A laodikeai gyülekezetnek


mondott üzenet

#onatadas
#sors
Galgóczi Levente | 2020. 08. 22.
Németh Sándor 2020. augusztus 15-i online prédikációjának összefoglalója
Napjaink eseményei és a világjárvány különös megvilágításba helyezik a Szent Szellem laodikeai gyülekezetnek mondott üzenetét. A világkorszak estéjéhez közeledve felmerül a kérdés, hogy vajon a mi sorsunkat hogyan érintik az előttünk álló események, és végül kivel töltjük a korszakot lezáró "nagy vacsorát", amiről Jézus beszélt a tanítványainak.

Jel.3:14-22
Laodicea város nevének jelentése (a nép igazsága, a nép joga) egy olyan konfliktusra mutat rá, amelyből rengeteg problémája származik keresztényeknek, egyéni és közösségi szinten egyaránt. A konfliktus gyökere abban áll, hogy Isten igazsága és emberi igazságok ütköznek egymással. 

A korszellemre jellemző az a tendencia, melyben egyesek egész nemzetekre igyekeznek erőszakosan ráerőltetni olyan szokásokat, amelyeket a Biblia bűnöknek nevez, mindezt úgy, hogy közben értékekké magasztalják őket.

A Szent Szellem Jézust Ámennek, Hűnek és Igaz Bizonyságtevőnek mutatja be a laodikeaiaknak, amely nekünk is bátorítás, hogy a názáreti Jézus Krisztus hitelességét illetően teljes meggyőződésre jussunk, továbbá ne ijedjünk meg, ne veszítsük el a hitünket és ne veszítsük el a Názáretivel való személyes közösséget. Ez egyúttal a gyülekezetnek küldött levél legfőbb üzenete is. 

A laodikaeai gyülekezetet sajnálatos módon Isten nem tudta használni, hanem haszontalanná vált. Ez az állapot a városnak azon jellemzőjében is megmutatkozik, hogy a vize langyos volt. Az ókori közösségnek nem volt városon belüli önálló vízforrása, hanem mintegy 30 kilométeres távolságból csatornázták be az ivózívet, amely a forrástól odaérve kellőképpen felmelegedett ahhoz, hogy alkalmatlan legyen a szomjúság eloltására. A város langyos vizének képe tehát a gyülekezet haszontalanságát emeli ki. 

Jézus Krisztus Nikodémussal való beszélgetésében leszögezte, hogy szükséges víztől és Szellemtől születnünk, amelynek eredményét a János 4:14-ben ki is fejti: ezáltal a hívő belsejében örök életre szökellő kút jön létre. Kialakul egy egyéni, személyes közösség az Úrral. Laodikea városa azt a tanulságot is közvetíti mindannyiunk számára, hogy ne mások kenetéből éljünk - annak ellenére, hogy Isten akar használni az életünkben felkent embereket -, hanem rendelkezzünk személyes kenettel, valamint személyes, erős hittel. A járvány is tanulságot jelent arra nézve, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kell tennünk a személyes, egyéni hitünkre, illetve az Úrral való személyes közösségünkre, hogy ebből a kapcsolatból fakadóan a kutunk tele legyen élő vízzel. 

Jézus Krisztussal való találkozás után a hívők életének fő jellemzője, hogy állandóan éhezik és szomjazzák a Názáreti Jézussal való találkozást. Ha két lábbal állunk az Úr kegyelmében és az Úr vére rajtunk van, akkor Isten megtart bennünket hit által.

Az I. János 2-ben szereplő kenet, mely bennünk van, több mint a Szentlélek kenete. Az Istennel való szövetségi kapcsolatunk alapját Jézus folyamatosan és aktívan munkálkodó vére biztosítja, mely képes megszentelni és megtisztítani az életünket, valamint eltörli mind a bűnt, mind annak következményeit. Részesedést nyertünk Jézus életéből és a Szent Szellemből is, aki pedig az Igazság Szelleme, ennélfogva nem vágyakozik a hazugságra. Mi több, a bensőnkben egyre nagyobb vágyat és kívánságot hoz létre az Isten Igazsága iránt a mai romlott világkultúrában, amely töménytelen mennyiségben hazugságot hirdet.

Ez az Igazság tesz bennünket a mostani világkultúrától is szabaddá. Ez őriz meg bennünket attól, hogy laodikeai, evilági, szekularizált keresztények legyünk, akik a bűnt értékként fogadják el. A kereszténység nem asszimilálódhat, nem szekularizálódhat és nem keveredhet más vallásokkal. Nem tudjuk elfogadni azt az állítást, mely szerint sok út vezet Istenhez.

