„A világ a romlandóság alá van vetve, a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak a megjelenését, és az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.” De hála Istennek van függőleges reménység: Isten ígérete az új ég és új föld, az új Jeruzsálem, és a Szent Szellem támogatása, hogy a dicsőség felé vezető úton megmaradjunk – többek között erről prédikált Németh Sándor vezető lelkész a szombati istentiszteleten.

Magyarország számára nagyon fontos a 2026-os esztendő, úgy mint Európa, de az egész világ számára is. A világ másról se szól, mint projektekről. Ha mi egyenesen akarunk járni, Istennel egyező célokat kell elfogadni az életünkre vonatkozóan. Persze vannak személyes, egyéni célok is, de a legfontosabbak mindig az Isten által kitűzött célok, tervek. A szubjektív céljainkat nem biztos, hogy támogatja az Úr, azoknak a megvalósításában az erőnkre nagyobb szükség van, és az ember elfárad, ha mindig olyan célokat tűz ki, amelyben állandóan mozgósítani kell a fizikai, szellemi, intellektuális képességeit.

De ha nem akarunk elfáradni, hanem azt akarjuk, hogy a Szentlélek folyamatosan támogasson, akkor fogadjuk el Istennek a céljait az életünkkel kapcsolatosan. Nem véletlenül, hogy a „Mi Atyánk…” kezdetű ima sem személyes célokkal kezdődik, hanem objektív célokkal, Istennek az egyetemes céljaival: szenteltessék meg az Atya neve, jöjjön el az országa, legyen meg az akarata. Ez mind olyan cél, amely messze túlmutat az egyéni céljainkon, érdekeinken, és ezek objektív igazságok.

Isten célja: a teremtett világ újjáteremtése és a test feltámasztása

„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, aki az alá vetette.
Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.
Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.
Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.
Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt?
Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.
Hasonlatosképpen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.” (Róma 8:19-27)

Az egyik legfontosabb a természetes világ újjáteremtése. Isten adott egy ígéretet, hogy a teremtett világot újjá fogja teremteni. Ez szoros kapcsolatban áll a mi testünknek a feltámadásával. Két nagyon fontos cél: a teremtett világ újjáteremtése és a testünk feltámasztása. Ez két csodálatos ígérete Istennek, és mind a kettővel a reménység hoz bennünket kapcsolatba.

Ez a világ, amiben élünk, egy átmeneti, ideiglenes világ. Eredendően se így nézett ki a föld, ahogy most kinéz. A rothandóság, a halálnak az ereje eredetileg nem volt Isten tervében. A bűnbeesés után a természet alá lett rendelve az elmúlásnak, de ideiglenesen, reménységgel. Isten reménységgel rendelte alá, mert tudta nagyon jól, hogy eljön az az idő, amikor a természetet újjá fogja teremteni.

A biológiai életben benne van a halál, az elmúlás. Elmúlik a biológiai élet, és marad csak az örök élet. Az örök életben nincs biológiai élet. A testünk a bűnbeesés után oxigénfüggő lett, és az életnek nemcsak a szellem a fenntartója, hanem kémiai, biológiai folyamatok is. De Isten célja: megszüntetni a biológiai életet, hogy csak az örök élet maradjon.

Az újjászületés eleveníti meg az ember szellemét. Szükséges víztől és szellemtől újjászületni, mert a test és a vér nem örökli Isten országát. Hála Istennek, hogy az újjászületés igazságát a Názáreti Jézus Krisztus a golgotai kereszthalálával és feltámadásával behozta a világba.

Egyetlen kiút a romlásból: az evangélium

Az evangélium nemcsak nekünk szól, nemcsak arról szól, hogy szeret minket az Úr, hanem arról is szól, hogy a világnak van lehetősége a menekülésre. Abban a „tömegkatasztrófában”, ami vár a világra, egyetlen lehetősége van az embernek, ha nem akar áldozatul esni: elfogadja Jézus Krisztus evangéliumát. Jézus nem vallásalapítóként jött, hanem a világ megmentőjeként. Ő a világ megmentője, a természet megmentője, az emberiség megmentője, Izrael megmentője, és az Egyház megmentője és üdvözítője.

Ezért lépjünk be a megbékélés szolgálatába, hirdessük az evangéliumot, mert minket akar használni Isten, hogy minél több ember felismerje: egyetlen kiút létezik!

