Az istentisztelet nem más a zsoltárok alapján, mint újabb és újabb találkozás az Istennel. Aki elhagyja az istentiszteletet, elsorvad a keresztény életben. A tapasztalat az, hogy akik teljesen elidegenedtek az Úrtól, mellékhatásként romlást tapasztalnak az életük más területein is (pl a házasságban).

Az Istennel való közösség kölcsönös részesedés egymásból: ha az ember odaadja magát teljes szívből az Úrnak, akkor megtapasztalja, hogy ő már jóval előbb odaadott neki mindent saját magából Krisztusban. A szövetség a kölcsönös átadásban valósul meg. Isten megígérte, hogy megadatik az embernek minden, ami a szükségei betöltéséhez kell, akkor, ha elkötelezi magát ömellette.

Krisztus a visszajövetelekor nem egyéneket visz majd el, hanem a “testét”, aminek a “tagjai” mi vagyunk. Isten szerkeszti egybe az egyházat, Krisztus testét, de hogy az egység meglegyen a testben, fontos, hogy az emberek ne “magacsinálta istentiszteletetet” végezzenek, hanem a Biblia előírásai alapján tiszteljék, dicsőítsék az Urat egyénileg és közösségileg is.

Az istentisztelet alapigazságai

Az istentisztelet az egyik legfontosabb szellemi cselekedet, amit egy ember tehet földi élete során, ráadásul a Mennyben ezt folytatni fogják az üdvözülő emberek együtt a mennyei lényekkel. De hogyan válhat ez valóban értékessé az életünkben?

• HIT

“Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” Zsidókhoz írt levél 11:6

Csak kötelességtudatból nincs értelme Istent dicsérni, tisztelni, hit által válik az istentisztelet értékessé az egyén számára. Krisztus földi élete során is csak azok tudtak tartósan a Megváltó követőjévé válni, akik hittel közelítettek őhozzá, akik nem hittek benne, végül meg is feszítették. Ezért fontos, hogy az ember kijelentést kapjon Istentől, mert ha valaki csak szabályokat követ, akkor azért jár csak az istentiszteletre, mert fél. Ha megfélemlítésen alapul az egyén kötődése Istenhez, akkor csak addig fog tudni benne maradni a közösségben, amíg a félelem ott van benne, ha kiveti azt a szívéből, el fog távolodni az Úrtól. Fontos tehát, hogy a hit az ember szívébe bekerüljön, hogy személyes érintés révén megszeresse az ember a Teremtőt, ebből adódóan pedig imádja őt.

• ISTEN HATÁROZZA MEG AZ ISTENTISZTELET KERETEIT

Zsoltárok 100 is kiemeli, hogy az Isten-ember kapcsolatban kulcsfontosságú a tisztelet, ha az emberek eltávolodnak Isten szeretetétől, Igéjétől, akkor az Isten iránti tiszteletet is el fogják hagyni. Nem mindegy, hogy hogyan tiszteli az ember Istent, ha nem szerepel az áldozat az ember istentiszteletének a középpontjában, akkor az nem kedves Istennek, az “magacsinálta istentisztelet”, mely már Káinnál sem bizonyult működőképesnek. Az a vallás, melyben az ember szíve nincs benne, csak szabályok követéséről szól, és amely eltér az isteni előírásoktól, az kegyetlenné teszi az embereket. Ezért is szabályozták a zsidók az ószövetségben rigolyásan a törvényt, ezeket a szabályokat nem emberek, hanem Isten határozta meg, azért, hogy az emberek istentiszteletetét elfogadhatóvá tegye a maga számára.

• KIJELENTÉS

Jákób példájából látható, hogy bár az áldásra, Isten kenetére, örökségére vágyott, de még istentisztelet nem volt benne az elején, ez abból is látszik, hogy milyen módszerrel szerezte meg az áldást Ézsautól. Bételben kapott valóságos kijelentést Istentől és meglátta, kivel van dolga. Ezt követően nem lehet látni rajta azt a szemtelenséget, amit korábban, helyette törekedett arra, hogy a háznépével együtt az Úr törvényében járjanak. Mózes szintúgy nem tisztelte az Urat igazán addig, amíg nem találkozott vele a csipkebokornál, ekkor kellett először leborulnia és a saruját is le kellett vennie az Úr előtt. Isten tehát megtanította őt megalázkodni, ugyanúgy, ahogy Jákóbot is.

A hit a kijelentésre adott válasz. Megtéréskor még sokszor nem olyan finom az ember szíve, szelleme, hogy  megértse pontosan mi történik vele. Ha hűségesen jár valaki az Úrral, akkor biztos, hogy volt / van mennyei kijelentése Istentől. Ki is kell tartani az Úr mellett, így tud hosszútávon is megmaradni Isten mellett. 

• KÉP NÉLKÜL KELL AZ ISTENT TISZTELNI

A pogány és a valós istentisztelet között a különbség, hogy az előbbiben azt hiszik, hogy van bármi, ami megjelenítheti Istent, ezeket a tárgyakat bevonják az istentiszteletbe. Ez az Úrnak nem kedves, ezért is megtiltotta Izraelnek a róla készült ábrázolások készítését. Isten nem akarja, hogy érzékszervekkel ragadhassák meg őt az emberek.

Isten kijelölte az istentiszteletre alkalmas helyeket, mert ez a pont mindig ott van, ahol Isten megjelenik. Az újszövetségben az emberekben van benne a Szent Szellem, ezért el kell az embernek különíteni a profán világtól az istentiszteleti helyszíneket. Ilyenek a gyülekezetek, ahol rendszeresen kiárad a Szent Szellem. A szentek feladata egyénileg is megőrizni a szentséget az életükben és az egyházon belül is erre kell törekedniük. 

“És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla? … Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, aki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.” - Ézsaiás 40:18, 25-26

• SZELLEMBEN ÉS IGAZSÁGBAN VALÓ IMÁDAT

“De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.” - János 4:23-24

Isten Igéjének teljesen át kell adnia magát az embernek. Sajnos sokaknál látható, akik nem tartják az istentiszteletet, mint életformát, hogy emarad az életükből a dicséret, a hálaadás, megszűnik az imaéletük, elszakadnak az Igétől, ami katasztrófális.

Hagyjuk, hogy Isten tanítson!

Az emberek napjainkban inkább hallgatnak különféle fantazmagóriákra, mint az igazságra - ezekre pedig nem kapnak választ, mert még a Mennyben sincs válasz a fantáziákra, csak a valóságra. Az ókori görögök is azt mondták, hogy először tanulja meg egy gyerek a tudományt és csak aztán beszéljen. 

Különösen a nehéz dolgokat az emberek nehezen értik meg, idő kell, amíg leülepedik az információ, különösen igaz ez Isten dolgaira. Minél mélyebb ismeretet kell szereznünk a Mindenhatóról, hogy egyre világosabban lássunk, hogy bölcs emberekké váljunk. A szívben van a bölcsesség székhelye, hogy kivirágozzon bennünk ez, arra van szükség, hogy a szív mélyére hatoljon az értelem, a bölcsesség. 

A dolgok lényegét intuitív képességek révén tudja megragadni az ember. A belső megértés a szívben zajlik le, mert a szívnek is van füle, szeme. A Biblia a farizeusokról mondja azt, hogy a szívük távol van az istentisztelettől, azért, mert csukva maradt Isten előtt.