Keresztelő János két dolgot nyilatkoztatott ki Jézusról:
1. Ő Isten báránya, aki engesztelő áldozatul lesz az emberek bűneiért
2. Szent Szellemben és tűzben kereszteli majd meg azokat, akik hisznek benne
Ez az Atya és Jézus akarata is, és készek túlcsorduló módon kiárasztani ránk a Szent Szellemet, hogy az ember teljes személyisége (test, lélek, szellem) is a Szellem uralma alá kerüljön, hogy alkalmassá váljon arra, hogy bekapcsolódjon abba a munkába, amit Jézus már elkezdett a földi szolgálata során és amit őutána a Szent Szellem végez általunk.
Bár Jézus azt ígérte, hogy jobb lesz a Szent Szellemmel való betöltekezés után a hívőknek, de ezt az egyháztörténelem cáfolni látszik. Mégsem erre kell néznünk, ennek ugyanis az az oka, hogy a keresztények nem mindenkor töltekeztek be a Szent Szellemmel úgy, ahogy azt az apostolok Krisztus elragadtatása után tették.
Találkoznunk kell a Szent Szellemmel, és meg kell tanulnunk együtt élni vele. Ha ez megtörténik, akkor fogjuk megtapasztalni azt, amit Jézus ígért.
Isten célja a világtörténelemmel
A keresztényeknek azért is kell tehát betöltekezniük Szent Szellemmel, hogy tudják folytatni azt, amit Jézus elkezdett, a messiási programot, aminek a kulcsüzenete, hogy “elközelgett a Mennyeknek országa”. Fontos, hogy ez megtörténjen, mert Isten meg akarja ítélni a világot, el akarja választani egymástól a jót és a gonoszt, hogy újra minden az ő uralma alá kerüljön.
Ezt a korszakot azért bízta ránk Isten, hogy éljünk a szabadságunkkal. Amikor halljuk az evangéliumot, döntsük el, hogy melyik utat választjuk.
Ez előtt azonban szükséges, hogy minden ember tudja, hogy ítéletre fog sor kerülni, és hogy neki személyesen is döntenie kell.
Jóel 2:28 - nem véletlenül mondja, hogy az utolsó időkben minden testre ki fogja tölteni Isten a Szellemét. A Szent Szellem a hívőkön keresztül akar lehetőséget adni minden embernek az igazság megismerésére és a megtérésre. Az egész világon és minden nyelven elérhetővé fog válni az üzenet, mielőtt Isten eljönne megítélni a világot.
Isten igazságos, csak akkor vonja ítélet alá az embert, ha már felelősséggel rendelkezik, azaz lehetőséget kapott az élete során a döntésre Isten mellett, vagy ellene. A tudatlanság idejét ugyanis elnézi Isten, sosem kér számon olyat, amiről nem is tudtunk, ami mellett lehetőségünk sem volt dönteni.
Ma a Szent Szellemnek egy csodálatos kitöltésében veszünk részt, hiszem, hogy ezt a járvány sem tudta meggátolni, sőt, sokkal szélesebb társadalmi rétegre fog kiterjedni, mert Isten nagyon sok embert akar még megmenteni!
A János 16 egy eljárási folyamatot vázol fel azzal kapcsolatban, hogy a Szent Szellem milyen területeket szeretne világossá tenni a hívők közreműködésével a világ számára.
1. BŰN:
Isten megítéli a világot a “Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem”, azaz Jézusban, de ez nem azt jelenti, hogy csak a hitetlenség számít bűnnek. Az Atya Jézusban törli el minden bűnünket. Ha valaki Jézusban nem hisz, akkor az a bűn uralma alatt marad.
János 3:17-20 - Isten azért küldte a fiát a Földre, hogy üdvösséget adjon a világnak. A világ a Fiú által lett, de az nem ismerte meg őt, amikor eljött. Ezért a világ a hitetlenség és a bűn állapotában maradt. Isten kegyelme, hogy ezt hajlandó felülbírálni, ha hiszünk Jézusban.
