Jézus mennybemenetele előtt fontos kijelentésekkel és világos küldetéssel bízta meg tanítványait, amely a mai napig érvényes iránymutatás a keresztények számára. A keresztény élet és szolgálat alapja Isten Igéje, betöltéséhez pedig elengedhetetlen a Szent Szellem munkája és vezetése. A hívőknek tudniuk kell, kik ők Krisztusban, és nem saját erejükre, hanem Isten hatalmára támaszkodva kell élniük és szolgálniuk. Erről is szó volt a szombati istentiszteleten, ahol Németh Sándor vezető lelkész hirdette Isten Beszédét.
És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek: és íme, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! (Máté 28:18-20)
Ez a küldetés emberi erőből nem megvalósítható, csak Istennel való közösségben. Jézus halála és feltámadása nem csupán vallási esemény, hanem a történelem és az egész teremtett világ sorsát meghatározó kozmikus fordulópont. Ez az esemény megnyitotta az utat az emberiség üdvössége, a bűnbocsánat és az örök élet felé, és egyben elindította a világ végső megújulásának folyamatát is, amelynek beteljesedése Isten országának a megvalósulásában lesz teljessé.
Ezzel párhuzamosan kialakult egy „ellen-evangélium”, amely Jézus feltámadását tagadja vagy elferdíti. E hazugság eredetét már akkor ott látjuk, amikor a sír üresen találása után a vallási vezetők a katonák beszámolóját megpróbálták pénzzel és hamis narratívával ellensúlyozni. Ez a hazugság azóta is jelen van a kultúrában, a gondolkodásban és a világnézetekben különböző formákban. Tulajdonképpen ez a szekuláris civilizáció alapja.
A világ tehát két alapvető „szellemi irányvonal” mentén oszlik meg: az egyik Jézus feltámadásának igazságára épül, a másik annak tagadására. Ez a feszültség a történelem végéig fennmarad, és csak Krisztus visszajövetele hoz majd végleges tisztázást.
A küldetés gyakorlati oldala – menni, tenni, tanítani, keresztelni – csak Isten hatalmával együtt érthető és végezhető el. A Szent Szellem szerepe ebben a munkában nélkülözhetetlen, aki erőt ad a hívőknek, és képessé teszi őket arra, hogy szellemi akadályokkal szemben is képviseljék az evangéliumot.
Ebben a tevékenységben a szellemi harc nélkülözhetetlen, hiszen a hit terjedését nemcsak emberi tényezők, hanem láthatatlan szellemi ellenállás is akadályozza. Ez megjelenhet társadalmi, gazdasági rendszerekben, gondolkodásmódokban, de akár a hívő közösségeken belüli is feszültségek, konfliktusok formájában. Ezért az ima, a szellemi éberség és az egység alapvető feltételei a keresztény életnek és szolgálatnak.
A hívőknek tisztában kell lenniük az identitásukkal Krisztusban, és nem emberi erőre, hanem Isten hatalmára támaszkodva kell élniük és szolgálniuk. A világban tapasztalható zaj, bizonytalanság és „hazugságzaj” közepette a hívők feladata az igazság képviselete, az evangélium hirdetése és a szellemi egység megőrzése.
A keresztény hit ne pusztán személyes meggyőződés legyen, hanem aktív, közösségi és szellemi valóság, amely a világ átalakulásának része Isten terve szerint!
Az egyház nem vitaklub, hanem Isten Beszéde hirdetésének helye, mert az Ő Igéje abszolút igazság, amelyben jelen van az élete és a szelleme. Ezt nem vitatni kell, hanem hirdetni, hogy az emberek szelleme, lelke kapcsolatba kerüljön Vele, és ez elkezdjen működni természetükben.
A hívő életben ez is egy folyamat, hasonlóan egy beoltott fához: nem azonnal látszik a gyümölcs, hanem idő kell hozzá, akár három-négy év, mire láthatóvá válik, milyen „gyümölcsöt” hoz az Isten Igéje az ember életében. Így a megtérés után is idő kell, hogy a Szentlélek által beoltott Ige termést hozzon, és ebből láthatóvá válik, jó irányba tart-e az adott személy élete vagy sem.
Ezután fontos tisztázni, ki az ellenség: a Biblia szerint az ellenség az ördög, aki „mint ordító oroszlán” jár körbe, és vádol, rágalmaz, hazugságokkal próbálja megtéveszteni az embereket. A Sátán egyik fő eszköze a hazugság és a kárhoztatás, amely éjjel és nappal vádolja a testvéreket, és ezzel próbálja semlegesíteni Isten igazságát és Krisztus engesztelő áldozatát.
Ahogy közeledik a korszak vége, a hazugság és a megtévesztés ereje egyre erősebbé válik, ezért különösen fontos az igazság és az ítélőképesség szelleme, hogy az ember meg tudja különböztetni az igazat a hamistól. A világot sokféle „háló” és szellemi befolyás tartja fogva, amely az emberek gondolkodását, akaratát és érzelmeit is befolyásolja.
A szellemi harc valóság, és nem pusztán emberi szinten zajlik, hanem fejedelemségek és hatalmasságok ellen, amelyek mögött szellemi erők állnak. Ezek különböző területeken – kultúrában, politikában, gazdaságban és vallásban is – hatnak, és céljuk Isten megismerésének akadályozása. Ezért van szükség a Szentlélek erejére, mert a hívő ember fegyverei nem testiek, hanem szellemiek.
A Szent Szellem nélkül nem lehet győzni ezekben a harcokban.
Az embernek fel kell ébrednie a lelki csüggedésből, mert a csüggedés és a szellemi nyomás eltompítja az Istennel való kapcsolatot. Ilyenkor újra Isten jelenlétébe kell vágyódni, mert a szív és a lélek akkor él, amikor Isten jelenlétében van.
Ne legyünk közömbösek vagy passzívak, hanem álljunk Isten igazsága mellé, imában és cselekedetben is. A cél, hogy az evangélium eljusson az emberekhez, a szellemi vakság lehulljon, és minél többen kijöjjenek a megtévesztésből. A hívők feladata, hogy Isten „erős fegyvereivel” ellenálljanak a gonosznak, és kitartsanak az igazság mellett, mert végső soron Isten győzelme biztos.
