A varázslás nem az első bibliai előfordulásakor lépett be az üdvtörténelembe, hanem már korábban, például Izrael fiainak Egyiptomból való kivonulásakor is működött; és oly erőteljesen hatott, hogy az érintett generációból mindössze két ember tudott csak bemenni az ígéret földjére. A jelenséget Sámuel próféta nevesítette, és világított rá az esszenciájára, amely az ellenszegülés. Pál apostol próféciájából kiderül, hogy az utolsó időkben is komoly problémát okoz majd a varázslás az igazi egyház és a szellemi keresztények számára.

Nehezen elviselhető idők lesznek az utolsó napokban – ezt Pál apostol előre jelezte a Timóteusnak írt második levelében (3,1). Ez egy prófécia. A görög eredeti szó fordítható többek között nehéznek, veszélyesnek, nehezen elviselhetőnek. Olyan időszakról van itt szó, amely Isten népe és Isten szolgái számára nehezen lesz elviselhető.

Ennek egyik fő oka az, hogy a keresztény gyülekezeteken belül is sokan megtagadják a Szent Szellem erejét. Ezek az emberek nemcsak szembeszegülnek a Szent Szellem működésével, hanem másokat is igyekeznek elszakítani az igazságtól. Ez a fajta magatartás a varázslás.
Pál nem véletlenül mondta ugyanebben a fejezetben, hogy a gonosz embereknek és az ámítóknak (varázslóknak) növekedni fog a gonoszsága (2Tim 3,13). A hívő közösségeket belül és kívül is olyan hitehagyott emberek veszik körül világméretekben, akiket a Sátán a Szentlélek működésével szemben mozgósít, és köztük sokak tevékenysége irracionális. Legtöbbjüknek csak vélt sérelmeik vannak. Ha valakinek még akár valós sérelme is van, arra bibliai módon nem bosszúval, gyűlölködéssel vagy pusztítással kell válaszolni, hanem megbocsátással és a kapcsolatok rendezésével.

A varázslás lényege Saul története alapján

A varázslásnál az ellenszegülésen van a hangsúly. A varázslás nem az első bibliai előfordulásakor lépett be az üdvtörténelembe, hanem már korábban, például Izrael fiainak Egyiptomból való kivonulásakor is erőteljesen működött. Ennek eredményeképpen csak két ember tudott belépni az ígéret földjére, a többség elveszett a pusztában. Később aztán Sámuel próféta nevesítette a varázslást Saul király magatartása miatt: „Mert, [mint] a varázslásnak bűne, [olyan] az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.”(1Sámuel 15,23)

Ahhoz, hogy ne torzítsuk el a varázslás bűnét, pontosításra van szükség: vannak uralkodó és elnyomó típusú emberek, de azok nem feltétlenül varázslók. A varázslásnak más a természete, mint az elnyomásnak. Varázslásról akkor beszélünk, amikor valaki kap kijelentést Istentől a Szent Szellem által, ahogy Saul király is kapott, de az Istentől kapott kijelentést csak részlegesen teljesítette. Saul nem teljesen, hanem részlegesen szegült szembe Isten parancsával. Ez azt jelzi, hogy a varázslásnak többféle formája van:

1) Van, aki csak egy befolyás alá kerül.

2) Van, aki tévedés vagy tudatlanság folytán szegül szembe a Szent Szellemmel, mondjuk azért, mert olyan vallási háttérből jön, ahol tévtanításokat hallott (például azt, hogy a nyelveken szólás az ördögtől van).

Aki csak egy befolyás alá kerül, vagy tévedésből szegül ellene a Szent Szellemnek, azokra az vonatkozik, amit Pál írt Timóteusnak: őket tanítással, neveléssel, fegyelmezéssel, szelídséggel kell meggyőzni, hogy ne álljanak ellene a Szent Szellem működésének és erejének. Ha ilyen részleges engedetlenséget látunk a Szent Szellemmel kapcsolatban, azt nem kell eltúlozni. Ebben az első két esetben nem a rosszindulat áll az ellenállás hátterében, hanem inkább az, hogy ezek az emberek meg lettek vezetve. Nekik tehát el kell magyarázni az Ige alapján a Szent Szellem működését, megnyilvánulásait vagy a Szent Szellem örömével kapcsolatos igazságokat.

