A keresztény élet elválaszthatatlan Isten erejétől és szellemétől. Ha a keresztények nem keresik a Szent Szellemben való alámerítkezést, illetve nem tartanak igényt az erejére, nem tudnak hiteles tanúk lenni. Az embereket a Szent Szellem erejének a megnyilvánulása vonzza, ez a titka az evangelizálás, a gyülekezetépítés és a hiteles keresztény szolgálat sikerének. A szombati istentiszteleten Mózes elhívásának példáján keresztül érthettük meg a felkenetés jelentőségét.

A hívő emberek életében van két fontos szellemi esemény: a vízkeresztség és a Szent Szellemben való alámerítkezés. A vízkeresztségben azonosulunk Jézus halálával, eltemetésével és feltámadásával. Ezáltal tudunk megszabadulni a romlott természetünktől. A vízkeresztség után úgy kell gondolkodni magunkról, hogy mi Jézus halálával és eltemetésével eggyé váltunk (Róma 6:11), mert ekkor fogunk tudni hatékonyan harcolni az ótermészet ellen, amely újra és újra ki akar jönni a sírból.

A másik természetfeletti esemény a hívők életében az, amikor Jézus alámeríti őket Szent Szellemben. Isten egy, de három személyben nyilatkoztatta ki magát. Az örökkévalóságban az Atya és a Fiú közt a Szent Szellem képviselt egy csodálatos közösséget.

Isten azért küldte el a Szent Szellemet, hogy általa minket is bekapcsoljon az Atya és a Fiú szeretetteljes közösségébe.

Most az Egyház világszerte nehézségeken megy át, mert Isten kezében szórólapát van, hogy a hívőkben szétválassza egymástól a gabonát és a pelyvát a Szent Szellem lágy szellője által. Az aratásnak ez az utolsó szakasza. Az Egyház és Isten jelenléte ott van, ahol a Szent Szellem jelen van. Ezért nagyon fontos alámerítkezni Szent Szellemben. Nézzük meg Mózes felkenetésének a történetét!

„Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nekem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg neked az Úr. Az Úr pedig monda neki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző. Vesd azt - úgymond - a földre. És veté azt a földre és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodék előle.  Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lőn az ő kezében. Hogy elhiggyék, hogy megjelent neked az Úr, az ő atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. És ismét monda neki az Úr: Nosza dugd kebledbe a kezed; és keblébe dugá kezét és kihúzá: íme az ő keze poklos vala, olyan mint a hó. És monda: Dugd vissza kebledbe a kezed: és visszadugá kezét keblébe és kivevé azt kebléből és íme ismét olyanná lőn mint teste. És ha úgy lenne, hogy nem hisznek neked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának. És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízből és öntsd a szárazra, és a víz, amit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon.”(2Mózes 4:1-9)

Miért van szükségünk a Szent Szellem kenetére és erejére?

Sajnos a történelmi kereszténység elveszítette a bibliai látást a Szent Szellem erejéről. Amikor a keresztények nem keresik a Szent Szellemben való alámerítkezést, illetve nem tartanak igényt a Szent Szellem erejére a keresztény szolgálatban, akkor beszélünk vallásról. Az embereket nem államhatalmi eszközökkel lehet beterelni a keresztény összejövetelekre, hanem a Szent Szellem erejének a megnyilvánulása vonzza őket. Ez a titka az evangelizálás, a gyülekezetépítés, és a hiteles keresztény szolgálat sikerének. Amikor a Szent Szellemmel betöltött keresztények hirdetik az evangéliumot, azt a Szent Szellem hitelesíti a hallgatók előtt.

Mózes realista volt és tisztában volt azzal, hogy az emberek nem fognak hallgatni rá, ha csak azt mondja nekik, hogy megjelent neki Isten. Amikor az emberek nagy elnyomás alatt vannak, nehezen hiszik el, hogy Isten meg akarja őket szabadítani. Ezért van nehéz dolguk az igehirdetőknek, ugyanis ezek a problémák a mai napig is fennállnak, és akadályozzák a küldetés sikerét. Napjainkban, főleg az európai országokban nagyon kemény az emberek szíve, mert egy kiüresedett, erejevesztett vallást láttak hosszú időn keresztül. Az embereket nem lehet elérni az evangéliumról, kereszténységről való természetes (Szent Szellem kenetét nélkülöző) beszédekkel.

