében szinte alig található új dolog. Ez nem azt jelenti, hogy nem Jézus Krisztus nyilatkoztatta ki a Jelenések könyvét, hanem azt, hogy Jézus Krisztus már korábban is nyilatkoztatott ki különböző látásokat és képeket prófétáknak és apostoloknak, amelyeket a Szent Szellem a Názáreti Jézus Krisztus által egységes, összefoglaló képpé rendezett.

Éppen ezért izgalmas olvasni ma a próféták könyveit, mert a Jelenések könyvét nem lehet megérteni Zakariás vagy Dániel könyve nélkül, és fordítva is igaz: az ószövetségi próféciák sokszor a Jelenések fényében válnak teljesebbé. A Biblia önmagát értelmezi: a Biblia magyarázza a Bibliát. Ezért nem kifelé kell nézni, hogy külső szempontokat találjunk, hanem a Bibliában kell megtalálni azokat a csomópontokat, amelyek által helyesen tudjuk értelmezni a jelenünket.

A Jelenések könyvének egyik legfontosabb része ebből a szempontból a 4. és az 5. fejezet. Ezek a fejezetek hatalmas fordulópontot jelentenek. Az első három fejezet a hét gyülekezettel foglalkozik, amelyekből a Szentlélek kiválogatja a szenteket, és összeáll Krisztus dicsőséges Teste. Ezzel párhuzamosan természetesen léteznek „hordalékok” is, például hamis egyház, de a lényeg most az, hogy a 4. fejezettől egy megdöbbentő jelenség figyelhető meg: a könyvben nem szerepel többé az „eklézsia” kifejezés.

Ennek nyomós oka van, és fel kell tenni a kérdést: miért? Az „eklézsia” szó a kihívottakat jelenti: azokat, akiket Isten a Názáreti Jézus Krisztus evangéliuma által hív ki a világból az üdvösségre és az örök életre. Ezekből a kihívottakból jön létre egy élő szervezet, Krisztus Teste, amelyet elsősorban mennyei valóságnak kell felfogni. Az Egyháznak a mennyei realitása a lényeges része.

Az újjászületés lényege is ez: Jézus Krisztussal együtt meghaltunk, eltemetkeztünk, feltámadtunk, és vele együtt a mennyekben ülünk. Az új életünk el van rejtve Krisztusban, és csak akkor válik nyilvánvalóvá a látható világban, amikor Jézus Krisztussal együtt megjelenünk. Ez azt mutatja, hogy identitásunk nem földi, hanem mennyei, spirituális. Ha valakiben ez a változás még nem történt meg, engednie kell Isten Igéjének munkáját, hogy az identitásában radikális fordulat álljon be, mert ez forradalmasítani tudja a személyes közösséget Jézussal, a Szent Szellemmel és az Atyával.

Az Egyház korszakának lezárulása

A negyedik és ötödik fejezetben tehát szövetségi váltás történik. Egy 2000 éves egyházi korszak befejeződéséről van szó, amely a pünkösdkor kezdődött el, és még tart, de már lezáró szakaszában jár. Ez az Egyház korszaka és a nemzetek evangelizálásának korszaka. A végének a jelei már láthatók, és ez nem ok az aggodalomra, mert benne van Isten tervében. A 4. és 5. fejezetben bemutatott mennyei események nem időben mérhetők: nincs múltjuk, jelenük vagy jövőjük. Ezek örökkévaló tények. Ami ott történik, az nem a jövőben fog megtörténni, hanem már megtörtént, mert örökkévaló.

A próféciák megértéséhez ezért szükséges az időszemlélet rugalmassága is: mikor van kronosz, mikor van kairosz, mikor prófétai időszámítás, mikor fizikai idő, és mikor tár elénk a próféta örökkévaló eseményt. A szövetségi váltás oka az, hogy beteljesedik a nemzetek ideje. Pál apostol a Rómaiakhoz írt levél 11. fejezetében beszél arról, hogy amikor a nemzetek teljessége „bemegy” (nincs pontos meghatározás, hogy hová), akkor vége a nemzetek idejének, és a mennyekben váltás történik: a figyelem nem az Egyházra és a nemzetek evangelizálására összpontosul, hanem Izrael helyreállítására és felemelésére.

A kinyilatkoztatás korszaka az Újszövetségben két szakaszból áll: Jézus földi szolgálata, halála és feltámadása elsősorban Izraelre vonatkozott, majd pünkösd után a Szent Szellem kijelentette, hogy a megváltás egyetemessé vált. Jézus Krisztus első eljövetelekor világossá tette, hogy nem küldetett máshová, csak Izrael fiaihoz, és pünkösd után tört át a nemzeti korlát, de ez nem semmisítette meg Izrael nemzeti közösségét.

