HIT GYÜLEKEZETE
Legény Zsófia
2022. 10. 14.
“... betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.”
Interjú Szekeres Györggyel és Sárközi Györggyel, a Hit Gyülekezete országos kórházszolgálatának lelkészeivel
Mióta járnak be a Hit Gyülekezete tagjai a kórházakba betegek felé szolgálni?

Sárközi György: A kórházszolgálat lényegében egyidős a Hit Gyülekezetével, mert a gyülekezet tagjai, vagy a hozzátartozóik, ha megbetegednek, kezdetektől behívták a kórházba a pásztorokat, akik igei módon imádkoztak értük, hogy meggyógyuljanak. Ahogy a Jakab levél 5:14-15-ben is van: “Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki.“ De ezt egyébként az “egyszerű hívő” is ugyanúgy megteheti a családtagjaiért, nem kell megvárni a pásztort, mert mire odaér, lehet, hogy meghal a beteg. A hívők ugyanúgy alkalmasak és bevethetőek arra, hogy imádkozzanak az ismerőseikért, az imáik működnek is, ha hittel imádkoznak.

Interjú Szekeres Györggyel és Sárközi Györggyel, a Hit Gyülekezete országos kórházszolgálatának tagjaival

Országos kórházszolgálati megbeszélés, Szekeres György, Sárközi György és Petrőcz László vezetésével

Ti hogyan kerültetek be ebbe a szolgálatba?

Szekeres György: Hívő életem során többször megfogalmazódott bennem, hogy nagyon szeretném, ha Isten használna a betegek gyógyulásában.  Először az a megtiszteltetés ért, hogy Németh Sándor pásztor fiatal keresztény koromban elhívott magával egy rákos testvérnőért imádkozni.  Mélyen megérintett, hogy nem zavartatta magát   a beteg rettenetes arcszíne és állapota miatt, hanem nagy szeretettel és nagy hittel imádkozott érte, egyben kedvesen építette a reménységét és a hitét is. Én is zavartan elmondtam egy rövid imát a gyógyulásért. Ez a szellemi élmény azóta is sokat segít abban, hogy hittel imádkozzak a súlyos betegekért még a reménytelenség ellenére is. Sokszor került sor hasonlóra kórházakban, otthonokban, gyülekezetben. 

Sárközi György: A tököli börtönkórházban együtt látogattuk a betegeket odaszánt testvéreimmel, a börtönszolgálat tagjaival, közöttük Szekeres Gyurival. Meg kell mondjam, nagy támaszt adott, hogy ilyen tapasztalt, kipróbált szolgálóval mehettem, aki minden esetben szeretettel hajolt a rászorulókhoz. Ebből én is nagy bátorítást merítettem, és a mai napig inspirálnak ezek a tapasztalatok. Itt például heti rendszerességgel szerveztünk sikeres istentiszteleteket a járóbetegeknek, külön a hölgyeknek és külön a férfiaknak. Ebben az időszakban találkoztunk olyan pici babákkal is, akik ott születtek a börtönkórház falain belül. Különösen mélyen érintett minket, amikor imádkozhattunk az újszülött osztályon értük és a mamáikért.

Interjú Szekeres Györggyel és Sárközi Györggyel, a Hit Gyülekezete országos kórházszolgálatának tagjaival

Szekeres György, a Hit Gyülekezete országos kórházszolgálatának lelkésze

Ezután kezdeményeztétek, hogy szervezett formában járhassatok be kórházakba?

Szekeres György: Igen, Gyurival sokszor vettünk részt szolgálói imaalkalmakon, ahol többször megfogalmazódott bennünk, hogy nagyon szeretnénk a betegekért kiterjedtebb, szervezettebb módon imádkozni. Gyurinak is nagyon együttérző, irgalmas szíve van, végül nagy erőbedobással, kitartással, szorgalommal ő “taposta ki”, hogy meghonosítsuk a gyülekezet kórházakban való jelenlétét.

