A frigyláda története nem csupán egy ószövetségi esemény, hanem ma is érvényes üzenetet hordoz Isten jelenlétéről, a szentségről és a kompromisszummentes istenkövetésről. Mit tanít Asdód, Gát és Ekron példája a hívőknek? Milyen hatással vannak a hatalom birtokosai az országra és a társadalomra? Milyen felelőssége van Isten népének korunkban? – erről prédikált Németh Sándor a szombati istentiszteleten.

„A Filiszteusok pedig vevék az Isten ládáját és elvitték Ében-Ézerből Asdódba. És megfogták a Filiszteusok az Isten ládáját, és bevivén azt a Dágon templomába, Dágon mellé helyezték el. És mikor az Asdódbeliek másnap korán felkelének, ímé Dágon leesett arccal a földre az Úr ládája előtt. És felvevék Dágont, és ismét helyreállíták. Mikor pedig másnap korán reggel felkelének, ímé Dágon ismét leesett arccal a földre az Úr ládája előtt; és Dágonnak feje és két kezefeje letörve a küszöbön valának, csak Dágon dereka maradt meg. Annakokáért a Dágon papjai és mindazok, akik a Dágon templomába járnak, nem lépnek a Dágon küszöbére Asdódban mind e mai napig. És az Úrnak keze az Asdódbeliekre nehezedék, és pusztítja vala őket; és megveré őket fekélyekkel, Asdódot és határait. Mikor azért látták az Asdódbeliek, hogy így van a dolog, mondának: Ne maradjon nálunk Izráel Istenének ládája, mert reánk nehezedett az ő keze, és Dágonra, a mi istenünkre. 

Elküldének tehát, és összegyűjték a Filiszteusoknak minden fejedelmeit, és mondának: Mit csináljunk Izráel Istenének ládájával? Azok pedig felelének: Vigyék Gáthba az Izráel Istenének ládáját. És elvivék Izráel Istenének ládáját. És történt azután, hogy elvitték, az Úrnak keze igen nagy rémületére lőn a városnak; és megveré a városnak lakosait kicsinytől fogva nagyig, és fekélyek támadának rajtok. 

Elküldék azért az Istennek ládáját Ekronba. És lőn, hogy amikor Ekronba jutott az Istennek ládája, felzúdulának az Ekronbeliek, mondván: Reám hozták Izráel Istenének ládáját, hogy megöljön engem és az én népemet. Annakokáért elküldének, és összegyűjték a Filiszteusoknak minden fejedelmeit, és mondának: Küldjétek el Izráel Istenének ládáját, hogy térjen vissza helyére, és ne öljön meg engem és az én népemet. Mert halálos rémület volt az egész városban; igen súlyos volt ott Istennek keze. És azok az emberek, akik nem haltak meg, fekélyekkel sújtattak annyira, hogy a város jajkiáltása felhatott az égig.” (1Sámuel 5:1–12)

Az 1Sámuel 4–6. fejezete részletesen bemutatja a frigyláda történetét, miután a filiszteusok kezére került. A frigyláda kétféle anyagból készült: akácfából és aranyból. A fa az emberi, az arany az isteni természetet jelképezi, ezért a frigyláda Jézus Krisztus egyik ószövetségi előképe.

Izrael számára a frigyláda Isten jelenlétét és dicsőségét jelentette. Amikor azonban Izrael elveszítette a ládát, beköszöntött az úgynevezett Ikábód-korszak – „odavan Izrael dicsősége”. Ez előképe volt a későbbi babiloni fogságnak (70 év), valamint a Messiás elutasítását követő hosszú szétszóratásnak is.

A pogány népek evangelizálása azonban nem Izrael „balesetének” következménye volt. Isten eredeti tervében is szerepelt, hogy dicsősége eljusson a nemzetekhez. Az egyház elhívása nem egy szükségmegoldás, hanem Isten örök tervének része.

A kenet nem amulett

Izrael úgy gondolta, hogy a frigyláda automatikusan biztosítja a győzelmet a csatában. A filiszteusok is így vélekedtek, ezért féltek tőle. A történet azonban világossá teszi, hogy a frigyláda nem varázstárgy vagy amulett volt, hanem Isten jelenlétének hordozója.

Isten jelenléte szentséget kíván. Csak szent életben lehet megmaradni az Ő jelenlétében. Isten türelmes, de elvárja a növekedést és az engedelmességet. Előfordulhat, hogy a kenet működése egy időre mintegy passzívvá válik, amikor az emberek nem működnek együtt Isten Szellemével. Ilyenkor Isten vár arra, hogy népe felismerje állapotát és megtérjen.