A Jelenések 4. fejezete úgy kezdődik, hogy Jánosnak azt mondják: „jöjj fel”, és megmutatják neki, amiknek „ezután” kell megtörténniük. Ezért feltételezhető, hogy itt olyan esemény történik, amelynek következtében az Egyház már nem főszereplő, hanem Istentől kijelölt helyre kerül, és megváltozik a szövetségi szemlélet. Ezzel összefüggésben beteljesedik az is, amit Jézus mondott: „veletek maradok a világ végezetéig”, vagyis a korszak végéig.

Az utolsó évhét

A korszak lezárása után elkezdődik az utolsó évhét ideje, amelyet Dániel próféta könyve ír le. Dániel azért imádkozott, mert tanulmányozta Jeremiás próféciáját a 70 éves babiloni fogságról, de tudta, hogy ezzel nem ér véget a „harag ideje”. Böjtölt, bűnbánatot tartott, megvallotta az ősök bűneit, és kérte Istent, hogy vegye el a harag napját. Ebben a folyamatban a nemzeti bűnök megvallása is hangsúlyt kap, mert felszabadítja a kegyelmet, és segít megszabadulni nemzeti és generációs átkoktól.

Isten válasza szerint „hetven hét” szabatott Izrael népére és a szent városra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak, eltöröltessék a hamisság, eljöjjön az örök igazság, és felkenettessék a szentek szentje. A gonoszság bepecsételése azt jelenti, hogy vége lesz a törvénytelenségnek, és Isten szétválasztja az emberiséget az istentelenekre és az istenfélőkre.

A hívőknek fel kell emelniük a szemeiket, mert közel van a váltság napja, és nem szabad a világ gondjaiba belemerülni. A világi dolgok képesek tönkretenni a szellemi látást és hallást, és az emberek csak a bajokról beszélnek, miközben a világ a megoldást keresi. A megoldás pedig Jézus Krisztus kegyelmében van.

Az utolsó évhétben Izrael megváltása kerül középpontba,

és ez a megváltási program egy gonosz világrendszerben fog végbemenni. Izrael számára rögös út vezet a Messiáshoz, és ez az antikrisztusi világrendszeren keresztül valósul meg. Ez nem az Egyház feladata, mert a staféta átkerül Izraelhez. Az apokaliptikus években Izraelnek kell áttörnie azt az utat, amely az emberiséget is a Messiáshoz vezeti.

A mennyei bíróság és a Bárány jogszerűsége

Az 5. fejezet rendkívül lényeges fordulópont a Jelenések könyvében, amikor is az Atya és a trónokon ülő ítélő bírák előtt áll Isten Báránya, akiről János azt mondja, hogy elvette a világ bűneit. Ebben az ülésteremben jelen van a négy szellemi lény is, a hét szellem, amely tűzoszlopként ég az Atya trónja előtt, és ott van több tízezer angyal is. Ez a mennyei jelenet valójában egy jogi eljárás arra vonatkozóan, hogy létezik-e olyan személy, aki a hét pecséttel lezárt tekercset (ami egy jogi irat, az Atya rendeleteit tartalmazza a korszak lezárásával kapcsolatosan) felnyithatja. Ki az, aki arra jogosult, hogy mindezt irányítsa, vezesse? Ki az, akinek hatalma van a föld, a teremtett világ fölött, Izrael és a nemzetek fölött? Végül Isten Bárányának jogosultságát állapítják meg, aki Izrael és a teremtett világ felett átveheti a hatalmat.

Az indokok a következők:

• Győzött a Júda törzséből származó oroszlán. Nagyon érdekes, hogy itt Jézus Krisztusnak a törzsi identitását emeli ki, a Júda törzséhez való tartozását. Ez is már mutatja, hogy a középpontban Izraelnek a megváltása áll.
• A Bárány, aki az atya előtt áll, Dávid házából származik. A közeli rokon igazságára utal ez az indok, ami a Mózes könyvében szerepel, és Rút könyvében találkozunk az alkalmazásával. 
• Tele van Isten teljességével (hét szarv, hét szem). Ez a Szent Szellem teljességét, hatalmát, erejét jelenti, hogy fel van kenve teljes mértékben Isten természetével; tehát nemcsak valóságos ember, hanem valóságos Isten is. 
• Tökéletes engesztelő áldozatot adott; a vér által megszerezte Izrael és a világ számára is a megváltást.

Mi vezeti be az apokaliptikus éveket?

Az apokaliptikus eseményekbe többoldalú békefolyamatok és szövetségek vezetnek. Ezek Izrael számára stabilitást, biztonságot és vallásszabadságot ígérnek, de a Biblia figyelmeztet: amikor béke és biztonság van, hirtelen jön a veszedelem. A közel-keleti békefolyamatok különlegesek, és végül olyan megállapodásokhoz vezetnek, amelyek a korszak végkifejletét készítik elő. A Trump-féle béketerv is ilyen előzményként értelmezhető, akár főpróbaként.

Sokan „új világrendről” beszélnek, de teológiai értelemben nem új világrendről van szó, mert a fundamentum nem változik: a világ továbbra is a test kívánságára, a szem kívánságára, a hatalom szeretetére és a mammonra épül. A világbirodalmak rendszere ugyan változik, de maga a teljes rendszer nem.