Melyik volt az első kórház, ahol sikerült stabilizálnotok a jelenléteteket?

Sárközi György: Kezdetekben a Kékgolyó utcába jártunk be Nagy Józseffel, az Országos Onkológiai Intézetbe  imádkozni a testvérekért, akkor merült fel bennünk, hogy milyen jó lenne, ha egy elszeparált helyünk lenne a kórházakban, ahol tudnánk a járóbetegekért imádkozni, összejöveteleket szervezni nekik. Ezzel kapcsolatban volt több kezdeményezésünk, amiket ott, akkor még nem tudtunk megvalósítani, de Németh Sándor pásztor folyamatos buzdítására nem adtuk fel a reményt.

Mi hozta el az áttörést ebben? 

Sárközi György: A pandémia kezdetén volt egy testvérünk, akihez napi szinten bejártunk a János Kórházba, hogy imádkozzunk érte, emiatt rendszeressé vált a jelenlétünk. Mivel majdnem minden nap ott voltunk rálátásunk nyílt arra, hogy milyen nehézségek vannak az egészségügyben, testközelből láttuk az orvosok, az ápolók, nővérek, mentősök emberfeletti, gigászi harcát. Ez együttérzést váltott ki belőlünk, amit ki is akartunk fejezni valahogy, így időről időre vittünk nekik kisebb ajándékokat - nem nagy dolgokat, joghurtot, kávét, déligyümölcsöket. Ahogy egyre közvetlenebb lett a viszonyunk, már az ott  dolgozók is megkerestek minket, több beteggel kapcsolatban. Például odajött hozzánk egy pszichológusnő, hogy segítsünk, mert vannak szuicid hajlamú betegek, akiknek szüksége lenne arra, hogy beszélgessünk velük. A kórházigazgató is támogatta ezt, a kórház honlapjára is kiírta, hogy a Hit Gyülekezete kórházszolgálata is hívható a betegekhez, feltüntette az elérhetőségeinket is.

Így adódott egy állandó istentiszteleti lehetőség számunkra, melyet a főigazgató is támogatott és engedélyezett. a gyülekezet mindig is bejárt betegekhez időközönként, de ami akkor elkezdődött, az egy teljesen új irány lett.

Azóta megszólíthatunk betegeket a kórházi folyosókon, szolgálhatunk az ott dolgozók felé is, imádkozunk értük, elkezdhettünk rendszeresen istentiszteleteket tartani a kórházban, hangszereket is vittünk be a dicsérethez. Azóta az ország több más egészségügyi intézményében is szívesen veszik a jelenlétünket.

2020-ban a Magyar Kormány egy rendelettel is megerősítette, hogy értékhordozó közösség a Hit Gyülekezete. Részben ennek is köszönhető, hogy rendszeresen és nagyobb hatókörrel járhatunk be budapesti és vidéki kórházakba, ráadásul több rehabilitációs intézetben is megnyíltak a kapuk, amelyeknek a kórtermeibe és az istentiszteletekre kialakított kápolnáiba azóta szintén főigazgatói engedéllyel járhatunk be.

Interjú Szekeres Györggyel és Sárközi Györggyel, a Hit Gyülekezete országos kórházszolgálatának tagjaival

Sárközi György, a Hit Gyülekezete országos kórházszolgálatának vezetője

Mi a kórházszolgálat legfontosabb feladata, hogy meggyógyuljanak a betegek, vagy hogy hitre jussanak? 

Szekeres György: Isten életpárti! Az élet a maga teljességében Jézusban jelent meg a Földön. Aki hisz benne, élete van! Ezért a gyógyulásért való imán túl lehetőség szerint beszélünk a betegekkel Jézus Krisztusról, mint üdvözítőről és mint gyógyítóról. A legfontosabb persze az, hogy a szellemük nyerjen életet Jézussal való találkozás során, de sok esetben a gyógyulás az a kapu, ami a Jézushoz való nyitottsághoz, közeledéshez vezet. Ezért ez egy komplex szolgálat, a Szent Szellem vezetése során lehet az irányt meghatározni minden esetben.

