Mi az, ami dinamizálni tudja a kereszténységet? Hogyan tudjuk elkerülni az üres, vallásos életet, és tudunk folyamatosan izgalommal, dinamikusan, erőben munkálkodni? – ezekre a kérdésekre kaphattunk választ a szombati istentiszteleten, ahol a győztes keresztény élet feltételeit vette sorra Németh Sándor vezető lelkész.

„Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.” (Máté 16:15-18.)

Jézusról sok vélekedés elterjedt. Ki is valójában Ő? Mit mondanak róla az emberek? – erre adott választ Simon.

A kijelentés szelleme és működése

Jézus tényleges identitását a Szent Szellem tudja kijelenteni; az isteni természete el volt rejtve az emberek elől (bár többször megnyilvánult). A belső ember mindig el van rejtve, a pszichével találkozunk, amikor az emberek között forgolódunk. De tudni kell, hogy az ember lényege a szelleme (a héberben ez nem is a ruach, hanem a neshama, amely az az isteni élet, szikra, amit Isten az emberbe az orrán keresztül fújt.)

Ez a szellem a bűn következtében elaludt, a halál állapotába került. Ezt a szikrát Isten tudja visszaadni kijelentés által. Ennek folyamatos jelenléte és működése az, ami által igazi keresztények tudunk lenni.  Az első ilyen kijelentés a megtérés, az újjászületés. A kijelentés szelleme közvetlenül Istentől jön, ez leplezi le Jézus Krisztus igazi identitását: Ő az élő Istennek a Fia.

A tényleges kereszténység kijelentésre épül, ez a szellem oszlatja el az emberben a sötét foltokat, amelyben még nincs jelen Jézus Krisztus ismerete.

Jézusban Isten teljessége lakozik, ezért teljes egészében nem tudjuk birtokolni, de ez nem is cél. A személyes közösség a lényeg, hogy folyamatosan kapjunk kijelentést Róla, a bölcsesség és a kijelentés szelleme működjön bennünk.

A megismerésben fontos a teológia, de az bálvánnyá tud válni. Az ember könnyen azt gondolhatja, hogy a teológia teljes megismerést ad, teljes mértékben tükrözi Isten valóját, de ez tévedés. A farizeusokat ez akadályozta meg abban, hogy megismerjék Isten igazságát, békességét és örömét, amely kiépíti Isten valóságát az emberben. Megbotránkoztak azon, hogy a Názáreti Jézus Krisztuson keresztül pedig folyik Isten jelenléte, és a tömegeket nem tudják megállítani abban, hogy Jézushoz menjenek. Ezáltal egyre jobban teljesedtek be esztelenséggel és bolondsággal, gyűlölettel, mindent megtettek, csakhogy leállítsák mindezt. Végül még ez is a javukra lett, mert közreműködtek Jézus halálában, ami a mi áldásunkra lett.

A szellem és a test szoros kapcsolatban áll egymással. Vannak olyan testrészek, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a szellemünkhöz, és vannak olyanok, amelyek a lélekhez kapcsolódnak közvetlenül, de egyetlen testrész sem független a szellemtől. Isten volt az, aki az anyagvilágból összeállította az emberi testet; egy nagyon egységes rendszert épített fel, amelyben a szellem és a test szoros összefüggésben áll egymással. Így nem nehéz azt az igazságot sem megérteni, hogy Jézus sebeiben meggyógyultunk. Jézus testében még közelebb vagyunk az Ő szabadító, gyógyító erejéhez. Az élet Krisztus élete benünk, nem önmagunknál van a szellemünk, hanem be van ültetve a mennybe, és meg vagyunk áldva minden szellemi áldással. Fontos, hogy a testünk állapotára ne nézzünk.

A kijelentés szellemére minden nap szükségünk van, mert le tud gyengülni a belső emberünk. Van olyan állapot, amikor az ember úgy érzi, hogy az egész személyisége egy jégtábla, de ha nem magunkra nézünk, hanem arra, hogy kik vagyunk Krisztusban, és mit állít rólunk Isten, az meg tudja mozdítani bennünk a kijelentés szellemét, és ki lehet mozdulni a megrekedt állapotból. A keresztény élet a kijelentés szellemével tud izgalmas lenni; a vallásos élet unalmas, de a  kijelentés rá tud minket hangolni az Úrra, a mennyre.