A valódi új rend csak a Messiás eljövetelével jöhet el, amikor Jézus az igazságra, békességre és jogosságra helyezi a világrendszert.

A békefolyamatok sorozata azt mutatja, hogy az emberek által kreált tervek a Közel-Keleten újra és újra kudarcot vallanak. Izrael sorsa nem a világ kezében van, hanem Isten kezében. A történelem a 90-es évektől átlépett az apokaliptikus, eszkatológiai szakaszba, ezért nem emberek irányítják a folyamatokat, hanem természetfölötti erők, Jézus Krisztus ellenőrzése alatt. Isten nem engedi, hogy emberi kompromisszumokkal záruljon le a korszak, mert a lezárás nem történhet meg isteni igazságszolgáltatás nélkül. Ezért a Jelenések könyvében láthatóvá válnak a szellemi lények, akik eddig rejtetten működtek, és Isten ítélete jogszerűen és igazságosan éri majd őket.

Az Antikrisztus legitim felhatalmazással fog rendelkezni, békeközvetítőként jelenik meg, és olyan nemzetközi testület ad neki hatalmat, amely Jeruzsálem státusának megváltoztatását is magában foglalja. A vallásszabadság kérdése központi szerepet kap, és a jövőben olyan békejavaslat készülhet, amely mindhárom monoteista vallás számára elfogadhatónak tűnik. A konfliktus egyik fő kiváltó oka, lehetséges, hogy Jeruzsálem vitatott státusa lesz. Ez a rendkívüli karizmatikus személy sokakkal szövetséget köt. A „sokak” nemcsak Izraelt jelenti, hanem arab országokat, nagyhatalmakat és globális szereplőket is. Ez a személy békét ígér, és amikor ezt sikerül elérnie, a világ elhiszi, hogy megteremtette a békét.

Izraelben azonban elindul az ébredés. A Jelenések 7. fejezete szerint 144 ezer zsidó megpecsételése történik, akik Isten tulajdonába kerülnek, és természetfölötti védelem alatt állnak. A Jelenések 11. fejezete pedig két tanú prófétáról beszél, akik Illés és Mózes kenetével működnek. Haláluk után örömünnepet tart a világ, majd a feltámadásuk sokakat megráz, és megtérések, a tűz, valamint a kenet továbbterjedésével Izrael városaiban pedig evangéliumhirdetések indulnak el. Azt olvassuk a Máté evangéliumának 10. fejezetében – amikor a nagy nyomorúságról beszél –, hogy még végig sem járják Izraelnek a városait, megjelenik az Ember Fia. Ezért mondja Máté, hogy „ha üldöznek benneteket, menjetek tovább”. Tehát kiderül, hogy a nagy nyomorúság, az Antikrisztus rémuralma alatt is zajlik Izraelben az evangélium hirdetése.

Amikor a szent helyen felállítják a pusztító utálatosságot, a Jézus Krisztus túlélési tanácsát megfogadók azonnal otthagyják Jeruzsálemet, és a hegyekbe, a Jelenések 12. fejezete alapján Bocrába, Edom déli részére menekülnek. Ők lesznek azok, akiket Jézus először emel be az újszövetségbe. Ezt követően teszi le a lábát a Messiás az Olajfák hegyén.

Tanács a kihívásokkal teli időkre

Ezekben az időkben istenfélő módon kell élni, imádkozni, könyörögni, engedelmeskedni az Igének, és a Szent Szellem vezetését az Ige ismerete által lehet igazán megérteni. A jövőben az Egyház útjába egyre több csapda kerül, amelyek megmutatják, hogy ki milyen motivációval követi Istent. A dicsőséges Egyház azokból áll majd, akik őszintén szeretik az Urat, és vállalják a hűséget akkor is, amikor a többség más irányba mozdul.

A vallási békecsinálás idején az intézményes kereszténység nagy része beléphet egy olyan folyamatba, amelyet pozitív fejleménynek gondol, miközben valójában Isten szétválasztja az igazi Egyházat a hamis rendszerektől. Ez megrázkódtatásokat hozhat, de éppen ezért már most el kell kötelezni magunkat, hogy nem világi módon gondolkodunk, hanem Isten Igéjéhez ragaszkodunk.

A következő években a nagy tét egyre nyilvánvalóbbá válik. A békefolyamatok, szövetségek és nemzetközi rendezések mind betöltik a szerepüket, majd elérkezik az a pont, amikor a mennyei kő összezúzza a rendszert. Addig pedig a hívők feladata, hogy ne korszakokra osszák a hitüket (liberális, konzervatív, anarchista korszak), ne játsszanak Istennel, hanem hűségesen, szellemben éljenek, és betöltsék azt a küldetést, amelyet Isten kijelöl számukra ebben a rendkívül bonyolult és kihívásokkal teli időszakban.