3) Van azonban, aki tudatosan teszi a varázslást, tudatosan harcol a Szent Szellem működése ellen és tudatosan pusztítja az Egyházat (2Timóteus 3,7-9). Ebben az esetben nem csak szellemi harcra van szükség, hanem az adott személy elleni harcra is. Erre több bibliai példát is látunk: Barjézus, Simon mágus, vagy Doég. Doég név szerint szerepel Dávid zsoltárában, mert annyira azonosult a Sátán tervével és céljával, hogy tudatosan gonosz dolgot művelt – lemészárolta a papokat Nób városában.

Visszatérve Saulra, ő megvetette az Úrnak beszédét. Mindig lényeges, hogy van-e kijelentés. „Annak okáért amint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket...” (Zsidó 3,7-8). A szív megkeményedése azért veszélyes, mert abból származik az ellenszegülés. A Sátán az ilyen állapotba került embereket tudja felhasználni arra, hogy harcoljanak Isten munkája ellen. Ez a harc sokszor abban nyilvánul meg, hogy Istent szerető embereket igyekeznek elszakítani az igazságtól. Ez pedig az egyik legsúlyosabb bűn, gyilkosságot jelent (ha az illető elveszíti az üdvösségét emiatt). A pásztorok azon igyekeznek, hogy védelmezzék azokat, akik elfogadták az evangéliumot, hogy ne lehessen tőlük ellopni a bűnbocsánatot, az örök életet, a Szent Szellemmel való közösséget. Isten emberei nem gyűlölködésből teszik ezt, hanem azért, mert védelmezik az evangéliumot és az újjászületett embereket, és tájékoztatják őket a farkas működéséről. Minden földi dolog múlandó, de az Úrtól kapott kegyelem, bűnbocsánat és örök élet nem az, hanem ezek örökkévaló, hatalmas értékek, ezért is fontos ezeket védelmezni.

Saul azért lett kegyvesztett, mert az igét, amit Isten Szelleme jelentett ki számára, részlegesen elutasította. Ezért nagyon fontos, hogy te minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szívedet. Ne engedd, hogy a szíved megkeményedjen. Ha pedig a bűn miatt már megkeményedett, akkor tudd, hogy Isten a töredelmes és bűnbánó szívet nem veti meg.

A varázslás lényege István szerint

Az Újszövetségben István is megfogalmazta a varázslás lényegét: „Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképpen.” (Apostolok Cselekedetei 7,51). István a Szent Szellemnek való szembeszegülésről beszél, és azt állítja, hogy ez volt a történelmi bűne az ószövetségi Izraelnek, és ez egyben vallási tradícióvá is vált. Azok a vallások, amelyek elszakadtak a Szent Szellemtől, és olyan tradíciót hoztak létre, amely elzárja az embereket a bibliai újjászületéstől, ott megakadályozzák az embereket abban, hogy beléphessenek Isten országába. Jézus a farizeusokat pontosan ezért intette meg (Máté 23,13), és ez a keresztény világban is nagy probléma. Ugyanis nagy küzdelmet kell vívni annak érdekében, hogy az emberek személyes közösségbe kerülhessenek Jézussal, a Szent Szellemmel, és általuk az Atyával. Ezért az Isten Igéjével szemben álló vallási tradíciókat is kárnak és szemétnek kell ítélni.

Ne engedd meg egyetlen hitben hajótörést szenvedett embernek se, hogy elszakítson az igazságtól.

Akkor se, ha az illető a barátod, a gyermeked, a házastársad vagy bármilyen tekintély. Ezeknek a befolyásoknak, varázslásoknak ellen kell állni. Nem meggyűlölni kell az ilyen embert, hanem inkább meggyőzni, hogy a legrosszabb dolgot választotta, mégpedig az Isten elleni harcot. Ellenállni nem a Szent Szellem munkájának kell, hanem az ördögnek (1Péter 5,8-9).