Mi arról vagyunk meggyőződve, hogy Isten Igazsága egy út, ezt pedig az a személy jelentette ki, aki halott volt és feltámadott. Ő nem más mint Jézus Krisztus.

Isten Igéje kijelenti, hogy nem adatott más név az ég alatt, amelyben az embereknek üdvösségük van, csak a názáreti Jézus Krisztus neve! Ezt a kizárólagosságot a Biblia kijelenti.

Ézsaiás próféta 2700 évvel ezelőtt kinyilatkoztatott próféciájában a Szent Szellem hajszálpontosan leírja azokat az alapelveket, amelyek a világkultúra lényegi alkotórészeivé váltak napjainkra.


Ézsaiás 5:20 - Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!

Ezzel a feje tetejére állt, értékesnek nem nevezhető rendszerrel ellentétben Jézus Krisztus azt állítja, hogy az egyedüli jó maga az Isten. A Biblia alapján az igazi világosság akkor válik jelenvalóvá az ember életében, amikor a Szent Szellem kijelentése által valaki Isten ismeretére jut. A francia forradalom után doktrinálisan is megfogalmazódott, hogy az istenismerettel rendelkező emberek tudata egy hamis tudat, míg velük szemben az ateista, materialista emberek tudományos gondolkodásmódja kizárólagosan képviseli a haladást és modernitást. A harmadik fontos tévesztés a keserű édessé és az édes keserűvé tétele. A legtöbben ma nem az Isten Igéjének való engedelmességet tekintik "dolce vita"-nak, hanem a bűnös életvezetést. Lucifernek, illetve a sátánnak a fő tevékenysége az, hogy Isten Igéjének az ellentétét állítja, így a prófétán keresztül a Szent Szellem kijelentette a luciferiánusi alapelvek ismertetőjegyeit. Ez az Igeszakasz pontosan arról szól, hogy ne asszimilálódjunk a környezethez!

Ne engedjük meg, hogy a luciferiánusi globális kultúra tönkretegye Isten tudományát és elbizonytalanítson bennünket Isten Igazságával, a meggyőződésünkkel és a hitünkkel kapcsolatban! Lássuk világosan, hogy Isten Igazsága meg fog állni!

A luciferiánus világkultúrában a Biblia Istenét igyekeznek sötét zsarnokként beállítani. A jót Isten ellenségére ruházták át, ebből jött létre az a modern kultúra, amely egyre agresszívabb és istentelenebb, keresztényellenesebb, család- és nemzetellenesebb. Az evangélium világossá teszi, hogy ha szégyelljük az Urat és Isten Igéjét az emberek előtt, akkor az Úr is szégyellni fog bennünket az Atya előtt. Ha ezt tesszük, akkor olyanok leszünk, mint amiről a Szentlélek ad kijelentést a laodikeai gyülekezetben.

A Lukács 14:25-35 teljesen összhangban van a Szent Szellem laodikeaiaknak elmondott üzenetével. A sokszor félreértett szakasz kulcskifejezése a “maga lelkét is”. A rész arra utal, hogyan kell spirituális és újjászületett, megújított lélekre helyezni a családi kapcsolatokat. A spirituális lélek megőrzi a szívben az életet, nem pedig kiszívja azt belőle.

A kapcsolatok spiritualizálása után Jézus beszél a kereszt hordozásáról, amely a használhatatlanná válás elkerülésének egy másik feltétele.

Csak akkor tudunk Isten akaratában járni, hogyha a sajátunkat alárendeljük neki, és nem a magunk belátása szerint járunk, hanem Isten akarata szerint.

Jézus az Igerészben kiemeli, hogy a keresztény élet építkezés és harc. Méghozzá olyan típusú, amelyeket a saját erőnkkel, képességeinkkel nem, csak Isten természetfeletti erejével és kenetével tudunk sikeresen elvégezni.

Sokszor félreértelmezték azt a szakaszt, amelyben Jézus Krisztus azt állítja, hogy aki búcsút nem vesz minden javaitól, az nem lehet az ő tanítványa. Itt nem a nincstelenségről beszél az Úr. A só megízetlenülésének elkerüléséhez az anyagi javakhoz való megfelelő viszonyulás szükséges, továbbá azoknak helyes elhelyezése, a búcsú kifejezés ugyanis helyezést is jelent. A sáfárság igazságaival összhangban, a javainkat helyezzük Isten kezébe! Ahhoz, amit Isten ad, úgy kell viszonyulni, mint Jób, aki Isten sáfára volt.