Sárközi György: Nagyon inspirál minket a kórházszolgálat kapcsán a János 5-ben szereplő Bethesda tó története, ami körül betegek feküdtek és várták, hogy megjelenjen az az angyal, aki időnként leszállt a víz felszínére, hogy felkavarja azt. Az evangélium szerint aki ilyenkor először belelépett a vízbe, az meggyógyult. Ezek az emberek erre a lehetőségre függesztették minden figyelmüket. Ha ez nem a Bibliában lenne, akkor azonnal egy tőrőlmetszett okkult  történetnek gondolná az ember és elvetné, viszont tanulságos, hogy Jézus odament egy 38 éve beteg emberhez -akinek semmi esélye nem volt arra, hogy a tóba belépjen-, és megkérdezte, hogy “akarsz -e meggyógyulni?” Ebből mi egy olyan vezérmotívumot szűrünk le, hogy olyanok voltak ezek a beteg emberek, mint akik ma a kórházban fekszenek: a látható megoldásokra, a gyógyszerekre néznek, melyekben nincsen valóságos garancia, sokan reménytelenül várnak arra, hogy valami csoda történjen velük. De Jézus oda akar lépni a betegágyuk mellé, hogy ingyen segítsen rajtuk.

Mi ebbe a munkába álltunk be, ezt a feladatot végezzük: hirdetjük az embereknek az Evangéliumot és azt, hogy Jézus ma is gyógyít. Ha ők le tudják venni a tekintetüket a gyógyszerekről (nem azért, hogy abbahagyják a szedésüket, csak hogy ne az legyen minden bizodalmuk), és helyette Jézusba vetik a bizalmukat, akkor már elvégeztük a feladatunkat, elvezettük az embereket Jézushoz, mert a kórházszolgálat legfontosabb része, hogy az emberek üdvösséget kapjanak! 

Sokan meggyógyultak egyébként az elmúlt években, nem is akármilyen betegségekből: volt, aki sclerosis multiplexből gyógyult meg, volt aki stroke-ból vagy nagyon súlyos COVID fertőzésből épült fel isteni csodának köszönhetően.

Szekeres György: Vegyesek a tapasztalatok, visszajelzések ezzel kapcsolatban. A súlyosabb, orvosilag “gyógyíthatatlannak” minősített betegek közül sajnos sokan elköltöznek, de volt több csodálatos gyógyulás, ahogy Gyuri említette is. Támad engem is természetesen a gondolat, hogy mi értelme van az imáknak, úgysem gyógyul meg a beteg… egy-egy ilyen csüggedt állapotban az Úr mindig küld egy bizonyságot. Például odalép valaki a gyülekezetben, és megköszöni, hogy 18 éve imádkoztam érte, és teljesen meggyógyult, és nagyon hálás… Felbecsülhetetlen értéke van számomra egy ilyen bizonyságnak. Ilyenformán többször is kihúzott már az Úr a gödörből. Ezért, ahogy a Zsidókhoz írt levél 12:1 mondja: “mi is, kiket a bizonyságok ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőteret!

Pedig bár többször hangzott már el válasz a gyülekezetben az olyan típusú kérdésekre, hogy: “Miért hagyja Isten, hogy ennyi betegség és szenvedés  legyen a Földön?”, vagy hogy “Miért engedte meg, hogy valaki meghaljon, amikor jó ember volt?”, de mégis, újra és újra hall az ember ilyen vélekedéseket, sokakban felmerülnek ezek a kérdések, ha nem is számonkérően, hanem reménytelenül, vagy hitetlenül, szomorúságból fakadóan. Lehet ez a gondolkodásmód akadálya a gyógyulásnak, hogy amikor ilyen kérdések merülnek fel az emberben, akkor nem a megfelelő módon gondolkodik Isten személyéről és ezért a hite sem tud felszabadulni?

