A Szentírás feltárja előttünk a világkorszak végén létrejövő összeomlás legfőbb okát, amely az ateizmus, illetve az ateista humanizmus, melynek szellemi-erkölcsi értékvesztés a következménye. Ezt követi a tekintélyi rend felbomlása, majd pedig az, hogy a nemzeteknek hóbortos, felelőtlen, azaz alkalmatlan vezetőik lesznek. Ezt a folyamatot a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás és ennek talaján álló közösségek akadályozzák. Ezen közösségek (család, gyülekezet, nemzet, Izrael) fennmaradásához erkölcsi-szellemi korlátokra, normákra van szükség. A globalizmus pontosan ezeket a normákat akarja lebontani, felszámolni. A Sátán totális diktatúrájával szembeni ellenállás kulcsa, hogy a hívők engedelmeskedjenek Isten Igéjének, Jézust helyezzék a középpontba egyéni és közösségi szinten egyaránt, valamint, hogy legyenek elkötelezettek az Egyház, a gyülekezetük mellett – erre hívta fel a figyelmet Németh Sándor vezető lelkész a szombati istentiszteleten.

A címben feltett kérdés fontos üzenet egyrészt az Újszövetségben, például a Jelenések könyvében. Másrészt az Ószövetségben is vannak olyan próféciák, amelyek közvetlenül ugyan Izraelre/Júdára vonatkoznak, és beteljesedtek az Ószövetség idején, ugyanakkor a korszak végén is lesz beteljesedésük. A mostani korszak lezárásának fontos jele a világ összeomlása (először szellemi-erkölcsi, majd fizikai összeomlást kell ez alatt érteni.)

A közösségépítés egyik fontos feltétele, hogy érvényesüljenek bizonyos szellemi-erkölcsi normák. A globalizmus fő üzenete viszont éppen a határok, korlátok lebontása. Ha ez megtörténik, ennek első áldozata a család, majd a családok összeomlása következtében a gyülekezet is szétesik. A különféle közösségek (család, Egyház, nemzet, Izrael) fennmaradásához korlátokra van szükség. Ilyen korlát például a Tízparancsolat.

Nézzük meg egy olyan ószövetségi prófécia néhány versét, amely feltárja a társadalmi összeomlás okait!

„Oh szűnjetek meg hát az emberben [bízni], akinek [egy] lehelet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő? Mert íme az Úr, a seregeknek Ura elveszi Jeruzsálemből és Júdából a támaszt és a táplálót, a kenyérnek minden erejét és a víznek minden erejét; (...)
És adok nekik gyerkőcöket fejedelmekül, és gyermekek uralkodnak rajtuk. És nyomorba jut a nép; egyik a másik ellen, ki-ki az ő társa ellen támad, a gyermek az öreg ellen, becstelen a tisztes ellen; (...)
Népem nyomorgatói gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajta; népem! a te vezéreid hitetők, és ösvényidnek útját elrejtik előled.” (Ézsaiás 3,1-2;5-6;13)

Szellemi-erkölcsi értékvesztés

Az első versszak leírja az összeomlás fő okát, amely az istentelenség. Sokan ezt normálisnak vélik, pedig rendkívül társadalomromboló az istentagadás. Az ateizmuson belül létezik ateista humanizmus, erre utal Ézsaiás, mikor az emberben való bízásról ír. Izrael történelmi előkép: volt olyan időszak, amikor Izrael fiai elveszítették az Istenről való látásukat, és emiatt emberközpontúan kezdtek el gondolkozni. Ennek az emberközpontú gondolkozásnak pedig összeomlás a következménye.

Ma az emberiség többsége nem hajlandó kijönni az ateizmusból és a kevélységből. Azt gondolják, hogy az ateizmus sokkal tudományosabb világnézet, mint az istenhit. Pedig az erkölcsi és szellemi értékek Istentől származnak. Ha az emberek tagadják Istent, ennek az a következménye, hogy a szellemi-erkölcsi értékek háttérbe szorulnak vagy megszűnnek egy társadalomban, ami ennek következtében szétesik. A globalizmusnak pontosan ez a célja. A közösségek ugyanis természetükből fakadóan akadályozzák az egy-világ kialakulását, a világkormány létrejöttét, az egy világvallás létrehozását.

Erkölcsi törvényt kizárólag Isten tud adni. Napjainkban sajnos a jogalkotás a korábbiaktól eltérően kezd elszakadni az isteni erkölcsi normáktól, és ez szintén pusztítja a különféle közösségeket.

