Isten szolgálata a legértékesebb tevékenység a földön, mert az Úr munkájában való részvétel által a hívők a bűn, a Halál és a Pokol feletti győzelem szolgálatába állnak. Isten különböző ajándékokat adott a gyermekeinek, hogy mindenki a neki rendelt helyen, állhatatosan, mozdíthatatlanul és buzgón szolgáljon. A Krisztusban végzett munka nem hiábavaló, hanem hozzájárul Isten tervének megvalósulásához és az emberek üdvösségéhez – fejtette ki Németh Sándor vezető lelkész a Biblia szolgálattal kapcsolatos tanítását a szombati istentiszteleten.

Isten szolgálata a legértékesebb tevékenység

Pál apostol az alábbi buzdítást írta a korintusbeli keresztényeknek:

„Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad? A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Azért, szerelmes atyámfiai, erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.”(1Korintus 15:54-58)

Fontos tudatosítani, hogy az erőfeszítésünk nem hiábavaló (azaz nem haszontalan) az Úrban. Nincs ennél nagyobb horderejű és értékesebb munka, mint az Úr szolgálatában való részvétel. Bármilyen területen is szolgál valaki, az a fontos, hogy Isten dicsőségére, szellemből és hitből végezze a szolgálatát.

Azért Isten szolgálata a legértékesebb, mert a hívők az emberiség legnagyobb ellenségei ellen küzdenek. Az emberek három legnagyobb ellensége a bűn, a Halál és a Pokol. (Bizonyos módon a kőbe vésett törvény is. Ennek nem a tartalmával van a gond, hanem azzal, hogy lázadást vált ki az emberekből. Isten az Újszövetségben adott erre megoldást: a Szent Szellem által a szívünk hústáblájára írta a törvényt, ezért a hívők képessé válnak a törvény betöltésére.) Azért élünk, harcolunk és szolgálunk az Úrnak, hogy minél több ember életében valósággá váljon e három ellenség feletti győzelem.

Az emberek a bűn ellen még úgy-ahogy harcolnak, de a Halál és a Pokol ellen nem tudják, hogyan kellene. Maga az állami igazságszolgáltatás is ezt a célt szolgálja, a hatóságok, a rendőrség és a katonaság is, de ők csak korlátozott eredményeket tudnak elérni a bűn ellen való küzdelemben. A bűn problémáját egy valaki tudta megoldani: Jézus Krisztus. Ő mindannyiunk bűnét magára vette, és lehetővé tette számunkra, hogy a halálával és feltámadásával azonosuljunk. Ez pedig azért lehetséges, mert Jézus golgotai keresztáldozata ugyan kétezer éve történt, de örökérvényű. Jézus halálának és feltámadásának a szellemi ereje ma ugyanúgy hat, mint kétezer évvel ezelőtt, ezen alapul az újjászületés: az óember halála és a szellem feltámadása. Jézus engesztelő áldozata minden nemzedékben élő ember számára szellemi erőt közvetít, ha hittel és Szent Szellem által hirdetik nekik az evangéliumot.

Tehát Jézus halála és feltámadása egyrészt történelmi tény, de emellett örökkévaló esemény is. Ez alapozza meg a bűn, a Halál és a Pokol feletti győzelmet. A szolgálat – legyen akár igehirdetés vagy bármely diakóniai és segítő szolgálat – legfőbb célja, hogy a Jézus által megszerzett javakat és áldásokat az emberek birtokba tudják venni, és a saját életükben Jézus által győzelemre jussanak.

Isten a szolgálóktól három dolgot kér, ahogyan ez a fenti igerészben látható. Egyrészt, hogy erősen álljanak, azaz legyenek állhatatosak. Másrészt, hogy mozdíthatatlanul álljanak, azaz ne engedjék, hogy bárki kimozdítsa őket a helyükről. Harmadrészt azt kéri tőlük, hogy legyenek buzgók (1Korintus 15:58). Ha így szolgálsz, akkor hozzájárulsz Isten tervének a megvalósulásához azoknak az életében, akiket Isten elhívott az örök életre.

