Az élet és a halál között egy kibékíthetetlen ellentét áll fenn. A két valóság közötti küzdelmet Jézus Krisztus keresztáldozata döntötte el, amelynek középpontjában a haláltól való megváltás áll. E küzdelem feletti győzelmet teszi nyilvánvalóvá az evangélium, hiszen a megváltás az egész univerzumban egy egyedülálló esemény. Jézus Krisztus győzelmének a kiemelt jelentősége pedig abban áll, hogy emberként aratott diadalmat a halál felett.

A halál, mint szellemi valóság

„Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket. Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott.” (2Korinthusi levél 5.14-15.)

A halál az ember számára nem egy természetes állapot; a különböző tudományos álláspontok ellenére sem, amelyek azt képviselik, hogy a halál a természetes élet része, amely a látható világ fejlődésének egyensúlyát képezi. Ez a tudományos álláspont azonban elrejti az emberek elől azt, hogy valójában a legnagyobb ellenségünk a halál, ami nem egy természetes állapot, hanem oka van annak, hogy megjelent a világban. A világ többek között azért nem érti a megtérés fontosságát, mert a megtérés azt a fordulatot jelenti az emberben, amelynek következtében elfordul azoktól a bűnöktől, amelyeknek az eredménye a halál és a kárhozat.

Rendkívül fontos, hogy a megtérés után a keresztények elhagyják a bűnöket, mert ha megtérés után is bűnben élnek, ezzel a halál fennhatóságát alapozzák meg az életükben. A megtérés tehát nem kizárólag egy erkölcsi kérdés, hanem létfontosságú döntés is, ami alapvetően meghatározza azt, hogy az ember milyen mértékben részesül az életből; mivel legnagyobb ellenségünk a halál, aminek oka a bűn. Ezért a megtérés és az újjászületés szükségszerű az ember számára, mert csak e szellemi cselekedetek által tudja az ember megtartani az örökéletet, amely Jézus Krisztus megváltásának következménye. 

Az élet forrása Isten

A bűn és általa a halál egy ember által jött be a világba. Ha Ádám, az első ember, nem esett volna bűnbe, akkor az emberiség pályafutása másként alakult volna a Földön. Ugyanis a bűnbeesés következményeként a bűn mindenkire elhatott, mivel az emberiség Ádámtól származik. A halált azonban nem Isten teremtette, mert amit Ő teremtett, azt felruházta élettel is. Az életnek több szintje van, ezért az embernek megvan az a képessége, hogy vagy egy magasabb életminőségre emelkedik, vagy egy alacsonyabb életszintre süllyed. Ez a képesség már Ádám esetében is megvolt, ugyanakkor ez adja az emberi létezés feszültségét is.  Az embereknek tehát van választási lehetőségük arra, hogy egy magasabb szintű életet válasszanak, amelyet Jézus Krisztus hozott el a Földre. 

Az élet legmagasabb szintje maga Isten, hiszen Ő senkitől nem kapott életet, Ő eleve rendelkezett azzal.

Ez a tény önmagában cáfolja azt az álláspontot, hogy az élet a legalacsonyabb szintről származik, amely több fejlődésen ment keresztül ahhoz, hogy eljusson a jelenlegi természetes szintre. Az élet azonban nem a sejtek kialakulásából és fejlődéséből jön létre, hanem Isten ajándéka, amely felülről származik. Minden teremtmény addig rendelkezik élettel, ameddig az élő Istennel kapcsolatban áll, mivel a létezésben kizárólag három személynek van élete önmagában: az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek. Az Istennel való kapcsolat nélkül azonban egy teremtmény sem rendelkezik önmagában élettel.

Az angyali szint

Az angyalok létezése magasabb szinten helyezkedik el, mint az emberé, azonban ez a szint más jellegű, mivel az angyalok szellemi testtel rendelkeznek, fizikaival viszont nem. Ugyanakkor az angyalok is rendelkeznek örök élettel abban az esetben, ha hűségesek maradnak az Úrhoz. Ez alapján ők függő lények. Például Lucifer is egy angyali fejedelem volt, a hűtlensége következtében azonban elveszítette az örök életet. Ez történt még számos angyallal is, akik követték Lucifert a lázadásban. Ennek ellenére viszont azt a tudást és hatalmat, amellyel ezek a bukott lények korábban rendelkeztek, megtarthatták, és ezáltal jött létre a halál birodalma, amelynek fő vezetője a Sátán lett. Ezért amikor az emberek kapcsolatba kerülnek az e lények által létrehozott különböző okkult praktikákkal vagy démonokkal, teret adnak számukra ahhoz, hogy az embereket megfosszák az élettől – ez a tevékenységük fő célja. Ezért az embereket nem lehet kibékíteni a halállal, mert a természetéből hiányzik az élet, és minden tevékenysége életellenes. Jézus Krisztus azonban azért jött, hogy életet és bővelkedést adjon az emberek számára. E különbség bizonyítja az élet és a halál ellentétét, amely természetfeletti eredetű. 