A gyülekezeteknek, családoknak tehát ilyen körülmények között kell megmaradniuk, sőt növekedniük. A család nem abból áll, hogy van egy férfi és egy nő, majd születnek gyerekek. Család akkor jön létre, ha szellemi-erkölcsi normák alapján áll a férj-feleség, valamint a szülők és a gyermekek viszonya. Ugyanez igaz a többi közösségre is.

A tekintélyi rend felbomlása

Ézsaiás a 2. versszakban a társadalmi tekintélyi rend felbomlásáról beszél. A tekintélyt sokan megvetik, ez is mutatja, hogy milyen súlyos ma a lázadás. A tekintély akkor jó, ha a szellemi-erkölcsi értékeket védelmezi. Önmagában, ha csak tekintélyrend van, akkor az valóban elnyomó. A keresztények küldetése, hogy a szellemi-erkölcsi értékeket megismertessék és megvalósítsák azokban a közösségekben, amelyekben benne vannak, ez áldást hoz. Az igazságot hirdetni kell, miszerint Isten erkölcsi normái továbbra is érvényben vannak, akkor is, ha az emberek ezek ellen lázadnak.

A tekintélyi rendet Isten hozta létre, először a családban, utána az államban, továbbá az Egyházban és a gazdasági szférában. Amikor a tekintélyi rend összeomlik, akkor az adott közösség, például a család abnormálisan működik. Ha egy családban nincs szellemi-erkölcsi érték, csak tekintélyrend van, akkor az borzalmas.

Nem a tekintély az első, hanem a szellemi-erkölcsi alap. A tekintély eszköz arra, hogy embereken vagy bizonyos rendszereken keresztül védelmet biztosítson. Például védelmezi az élet szentségét, az emberi méltóságot, az üdvösségkeresés jogát, a vagyont, a magántulajdont.
Az Úr követése és engedelmesség nélkül nem tudjuk megvalósítani a szellemi-erkölcsi értékeket. Legnehezebb dolog az engedelmességet megtanulni, mert a testi természet össze van fonódva a lázadással. Megtérésünk előtt a harag gyermekei voltunk. Az Isten Igéjének való engedelmesség alapfeltétele annak, hogy az emberben meg tudjanak valósulni a szellemi-erkölcsi értékek a Szent Szellem működése által. Az ember ezeket az értékeket a maga erejével nem tudja kimunkálni.

Isten viszont létre tud hozni az emberben képességet arra, hogy ezeket az értékeket be tudja fogadni, majd képessé válik a különféle bűnök elhagyására. Az újjászületést követően létrejön a hívőben egy szellemi ember, melyben már nincs benne a bűn vágya és kívánsága (János 3:1-8; 1János 5:18). A szellemi ember a Szent Szellem által tud megerősödni bennünk (Efézus 3:16), és ez azért fontos, hogy az óemberünk romlott vágyai, testi akarata, gondolatai elhaljanak. Ha Isten Igéjét hallgatjuk, meg tudunk újulni Isten erejében, mert a Szent Szellem az igazság szelleme, aki igenné és ámenné teszi az Ige igazságát a vágyainkban, a szívünkben, a tagjainkban. Minél őszintébb, egyenesebb módon közeledünk Istenhez és adjuk át magunkat Neki, annál dinamikusabb lesz a változás a természetünkben.

Alkalmatlan vezetők

Egy összeomló világban tehát akkor lehet családot és gyülekezetet építeni, ha a keresztények megértik, hogy határokra, Isten Igéjén álló szellemi-erkölcsi korlátokra van szükség. A következő években minden közösségnek meg kell küzdenie a fennmaradásért. Ehhez pedig a gyülekezetek esetében szükség lesz a hívők részéről odaszánásra, és a világban zajló folyamatok mögött lévő szellemi mechanizmusok megértésére. A hívőknek meg kell érteni azt az aktuális szellemi miliőt, amelyben élnek, hogy ne bukjanak el.

Ézsaiás arról ír a fenti próféciában, hogy a szellemi-erkölcsi értékvesztés megelőzi a tekintélyi rend felbomlását. Ezt követően alkalmatlan vezetőket kapnak a nemzetek (5-6. és 13. versszakok). Ézsaiás gyerkőcökről, gyermekekről ír: ez hóbortos, önfejű, felelőtlen, éretlen, infantilis felnőttekre is vonatkozik. Olyan emberek, akik önzőek és alkalmatlanok a vezetésre. Ostobák, képtelenek tárgyalni és nem tudják mások érdekeit figyelembe venni, hanem a saját hóbortos elképzeléseiket akarják másokra rákényszeríteni. Ezekre a vezetőkre a zsidó-keresztény értékek háttérbe szorítása is jellemző. Továbbá nem tudják elfogadni a korrekciót, hanem megsértődnek és fellázadnak ellene. Isten megengedi az értékvesztett társadalmakban, hogy alkalmatlan vezetők kezébe kerüljön a vezetés.