Egyiptomban nemcsak a bűnökkel volt gond, hanem a kultúrát okkult erők uralták, amelyek rabságban tartották az embereket. Amikor a kultúrákat, az oktatást, és a különféle földi rendszereket egyre inkább okkult erők uralják – ahogy ez most Európában is van –, akkor nem lehet az embereket Isten jelenlétébe vezetni a Szent Szellem ereje nélkül. Napjainkban a kiüresedett vallásos keresztény felekezetek agonizálnak, és állami segítségért kiáltanak, hogy fennmaradjanak. De ez nem járható út. Közel van az Úr visszajövetele, ezért Isten demonstrálni akarja az Ő uralmát és jelenlétét. Az Ő országa egyrészt igazság, békesség és Szent Szellem által való öröm, másrészt a természetfeletti erők megnyilvánulása is szerves részét képezi ennek a birodalomnak.

Jézus jól tudta, hogy a tanítványoknak nagy szükségük van arra, hogy betöltekezzenek Szent Szellemmel. Ezt követően tud megvalósulni az erő általi felkenetés, hogy Isten ereje működni tudjon a hívők életén, beszédén, cselekedetén keresztül. Ez azért fontos, mert ezáltal lehet meggyengíteni az emberi szíveken lévő természetfeletti gonoszságot, és lehet kivezetni az embereket a Sátán hatalma alól. Jézus a mennybe való felmenetele előtt azt mondta: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nekem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.” (Apostolok Cselekedetei 1:8)

Az Isten által Mózesnek adott jelek

A bot, amely a földre dobva kígyóvá vált

Mózes tiltakozott a küldetés ellen. Ezért először arra kérte Isten, hogy dobja a földre a kezében lévő botot. Mi a bot? A bot az az eszköz, amit felken Isten. Mózes ezt megelőzően már megismerte az Urat. De ez nem volt elegendő ahhoz, hogy elinduljon a szolgálatban. A kenet pontosan azért kellett, hogy Mózes eredményes tudjon lenni a szolgálatban. Ha hozzá hasonlóan a keresztények kenettel szolgálnak, akkor Isten országa meg tud mutatkozni rajtuk keresztül erőben és hatalomban. Ha az emberek látnak jeleket és csodákat, akkor a feltámadással, illetve Jézus feltámadásával kapcsolatban is hitre tudnak jutni. Sok hívőnek azonban csak fogalmai vannak a feltámadásról, de a hitük nem a feltámadás erején nyugszik.

Pál erről így írt a korinthusbelieknek: „Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem nektek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék (2Korinthus 2:1-5). Isten ereje tudja stabillá tenni a hitet. Ha hiszek Jézus feltámadásában, akkor hiszem, hogy Ő meg tud jelenni, és tudok várakozni az Ő visszajövetelére.

Mi Istennek a botunkat tudjuk átadni. Amíg Jézus a Mennyben van, addig Isten a hívőket akarja használni Jézus helyett. Ezért küldte el a Szent Szellemet. Az Úr dézsából önti a Szent Szellemet a Mennyből. Aki akar, az veszi. Aki szomjas, az ihat. Most a kései eső ideje van. Ne tékozoljuk el az időnket! Mi magunkat, az életünket tudjuk átadni Istennek. Ha ezt megtesszük, akkor Isten használni tud minket. Ahhoz, hogy nagy változás legyen, ahhoz le kell dobni a botot a földre. Hagynunk kell, hogy Isten keze alá kerüljön az életünk.

Ne csak a személyes üdvösségünk legyen a cél, hanem emellett váljunk Isten munkatársává.

Mit jelent az, hogy a földre dobott bot kígyóvá változott? Amikor tele vagyunk Szent Szellemmel, akkor lepleződik le, hogy az egész világ gonoszágban vesztegel, és hogy a Sátán hatalma alatt áll ez a világ. A Szent Szellemmel való betöltekezés feltárja a gonosz létezését, és ezt követően látja meg egy hívő az emberek problémáinak valódi okát. A Szent Szellem ereje bevezeti a hívőket a szellemi konfliktusba. Ezért is hívta vissza Isten a kígyó elől elfutó Mózest, akit be akart vezetni a Sátánnal való konfliktusába; ezért kellett a kenet, az erő.

Isten tehát visszahívta Mózest és mondta neki, hogy fogja meg a kígyó farkát, ő pedig engedelmeskedett. Ha vállaljuk a harcot, akkor sok ember szabadulását készítjük elő. De ezt nemcsak szavakban, üres megvallásokban kell vállalni. Az engedelmesség által tudunk a kígyó felett hatalmat venni. Ahogy Mózes megfogta a kígyó farkát, az ismét bottá változott. A kígyó felett az Isten Igéjének való engedelmesség által tudjuk folyamatosan fenntartani a hatalmunkat.