A pásztorok, egyházvezetők az utóbbi évtizedekben világméretekben marginalizálják az objektív, Isten által kijelölt célokat, perifériára szorítják, és a saját maguk egyéni célját helyezik középpontba: ezzel elkezdődik a rendszerépítés. A rendszerépítés nem azonos a közösség építésével. A rendszerépítés prototípusa Bábel: építsünk egy nagy várost, egy égig érő tornyot, és maradjunk együtt. Ezzel szemben Isten akarata: töltsétek be a földet, szaporodjatok és sokasodjatok.

Európában is egy óriási nagy projekt épül. A cél, hogy egy multikulturális „egy állam” jöjjön létre, egy szuperállam, amelybe olvadjon bele a nemzetek határa, a nemzetek szuverenitása. De a Béketanács, az ukrán-orosz projekt, a nyersanyagért, a ritkaföldfémekért, az aranyért folytatott harcok is valójában projektek, a nagyhatalmak között óriási nagy a verseny. A természet ki van merülve, ezek a hatalmak pedig vadállattá, ragadozóvá válnak.

A „függőleges reménység” 

Ha csak vízszintesen nézi az ember a reménységet, pesszimista gondolatokkal telik meg. De hála Istennek, van függőleges reménység, amit a mennyből kijött Isten Beszéde közvetít a számunkra, és amelyet befogadtunk. Ez a reménység nem tud elhalni, nem szégyenít meg, mert a garanciája maga a mindenható Isten. A lélek számára a reménység bátor és erős horgony, e nélkül a hullámok ide-oda sodornak. Azonban fontos fejleszteni a reménységet, ez pedig Isten Igéjének a tanulmányozásával, befogadásával, megértésével lehetséges. A hit, a remény és a szeretet összeköti a mennyet a földi élettel.

Ábrahám, Izsák és Jákob is Isten városát vették célba. Rengeteg gond és probléma érte őket, de mindegyikből megszabadította őket az Úr. Ezért is mondja a Szentírás, hogy „Isten nem a halottak Istene, hanem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene: a föltámadás Istene”. A Zsidókhoz írt levél 12. fejezete ezt mondja:

„Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,
És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet akik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájuk szó;
Mert nem bírták ki, ami parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyíllal lövettessék le;
És oly rettenetes volt a látomás, hogy Mózes is monda: Megijedtem és remegek:
Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, akik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához, Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,
És az újszövetség közbenjárójához, Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, aki szól; mert ha azok meg nem menekültek, akik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyekből vagyon,
Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.” (Zsidó 12:18-26)

Az Egyház ide van elhívva: a mennyei Jeruzsálem kapuja az Egyház előtt kinyílt. Isten népe az elragadtatás után egyből bekerül az új Jeruzsálembe. Az ezeréves korszak Izraelnek és a nemzetek maradékának az áldása, de az Egyháznak sokkal nagyobb áldása van: az új Jeruzsálem.

A kereszténység nem földi elhívásról szól, hanem mennyei elhívásról. A kereszténység természetfölötti élet. Az Egyház trón közeli közösségként van elhívva: királyok és papok vagyunk, ha befogadjuk a Szent Szellemet.

A Szent Szellem munkája bennünk

A Szent Szellem kiáradása és a Szent Szellem befogadása között különbség van. Ha a Szent Szellem demonstratívan megjelenik, földre esnek, rázkódnak az emberek, de ez csak demonstráció. A befogadás az, amikor a Krisztus jellemét munkálja ki a Szent Szellem bennünk, és egy metamorfózis, lényegi változás megy végbe a természetünkben.

Nem a pénz kell hogy vezesse a szolgálatot, hanem a közösség építése, az Egyház építése, felkészítése az elragadtatásra, az új égre, az új Földre, az új Jeruzsálembe való beköltözésre.

Mi a reménység legvégső célja? Isten ígérete: új ég és új Föld. Isten beszéde azt mondja, hogy az egek ropogva elmúlnak, az elemek megégve felbomlanak, a Föld és rajta levő dolgok megégnek. Ez nem pusztító tűz, hanem megszentelő és újjáteremtő tűz lesz. Megsemmisül az ég, a csillagok, a galaxisok, a nap, a hold és az égitestek. Megsemmisül a tenger, nem lesz felhő és eső. Az emberek nem oxigénfüggő testtel rendelkeznek majd, hanem a levegő helyét a Szent Szellem veszi át. Minden, ami van az új égen, új Földön, a Szent Szellem fogja éltetni.