Az élet három szintje egy teremtményben 

Az ember egy különleges teremtmény, hiszen már a bűnbeesés előtt rendelkezett örök élettel, valamint pszichikai és biológiai élettel egyaránt. Ezzel az élet három szintje jelent meg az emberben, amely más teremtmény esetében nem valósul meg. Isten az embert ezáltal nem a halálra, hanem örök életre teremtette, a bűnbeesés által azonban a szelleme a halál állapotába került. 

Ezt követően eseményként is megjelent a halál, amikor az ember testéből és szelleméből is eltávozott az élet. Azonban az ember a teljes életet a bűnbeesés után sem veszítette el, hiszen megmaradt számára a pszichikai és biológiai élet, szemben az engedetlenség következtében elbukott angyalokkal, akik nem tudták megtartani az életet, hanem a bukás az élet hiányát hozta létre bennük. 

Az ember esetében tehát megmaradt a pszichikai és biológiai élet, amelyet Isten a bűnbeesés után alárendelt az időnek. Ezzel tette lehetővé az emberiség számára a megváltottság lehetőségét. Az idő távlatában azonban az ember elidegenedett az isteni élettől. Ez az élet kérkedése, amely azt jelenti, hogy az ember felmagasztalja a pszichikai és biológiai életet az isteni élet fölé. Jézus Krisztus megváltása azonban azt a célt szolgálja, hogy helyreállítsa azt, amit Ádám elveszített. Ezáltal tudtunk mi keresztények is örök életben részesülni.

A bioszféra az élet legalacsonyabb szintje

A természetes élet alsóbb rendű szintjén helyezkedik el az állatvilág, hiszen az állatok rendelkeznek lélekkel, szellemmel viszont nem, így az Istennel sem tudnak kapcsolatba kerülni. Az állatvilág alatt helyezkedik el a bioszféra, amely az élet legalsóbb szintje. Itt sejtszinten van az élet. A tudomány ezt téveszti össze az élet forrásával, ugyanis azt állítja, hogy erről a szintről származik az élet. E tudományos álláspont azonban ellentétes az Ige kijelentésével, mivel az ember nem a fejlődésnek a terméke. A bioszféra alatt helyezkedik el még az anyagvilág, amely nem rendelkezik élettel, kizárólag csak létezik.

A megváltás jelentősége

Jézus Krisztus keresztáldozata az életnek egy olyan minőségét jelentette ki, amely újra lehetővé tette azt, hogy az élet különböző szintjei – amelyek a Sátán lázadása következtében elszakadtak Istentől – újra integrálhatóvá válhassanak. Ezért Istennek elindult egy programja arra vonatkozóan, hogy újra egybe szerkessze a Mennyet a látható világgal, hogy újra harmóniát hozzon létre; erre pedig az embert választotta ki. 

Mivel a bűnbeesés következménye a természetre is kihatott, ezáltal a természet is elveszítette az Istennel való kapcsolatát, soha nem lehetett volna helyreállítani, ha Krisztus nem lett volna emberré.

A feltámadás által azonban óriási perspektívát nyitott meg Isten a teremtésben, hatalmas erőt állított rendelkezésre a helyreállításra a Szent Szellem kiáradása által, aminek az első gyümölcsei mi keresztények vagyunk. 

Az Isten előtti utálatos bűnök

Az erkölcsi vétkeken felül, léteznek az ún. utálatos bűnök. Ilyenek az okkultizmus különböző formái: A varázslás, a boszorkányság, hamis istenismeretek és vallások stb. E különböző okkult bűnök által az emberek gonosz szellemi lényekkel tudnak kapcsolatba kerülni, akikből azonban hiányzik az élet. Ha az ember kapcsolódik ezekhez a bukott lényekhez, akkor saját magának okoz károkat, hiszen e bűnök által az életet pusztítja el saját magában.

„Mikor te bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek utálatosságai szerint. Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló;Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titokfejtő, se halottidéző;Mert mind utálja az Úr, aki ezeket míveli, és ez ilyen utálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled. Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel. Mert ezek a nemzetek, akiket te elűzesz, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened. Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!” (5 Mózes 18.9-15.)