2. IGAZSÁG:
Isten igazságát és tulajdonjogát is sérti a bűn, és nem fogja örökké tűrni annak térhódítását. Mégis adott lehetőséget az embereknek a menekülésre és az örök életre, csakhogy sokan nem élnek a kegyelmi lehetőséggel, helyette a halál felé haladnak.
A világot nem az ember és a fejlődés teremtette, hanem Isten. Minden, ami a világon van, az Istené, nem a miénk. Sőt, saját magunkkal kapcsolatban is Isten tulajdonjogát kell elismerni, hiszen ő adott nekünk életet, tehetségeket, képességeket. Ha ezeket nem rendeltetésszerűen használjuk, nem arra, amire Isten adta őket, az mélységesen sérti Isten igazságát és jogát.
Ne várjuk azt, hogy Isten nem fogja a tulajdonát megvédeni, és ne várjuk azt, hogy el lehet tőle orozni, lopni azt, amit ő teremtett.
3. ÍTÉLET:
Nagyon türelmes volt Isten, mikor hagyta, hogy az emberek évezredeken át illegitim módon használják a javait, de ahogy Salamon is mondta, ezért számon fog kérni minket az ítéletkor.
El fogunk számolni arról, hogy hogyan használtuk az időnket, a testünket, a tehetségünket, kinek adtuk, kinek a szolgálatába állítottuk? Ezt ma minden istenfélő embernek át kell gondolnia, és meg kell tisztítania a szándékait, motivációit, hogy az Isten előtt ne szégyenüljön meg.
Közel van, hogy Isten visszajöjjön és elszámolást tartson és ehhez joga van. A kárhozat továbbra is fennáll, Isten azt akarja, hogy ismeretre jussunk ezzel kapcsolatban, hogy legyen időnk a megtérésre.
A Szent Szellem munkája az egyházban
A bűn, igazság és ítélet tekintetében a felvilágosító folyamatot a keresztényeken keresztül végzi a megváltás óta egészen a világ végéig a Szent Szellem azért, mert Jézus egyedül Názáreti Jézusban hívő emberek számára adja a Szent Szellemmel való közösséget, de a világ számára szolgálunk általa.
Bárcsak folyamatos lett volna ez, hogy csatlakoztak volna ebbe a munkába a keresztények, akkor máshol tartana a világ!
Ma az a gond, hogy három tábora van a kereszténységnek:
- Liberális kereszténység: akik látják a kereszténység hibáit és kiüresedését, ezt pedig a világhoz való igazodással akarják orvosolni. Ezzel viszont az a fő gond, hogy Isten akarata, hogy az egyház megalkuvás helyett példamutató legyen, olyan legyen, mint egy magasra épült ház a világ számára. A világgal való megalkuvás révén viszont elveszti az egyház a Szent Szellem vezetését, ezzel egyidejűleg pedig kiesik a vezető szerepéből is és a világ fogja vezetni őt.
- Tradíció követők: akik azt gondolják, hogy a tradíció követésével fogják megmenteni a helyzetet, de elfelejtik, hogy az egyház válsága régóta tart, és ebben nagy szerepet játszottak már Jézus idejében is a tradíciók. A tradíciókat kellene az Igéhez igazítani, el kell engedni, ami nem illik ahhoz, amik erőtlenné teszik azt.
Minden olyan tradíció, ami az Igét kitörli az emberek szívéből, lelkéből, ami az Igét erőtlenné teszi, ami az Ige helyére kerül az emberek életében alkalmatlan arra, hogy megújulást jelentsen a keresztények számára.
- Szent Szellemmel betöltött egyház: ez az, amiről Jézus azt mondja, hogy “jobb lesz nektek”. De nem csak egy élmény kell a Szent Szellemtől, hanem személyes útitársként és főnökként kell tekinteni rá, hagyni kell, hogy ő vezessen.
Szent Szellem nagyobb, mint ami a világban van. Jézus megígérte, hogy olyan egyházat fog felépíteni, amin nem diadalmaskodhatnak az gonoszság erői.