A millenniumi Jeruzsálem és az új Jeruzsálem

Az Ezeréves Királyság alatt még egy kettős uralom lesz jellemző, a Messiás állandó lakhelye még nem a Föld lesz, mert a régi Föld még romlandó, nem örökkévaló, nem a Názáreti Jézus Krisztussal kompatibilis. Ezt támasztja alá az is, hogy a millenniumi Jeruzsálemben lesz, az új Jeruzsálemben pedig lesz templom. A millenniumi korban a Sátánt és a hierarchiáját levetik, az Abüszoszba lesz bezárva. Megszűnik a blokkolás, a menny dicsősége, tömény ereje Jeruzsálemre árad. A megújított Föld még régi Föld, restaurált Föld, tele lesz Isten ismeretével, mint a tenger vizekkel, a ragadozó vadállatok és az ember között megbékélés jön létre, de ez ideiglenes, átmeneti állapot. Az Egyház elhívása az új Jeruzsálembe szól: a mennyei Jeruzsálemben a Názáreti Jézus Krisztussal együtt felülről veszünk részt majd a látható világ kormányzásában.

A nemzetek identitása megmarad, a tiszteletüket így viszik be az új Jeruzsálembe. Megvan a lehetőség, hogy a magyar nemzet is örök nemzet lesz, mint Izrael. Az örök magyar nemzet királya, a kultúrával együtt, a sátorok ünnepekor tisztességet tesz a Messiás előtt Jeruzsálemben. De nem olyan lesz a kultúra, mint most, hanem tele lesz Isten dicsőségével. Budapest örök város lesz, Magyarország örök nemzet. 

Nehogy azt gondoljuk, hogy unalmas lesz az élet, és visszavárjuk ezt a romlott korszakot, mert itt volt izgalom, voltak állatok. A biológiai élet ugyan megszűnik, de ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek állatszerű szellemi lények. Hiszen most is vannak a mennyekben, például ott van a négy élőlény, a kerubok, de beszél a Biblia sasról, oroszlánról vagy lóról is. Nem tudni pontosan, hogy milyen állatvilág lesz, de lesznek spirituális, dicsőséges, állatszerű lények. A kérdés, hogy lesznek-e növények. Az Éden például tele volt virággal, fákkal, ezeket képzeljük el romolhatatlan, dicsőséges formában. 

Nekünk, magyar keresztényeknek nemcsak azért kell imádkoznunk, hogy a nemzetünknek legyen földje az Ezeréves Királyságban, hanem azért is, hogy ha már ezer évig itt maradtunk, akkor az utolsó Góg–Magóg-háborúhoz ne csatlakozzunk. Ne legyünk becsapott nemzet, ne higgyenek a majdani honfitársaink a feloldozott Sátán hazugságának, hanem tudjanak ellenállni, nemet mondani a háborúra.

Isten tesztelni fogja a nemzeteket a millenniumi kor végén, hogy kik azok, akik a szívükbe befogadták az istenismeretet, és akiknek a szíve tele van istenfélelemmel, Isten iránti szeretettel. Amikor az ördög kijön tombolva újra a mélységből, és össze-vissza hazudozik, amikor a Góg–Magóg lázad, adja Isten, hogy a nemzetünk azt tudja mondani, hogy mi ebből kimaradunk; kimaradunk az antikrisztusi birodalomból is, és az utolsó Góg–Magóg-lázadásból is.

******

Ne csak a munkára, a betevő falat megszerzésére koncentráljunk! A gondok lelapítják az embert. Hinnünk kell, hogy az Úr meg fogja oldani a problémáinkat, ha hűségesek maradunk az ígéretekhez. Kicsit álmodozzunk, szárnyaljunk, ne földhözragadt Jancsiként éljünk, hanem tessék a szellemnek a szárnyain repülni. Érdemes megszentelődni. Érdemes a reménységet megerősíteni és felkészülni erre a csodálatos világra, csodálatos találkozásra.