Az utálatos bűnök közös jellemzője, hogy a Sátán ezáltal akarja megnyerni az emberek imádását, mivel közvetlenül nem tudja megszerezni a bizalmukat és hűségüket, ehhez olyan embereket használ fel, akik rendelkeznek már mások bizalmával. Így – tehát közvetett módon – az okkult bűnök által meg tudja szerezni a jogot az emberek életében. A Sátán azonban a kezdetektől fogva embergyilkos, mivel hiányzik belőle az élet, a rendelkezésére álló tudást pedig az emberek élettől való megfosztására használja fel. Amennyiben az ember kapcsolatba kerül az okkult bűnök bármely formájával, a szíve érzéketlenné válik Isten igazságára, melynek következtében elveszíti a szellemében azt a képességet, amellyel képes hinni Isten Igéjében. 

Az okkultizmusnak több fajtája létezik, amelyet modern köntössel ruháznak fel. Ilyen például a Halloween is, amely egy modern, szekularizált formája a halál imádásának. Amikor október 31-én és november 1-én az emberek rituális gyakorlatok által lépnek kapcsolatba azokkal a sötét szellemi lényekkel, amelyektől segítséget várnak, távol kerülnek Isten megismerésétől. Napjainkban a filmek nagyrésze is okkultizmussal van átitatva, amely által a gonosz szellemi lények belépnek az ember életébe, és ezáltal tudnak lopni, ölni és pusztítani, mivel ők erre vannak felhatalmazva, és erre van képességük. A gonosz szellemi lények létezése abban különbözik az anyagi világ létezésétől, hogy ők megőrizték a tudásukat és képességeiket, amelyek által a világ jelentős részét az uralmuk alá tudják hajtani. 

Küzdelem Ég és Föld között

Dániel könyvében olvassuk azt, hogy a második égben tartózkodnak a gonosz szellemi lények, amelyben a gonosz kiépített egy szellemi ellenállást a Menny és a Föld között, ezzel akadályozva az Isten és ember közötti kapcsolatfelvételt és az ima meghallgatásokat. Dániel története is rávilágít arra, hogy a Sátán külön figyelmet fordít azokra az emberekre, akik akadályozzák az ő tevékenységét a Földön. Példaként említendő erre Jób esete is: többször világkörüli útra ment az Ördög azért, hogy tanulmányozza Jób természetét és gyengeségeit, majd ezután kikérte őt Istentől azért, hogy megpróbálja. Az Ördög jól tudja azt, hogy az ember pszichikai és biológiai szinten a legsebezhetőbb; ez számunkra is tanulságos, hiszen napjainkban is harcol ellenünk egzisztenciális és anyagi szinten egyaránt. Ezért számunkra is fontos, hogy vegyük fel a harcot és érvényesítsük Jézus Krisztus győzelmét a gonosz erőkkel szemben.

Isten beszéde maga az élet 

A keresztényeknek élet központúnak kell lenni, hiszen az evangélium az életről szól, amelyben Jézus Krisztus keresztáldozata által egy magasabb szintű életre tudunk emelkedni. Ezt mi keresztények már megnyertük, hiszen rendelkezünk örök élettel. Ezért is fontos az, hogy Isten Igéjével folyamatosan kapcsolatban maradjunk és betöltekezzünk Szent Szellemmel, amivel erősítjük a pszichikai és a biológiai részünket egyaránt, amely már nem a halál uralma alatt áll. 

„Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. Halál, hol a te fullánkod? Pokol, hol a te diadalmad? A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” (1Korinthusi levél 15.54-58.)

Jézus Krisztus diadalma a halál felett

A bűn következtében a halál először állapotként jött be Ádám életébe, ezt követően esemény is lett, amikor szétvált az ember lelke és teste. A fizikai halál után következik a harmadik halál, amely egy végérvényes elszakadást jelent Istentől. 

Az ördög azt hitte, hogy Jézus Krisztus halálával a földi pályafutása befejeződött, és ezzel a megváltás is meghiúsult. Arra azonban nem gondolt, hogy a megváltás nem hogy nem hiúsult meg, de Jézus keresztáldozata a gonosz szellemi erők megítélése is volt. A megváltás lényege tehát abban áll, hogy Jézus megfeszítésekor is hordozta az örök életet a szellemében, ezért tudta elszakítani a pokol láncait, és megfosztani a halált az uralmától. Ezzel a Krisztusban lévő élet egy olyan diadalt aratott, amely által feltámadt testben, és az Ő vérét is szellemi valóságként vitte fel a Mennybe, amely által közvetíti a bűnbocsánatot számunkra, és győzelemre vezet bennünket a halál felett. Ez az a vér, amire mindig hivatkozhatunk az Atya előtt.