Jézus első fegyvere az ellenséggel szemben az volt, hogy “nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden beszéddel, ami Isten szájából származik”. Ebből egyértelmű, hogy a mi táplálkozásunk forrása kétszintű, a természetes mellett ott van a mennyei kenyér is. Ahhoz, hogy jobban be tudjuk fogadni az Igét, tehetünk bizonyos dolgokat, ezek közé tartozik a böjt.

Korunk egyik óriási problémája, hogy míg a világ egyik oldala éhezik, a másik túltáplált. Tehát számunkra nagy üzenet a böjt, hiszen kultúránkban a szellemi táplálkozást az Igével és Isten erejével emellett roppant elhanyagoljuk, a böjt viszont áthangol a mennyei perspektívába, a transzcendens világba.

A böjt elsődleges célja, paradox módon, a táplálkozás. Ha állandóan csak eszünk, könnyen megfeledkezhetünk arról, hogy mennyire lényeges az igével való táplálkozás, azzal a szóval, amiben felfoghatatlan erő, hatalom van: egyszerre tudja táplálni a szellemet, a lelket és a testet. Pedig a mennyei tápanyagokra sokkal nagyobb szükségünk van. Ez garantálja, hogy a belső emberünk ne legyen kiszolgáltatva a leépülésnek, amit a sok negatív szellemi inger eredményez. Viszont “akik hisznek, azoknak nem árt a méreg”.

A belső ember tápláléka a szentség és az igazság.

Az, hogy az újszövetségben élünk, nem jelenti azt, hogy fel kell hagynunk a böjtöléssel! Jelenleg nincs velünk a Vőlegény, Jézus Krisztus, és az Ő saját szavaival élve, ebben a helyzetben a böjtölésnek életmódszerű cselekedetnek kéne lennie. Ő sem “amerikásan”, vagyis a sztereotip amerikai keresztény módjára böjtölt, és nem csak azt evett, amit szeretett, hanem meg tudta feszíteni magában ezt a vágyat.

Hogyha Ádám és Éva történetét vizsgáljuk meg, feltűnő, hogy az egész emberiség étkezés által esett el, Éva úgymond „túltáplálta magát”, azzal, ami számára nem volt üzenet, sőt, meg volt tiltva. Ezzel szemben Jézus böjttel győzte le a Sátánt.

Egy gyakori ellenvetéssel szemben fontos leszögezni, hogy a böjt közel sem hamis tanítás! Az apostolok életében is feltűnik, hogy rendszeresen gyakorolták magukat böjtben. Ezt látjuk Péternél, Pálnál, Cornelius-nál, az antiókhiai presbiterek életében stb. (lásd Apostolok Cselekedetei 13-at).

A böjt célja a korrigálás. A böjt a természetesből a természetfelettibe, láthatóból láthatatlanba, a romlandóból a romolhatatlanba, halandóból a halhatatlanba hangolt át, ezért minél feszesebbek vagyunk a böjtben, annál feszesebben tudunk ritmust váltani a szellemi életben.

A böjt célja a test megsanyargatása és a lélek gyötrése. Pál apostol a Korinthusbeliekhez írt első levélben (9:27), arról beszél, hogy ha a testi természet túl van táplálva, el fog szemtelenedni, ugyanis ő valójában csak szolga, de gyakran diktátorként viselkedik. Konfliktushelyzetben a test „megeszi”, erőtlenné teszi a szellemet - ezért mondja Pál, hogy ami test szerint él, meghal. Ezért a test nem kormányozhat bennünket, nem uralkodhat a lényünk fölött, hanem meg kell aláznunk azt.

Ez semmiképp sem aszkézist jelent, egyszerűen csak annak a ténynek a felismerését, hogy az állandó fogyasztás - főleg az étkezés szintjén - passzivitást eredményez a személyiségben. A szív trónját nem igázhatja le a test! Isten akaratával az áll összhangban, ha a szellem kerül az első helyre, és nem engedjük meg a testnek, hogy parancsolgasson, ugyanis ez egyenes úton vezet a méltatlansághoz az evangélium hirdetése számára.

Nem élhetünk öncsalásban! Nem elég, hogy állandóan Istenről beszélünk, hanem tudnunk kell, mi a feladatunk az életben, és ahhoz, hogy ezt meg is tudjuk valósítani, körül kell vennie minket egy erőtérnek. A lótás-futásban el lehet fáradni. Ilyenkor a test kikerül a szellem uralma alól, és a személyiség tehetetlenségben toporog. Tehát az étkezésünket is meg kell szentelnünk, hogy ha eszünk, az Úr dicsőségére legyen, ha meg ezt megvonjunk magunktól, az is. Júdás számára az "utolsó vacsora" nem tartogatott áldást, pedig az szintén egy közösségi étkezés volt.

Sokszor tisztátalan étkezésekben démonizálódnak az emberek.

