A győztes és a szenvedő Krisztus

Zsotárok 37:37-38
„Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé. De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.”

Ezekben a versszakokban a Szent Szellem egyértelműen kijelenti, hogy a gonoszságnak egyszer vége lesz, és Isten királyságában nem a bűnösök, hanem a békét képviselő emberek fognak megmaradni. Jézus Krisztus, mint igazságos bíró fogja megítélni és különválasztani a béke embereit a bűnös emberektől. A Messiás ezen szerepköre hosszú évszázadokra háttérbe szorult, mivel az egyháztörténelemben inkább Jézus halála és föltámadása volt fókuszban, mint múltbeli esemény, pedig ennek a jövőre gyakorolt hatása sem elhanyagolható.

 
Fontos, hogy a ma élő keresztények ne csússzanak bele ugyanabba a hibába, mint Jézus kortársai, akik sematikusan és egyoldalúan csak a dicsőséges Messiás képét voltak hajlandóak elfogadni, pedig az Írásokból egyértelműen látszik egy szenvedő Messiás képe is, aki szintén Isten Fia. Ha a keresztények nem fogadják el a Jézus Krisztusról szóló jövőbeli kijelentéseket,  akkor nem fognak tudni azonosulni azokkal a szerepekkel, amelyekbe még most fog belépni a Messiás, hogy azokat a próféciákat is beteljesítse.
Ezek a próféciák főleg az Ószövetségben és a Jelenések könyvében vannak megírva, amikkel ha a keresztények tisztában vannak, akkor sikeresen fogják tudni felismerni a jelenben zajló politikai események természetfölötti vonatkozásait. 

Ha a keresztények nem ismerik a próféciákat, és csak a szenvedő Krisztus-képet látják Jézusban, akkor nem fognak tudni azonosulni Jézus Krisztus bosszúálló szerepkörével.

Jelenések 1:13-16, 20
„És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng. És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. Vala pedig  a jobb kezében hét csillag, és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orcája, mint a nap [amikor] fénylik az ő erejében. (...) A hét csillag titkát, amelyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala, és amely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet.”

A Szent Szellem ezekben a versszakokban jelenti ki, hogy milyen képnek kell lennie a keresztények szellemében és szívében Krisztusról, mint az Egyház fejéről. Ezt nem lehet szubjektíven formálni és alakítani, hanem Isten Igéjét olvasva kell befogadni és hagyni, hogy a Szent Szellem alakítson ki bennünk egy dicsőséges Krisztus-képet.

Szimbólumok értelmezése

A Szent Szellem nélkül nem lehet valóságos krisztuskép egyetlen hívőben sem, mert a Szent Szellem azért jött, hogy Jézus Krisztust megdicsőítse az életünkben.

Ez a kép jelenleg a legaktuálisabb krisztuskép a Bibliában, mert Jézus felment a mennybe, és mint megdicsőül Krisztus ül az Atya jobbján. 

A felolvasott Igeszakasz szimbolikája:
- A fej és a haj fehér színű, ami a dicsőséget szimbolizálja
- A szemei tűzlángok, ami arra utal, hogy a Messiás egész személyisége szentséggel van tele: ezért hasonlítja sok helyen az Ige Isten jelenlétét megemésztő tűzhöz, mert a dicsőség tömény jelenléte, mint a tűznek a lángja megemészt minden szentségtelen dolgot
- Lábak, amik kemencében tüzesedtek meg: a Bibliában a kemence mindig a szenvedést és a megpróbáltatást szimbolizálja, amit Jézus Krisztus a földi szolgálata alatt teljes mértékben vállalt, hogy Isten haragját elfordítsa az emberiségről
- Szavai, mint a sok vizek zúgása: ez arra utal, hogy Jézus Krisztus minden szava életet és szellemet közvetít, amit folyamatosan áraszt ki magából, hogy elérje az embereket
- Kétélű éles kard: Isten Beszédét szimbolizálja
- Az arc szimbolikája pedig azt az odafordulást és kapcsolatot fejezi ki, amiben Krisztus az Atyát dicsőíti, mi pedig a Krisztust

Krisztus mint dicsőséges uralkodó

János evangélium 14:1-3
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az ény Atyáymnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem [volna], megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” 

János apostol egy újabb kijelentést ad a Szent Szellem által a dicsőséges Krisztusról és arról a szerepkörről, amit a jövőben fog betölteni. A harmadik versszak utolsó része ugyanis nem csak arra utal, hogy a Mennyben Krisztussal leszünk, hanem arra az időszakra is, amikor Jézus, mint uralkodó fogja gyakorolni a hatalmát a Földön. A jelenlegi világkorszak csak egy átmeneti időszak mielőtt Jézus Krisztus fizikailag is megjelenik és a Szent Szellemmel együtt helyreállítja Isten uralmát a Földön.

A mi hitünk célja nem a Menny, hanem Jézus Krisztus földi királyságába való bemenetel.

