“Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.” (Róma 12:21)

A jó győzelme a gonosz fölött az egyik legalapvetőbb kijelentése a Bibliának, aminek a megértéséhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a jó és a gonosz fogalmával. Egy olyan kultúrában élünk, ahol a közgondolkodásban – Ézsaiás szavaival élve – az emberek a jót rossznak mondják, a rosszat pedig jónak. Ez pedig, sajnálatos módon, sokszor még a hívő emberek értékítéletét is eltorzítja.

A probléma gyökere egészen Ádámig és Éváig visszavezethető, akiknek Isten azt a parancsolatot adta, hogy a jó és a gonosz tudásának a fájáról ne egyenek. Ezzel a tiltással azonban nem szándékos tudatlanságban akarta tartani Isten a teremtményeit – mint ahogy ezzel sokan vádolják Őt -, hanem kijelentés által fokozatosan akarta megismertetni az embert a jó és a gonosz természetével egyaránt.

Isten célja az volt, hogy Ádám és Éva megmaradjanak az Ő jelenlétében és a Szellem kijelentése által szerezzenek tudást a jóról és a gonoszról.

Lucifer ezért pontosan erre a tilalomra építette az első emberpár ellen intézett támadását, ahol egyrészt Istent úgy tüntette fel, mint aki vissza akarja ezt a tudást tartani az embertől, másrészt biztosította őket arról, hogy ilyen formában is megszerezhető a jónak és a gonosznak az ismerete.

“Hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.” (1Mózes 3:5)

Az engedetlenség következménye mégsem az lett, hogy az ember ténylegesen megismerte volna a jót és a rosszat, hanem épp ellenkezőleg, a jónak az ismerete fokozatosan elkezdett elhomályosodni az ember szellemében. Ez az elidegenedés pedig először Noé korában csúcsosodott ki, amikor az emberiség már eljutott arra a szintre, hogy minden gondolatuk szüntelen gonosz volt Isten szemében.

Ebből is látszik, hogy ha az ember Istentől függetlenül akar eljutni a jó ismeretére, akkor az csak egyre inkább a gonoszság felé fogja taszítani, mert nem létezik Istenen kívüli jó.

Mivel a gonosz is és a jó is természetfölötti valóság, ezért csak emberi erőfeszítés által egyik sem ismerhető meg a maga teljességében.

Ezt erősíti meg Mikeás prófétán keresztül is a Szent Szellem, ahol Isten Igéje egyértelművé teszi, hogy csak kijelentés által ismerhető meg a jó:

„Megjelentette néked, oh ember, mi legyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.” (Mikeás 6:8)

Bár tudjuk, hogy nem veszett ki teljesen az emberből a jónak az akarása – ahogy ezt Pál apostol is írja a Rómabeliekhez írt levélben -, de sajnos azt is tudjuk, hogy az akarás nem egyenlő az ismerettel. Ugyanis a Biblia ismeret alatt nem csupán egy fogalmi rendszert ért, hanem a jóból való részesedést is, amikor az beépül az ember lelkébe és szellemébe, sőt a személyiségének a részévé válik.

Erről olvashatunk a Filippibeliekhez írt levél első fejezetében is, ahol Pál apostol a helyes értékítélet megszerzéséről ír, aminek előfeltételeként a szeretetben való növekedést, a kijelentésből származó ismeretet és az értelmességet jelöli meg.

„És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben. Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára.”

Ahhoz azonban, hogy a hívő emberek ténylegesen meg tudják különböztetni a jót a rossztól elengedhetetlen, hogy ismerjék a jó és a gonosz eredeti természetét.

A gonosz természete

Eredendően a gonosz nem volt a teremtett világ része, mivel természetfölötti eredetű. Azonban Ádám és Éva közreműködésével a teremtett világ részévé vált  és azóta is jelen van.

Isten Igéje ezért mondja erről a világról, hogy gonoszságban vesztegel, mert minden élőlény a bűn és a halál uralma alá került az ember bűnbeesését követően.