A kegyelem kora a nemzetek számára akkor ér véget, amikor a nemzetek teljessége belép az üdvösségbe. Az állhatatosan, mozdíthatatlanul és buzgón szolgáló hívők hősök. A munkájuk haszonnal jár. A szolgálat olyan tevékenység, amit az ember nem pénzért csinál, hanem Isten és az Ő népe iránti szeretetből.

Istent szolgálni a legszebb és a legnemesebb dolog!

Különböző ajándékaink vannak

Nézzük meg, hogy Pál milyen szolgálatokról ír a Rómabeliekhez írt levelében:

„Kérlek azért titeket, atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Mert a nekem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. Mert miképpen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van: Azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [vagyunk]. Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nekünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint [teljesítsük]; Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban; Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az elöljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vidámsággal [művelje]. A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.” (Róma 12:1-9)

A test odaszánása pozitívan hat a szív értelmének változására. Ha a testünket nem szánjuk oda, akkor a szív és a szív értelme nem tud megváltozni. A test nem közömbös a szolgálatban sem. Azért szánjuk oda a testünket Istennek kedves áldozatul, hogy a szív értelme fel tudja ismerni, és mindig tudjon azonosulni Isten jó, kedves és tökéletes akaratával, mert ezen alapul az állhatatos, buzgó és megingathatatlan szolgálat. Ha odaszánjuk a testünket, akkor el tudjuk választani magunkat a korszellemtől. A korszellem a keresztényekre is hat, bár ez nem mindig súlyos bűnök elkövetésében nyilvánul meg.

A hívőknek nemcsak kenyérre van szükségük, hanem rhémákra is: „...az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik” (5Mózes 8:3). A rhéma az az Ige, amit a Szent Szellem elevenít meg számomra, amivel kapcsolatban azt akarja, hogy bekerüljön a szívembe, és az el kezdjen bennem dolgozni. A rhémák által tud a bennünk lévő Szent Szellem erőre szert tenni. Jézus is rhémákkal győzte le az Őt megkísértő Sátánt, majd ezt követően a pusztából már a Szent Szellem erejével tért vissza. A rhémák kimondásával nemcsak másokra, hanem magunkra is hatással vagyunk, a szellemünk-lelkünk-elménk is feltöltődik ezáltal. Ezért érdemes időt tölteni Isten jelenlétében. Viszont, ha rövidzárlat van, és nem tudunk imádkozni, kijelentéseket átvenni, akkor el kell kezdeni szellemi harcolni, mert a levegőbeli fejedelem nagyon szemtelen, engedély nélkül is besétál az otthonunkba.

Pál arra is intette a Rómában élő hívőket, hogy legyen józan a szellemi önértékelésük. Ezáltal tudjuk ugyanis reálisan felmérni, hogy milyen mértékű hitünk van, illetve milyen kegyelmet kaptunk, és ehhez tudjuk hozzáigazítani a szolgálatot és a tevékenységi körünket. Dávidra például nem volt jó Saul harci ruhája és páncélja (1Sámuel 17:38-39). Ha ezekben ment volna Góliát ellen, akkor veszített volna. De Dávid nagyon jól tudott parittyázni, és ezt kente fel a Szent Szellem úgy, hogy ifjú létére le tudta győzni a hatalmas ellenséget. Mindig abból kell kiindulni, hogy nekem Isten milyen kegyelmet adott.

Pál ezt követően több ajándékot is felsorol (Róma 12:6-9). Krisztus Testébe a Szent Szellem által kerültünk be. Abban a kérdésben, hogy hol van a helyünk az Egyházban, a nekünk adott kegyelem és a Szent Szellem vezetése a domináns. Előfordul, hogy Isten embere világít rá arra, hogy milyen ajándéka van egy hívőnek, amint ez volt Pál apostol esetében is többször.

Az írásmagyarázás az eredetiben prófétálást jelent - ezt a hitnek a szabálya szerint kell végezni. A szolgálat tisztség is (diakónus), de mindenki, aki az Egyházban szolgál, az benne van a diakónusi szolgálatban. Az előbb említett prófétálásra ugyanez vonatkozik: ez is lehet tisztség, ami nem ugyanaz, mint amikor valaki prófétál. Minden szolgálat hasznos. Ugyanez igaz a tanítás és az intés szolgálatára is. 