Ezt a kijelentést ma nagyon kevesen fogadják el még a keresztény világ keretein belül is, mivel Jézus Krisztus személyét hosszú évszázadokon keresztül vagy meghamisították vagy teljesen le is tagadták az emberek.  Ettől függetlenül Jézus Krisztus visszajövetele már régóta foglalkoztatja az egész keresztény világot, és sokan a Máté evangélium 25. fejezetében olvasható tíz okos és tíz balga szűz példázatát összefüggésbe is hozzák vele. 

Máté 25:5
„Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és elaluvának.”

Jézus ez a példázata egy teljes szimbólumrendszer, amiben minden jelképnek fontos jelentéstartalma van. Az 5. versszakban az elszunnyadás azt jelenti, hogy a keresztények öntudatlan állapotba kerülnek és elveszítik a reménységüket. Ez egy olyan passzív állapot, amiben az ember elveszíti a mennyei perspektíváját a nehéz körülmények miatt, amiket pedig az éjfél szimbolizál.

Nem szabad hagynunk, hogy a nehézségek miatt a lelkünk hibernálódjon, és benne ragadjon egy olyan kiégett állapotban, ami belesüpped a kiábrándultságba és eltávolodik Istentől. 

A példázat tanulsága a 13. versszakban van összefoglalva, ami arra inti az olvasókat, hogy legyenek éberek, mert nem tudhatják pontosan mikor fog Jézus Krisztus visszajönni a Földre.  Ez a bizonytalanság  Jézus első visszajövetelével kapcsolatban a Máté 24. fejezetében is megjelenik, ahol az Ige tolvajhoz hasonlítja Jézus megjelenését, amit senki nem tud előre.

„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?” 

Krisztus mint megváltó rokon

A következő szerep, amibe Jézus Krisztus a jövőben fog beállni a Jelenések könyvének az 5. fejezetben olvasható. Itt, mint megváltó vérrokon jelenik meg a Messiás, amikor mint Izrael megváltója, de facto is elkezdi a szolgálatát. Ugyanis a jogot és a hatalmat már az első eljövetele után megkapta, de effektíven nem kezdte még el ezt a szolgálatát Izrael irányába. 

Jelenések 5:5-7
„És egy a Vének közül monda nekem: Ne írj: Íme győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.”

Itt két ószövetségi próféciára is utal János, amikor Júda oroszlánjaként (1Mózes 49) és Dávid gyökereként (Ézsaiás könyve) utal Jézus Krisztusra és a zsidósággal kapcsolatos szerepkörére. Jézus Krisztus egy személyben közvetíti a kegyelmet és az ítéletet, amit a vére, mint egy fizetőeszköz tesz lehetővé, ami szent, tiszta és ártatlan, ezért nemcsak a kegyelem közvetítésére alkalmas, hanem arra is méltóvá teszi Jézust, hogy ítéletet gyakoroljon az emberek felett.

„És énekelének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecsétjeit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből. És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön”

Az elmúlt 2000 évben a kegyelemközvetítő tisztségét gyakorolta Jézus, de a korszak végéhez közeledve beáll az ítéletet gyakorló szerepkörébe is. Sok keresztényben mai napig kérdés, hogy összeegyeztethető-e Krisztus személyével a bosszúállás és az ítélet gyakorlás, mert sokan a kegyelmet és az ítéletet összeférhetetlen valóságokként kezelik.  A Bibliában több ószövetségi és újszövetségi példa is van arra, hogy igenis tud együttműködni a kettő.

Lukács 18:6-8
„Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró! Hát az Isten nem áll-e bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? Mondom nektek, hogy bosszút áll értük hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-e hitet e főldön?”

Ézsaiás 59:16-18
„És látá, hogy nincsen senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; ezért karja segít neki, és igazsága gyámolítja őt. És felölté az igazságot, mint páncélt, és a szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal. A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal ellenségeinek, büntetéssel fizet a szigeteken.”

Sok bibliakutató a Jelenések könyvének a 6. fejezetében megjelenő fehér lovashoz kapcsolja ennek a bosszúálló szerepkörnek a kezdetét, de valószínűbb, hogy már az 5. fejezetben leírtak szerint korábban elkezdi ezt a szolgálatát és ez a fehér lovas egy hitető, gonosz szellemnek a jelképe.

Jelenések 6:1-2
„És látám, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jöjj és lásd. És látám, és íme egy fehér ló, és a rajta ülőnél íj vala, és adaték neki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.” 

A háborúk kitörésének nagyon sokszor a hazugság szellemének a hitetése az oka. Ez történt Akhábbal is, amikor egy hazug szellem elhitette vele, hogy sikeres lesz a harca Rámóth Gileád ellen, de győzelem helyett elveszítette a hatalmi pozícióját.

 Csak az igazságnak a szeretete tud megőrizni a hazugság szellemétől: Jézus Krisztus szeretete, Isten Igéjének a szeretete és a Szent Szellem szeretete.