Személyes közösség a Szent Szellemmel:
A keresztény embereknek, ha betöltekeznek Szent Szellemmel lehetőségük van arra, hogy győzelmet arassanak, hogy az erkölcsi romlással szembeforduljanak, megőrizzék az életüket a törvénytelenségtől, és hogy más embereket is megmentsenek Jézus számára, megismertessék velük Jézus szabadító munkáját.
Kulcsfontosságú, hogy ehhez folyamatos személyes közössége legyen az embernek a Szent Szellemmel!
A Szent Szellem nélkül azt lehet látni, hogy a keresztény emberek nem tudnak ellenállni a törvénytelenségnek. Ami azért veszélyes, mert ha valaki visszacsúszik a bűnbe a megtérés után, hétszerte gonoszabb szellemi lények költöznek a testébe az Ige alapján.
Az Igének be kell kerülnie a szívünkbe:
Az is fontos, hogy ne csak betű szerint ismerjük az Igét, mert az csak törvénykezővé tesz. Az igazság akkor lesz személyes tulajdonod, amikor a Szent Szellem belehelyezi a szívedet az Igazság Szellemét. A Szent Szellem a szívbe adja az ismeretet.
Ha a szellembe bekerül a valóságos ismeret, akkor teljesen más minőségű kereszténység jön létre, mert megváltozik a személyiségünk.
Olyan ismeretet tud adni a Szent Szellem Jézusról a mai hívőknek, mintha maguk is ott lettek volna, mikor itt járt a Földön. Ezért nem vagyunk hátrányos helyzetben, hogy később élünk. De ehhez szívvel kell az Igét fogadnunk, és nem csak fejjel.
Ne legyenek irreális elképzeléseink:
Sokszor azért mulasztja el az ember a Szent Szellem kijelentéseit, mert irreális elképzelései vannak arról, hogy miképp érkeznek majd azok, mást vár, mást gondol.
El kell fogadni a módot, ahogy Isten meg akar minket szólítani, nem kell hamis ábrándokra várni, hogy majd “angyal által szólít meg Isten”, vagy majd “maga Jézus megjelenik nekünk”, azt meg főleg nem kell csinálni, hogy ehhez kötjük, hogy hiszünk -e vagy sem.
El kell fogadni azt, hogy Isten meg akar szólítani.
Isten a bizonyságtevőkön keresztül szól:
II. Korinthus 4: 3-6 - a megtérés előtt vakság állapotában voltunk mindannyian, ezért nem értettük az Igét. Azáltal változik ez meg, hogy vannak olyan keresztények, akik hirdetik az evangéliumot. A Szent Szellem akkor szól hozzánk egyénileg, a szívünkhöz, amikor az evangéliumot hallgatjuk. Amikor Isten szava megérinti a bennünk lévő sötétséget, akkor a felfogóképességünk változik, hitre jutunk, eltűnik a Jézussal kapcsolatos kételkedés.
Az ember felelőssége abban van, hogy akarja -e hallgatni Isten Igéjét vagy sem. Isten pedig biztosan szól.
Ez az általános módja annak, ahogy Isten szól hozzánk. Akkor kell figyelni, amikor egy ige “kinyílik” számunkra, ez a kijelentés. Nem azt kell tehát várni, hogy valaki kidugja a fejét az égből és szól hozzánk, mert bár ilyen is történhet, de az esetek többségében nem így van.
Tegyük hallhatóvá az Igét:
De ahogy mi bizonyságtevés által kaptuk a hitünket, úgy nekünk is be kell állni a bizonyságtevés munkájába és hívnunk kell az embereket, akik még nem hallottak Jézusról, akik még nem lettek döntés elé állítva.
Isten nem mondott le még rólunk.
Nekünk csak meg kell lépni, hogy elmondjuk a bizonyságunkat, prédikáljuk Isten igéjét, a többit Isten kegyelmére kell bízni, hogy megnyitja-e az emberek szívét a hitre.