Az áldás rajtunk múlik: ha szellemi identitást építünk ki Isten Igéjével, akkor folyamatosan tudunk részesülni Krisztus természetéből, életéből, és a beteljesedés felé vezet az Úr. Az ilyen hívőket, az igazi egyházat a pokol kapui sem tudják legyőzni. A pusztán pszichikai ismeretekkel rendelkező hívőket le lehet győzni.

Akik folyamatosan a kijelentés szellemét kérik nyomások, kísértések közepette is, legyőzhetetlenek. Igényelni kell a kijelentést, és rugalmasnak kell lenni, nem szabad kizárni a Szent Szellem beavatkozását az életünkből. Vannak előítéletek bizonyos szituációkkal kapcsolatban, de Isten bármikor tud szólni, bármikor tud útmutatást adni. Ráadásul a Szent Szellem az erőtlenség közepette jön segítségül, és kimondhatatlan fohászkodással megy Isten jelenlétébe, és tárja fel az Úrnak a szükségeinket.

Ne legyünk süketek és vakok (látás: az Úrra való figyelés, hallás: a várakozás és a válasz meghallása)! Fontos, hogy folyamatosan működjön a szellemünk látó és halló képessége, sőt a psziché és az értelem látóképessége is. Így Isten legbonyolultabb igazságait is egyszerűen tudjuk megérteni.

Hit és engedelmesség

Péter kijelentésből adott választ Jézusnak, ez nem feltétlen volt tudatos a részéről, nem biztos, hogy tudta, hogy ez egy kijelentés. Az ember ki tud mondani olyan dolgokat, amelyek nem a pszichéjéből származnak, hanem szívből, ahová a Szent Szellem helyezte be. Az Úr szövétneke az ember szelleme, tehát folyamatosan tud szólni, meg tud világítani dolgokat, és izgalomba tud jönni ez által az ember, kimozdul korábbi állapotából, újra tud örülni. Folyamatos szellemi megtapasztalás nélkül a keresztény élet sivárrá válik, és kiüresedik, az emberek vallásosak lesznek. Döntő tehát a kijelentés.

Péter megvallotta a kijelentett igazságot, de a megvallást fontos, hogy cselekedet is kövesse (ebben viszont nem jeleskedett). A hit cselekedeteivel tudunk stabilizálódni, a hit cselekedetek nélkül halott (Jakab 2:19-26). A hit cselekedete nem más mint Isten Igéjének való engedelmesség és Isten követése. Tehát ha egy hívő nem hagyja el a bűnt, nem keresztény.

Az első megnyilvánulás a megtérés. Keresztelő János szolgálatakor Izrael népe tömegesen vonult ki a pusztába; a farizeusok is kimentek, de rossz motívumból. Ezért is mondta nekik Keresztelő János, hogy viperák, mérges kígyók fajzatai, teremjék meg előbb a megtérés gyümölcseit. Az élő hit megnyilvánulása a gyümölcstermésben nyilvánul meg, amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik. A gyümölcstermés a testi bűnök, a gonosz beszéd (nyelv bűneinek) elhagyása, de az is, hogy Isten Igéje alapján gondolkodunk magunkról.

Jakab két élettörténeten keresztül magyarázza el a hit cselekedetének lényegét: 

Ábrahám történetéből láthatjuk, hogy a megigazulás egy folyamat: az élete során folyamatosan megtartotta a kijelentés szellemét, és a hitbeli cselekedetek folyamatosan megnyilvánultak. Amikor Isten felszólította, hogy áldozza fel a fiát, megbotránkozhatott volna, hogy mit tesz vele Isten, hiszen hosszú éveket várt az ígéret beteljesedésére, Izsákra… azonban nem ezt tette. Ugyan nem értette, hogy mi történik, de akkor is engedelmeskedett, és így jutott teljes hitre, a hitnek a teljességére.

Ráhábnál is ugyanezt látjuk: a kémek befogadása is a hit cselekedete volt, de a kémek elrejtése és kimenekítése is. Az élő hit megpróbáltatásokban még magasabb szintre jut. Az aposztázia mindig kíséri az ébredést, de a kipróbáltság az, amikor az embert a nehézségek még inkább arra ösztönzik, hogy kötelezze el magát Isten számára. A kijelentés teszi lehetővé, hogy a keresztény életben, szolgálatban tudunk engedelmeskedni és fejlődni.