Nincs olyan, hogy semlegesség. Ez egy olyan harctér, ahol  az ember nem tud semleges maradni. Ezt tudatosítania kell magában minden kereszténynek, mert csak harc által lehet győzelmet aratni a gonoszság fölött. 

Mivel a gonoszság eredendően természetfölötti valóság, ezért a keresztényeknek azt is tudatosítaniuk kell magukban, hogy ez a harc – bár földi színtéren zajlik – mégsem a látható világ keretein belül dől el, hanem a súlypontja a szellemvilágban van.

Ezért azok a keresztények, akik nem akarják felvenni ennek a természetfölötti harcnak a terhét és csak a látható körülményekre reagálnak, nem képesek a szellemvilágban megszerezni azt az irányítást, ami képessé teszi őket arra, hogy a földi körülményeket is befolyásolni tudják.

Az egyház igazából természetfölötti szinten tud sikeres lenni.

Milyen a jó természete?

A Máté evangélium 19. fejezetében a gazdag ifjú és Jézus párbeszéde tökéletesen tükrözi mi Isten álláspontja a jó természetét illetően.

„És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten...” (Máté 19:16-17)

A jó és a gonosz fogalma ugyanis nem korlátozódik csak erkölcsi értékítéletre, hanem ezen túlmenően a szellemi lényeknek kifejezi a belső lényegüknek a tartalmát is.

Ebből a szempontból érdemes megvizsgálni a gazdag ember kérdését. Ugyanis, ha Ő Jézust azért nevezi jó mesternek, mert hisz abban, hogy Ő az Isten Fia, akkor üdvözítő hite van. De a beszélgetés folytatásából kiderül, hogy a „jó mester” megszólítás mögött ő csak egy földi embert látott, ezért Jézus azonnal az Isten személyétől elválaszthatatlan, abszolút jóra helyezte a hangsúlyt.

A jó elszakíthatatlan Istentől.

Ez volt Ádám és Éva bűnbeesésének is az alapja. Azt hitték el lehet választani a jót Isten személyétől, hogy létezik Istenen kívüli jó, de az emberiség sorsa a bizonyíték arra, hogy ebből csak rossz és gonoszság származik.

Ebből következik az a fájó megállapítás is, hogy csupán a jó akarása még nem teszi jóvá az embert. A jóságot, mint erkölcsi fogalmat sokan összekeverik az Isten természetéhez kapcsolódó jóval, de ha Jézus Krisztus csupán jósággal próbálta volna legyőzni a gonoszt elbukott volna.

Pontosan ezért nem kezdte meg a szolgálatát egészen addig, amíg be nem töltekezett Szent Szellemmel, mert neki is szüksége volt Isten erejére és hatalmára a Sátán elleni harcban. Önmagában tehát az erkölcsös és tiszta élet nem elég ahhoz, hogy a jó diadalmaskodjon a gonosz fölött.

A feltámadáshoz sem lett volna elég Jézus Krisztus tiszta és szeplőtlen élete, a győzelemhez szükség volt Isten halottakat feltámasztó erejére is.

A Kolossebeliekhez írt levél 2. fejezetében Pál apostol részletesen elemzi Jézus Krisztus győzelmének a főbb elemeit a bűn fölött.

„És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket,Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára; Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.” (Kolosse 2:13-15)

Az első és legfontosabb tényállítás, hogy Jézus áldozatának köszönhetően a szellemünk újjászületett és felszabadult a halál szellemének a befolyása alól.

Másodsorban Jézus Krisztus vére az, ami megszerezte számunkra a bűnbocsánatot, mert elengedhetetlen volt, hogy vérontás nélkül történjen az áldozat.

A győzelem harmadik meghatározó eleme, hogy Jézus eltörölte a bűneinket, a bűntudatot és a bűnérzést, hogy Isten igazságában tudjunk élni, az ellenünk szóló vádirat kárhoztatása nélkül.

Végül, Pál apostol Jézus győzelmének azt az aspektusát emeli ki, hogy Ő az ellenséges erőket is legyőzte és lefegyverezte.