A böjt kihozza az emberből a valódi természetét - elárulja, hogy milyen a belső minőség. A böjtölés során nem kell attól tartani, hogy éhen halunk közben, mert ha a helyére tesszük a motivációnkat, a cselekvéseinket - mint például a beszédünket -, legyőzzük az egész világot. Hasonló esetre már volt példa a Bibliában, és nem létezik, hogy Mózes, Illés vagy Jézus természetes úton, a mennyei koszt nélkül élték volna túl az extrém böjtjeiket.

A böjt célja az, hogy a természetes helyett mennyeit együnk, és nem az, hogy koplaljunk. Hogyha megvan ebben a szellemi tevékenységben egy egészséges, szent ambíció, óriási változások mennek végbe a böjtünk alatt, kiárad egy olyan dicsőség, ami háttérbe szorítja az örökölt természetet. A sikeres böjthöz kell egy jóféle akarás, buzgóság, mert ehhez kevés a szellem inspirációja, kell egy döntés hozzá.

Ezen a ponton fontos megfigyelni, hogy mitől lesznek hatásosak, illetve hatástalanok a böjtök:

1. Az első dolog tudatosítani, hogy a böjt elsősorban a test megrendszabályozására irányul, a másodsorban a lélek megnevelésére, ezt pedig csak úgy lehet véghezvinni, ha böjtnapon nem a kedvteléseinket tesszük. Így megeddzük az akaratunkat azzal, hogy olyasvalamit nem teszünk meg, amit máskülönben szeretnénk.

Amikor azt tesszük, amit Isten akar, szabályozzuk az egoista motívumainkat, és közvetlenül a mennyei életbe kapcsolódunk be. Ennek ellensúlya a kapkodás. Megdöbbentő, mennyire szétszórtak a keresztények, és olykor mennyire érzékenyen reagálnak. Ezzel szemben az összeszedettség lényege az, hogy egyre inkább hasonlítsunk Jézus Krisztusra. A Jeremiás 14:10. arról beszél, hogy a futkozás elidegenít Istentől. Böjtben a kommunikálásból fakadó élménytől is meg kell fosztanunk magunkat.

Az Úr utálja a futkározó életmódot.

2. A kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolatok, illetve ezek hiánya is felbecsülhetetlen szerepet kap a böjtben. Sajnos gyakran észrevétlenül romlanak meg kapcsolatok, tehát úgy élnek érzelmi, kapcsolati bűnökben, és meg nem bocsájtásban az emberek, hogy még észre sem veszik azt. A viszályoknak, és perpatvaroknak ki kell kerülniük az életünkből ahhoz, hogy ne a pokol felé tartsunk! A böjt pont ezt a feladatot látja el.

A böjt arra jó, hogy megismerjed magad. Ha nem szakítunk időt arra, hogy átvilágítsuk magunkat Isten röntgengépével, lehet, hogy sosem jövünk rá, hogy a kialakított kapcsolatainkban milyen hibákat vétettünk, miért vannak tele mérgekkel, féltékenységgel, bosszúállással. Ráadásul, minél többet eszünk, fogyasztunk, annál inkább elfelejtjük, kik is vagyunk mi valójában abban az adott élethelyzetben, mert az állandó fizikai inger miatt nem tudjuk szellemi módon vizsgálni önmagunkat és a környezetünket.

Ilyen módon cél, hogy a közösségek helyreálljanak: Istennel és az embertársakkal. Szolgálat közben is érhetnek olyan behatások, amik kiszolgáltatottabbá teszik a természetünket. Pál is pont erről beszélt. Észrevétlenül belopakodhatnak olyan gondolatok, amiknek semmi köze sincs Istenhez, hanem tönkre akarják tenni az életünket. Nem élhetünk laza életmódot, hanem rettegéssel és félelemmel kell munkálnunk az üdvösségünket (lásd Filippi 2:12). Természetesen ingyen, kegyelemből elérhető számunkra az üdvösség, mint mindenki más számára is, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne lenne semmi tennivalónk a Királyság munkájában.

A jó böjt olyan, mint egy kert gyomlálása: folyamatos aktivitást igényel. Nem lehetünk passzívak, mert az unalom, a közömbösség öl! Nem azért böjtölünk, mert ezt mondták nekünk, hanem mert érezzük, hogy változásra van szükségünk. Ugyanakkor, ha nem biblikusan tesszük ezt, azaz közben sumák dolgokat csinálunk, a böjt nem éri el a célját. Ilyen módon a böjt gyakori motivációja a megújulás, a megtérés.

A gonoszság bilincseinek megoldását saját magunkon kell elkezdenünk, főleg akkor, ha visszarendeződést látunk az életünkben. Nem törvényszerű, hogy a keresztények elessenek, Jézus ezt úgy tudta elkerülni, hogy rendszeresen elvonult.

Nem olyan nagy probléma például, ha egy ideig nem látnak a haverok! Magányosan az ember gyakran szerencsétlennek érzi magát, felkavarodnak benne a gyarlóságok, ismét a szeme elé kerülnek a gyengeségei. Ezeket nem jó keresztény sallangokkal lenyomni, hanem jó a böjtöt egybekötni a szellemi harccal, démonűzéssel is. Nem kell állandóan a szabadító istentiszteletekre várni, hiszen nagyobb Az, aki bennünk van, mint az ellenségünk, arról nem is beszélve, hogy először saját magunkat kell felszabadítanunk ahhoz, hogy tudjunk másokon segíteni. Nincs olyan böjt, amire ne válaszolna az Úr!