István világossá tette, hogy amikor a vallás elhagyta Isten jelenlétét, és inkább idegen isteneket imádtak (ahogyan ez Izraellel megtörtént), a sekína, azaz Isten dicsősége eltávozott tőlük, aminek több súlyos következménye lett (föld elveszítése, istentisztelet elveszítése stb). Isten nem a zsidókat diszkriminálta ezzel, a keresztények is ugyanígy járhatnak, ha nem figyelnek Istenre és a Szent Szellem munkájára. Az ilyen keresztények nem lesznek benne a dicsőséges Egyházban. Izraelben a varázslás a vallás lényegét képezte, emiatt is feszítették Jézust keresztre. Sokan csodálkoznak azon, hogy miért annyira erős a vallásban a varázslás. Ez amúgy az iszlám vallásra is jellemző. Van, amikor a varázslás befolyása annyira erős, hogy emiatt az emberek már nagyon nehezen tudnak kilépni az ördög tőréből. Most Európában erősödik a varázslás szelleme, ami a migráns-tömegek beáradásával is összefügg.

A hamis intellektualizmuson álló varázslás

„Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak.  Miképpen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképpen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek. De többre nem mennek: mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenek előtt, amiképpen amazoké is az lett.” (2Timóteus 3,7-9)

Jánnes és Jámbres esetében az ismeret fontos tényező. Pál itt a varázslás egy speciális formájáról ír, ami most Európában különösen erős. Ez a hamis intellektualizmuson álló varázslás. Erről beszél itt Pál. Lesznek hívők, akik megtagadják a kegyesség erejét. Akik mindig tanulnak, de az igazság megismerésére soha nem juthatnak el. 

Isten az embernek szellemet, lelket, testet adott, és meghatározta ezek rendeltetését. Akkor tud a személyiségünk beteljesedni, ha rendeltetésszerűen és nem önkényesen használjuk a szívünket, az érzelmeinket, a különféle képességeinket. Most nézzük meg a szívet és az értelmet. 

A szív többek között arra van rendelve, hogy felnövekedjen benne a bibliai hit. De ha értelemmel keresi valaki Istent, előfordulhat, hogy soha nem jut hitre. Az intellektualizmusnak az a következménye, hogy az emberek megszeretik a gondolataikat, a kulturális világot, a különféle világértelmezéseket; és nem veszik észre, hogy ezek csak akkor egészségesek az ember személyisége számára, ha nincsenek elszakadva Istentől.

Az értelemnek is megvan az Istentől való rendeltetése, mégpedig az, hogy a hit tárgyát értelmezze, megértse. Ebből származik az ismeret. De előbb a hit jön létre a szívben. A Szent Szellem működése által fény költözik a szívbe, és ez a fény elkezdi az értelmünket is megvilágítani. Ennek pedig az lesz a gyümölcse, hogy elkezdjük a hitünk tárgyát megérteni. Azok az emberek válnak jó gyümölcsöket termő keresztényekké, akik hallgatják Isten Igéjét és megértik (ld.: magvető példázata). Ha Istent értelemmel akarjuk megragadni, akkor az értelem függetlenné válik Istentől, kevély lesz az ember, és a kevélység miatt a szív megkeményedik és kiüresedik. Az ilyen ember butaságokat beszél, hiába van hatalmas teológiai ismerete, továbbá elkezd Isten ellen harcolni. A racionalizmus hozta be az ész-hitet a szív-hit helyett, az ész-hit viszont nem alkalmas Isten láthatatlan dolgainak a megragadására.

A gond akkor van, ha a keresztények elvetik a szívbeli hitet, vagy ha a kevélység és a gőg elnyomják a szív-hitet és az elsorvad; de olyan is előfordul, amikor a szív a bűnök miatt keményedik meg. A szív megkeményedése okozta a zsidóság tragédiáját is a pusztai vándorlás során. A megkeményedett szívű emberek gyakran megátalkodott emberekké válnak, mert a szív értelmét (görögül nusz) tönkreteszik. Pál a 2Timóteus 3,8-ban a szív értelméről beszél. A szív értelme spirituális értelem, nem azonos a fejben lévő értelemmel. Intuitív képességek vannak benne, amelyek által az ember megragadja az általa nem tapasztalt dolgok lényegét.