Miért nem a kígyó fejét kellett megfognia Mózesnek? Mert Jézus az, aki a kígyó fejére taposott, ez nem a hívők dolga. A fej céltudatosan tud támadni. A farok viszont egy erőnek a végét jelenti, továbbá a kiszolgáltatottságot, a gyengeséget jelképezi. Miért gyenge? Azért, mert Jézus már legyőzte. A kígyó a sátáni erők, démonok, átkok, betegségek jelképe. Jézus azért jött, hogy az Ördög munkáját lerontsa, a hívők feladata pedig az, hogy kiszedjék az embereket a kígyó marásából. Ehhez szükséges a hívők részéről az imádkozás. A hívők imái által a Szent Szellem realizálni tudja Jézus győzelmét a kígyó, azaz az átkok, betegségek, démonok stb. felett.

A lepra

A második jelnél a kebel a szívet, míg a kéz a cselekvést jelképezi, a lepra pedig a bűn, és a bűnös állapot jelképe. Amikor Mózes először tette a keblébe a kezét, leprás lett; ez azt jelenti, hogy az embernek van egy bűnös természete. Amíg az ember szereti a saját lelkét, a saját természetét: addig nem tud megváltozni. Ez a romlott, leprás ótermészet vereségre van ítélve, nem kap örök életet.

A kebelbe visszarakott leprás kéz azt jelenti, hogy Isten belül kezdi az ember megtisztítását. Isten bennünk is akar cselekedni nagy erővel, hogy megváltozzunk. A Szent Szellem által Isten át akar minket változtatni Krisztus hasonlatosságára. Ehhez is szükség van kenetre. A Szent Szellem tudja folyamatosan változtatni a természetünket. Ha elhagyjuk a Szent Szellemmel való közösséget, akkor jön vissza a lepra. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy csak a szolgálatra, a csodákra teszik a hangsúlyt, de nem figyelnek a krisztusi jellem kiformálódásra magukban. Sok szolgáló kapott ugyan erőt, de hanyagok voltak a jellemük megváltozása tekintetében. Mindkettőre szükség van.

A Nílusból a földre kiöntött, majd vérré változott víz

Mózes 2. könyvében kétféle vérré változásról olvashatunk. Van, amikor az egész Nílusban lévő víz vérré változott, de itt nem erről van szó, hanem a Nílusból merített, majd a szárazföldre kiöntött víz változott vérré. Olyan helyre kellett kiönteni a vizet, amelyben nem volt élet. Amíg a Nílusban volt a víz, addig megvolt az élet illúziója. Ahhoz, hogy az ember megismerje az igazságot, nem alkalmasak a zárt kulturális, politikai, oktatási, stb. rendszerek (amelyeket a Nílus szimbolizál). Ezek a rendszerek belülről nézve azt a látszatot keltik, hogy van élet. Isten azonban meg akarta mutatni, hogy egy zárt rendszeren kívül a Nílus vize valójában nem életet hordoz, hanem a halál folyója. Ilyen a világ is.

Amíg az emberek a zárt rendszerekben vannak, addig az élet illúziójában élnek. Azt gondolják, hogy ha paráználkodnak, drogoznak stb., akkor élnek igazán. De ez nem igaz, csak a világ rendszerében az élet más színben mutatkozik. A víz elfedi a valóságot, azaz azt, ami a folyó medrében van. Isten viszont ki akar hozni a világból a szárazföldre, mert az ember ott döbben rá, hogy valójában tele van szükségekkel és nyomorúságokkal, akármit is ért el az életben. Az emberek közt a világban nagy harc dúl a hatalomért, a tudásért, a pénzért, de ezek mögött valójában idegen istenek imádása áll. Az ember a szárazföldön érti meg, hogy mennyire rá van utalva Istenre.

Dávid nagyszerű példa ebben: Isten hosszú évekre kivezette őt a szárazföldre, ahol teljesen átélte az Istenre való ráutaltságot. Nem a királyi trónra vagy a rehabilitálásra, hanem inkább Isten jelenlétére vágyott (Pl.: 63. zsoltár). Dávid arra jött rá, hogy minden szellemi, lelki, testi szükségét Isten tudja betölteni. „Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize; Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet. Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajkaim hadd dicsérjenek téged. (Zsoltárok 63:2-4)