Szekeres György: Isten nem hagyja, hogy ennyi betegségen, szenvedésen menjenek az emberek keresztül. Ha hagyná, akkor nem küldte volna el a fiát, Jézust a Mennyből, hogy meggyógyítson tömegeket. Jelen korunkban is, a gyógyuláshoz nagyon fontos a bizalom. Amikor egy beteg ágya előtt állunk, először felénk kell kiépüljön benne egyfajta bizalom, ami egy kedves, jó stílusú beszélgetés során a beteg nehéz helyzete miatt aránylag könnyen megvalósul. Innentől kezdve a szolgáló feladata, hogy kiépüljön Jézusba, a gyógyítóba vetett bizalom is benne. A gyógyulás megvalósulásában a beteg hite kulcsszerepet játszik. Egy gyógyító evangélista beszámolt arról, hogy a szolgálata kezdetén minden beteg, akiért imádkozott meghalt. Nem hagyta abba az imádkozást, és sorra jöttek a gyógyulások, hála az Úrnak. Erre a kérdésre igazából Istennél van a válasz, de hiszünk abban, hogy nemsokára meg fogjuk tapasztalni Isten hatalmas beavatkozását és tömeges gyógyulások lesznek.

Sárközi György: Az emberiség Istennek hálát nem ad, dicsőséget nem ad, nem válik jobb emberré, alkohol, nikotin, drog, perverziók, idegeskedés, félelem, rettegés, kételyek, bizonytalanság, jellemző a korunk emberére - nem kell csodálkozni azon, hogy az egészségügyi helyzet ilyen állapotban van. Ráadásul most itt volt ez a járvány is. 

Nagyon sok a spontán gyógyulás a hitetlen emberek körében akkor, amikor először megvallják az Igét, mert ahogy Németh Sándor is mondta korábban egy istentiszteleten, a hitnek gyógyító ereje van. Olyan esetet nem sokat tudnék mondani, hogy valaki kifejezetten azért gyógyult volna meg, mert rátettük a kezünket, mint ahogy Jézus tette, az árnyékunktól sem gyógyultak még meg, mint Péter esetében. De olyat sokat tudok, amikor az illető megtért, átadta az életét Jézusnak és mellette azonnal- vagy később, spontán gyógyulást tapasztalt meg. 

Interjú Szekeres Györggyel és Sárközi Györggyel, a Hit Gyülekezete országos kórházszolgálatának tagjaival

Említettétek, hogy ahhoz is hit kell, hogy egy szolgáló folytassa az imádkozást akkor is, ha nem gyógyulnak meg a betegek, akikért közbenjár. Nektek volt ilyen tapasztalatokok a szolgálat során? 

Sárközi György: Sok jó bizonyságunk van ilyen esetekkel kapcsolatban is. Olyan emberekhez is oda szoktunk lépni például, akik eszméletlenek, akik nem tudnak már beszélni, de mégis imádkozunk Istenhez, hogy ha nem is gyógyulnak meg, de meg tudjanak térni. Én nem tudok megtérni  senki  más helyett, de ha imában megvallom a Jézus Krisztusba vetett hitemet és kérem annak az embernek a szellemét, hogy fogadja el Jézust, akkor van, hogy egyértelmű bizonyítékot kapok arra, hogy sikerült az illetőnek üdvösségre jutnia. Amikor elfekvőn imádkozunk emberekért, többször előfordult, hogy amíg imádkoztunk jobban lettek, el tudták mondani a megtérő imát, majd utána elköltöztek. De ettől függetlenül csoda történik az ima hatására, mert örök életet kapott az illető.