Hogyan válik Jézus Krisztus győzelme valósággá a személyes életünkben és az egyházban?

János apostol győzelemről írt tanításaira különösen érdemes odafigyelni, mert az apostolok közül Ő élte túl egyedül az üldöztetéseket, így azt is személyesen átélte, hogy a Római Birodalomban uralkodó nézetté vált, hogy a názáreti Jézus személyét nem ismerték el mint Krisztust.

„Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már. Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van.” (1János 4:2-4)

A felvilágosodás után a modern kor embere újra ezt az álláspontot kezdte el képviselni. Sajnálatos módon korunk kultúrája nyíltan tagadja, hogy Jézus a Messiás. Vagyis ugyanaz az a szellem munkálkodik a korunkban, amiről János apostol is ír, de már nem csak Jézus személyét tagadja ez a világ, hanem Isten Törvényének a legitimitását is.

János apostol az 5. fejezetben is folytatja a győzelemről szóló tanítást, amit abban az egy mondatban foglal össze, hogy aki Istentől született az győzi le a világot.

Ez a győzelem kulcsa! A hívőknek tudatosítaniuk kell magukban, hogy egy újjászületett ember él bennük, aki már feltámadt a halálból, ezért a győzelem garantálva van, még akkor is, ha egy-egy csatát elveszítünk közben.

A feltámadásba vetett hit a kulcs a győzelemhez, mert a hit szíve a feltámadás, a feltámadás pedig győzelem a halál fölött!

A hit tárgya a győzelem, ami most még nem látható, de hamarosan láthatóvá válik. Ezért írja János apostol, hogy az győzi le a világot, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia.

De ezt a hitet meg is kell őrizni és a megpróbáltatások során is ki kell benne tartani, hogy a hitünk olyan legyen, mint a tűzben megpróbált arany, ahogy ezt Péter apostol is írja. Hozzá hasonlóan János is a tűzben megpróbált aranyra utal a Jelenések könyvében, ahol Isten Szelleme a laodikeai gyülekezetnek szól.

A gyakorlatban a tűzben megpróbált arany azt jelenti, hogy a tűz fellágyítja az aranyat és a hő hatására a salak kiég az aranyból és csak a tiszta része marad meg. Ehhez hasonlóan az ember hite is, ahogy próbákon megy keresztül egyre tisztábbá válik, ami során az emberi motivációk is letisztulnak.

A megpróbáltatások után a hit erősebb lesz az ember szívében, ha nem adja fel a küzdelmet a félelemmel szemben.

Ugyanezt a képi hasonlatot használja Salamon is a Példabeszédek könyvében, amikor a szív megtisztításáról ír a 17. fejezetben.

“Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemence az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.” (Példabeszédek 17:3)

Ezekből az igerészekből világosan látszik, hogy a hit fejlődési szakaszokon megy keresztül, míg eljut a teljességig. Ennek az egyik leghűbb példája Ábrahám, akiről még olvashatjuk is, hogy voltak olyan időszakai az életében, amikor a hite megingott és nem tudott Isten ígéreteiben bízni.

Végül is, az Izsák feláldozásának a próbája után teljességre jutott benne a hit, de ehhez előbb Ábrahámnak reménytelen helyzetbe kellett kerülnie, hogy ne tudjon másra támaszkodni, csak az Istentől kapott ígéretekre.

“Amint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged az előtt, az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket. Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Így lészen a te magod.” (Róma 4:17-18)

Ez a hitnek a szellemi fejlődése, amin minden embernek keresztül kell mennie.

Jézusnál is hasonló helyzetet látunk, annyi különbséggel, hogy az ő hitében soha nem volt félelem, mert Ő a hitnek a fejedelme. Jézus hite annyira tiszta és tökéletes volt, hogy túl tudott látni az előtte lévő szenvedésen és gyalázaton, mert tudta, hogy Isten dicsősége és öröme vár rá.