Isten Izraelnek is megígérte, hogy ha követik Őt, ellenségeikkel Ő maga bánik el. Ez ma is igaz. A hívő ember biztonsága nem a saját erejében, hanem Isten jelenlétében van. Ezért nem félelemben, hanem hitben járunk. A hit nem a körülményekre figyel, hanem arra, amit Isten mond.

A kenet érzéketlenné tesz a gonosszal szemben. Nem a valóságra leszünk érzéketlenek, hanem a félelem uralmától szabadulunk meg. Az ördög nem a fejünkön, hanem Krisztusban a lábunk alatt van. Jézus neve és a kegyelem által nincs hatalma a hívő felett.

Isten célja, hogy bennünk lakozzon

A filiszteusok úgy gondolták, hogy nemcsak katonailag, hanem spirituálisan is legyőzték Izraelt. A frigyládát különleges hadizsákmánynak tekintették. Mégsem vált áldásukra, mert Isten náluk sem talált lakhelyet.

Nem elég, hogy Isten időnként megérint bennünket. Az Ő célja az, hogy bennünk lakozzon. Ahhoz pedig olyan élet szükséges, amelyben örömmel vesz lakozást. A Biblia szerint Istennek két földi lakhelye van: Izrael és az Egyház. Ahogy az Írás mondja: „Köztük járok, és bennük lakozom.”

Ezért célul kell kitűznünk, hogy az életünk és a gyülekezetünk valóban Isten lakóhelye legyen. Ez nemcsak az egyház számára jelent áldást, hanem a város és a nemzet számára is. Dávid uralkodása idején, amikor Isten dicsősége Izraelen nyugodott, annak a környező népek is megtapasztalták az áldását.

Ennek fényében felmerül a kérdés: ki felelős egy nemzet szellemi és erkölcsi állapotáért? Elsősorban nem a politikai vezetés, hanem azok, akik szellemi felelősséggel bírnak. Fontos felismernünk, hogy elhívásunknak nemcsak személyes, hanem nemzeti vonatkozása is van.

Asdód – a szinkretizmus csődje

A filiszteusok első hibája Asdódban az volt, hogy a frigyládát Dágon templomába vitték. Nem akartak lemondani régi istenükről, csupán Isten jelenlétét is hozzá akarták adni meglévő vallási rendszerükhöz.

Dágon a termékenység istene volt. A filiszteusoknak kellett a bőség, a jólét, ezért nem akarták feladni a saját rendszerüket. Azt gondolták, hogy a kettő együtt is működhet. Isten azonban ledöntötte Dágon szobrát. Amikor pedig az emberek visszaállították, ismét a földre került, végül feje és kezei is letörtek.

A történet világosan megmutatja, hogy a szinkretizmus – Isten jelenlétének és a bálványoknak az összekeverése – nem működik. Ha valaki ragaszkodik a bálványaihoz, az Úr azok ellen kezd harcolni. Ha azonban kizárólagos helyet adunk Istennek, és szentségben élünk, akkor ugyanaz a jelenlét, amely a filiszteusok számára ítélet volt, számunkra védelem és áldás lesz.

A romlott kereszténységnek nincs jövője. A szentség természete teljesen más, mint a bűné. Ezért fontos, hogy életünk minden területén – akár a nyári pihenés idején is – a Szent Szellem vezessen bennünket, ne pedig a testi kívánságok és vágyak.

Gát – a gőg városa

Gátban nem Dágon temploma állt a középpontban, hanem a testi életforma. A város híres volt szőlőtermesztéséről és boráról, amelyhez gyakran kicsapongó életmód társult. Innen származott Góliát is, aki jól megtestesítette a város szellemiségét: gőgös volt, saját erejében bízott, káromolta Istent és megvetette az Ő népét.

A „Gát” szó szőlőprést jelent. Itt a kenetnek a gőgöt és a kevélységet kellett volna összetörnie. A város azonban ezt nem fogadta el, ezért Isten jelenléte itt sem tudott áldássá válni.

Ekron – amikor már nem kell Isten jelenléte

Ekron lakói már az előző két város tapasztalataiból tanultak. Nem örültek a frigyládának, hanem féltek tőle, és mielőbb vissza akarták küldeni Izraelbe. Ők inkább saját istenükhöz, Belzebubhoz ragaszkodtak, mint Isten jelenlétéhez.

Ez komoly figyelmeztetés számunkra. Ne legyünk olyanok, mint az ekroniak, akik inkább lemondtak Isten dicsőségéről, csak hogy ne kelljen megváltozniuk. Vágyjunk Isten jelenlétére, és ne küldjük vissza azt az életünkből „Jeruzsálembe”!