Egyszer egy ismerősünk hívott, hogy imádkozzunk az apjáért, akinek leállt a szíve, az életműködése. Megegyeztünk vele, hogy együtt visszük majd az Úr elé, mint azok a tanítványok a Márk 2-ben, akik a tetőt is lebontották, hogy a magatehetetlen barátjukat Jézus elé leeresszék. Az ima közben többször is leállt az apuka szívverése, majd végül tényleg meg is halt. Nem tudtam, hogy a fia mit fog szólni -ilyenkor tart  az ember attól, hogy nehogy a családtagok dühösek legyenek rá-, nem mintha az én kezemben lenne a gyógyulás. De ehelyett ez a fiú az ima közben maga is hitre jutott. Azóta eltelt három év és ott van a gyülekezetben, imádkozik, öröme van, kijár az utcára evangélizálni. Számomra az, hogy nem dühhel reagált, hanem megtéréssel a történtek ellenére is, bizonyság arra, hogy Isten ott volt. A megtérésével kifejezte az abba vetett hitét, hogy az édesapja a Mennybe jutott.

Interjú Szekeres Györggyel és Sárközi Györggyel, a Hit Gyülekezete országos kórházszolgálatának tagjaival

A pandémiával jött egy változás, a betegség nem kedvezett se fiatalnak, se idősnek, az emberek kortól függetlenül és látszólag véletlenszerűen gyógyultak meg, vagy épp költöztek el a betegség következtében. Volt egy eset, hogy egy testvér a gyülekezetből felhívott, hogy menjek be hozzá imádkozni, mert rosszabbul lett, épp rá akarják kötni a lélegeztetőgépre. Azonnal berohantam a kórházba, de mire odaértem, már fel volt vágva a torka és eszméletlenül feküdt a gépen, az tartotta életben. Másnapra sajnos el is költözött. Az ő esetében nem volt kérdéses az üdvösség, mivel épp ez előtt az eset előtt azért hívott be, mert szerette volna megerősíteni a kapcsolatát az Úrral, így újból megtért, viszont hátramaradt a felesége és a gyermekei, akik lent vártak, míg én felmentem hozzá imádkozni. Ilyenkor már nem tud az ember kilépni a család életéből, hanem mellettük marad, hogy támogassa őket.

Ebben a szolgálatban rendkívül fontos az emberek felé való érzékenység. Isten dolgozik az emberekben, bűnbánatra jutnak, sokan meg is gyógyulnak.

Ha viszont elköltözik valaki, akkor ott a hátramaradt családtagokat támogatni kell, sokan felkérnek minket, hogy a temetésen a búcsúztatást is mi tartsuk meg. A feléjük való lelki, szellemi szolgálat legalább olyan fontos, mint az anyagi, habár ezen a területen is komoly segítségre szorulnak, többek között az ebben való segítségben vállalt nagy szerepet a KERT Alapítvány, akik az özvegyek és az árvák megsegítésére egy új támogató programot indítottak a pandémia alatt. 

Egy harmadik hasonló történetem is van: egy távoli rokonomhoz kellett bemennem COVID osztályra, aki akkor már nagyon rossz állapotban volt, alig tudott beszélni, bár velem korábban sem akart már szóba állni - rossz volt a viszony közöttünk. Aznap azonban, amikor meglátott, így szólt: “sose gondoltam volna, hogy valaha örülni fogok neked!”, láttam rajta, hogy tényleg örült is, hogy láthat. 40 percet beszéltünk, fogtam a kezét, ő pedig befogadta Jézust a szívébe. Majd felálltam és akkor láttam meg, hogy még öt másik csillogó szemű ember volt a teremben rajtunk kívül, akik előtte egy élettelen, száraz, sivár helyen feküdtek, ahol csak a halál és a gyász volt jelen. Kérdeztem tőlük, hogy “Önök is befogadták Jézust a szívükbe?” - igennel feleltek. Akkor megkérdeztem, hogy: “Imádkozhatok akkor önökért is?” - megengedték. Ez a rokonom egyébként két napon belül meghalt - bár leélt egy életet hitetlenül és csak az utolsó pillanataiban fogadta el Istent, de mégis ekkora kegyelmet kapott. 

Nagyon fontos a jelenlétünk a kórházakban, mert ez túlmutat a beteglátogatáson, életmentő munka folyik bent.