Jeremiás próféta kora előképe azoknak annak az időnek, melyben mi élünk. Az összeomlás előtt álló Júdeában élő kortársak nem értették meg Isten emberének üzenetét: ide-oda futkároztak a bajban ahelyet, hogy leültek, elmélkedtek és megkérdezték volna, hogy “miért vagyunk ebben a helyzetben? Miért vagyunk ilyen krízisben?” Az egyik dolog amit Isten le akar ma állítani, az a futkozás.

Van, hogy azért engedi meg a megpróbáltatásokat, a nehézségeket, hogy visszatérítsen minket a személyes közösségbe. Globális összeomlás előtt álló korban élünk, azonban ha futkározunk nem értjük meg Isten akaratát! 

Az Úrral való közösség ápolása által növekszik az életünkben Isten kegyelme, áldása, ehhez viszont be kell mennünk a belső szobába, be kell zárkóznunk a szellemünkbe. Ez történhet elmélkedéssel, történhet igeolvasással, igetanulmányozással, imádkozásokkal, Isten magasztalásával, dicséretével. 

Használjuk ki a rendelkezésünkre álló időszakot arra, hogy letelepedünk az Úr lábai előtt, és engedjük, hogy a Szentlélek tanítson bennünket, hogy felismerjük az engedetlenségeket, lázadásokat, vétkeket, bűnöket az életünkben! Ha futkározunk, azzal csupán becsapjuk magunkat: nem vesszük észre, hogy a lelkünk, szellemünk roskadozik a bűntől, lázadástól, testiségtől, érzékiségtől, romlott vágyaktól.

Jeremiás korának vezetőihez hasonlóan ma is sokan azt gondolják, hogy a világ betegsége gyógyítható. De kiderült, Jeremiásnak lett igaza, aki azt mondta, hogy nem gyógyítható. Csak akkor lehetne gyógyulásról beszélni, ha az emberek abbahagynák az ide-oda futkozást, ha nem a saját eszük és akaratuk után mennének, hanem alárendelnék magukat Isten akaratának, ugyanis ekkor talán az Úr megkönyörülne rajtuk.

Jeremiás 8:6-8 - Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Vágjatok fákat és hányjatok töltést Jeruzsálem ellen; a büntetés városa ez, csupa nyomorgatás van benne! Mint a kút hidegen tartja meg a vizét, úgy tartja meg az ő gonoszságát: erőszakosság és önkény hallatszik benne, és betegség és vereség van előttem szüntelen. Térj eszedre, oh Jeruzsálem, hogy el ne szakadjon tőled a lelkem; hogy pusztává ne tegyelek téged, lakhatatlan földdé!

Annak ellenére, hogy rengeteg jel azt mutatja, az Úr hamarosan lezárja ezt a korszakot, sokan úgy gondolják, hogy a sorsuknak a futósávja még most is maratoni hosszúságú. Azonban jobb, ha inkább leülünk és megvizsgáljuk, hogy a rohanásunknak van-e értelme. Ki elől futunk? Ki elől menekülünk, és miért? És kivel kellene együtt járnunk?

Ha rohanunk, elhagyjuk az Urat, elszakadunk Tőle, mert nincs időnk foglalkozni a szívünkkel, a lelkünkkel.

Leülepedés nélkül nem ismerjük fel a saját gonoszságainkat, lázadásainkat, tisztátalanságainkat, melyekből Isten ki akarna minket tisztítani. János apostol azt mondja, hogy akik reménykednek az Úr eljövetelében, azok megtisztítják magukat. Kérdezze meg magától az ember, hogy mikor emelte fel az Isten uralma fölé magát! Mikor rázta le magáról Istennek a jelenlétét, uralmát? Ezt a disznók mellett lévő tékozló fiúhoz hasonlóan csak akkor tudja az ember felismerni, ha magába száll és még van benne kegyelem.