Az Efézusbeliekhez írt levél 4. fejezete is beszél a szív ürességéről és az értelem sötétségéről. Pál a pogányok kapcsán ír arról, hogy ha nincs szívbeli hit, akkor a szív üres marad, és az értelem sötétségben marad.

A szív értelmét mindig a szívben lévő kegyelem fénye világítja meg, és hozza az értelmet működőképes állapotba. Ezáltal a bibliai dolgok nem száraz, elvont ismeretek lesznek, hanem élet a hívő ember számára.

A szívbeli értelem működése nélkül nem tud a szívbeli hit szilárd lenni. A hirdetett igét az ember befogadja hit által és ezáltal növekszik benne Isten kegyelme. Ezért fontos hallgatni az Igét, még akkor is, ha nem értjük. Előfordul, hogy hallgatjuk az Igét, és befogadjuk, de nem értjük, aztán évekkel később az értelmünkkel is megértjük. Ez egy folyamat a hívők életében. Nem az a cél, hogy mindent azonnal megértsünk az igehirdetésből. A mi dolgunk az, hogy megnyissuk a szívünket Isten Igéje előtt. Viszont ahhoz, hogy meg is tudjuk érteni, az is kell, hogy ne engedjük, hogy az Igével ellentétes dolgok leuralják a gondolatainkat.

Jánnes és Jámbres előképei az olyan embereknek, akik intellektuálisan ragadják meg Istent. A görögökről is írja Pál, hogy nem ismerték meg a bölcsességük, filozófiájuk által Istent. Ami a görög kultúra erőssége, az Babilonból indult el (Nébó: tudás, írástudás, gondolkozás istene – Ézsaiás 46. fejezet). A görög kultúra és művészet magas színvonalú, de Jáván fejedelmének fennhatósága alatt áll, és az emberek a klasszikus kultúra által nem tudnak eljutni Isten megismerésére.

A varázslással való szembenállás kulcsai

1) Hit
Úgy lettünk hívőkké, hogy hallgattuk az Igét, és így is tudunk megmaradni hitben. Isten ugyanis az igehirdetés bolondsága által tartja meg a hívőket (1Korintus 1,21).

2) Szent Szellem
A Szent Szellem a legnagyobb fegyver, aki által harcolni tudunk a Sátán munkája ellen. Jézus a földi szolgálata során addig nem kezdte el az ördög munkájának a rombolását (pl.: démonok űzése, betegek gyógyítása stb.), amíg be nem töltekezett Szent Szellemmel. A szellemi fegyverzet részei is mind a Szent Szellemmel állnak összefüggésben. Nincs Istennek erős fegyvere a Szent Szellem nélkül. Jézus vérének, az Igének és Jézus nevének a működőképességét a Szent Szellem adja. Ugyanez igaz az Efézusi levél 6. fejezetében szereplő szellemi fegyverekre.

3) Bölcsesség
István hittel, Szent Szellemmel teljes férfi volt, illetve bölcsességgel beszélt azokkal, akik vele vetekedtek. Tehát bölcsességre is szükség van a varázslás legyőzéséhez.

4) Nyelv, beszéd

Jézus azt mondta a tanítványoknak, hogy „Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre: Mert én adok nektek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magukat ellenetekbe vetik.” (Lukács 21,14-15) Olyan kommunikációról van itt szó, amikor a Szent Szellem kijelentését tudjuk mondani. Ha vádolnak, rágalmaznak, ne azon gondolkozz, hogyan tudod magad megvédeni, hanem add át magad a Szent Szellemnek. Ő a legjobb fegyver az ellenség kárhoztatásával, rágalmazásával szemben. Ő ad nyelvet, bölcsességet, kijelentést. Ő jelenti ki a sötétség titkát. És a támadások idején fel tudnak szabadulni az ajándékai, például a tudomány beszéde, vagy a szellemek megkülönböztetése. Ezen igazságok betöltése által teljesedik be az, hogy nem fog a varázslás rajtunk, nem tud a varázslás sikeres lenni velünk szemben.