A 8. versszakban szerepel az adakozás szolgálata. Ha egy hívő meggazdagszik, akkor tegye fel magának a kérdést, hogy vajon nem azért áldotta-e meg őt Isten, hogy beálljon az adakozás szolgálatába? Az ébredéshez pénzre is szükség van. Vannak hívő emberek, akik különösen tehetségesek az anyagi javak megszerzésében, törvényes keretek között. Ők az adójukkal a közjót is szolgálják, és az Egyházat is tudják támogatni. Azt látjuk Izrael kapcsán is, hogy bár évek óta háborúban állnak, mégsem omlottak össze gazdaságilag. Miért? Azért, mert a cionista zsidóknak (diaszpórában élőknek is) van látásuk az adakozásról, és bőkezűen támogatják Izraelt. A keresztényeknek ugyanezt kell tenniük az Egyházban, és most ezen a területen megújulásra van szükség.

Az elöljáró a szolgálatát szorgalmasan végezze! Aki könyörülő, az az irgalmasság szolgálatát végzi. Ezek a szolgálók a sérült és különösen rászoruló embertársaikat segítik. A HISZ munkatársai is ebben a szolgálatban állnak. Aki könyörülő, vidáman végezze a munkáját, ne szomorúan!

A hívők hatással vannak a környezetükre

Jézus a Hegyi Beszédben az alábbi üzenetet osztotta meg Isten szolgálata kapcsán:

„Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket, és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek énérettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak. Ti vagytok a földnek sói; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:11-16)

Jézus arra hívta fel a tanítványai figyelmét, hogy érhetik őket verbális támadások és üldözések, ha az Úr útján járnak. Ezek kapcsán Jézus arra buzdította a hívőket, hogy őrizzék meg az identitásukat, aminek két eleme van. Az egyik a reménység, arra vonatkozóan, hogy ha az Úr miatt ér minket vagy a gyülekezetet üldöztetés, akkor bőséges lesz a jutalmunk a mennyben. A másik, ami vigasztal, hogy ezek a hívők a próféták nyomdokain járnak, azaz ők a próféták utódai.

Miért van szó az üldöztetés után a sóról és a világosságról? Mert az üldöztetések egyik következménye az, hogy a só elveszítheti az ízét, vagy egy hívő elveszítheti a világosságot. A sónak három feladata van: ízesítés, tartósítás, a romlás fékezése. A só ezt csak akkor tudja megvalósítani, ha nem olyan, mint a környezete. Jézus ezzel arra figyelmeztet, hogy a szolgálók ne olvadjanak bele a világba, ne veszítsék el a hitüket, a kapott kegyelmet, sem a krisztusi identitásukat, különben hasznavehetetlenekké válnak. A só tehát a belső minőségre vonatkozik, mikor egy hívő Krisztusban és Szent Szellemben jár. Ezt ne veszítsd el!

A világosság arra vonatkozik, hogy olyan kapcsolatunk legyen Istennel, hogy az láthatóvá váljon. A hívőkből jön ki a fény és a világosság. Először meg kell gyújtani a gyertyát vagy a lámpást. A lámpás az ember szelleme, amelyet az Úr gyújt meg az újjászületéskor. Ezután nem véka alá kell tenni a lámpást, hanem a gyertyatartóba. Ez azt jelenti, hogy be kell épülni az Egyházba, mert az újszövetségben a gyertyatartó az Egyházat jelenti. Ha viszont egyedül maradsz, és nem épülsz be a gyülekezetbe, akkor véka alá teszed magadat, ahol egy idő után elfogy az oxigén, és kialszik a fény. Az individualista keresztények nem tudják józanul megőrizni Jézus egészséges beszédeit, hanem eretnekségekbe keverednek. Krisztus munkája közösségi rendszerben tud láthatóvá válni, ahol sok lámpás van együtt, isteni rendbe állítva. Ezért olyan az Egyház, mint a hegyen épített város, amit nem lehet elrejteni.