Isten teljesen jogos ítéletet fog hozni minden ember életében a felelősségteljes döntése alapján. De ehhez kell az, hogy tudják, hogy mik a döntési lehetőségeik, és ebben van a keresztényeknek feladata a bizonyságtevés révén.
Van Menny és van Pokol
A döntés ténye pedig hatalmas, mivel van Menny és Pokol és van élet a halál után!
Pokol: az ide vezető út többnyire tele van fénnyel és csillogással, élvezetekkel, ezek vakká teszik az ember és nem veszi észre, hogy elmulasztja a sorsával kapcsolatos legfontosabb döntést.
Isten nem akarja, hogy bárki is a Pokolba kerüljön, de az isteni igazságszolgáltatás szükségessé teszi azt, hogy el legyen választva a bűn és az igaz, mert máskülönben sose állna helyre az Atya uralma. Isten csak átmenetileg tűri el a szinkretizmust, itt, a földi életben.
Menny: ha valaki ezt az utat választja, akkor az Evangélium realisztikus módon kijelenti, hogy a szűk úton kell majd haladnia, azaz sok olyan dologról le kell mondania, mi mellett szabadsága lenne dönteni, de mégsem teszi ezt a hívő ember, mert meg akarja őrizni szentként a lelkét és a szellemét, amit Istentől kapott.
A mai “progresszív” világ szemében a kijelentés, hogy van Menny és van Pokol bolondságnak tűnik. Azonban nekünk hívőknek sosem a trendekre és aktuális világnézetekre kell figyelnünk.
A hit sose arra figyel, amit a tapasztalatok mutatnak, hanem arra, amit Isten igéje mond, a hit mindig Isten igéjének ad igazságot, akkor is, ha a tapasztalatai ellentmondanak az igének. Csak úgy lehet megnyerni Isten tetszését, ha nemet tudunk mondani a saját élettapasztalatunkra, ha azonosulni tudunk Isten kijelentésével. Isten alávetette ennek a próbának a hit hőseit, ahogy minket is.
Hála Istennek, hogy a Szentlélek eljött és ebben teljeskörű támogatást akar biztosítani minden hívő számára.
A földi életben tudunk változni, áldásokban részesülni:
A földi élet egy áldás az ember számára, élvezhetjük Isten gondoskodását az élet minden területén. Azonban azt fontos tudatosítani magunkban, hogy ez pusztán egy átmeneti életforma a számunkra.
A földi élet után kétfajta lehetőség van számunkra: vagy magasabb létminőségbe kerülünk innen, vagy pedig olyanba, ahol mindent elveszítünk, amink csak volt a Földön. A földi élet nagy tétje, hogy üdvösségre ítéltetünk -e a végén, vagy örök kárhozatra?
Csak itt a földi életben van lehetőség arra, hogy jobb emberré váljon az ember, hogy változni tudjon. Ezért kell már itt a Földön döntést hozni, hogy megváltozzon az életünk iránya.
A halál után állandósul a szellemi és a lelki állapotunk:
Az emberek olyan hazugságokban hisznek, hogy a Pokolban lesz valamiféle élvezet. Az igazság ezzel szemben az, hogy ott nincsen semmi sem. A másik, hogy a test halálakor a szellem és a lélek is meghal. Ezzel szemben ezek tovább élnek, és ha a Pokolba kerül az ember, akkor test nélküli lényként él tovább, ráadásul determinált állapotban, azokkal a romlott vágyakkal és kívánságokkal, melyeknek következtében elkárhozott. Csakhogy ott már nem fogja tudni olyan módon kielégíteni ezeket a vágyakat, mint ahogy itt a földi életben megszokta azt.
Ezek a szellemi lények ettől szenvednek a pokolban, és elképzelhetetlen anarchia dúl közöttük a reménytelenség miatt.
Fontos ezért, hogy ha még nem hozta meg valaki a döntést Isten mellett, akkor tegye meg még ma, itt a földi életében, amikor még van erre lehetősége!