Ezért Jézus példáját követve kell a hívő embereknek is a gyalázatot elviselniük hitben és reménységben, de nem csak a gyalázatot, hanem sokszor a nyomorúságot és a szenvedéseket is, mert Isten így formálja és tökéletesíti az Ő gyermekeinek a hitét, hogy az tényleg olyan legyen, mint a tűzben megpróbált arany.

Csak a megpróbáltatások által lehet kiszaggatni a félelmet a szívünkből.

A hit mellé azonban még szükség van béketűrésre is, ahogy ezt Jób esetében is látjuk, akit példaként állít elénk Jakab apostol, amikor a béketűrésről tanít.

„Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van. Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll. Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak. Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.” (Jakab 5:7-11)

A Szent Szellem majdnem minden versszakban hangsúlyozza a béketűrés fontosságát, ami azt mutatja, hogy az Úr visszajövetele előtt különösen sok próbán és nyomorúságon kell keresztül mennie a hívőknek. Ezért nekünk is meg kell erősíteni a szívünket, mert csak a mennyei látásra fókuszálva tudunk kitartani a legkilátástalanabb helyzetekben is.

Ha ez a mennyei látást a Szent Szellem által vízióként, képszerűen van beültetve az emberi szívbe sokkal stabilabb meggyőzdés és ismeret tud kialakulni, mint ha csak fogalomként lenne jelen az ismeret a szívben.

A következő nagyon fontos gyakorlati lépés, amire a Szent Szellem felhívja a figyelmet az új ember felöltözése és az ó ember megfeszítése. A győzelemhez ugyanis elengedhetetlen, hogy először saját magunkban küzdjünk meg az bűnös emberi természettel. Erről Pál apostol az Efézusbeliekhez írt levél 4. fejezetében tanít, ahol a bűnös emberi természetet egészen Ádám és Éva lázadásáig vezeti vissza.

„Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.” (Efézus 4:22-24)

Jézus Krisztus ezért azonosult a mi ó természetünkkel, mert nélküle lehetetlen volt, hogy igazságban és valóságos szentségben szülessünk újjá. Ő Isten igazsága mi bennünk! Csak erre az új természetre lehet felöltözni a dicsőségnek a ruháját, amit pedig az igazság cselekedeteiből szövünk itt a Földön.

Tehát az új ember felöltözése egy elengedhetetlen folyamat, mert csak a dicsőség ruhájába felöltözve léphetünk be az Isten által készített menyegzőre.

A győzelem megszerzéséhez a harmadik szükséges elem a szellemi vakság felszámolása, amiről szintén az Efézusbeliekhez írt levelében beszél Pál apostol.

„Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcseségnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében; És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között, És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben.” (Efézus 1:17-20)

Isten Igéje nyilvánvalóvá teszi, hogy csak a Szent Szellemmel való betöltekezés még nem elégséges arra, hogy az emberi szív értelmének a szemei megvilágosodjanak. Ehhez szükségünk van a bölcsesség és a kijelentés szellemére, ami az ember szívébe a mennyei látást behelyezi.

Ezután következik, hogy az ember életében három kulcsfontosságú területen új víziót ad a Szent Szellem.

Az első a feltámadásba, a győzelembe vetett reménység, a második az örökség tartalmának a felismerése, és végül az Isten órási hatalmának a felismerése, ami Jézus Krisztusban számunkra is elérhetővé vált.

 Végül a győzelem megszerzéséhez elengedhetetlen a fegyelem és a nevelés is, amiről Pál apostol a Korintusbeliekhez írt első levelében részletez. A 9. fejezetben a bokszolóhoz hasonlítja a hívő emberek életét, mivel sportolók számára elérhetetlenné válik a győzelem, ha nem rendszerezett életet élnek.

Ugyanakkor a fáradtságot is meg kell tanulnunk legyőzni, mert csak a szellemi, lelki és fizikai fáradtságot leküzdve tudunk a hitünkben továbbfejlődni, miközben haladunk előre az Isten által elkészített életben, hitről hitre és győzelemről győzelemre.