Nyomorba jut a nép, kapcsolatok megromlása

Az alkalmatlan vezetők nyomorgatják a népet. Illetve gyűlöletet, megvetést közvetítenek, az embereket szembe fordítják egymással, és megosztásokat hoznak létre. „A gyermek az öreg ellen” támad, azaz elvész a kapcsolatokból a tisztelet. Az éretlen, tapasztalatlan emberek megvetik a véneket, azokat az embereket, akik megfelelő bölcsességgel, élettapasztalattal rendelkeznek, és akiktől sokat lehetne tanulni nemcsak a vezetés területén, hanem például sportban, tudományban, szellemi-erkölcsi területen is.

Napjainkban sokak számára a fiatalság jelenti az értéket. Pedig a fiatalság nem érték, hanem biológiai adottság. Érték az, amit Istentől kapunk. Egy társadalom építéséhez bölcsességre, élettapasztalatra van szükség. Uszítással, gyűlöletkeltéssel nem lehet társadalmat építeni.

A generációs rendet (amikor a fiatalok átveszik a bölcsektől az élettapasztalatot és tanulnak tőlük) nem szabad megtörni. De amikor a Sátán egy kevély generációt támaszt, akkor megtörik a generációs rend. Erre most sok esély van. A mostani generációban már benne vannak azok az emberek, akik bevezetik majd a világot az antikrisztusi rendszerbe, és ezek kevély emberek. Tehetségesek ugyan, de elhiszik, hogy nincs szükségük tanácsadásra, útmutatásra. Ez egy veszélyes állapot.

Az antikrisztusi birodalom kiépülésével szembeni ellenállás

A Sátán terve egy egységes világbirodalom létrehozása. A Jelenések könyvének 13. fejezetében azt olvassuk, hogy „adaték neki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.” Nemzetek feletti hatalmat fog kiépíteni a Sátán az Antikrisztus által. Dániel könyvének 7. fejezetében pedig az áll, hogy „íme, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkívül erős; nagy vasfogai valának, falt és zúzott és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, amelyek előtte valának, és tíz szarva vala neki.” Ez a szörnybirodalom szétzúzza a hagyományos családot. Az Egyházzal kapcsolatban is ez a terve, de ezt nem fogja tudni  teljesen megvalósítani. Továbbá Izraelben is taposni akar.

Az egy világkormánnyal szemben erős védfalat képez a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás, és ennek talaján álló közösségek: azaz a család, az Egyház, a nemzet és Izrael. Ezen közösségek akadályozzák, hogy a Jelenések 13. fejezetében lévő előrejelzések beteljesüljenek. Ezért hívőként fontos ellenállnunk a világ szellemének, mely rombolja a közösségeket. A gyökértelen embereket könnyebb irányítani, mint az erős identitással rendelkező embereket. Ebbe beleértendő az erős szellemi-erkölcsi identitás, a nemi identitás, az erős nemzeti identitás és a keresztény identitás.

Az aposztáziának több jelentése is van:
1, bibliai hittől való elszakadás
2, természetes élet rendjétől való elszakadás
3, erkölcstől való elszakadás
4, családtól való elszakadás
5, nemzettől való elszakadás

Ezek az utolsó időknek a jelei, és azt mutatják, hogy összeomlás felé halad a világ. Ebben kell a hívőknek ellenállni és falakat emelni. Az antikrisztusi rendszer addig nem tud megvalósulni, ameddig van védőfal. Magyarországon ilyen védőfal például a Hit Gyülekezete is, mely ragaszkodik az evangélium hirdetéséhez és a gyülekezeten belül az igei rendhez. 

Fontos az is, hogy ne individualista módon éljünk. Értelmes cselekedetek a közösségért tett erőfeszítésből származnak. Pál azt írja a Timóteushoz írt 2. levelében, hogy az utolsó időkben az emberek magukat szeretők lesznek, akiket nem érdekel a közösségek építése. Aki elhagyja az Egyházat, és egyéni módon akarja megélni a hitét, az nem biztos, hogy meg tud hitben maradni. De egyénileg nem is lehet felépíteni azt az Egyházat, amiről Jézus beszélt, amelyre az jellemző, hogy a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. 

A Sátán totális diktatúrájával szembeni ellenállásban fontos:
•    az Isten Igéjének való engedelmesség,
•    hogy Jézust helyezzük középpontba egyéni és közösségi szinten egyaránt, valamint
•    az egyház, gyülekezet melletti elkötelezettség.