3. Harmadsorban böjt alatt meg kell szűnnünk ujjal mutogatni - legfeljebb saját magunkra mutathatunk, és ez helyénvaló dolog -, mert rendszeresen át kell világítanunk a bensőnket. Tehát nyilvánvaló, hogy Isten nem az evéstől akar megfosztani, de van, amikor inkább böjt az Ő vezetése. Különösen hasznos a böjt házaspároknak, ráadásul együtt és közös akaraton. Nem helyénvaló, ha a házaspárok válsághelyzetben a megoldás keresése helyett egymás hibáztatásába kezdenek. Gyakori ugyanis a magyar lelkivilágból, mentalitásból fakadóan, hogy a káresetek után az emberek nem felzárkózni próbálnak, hanem még a maradékot is két kézzel rombolják.

A problémákat megoldani, és nem feloldani kell.

A Biblia szerint böjt alatt érdemes megvonnunk magunktól különböző élményeket, így például a szánkat is meg kell tartóztatnunk. Az ember úgy is ki tudja élni magát egy bizonyos szinten, hogy órákon át beszélget - élőben, telefonon, vagy bárhogy. Istennek nincs is gondja a jó hangulattal, de csupán ebből nem lehet „megélni”. A hangulat nem tart meg, sőt, gyakran utána a fáradtság veszi át a jó érzetek helyét.

Ugyanakkor minden rossz beszéd bűzt hagy maga után, néha még fizikailag is. Sokszor azért jön fel szag a gyomorból (szabadulás, böjt alatt), mert tele vannak az emberek démonokkal. A böjt átvitt értelemben, szellemi síkon egy jó szájízt ad az embernek, ahogy a megtérés is megtisztítja a tekintetet. Egyes nőknek különösen üzenet az, hogy ledobják magukról a parázna, ragadós szellemet.

4. Negyedsorban az igaz böjt alapelve, jellemzője a valóban éhezők és szegények befogadása. A Hegyi Beszéd alapján itt a környezetünkben élő rászorulók mellett - támogatás szintjén - a szellemi emberekre is kell gondolunk, azokra, akik teljes életükben, minden erejükkel éhezik, szomjazzák és szolgálják a Szent Szellemet. A böjt által is támogathatjuk az ő munkájukat. Istent a szellemünkkel tudjuk keresni és megragadni, böjt alatt pedig pont a szellemünk erősödik, világosságot kap.

5. Olvasunk a sabbatról, azaz a szombat elvéről is. Ezt a nemzeti hátterünk miatt nem kell szó szerint értelmeznünk, viszont mindenképp kell időt szakítanunk az Úrral való intim közösségre. Hogyha az étel megvonásában nincs gyakorlatunk, lehet, hogy először sanyarú, gyötrelmes napoknak éljük meg a böjtöt, de a végére már gyönyörködni tudunk bennük.

Az Ézsaiás könyve ugyanakkor a böjt eredményeit is felsorolja. Ha a fentiekben említett alapelvek szerint gyakoroljuk benne magunkat, be is teljesednek rajtunk ezek az ígéretek:

1. Beköltözik szívünkbe a hajnal - nem lesz zavaró erőtényező a mennyei „adás” előtt, sokkal jobban meg fogjuk érteni Isten igéjét.
2. Gyógyulásunk gyorsan kivirágzik.
3. Isten igazsága jár előttünk, és az Ő dicsősége követ minket.
4. Kiáltunk, és az Úr meghallgat minket, és bekerülünk az Ő vezetésébe.

Sokszor nem értjük az Úr vezetését, de ilyenkor nem másokhoz kell futni, hanem az Urat kell még inkább keresni, így eltűnnek a problémák, nem leszel többé törékeny ember, hanem „megizmosodsz”.

Ha Isten mondta, fogd a szaván!

5. A böjtben gyakran visszakapjuk azt a frissességet, amit a Szellemmel való keresztségen éltünk át, azt, hogy bennünk van egy mennyei forrás.
6. A böjtölés növeli a produktivitást. Építő emberek leszünk tőle, nem pedig rombolók; és olyanok, akik tudják a kettő közötti különbséget.
7. Felnyílik a szemünk a környezetünkre, szellemi és fizikai síkon is a helyére kerülnek a dolgok.
8. “Gyönyörűséged lesz az Úrban”, mélyebb közösségbe kerülünk Vele.
9. A földi életben is felemel minket az Úr, és a társadalmi létrán nem alul, hanem felül leszünk.

Mindennek tudatában ma is üzenet a hívő életben a falánkság megítélése, a torkosságból és a mértéktelen fogyasztásból való megtérés. Ebből óriási hasznunk származik hosszú távon, az életünk minden egyes területén. Olyan dolgokból tudunk megszabadulni, amelyek előtte elképzelhetetlennek tűntek számunkra.

“És Atyád aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd.” (Máté 6:18b.)