A rohanás másik óriási problémája az öncsalás, mely során az ember elhiszi, hogy tudja az ügyeit irányítani. Közben megosztott figyelemmel csak futó pillantást vet Isten Igéjére, és szinte beteljesíti a Jakab által mondottakat. Az öncsalás például abból származik, ha csak felületesen nézünk szembe Isten Beszédével, ha csak úgy nézünk bele a tükörbe, hogy utána elfelejtjük az ábrázatunkat. Pedig akkor fog munkálkodni bennünk, ha mélyen megvizsgáljuk és engedjük, hogy az Ige behatoljon a szívükbe, a lelkünkbe, csontvelőinkbe és ízületeinkbe, ha engedjük, hogy az egész lényünket átjárja. Ellenkező esetben az a veszély áll fenn, hogy Jeremiás kortársaihoz hasonlóan, cinikussá, Isten népének az ellenségeivé válnak némelyek.

A Jeremiás 10:23 beszámol arról, hogy igazából nem vagyunk a sorsunknak az urai.

A sorsunkat Isten csak akkor tudja irányítani, ha lemondunk az önakaratról és alárendeljük magunkat az Ő akaratának.

Ekkor a Szentlélek szabja meg az életünk irányát, még szorosabb kapcsolatot hozva Isten Beszédével.

A rossz célok, többek között materialista célkitűzések miatt rohan az ember. Miért nem változtatták meg a laodikeaiak a városuk állapotát? Azért felelt meg nekik az az állapot, mert gazdagok voltak. Ez az oka a már említett öncsalásuknak, ahogy a Jelenések 3-ban kiemeli velük kapcsolatban a Szentlélek: “Gazdag vagyok, nincs semmire szükségem.” Tehát pont azt a legfontosabb szükségüket nem vették észre, hogy élő vízforrásra van szükségük! Veszélyes dolog, ha az emberben megszűnik az igazság iránti éhség. A Lukács 21:34-ben figyelmeztet Jézus: "vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjai miatt". A dobzódásba, mámorba beletartozik például a kábítószer-fogyasztás, illetve olyan testi élmények, amelyek mámorba, extázisba viszik az embereket. A szexuális perverzitás a szívet kiszárítja és megkeményíti, amely által a szív teljesen elveszíti a benne lévő életet.

A részegség vonatkozik szeszesital-fogyasztásra és drogokra is, melyek mind lebontják az emberi képességeket és az erkölcsi korlátokat, amely által egyre gátlástalanabbá válnak az emberek, és amelyekre korunkban éktelen példákat találunk.
A héköznapi élet gondjaival kapcsolatban pedig tudnunk kell, hogy nincs olyan gondunk, ami el nem múlik.

Mi azonban nem múlunk el, hogyha az Úrban vagyunk és van a belsőnkben örök életre szökellő vízforrás. Minden napnak megvan a maga baja, de ezeket ne hányjuk a szívünkre és ne temessük bele magunkat!

Isten akarata az, hogy a hitünk kipróbálttá váljon, akárcsak a tűzben edzett arany, amely által Istenben gazdagok tudunk lenni! A második fontos szempont, hogy tanuljunk meg az új emberünkben járni! Test és vér nem örökölheti Isten országát, ezért feszítsük meg, és vetkőzzük le a romlott természetünket a kívánságaival együtt, és öltözzük fel az új természetet, mert akkor lesz rajtunk fehér ruha!

A "szemgyógyító írral" kapcsolatban szükséges, hogy a Szent Szellemtől kijelentésnek és bölcsességnek szellemét kérjük, hogy az Úr megnyissa a szívünk szemeit, ennek következtében legyen mennyei látásunk a názáreti Jézus Krisztus áldozatának diadaláról és annak a vívmányiról, privilégiumairól, amelyekkel felruházott bennünket Isten. Ennek a látásnak soha ne legyünk engedetlenek, hanem helyezzük rá az életünket! 

A negyedik fontos dolog, hogy ne vessük meg az intést és fegyelmezést, mert másképpen nem leszünk Isten gyermekei, hanem korcsok maradunk! Ha az Úrban van ez a szenvedés, akkor tisztulást eredményez.

A korszakot leginkább egy naphoz lehetne hasonlítani, amely már esteledik. Este pedig mit szoktak csinálni az emberek? Vacsorázni. Felmerül a kérdés, vajon kivel töltjük el a korszak végét. Mi kivel fogunk vacsorázni? Ha Jézus Krisztusban megmaradunk akkor vele fogjuk eltölteni a vacsorát.  Akkor - ahogy megígérte - egészen a korszak végéig szüntelenül velünk marad, és rendelkezésünkre áll az Ő feltámadásának az ereje és hatalma, amelyek Isten kegyelméből győzelemre fognak vezetni bennünket!

Galgóczi Levente | 2020. 08. 22.