Mindenkinek személyesen kell végigmenni ezen az úton, senki nem tudja megharcolni a mi harcunkat. Ha viszont ezt megtesszük, kipróbáltan tudunk kijönni a nehézségekből, szellemi értékekkel és stabilan az Úrban, sokkal jobban tudjuk élvezni a Szent Szellemmel való közösséget is.

Az apostolokért – mikor kikérte őket a Sátán – imádkozott Jézus, hiszen ők is bukdácsoltak a szolgálatuk kezdetén. 

A halál szelleme, amely ellentétben áll Isten szellemével, választja el az embert Istentől. A kozmosz szelleme vette át az uralmat a világban Ádám bűnbeesése után. Ez a szellem rengeteg kultúrában nyilvánult meg, mostanra már azt sem tudják az emberek, hogy hogyan kell látni a világot, nem tudják Isten szellemének megfelelően nézni a valóságot. Amíg ezt nem tudjuk megtenni, nem tudunk kijelentést venni.

Jézus azt mondta, hogy elküldi a valóság szellemét, amit a világ nem fogadhat be. Minden kultúra halál-központú, ezzel tisztában kell lenni ahhoz, hogy a tudatunkat megfelelőképpen tudjuk alakítani. Ha nem Isten Igéje alapján gondolkodunk, akadályozzuk Isten szellemének a működését (ahogy Pál is mondja: „nem e világ szellemét kaptuk”).

Javakat és áldásokat jelent ki a Szent Szellem, ha szabadok vagyunk a világ szellemétől. Minél szabadabbak vagyunk, annál erősebben működik a Szent Szellem, és annál inkább változik a gondolkodásmódunk, nem lesznek olyan erős akadályok, erődítmények az ember fejében, amelyek megakadályozzák a Szent Szellem működését.

Krisztus teste

Krisztus testébe vagyunk beültetve. Ez a test a dicsőség teste. Ez a mennyei, dicsőséges test közvetlenül a Názáreti Jézus Krisztus személyével áll összefüggésben. Nem hús-vér testre vonatkozik ez a kifejezés, hanem egy olyan lényegre, amely kisugárzás által jelenik meg. Nem minden szómának (spirituális forma, „test”, alak, amely valójában egy kisugárzás) van hús-vér teste.

Jézus teste új teremtmény, alkotás. Pünkösdkor a keresztények – az apostolokkal együtt – be lettek oltva ebbe a testbe; ez volt az egyház születése. Mi Krisztus testében a Szent Szellem által vagyunk benne. Ennek a testnek mennyei a centruma, mennyei terület az egyház. Amikor Jézus a dicsőség Ura lett, nekünk adta az áldásokat, gyógyulásokat, szabadulásokat, Istennek a teljessége a miénk lett.

Mindezt vízszintesen is meg kell élni, hogy nem testi, hanem mennyei emberek vagyunk. Ha a világ szellemének nemet mondunk, Isten javait a Szent Szellem folyamatosan közvetíti, kijelenti. Mindeközben pedig folyamatosan készülünk a mennyei menyegzőre.

Nekünk most nem azzal kell foglalkoznunk, hogy mikor lesz az elragadtatás, hanem azzal, hogy a mennyei menyegzőre felkészültek legyünk, és le ne késsük.

A menyegzőn csak megfelelő ruhában lehet ott lenni, azaz igaz cselekedetekkel, ez pedig a Szent Szellemmel lehetséges.

A pszichikai ember nem tudja megragadni Isten dolgait, Jézus személyét sem. Vannak testi emberek is, akik hívők, keresztények, akik csak tejnek italával tudnak táplálkozni, vagy tele vannak irigységgel, féltékenységgel, versengéssel. Pál a korinthosziaknak írt levelében beszél arról, hogy „felparcellázták” Krisztus testét, azaz klikkesedés jött létre, és ez nem helyes. Jézus Krisztushoz kell gyűjteni az embereket, és fel kell készíteni őket az Úr napjára.

Nekünk, újjászületett, Szent Szellemmel betöltekezett keresztényeknek az a fontos, hogy hallgassuk és cselekedjük meg Isten Igéjét; legyünk hűségesek a gyülekezethez, telepedjünk le, mert különben az ember nem tud konszolidálódni, stabilizálódni. Az izgágaságból – ami sok esetben a lázadással van összefüggésben – meg kell térni. Ha a Szent Szellem, a kijelentés szelleme folyamatosan tud bennünk munkálkodni hit által, megtanulunk jól forgolódni, szolgálni és Istent követni.