Interjú Szekeres Györggyel és Sárközi Györggyel, a Hit Gyülekezete országos kórházszolgálatának tagjaival

Milyen a fogadtatásotok a betegek részéről? 

Sárközi György: Nagyon kényes dolog ez, a másik ember lelkiismereti szabadságát nem sérthetjük meg semmilyen módon. Van, aki nem fogadja szívesen a jelenlétünket, pontosan ezért nagyon vigyázunk, hogy diszkrétek legyünk, nem imádkozunk hangosan, nem tolakszunk, de akiket az Úr elhívott és akiknél megért a vágy a megtérésre, azok felé érzékenyeknek kell lennünk. Sokan vannak mostanában, akik felismerik a jó Pásztor hangját és elkezdik követni őt. De ez nem csak a kórházszolgálatra igaz, a betegekért való imádkozás és a bizonyságtevés nem csak szervezett módon feladata a krisztusi embereknek. Mindannyiunknak imádkoznia kell azokért az emberekért, akik a környezetünkben vannak.

Szekeres György: Olyan is előfordult már az egyik kórházban, hogy egy korábban ellenséges beteg egy rövid barátságos beszélgetést követően megenyhült felénk és abbahagyta az ellenségeskedést. Fontos az emberek tisztelete, szeretete, és az, hogy ezt le is vegyék az érintettek.

Interjú Szekeres Györggyel és Sárközi Györggyel, a Hit Gyülekezete országos kórházszolgálatának tagjaival

Ki tud hasznosan szolgálni a kórházban, milyen mentalitásra van szükség, ha valaki indíttatást érez, hogy részt vegyen ebben a munkában?

Sárközi György: Ha jól megnézzük, akkor Jézus mindössze kétszer sírt az Evangéliumokban, az egyik alkalommal azért, mert valaki betegség miatt halt meg. Jézus megindult az ember esendőségén - ha mi nem ezzel a szívvel megyünk be a kórházba, akkor kár odamenni, Jézushoz hasonlóan nekünk is együtt kell érezni a betegekkel. Elég a szolgálatban való helytálláshoz az együttérző szív és a bizalom Isten felé, aki megváltott minket a golgotai kereszten. Ha az együttérzés megvan akkor az már jó. Azon nem kell gondolkodni, hogy “mi lesz ha nem gyógyul meg?”, a fő, hogy örök életet nyerjen, utána pedig, ha Isten még meg is gyógyítja, akkor az még jobb.

Olyan időben élünk, hogy ha valaki nem erősödik meg az Úrban, akkor lemorzsolódik, pláne, ha nem rendeltetésszerűen használja a testét. A csodálatos jó hír, hogy Isten be akar avatkozni, és be is avatkozik az emberek életébe! Széjjel jár, csodákat tesz, nem rövidült meg a keze, teljes mértékben kinyújtotta és mi ennek a kórházszolgálatban egy milliméterről vagyunk a tanúi. Isten dönti el, hogy kit gyógyít meg, a mi dolgunk pedig az, hogy eszközül ott legyünk, hogy használni tudjon minket.

 

Zárásképp mit mondanátok azoknak, akik kedvet éreznek a kóházszolgálathoz való csatlakozásra?

Sárközi György: Igazán ígéretes  ebben a szolgálatban, hogy már most nagyon sokan érdeklődnek iránta, fiatalok, és érettkorúak közül egyaránt. Ebből látszik, hogy mindkét korosztály nyitott az közös feladatok elvégzésére  és nagyon jó gyümölcsök láthatók a tapasztalt és érettebb hívők és a dinamikus, tettrekész fiatalok együttműködéséből.

Szekeres György: Nagyon fontos a szolgálatot megelőző minőségi szellemi élet, az Igével, Szent Szellemmel való közösség, betöltekezés. Így hittel tudunk bemenni a kórházba és hittel, reménységgel tudunk imádkozni, beszélgetni a betegekkel. Köszönjük szépen, ha az interjút olvasók is támogatják imáikkal ezt a szolgálatot!

Aktuális híreink