Gedeon felkenetésének története ősminta, amelyre különösen figyelni kell a karizmatikus gyülekezetekben, mert így tud kialakulni a karizmatikus jelleg, ami tartósan tudja biztosítani a Szent Szellem mozgását, működését. Ilyen gyülekezetekben tud az Úr bizonyságot tenni arról, hogy kit mire hívott el, hogy mindenki a küldetésének megfelelően találja meg a helyét Krisztus testében. Minden területen szükség van felkent emberekre, akik valóságos megoldást tudnak adni különböző helyzetekben – erre hívta fel a figyelmet Németh Sándor vezető lelkész a szombati istentiszteleten, amikor a felkenetés alapfeltételeit vette sorra Gedeon történetén keresztül.

A Bírák könyve 6:12-24. verseiben azokat a szellemi igazságokat emeli ki a Szentírás, amelyek nagyon fontosak ahhoz, hogy a Szent Szellem erejét megnyerjük, és harcolni tudjon rajtunk keresztül a sötétség munkája ellen, akinek elsődleges célja, hogy szellemben és igazságban imádjuk az Atyát. 

Jézus ma is a mennyben van, de azt mondta, hogy jobb, ha Ő elmegy, és elküldi a Szent Szellemet, aki elvezet bennünket minden igazságra. Ő lehetővé teszi azt, hogy minden ember, a világ minden táján megismerje Istent. Ő teszi lehetővé, hogy Isten uralma alá kerüljünk kívül-belül. Így tud megváltoztatni és használni bennünket Isten, képessé tenni az újszövetség szolgálatára. Ő az, aki lehetővé teszi, hogy elváltozzunk Krisztus képére és hasonlatosságára, arra hogy az evangéliumot erővel hirdessük, hogy élő vizek folyamai ömöljenek a bensőnkből: a bölcsesség, a Szellem gyümölcsei és ajándékai, az öröm, ami megerősíti a szívet és a lelket. Az öröm az emberi szellem legmélyebb gyökereit is át tudja járni, és ki tud hozni érzelmi elakadásokból, meg tud gyógyítani betegségekből. Mindehhez újabb és újabb találkozásra van szükségünk a Szent Szellemmel.

A kérdés az, hogy hogyan tudunk megújulni időről időre, és egyre magasabb szintre jutni? Melyek azok az alapfeltételek, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a Szent Szellem bennünk maradjon?

„Ekkor megjelenék néki az Úrnak angyala, és monda néki: Az Úr veled, erős férfiú!
Gedeon pedig monda néki: Kérlek uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? és hol vannak minden ő csoda dolgai, amelyekről beszéltek nékünk atyáink, mondván: Nem az Úr hozott-é fel minket Égyiptomból?! Most pedig elhagyott minket az Úr, és adott a Midiániták kezébe.
És az Úr hozzá fordula, és monda: Menj el ezzel a te erőddel, és megszabadítod Izráelt Midián kezéből. Nemde, én küldelek téged?
És monda néki: Kérlek uram, miképpen szabadítsam én meg Izráelt? Ímé az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában.
És monda néki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy embert.
Ő pedig monda néki: Ha kegyelmet találtam a te szemeid előtt, kérlek, adj nékem valamely jelt, hogy te szólasz én velem.
El ne menj, kérlek innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom az én áldozatomat, és le nem teszem elődbe. Az pedig monda: Én itt leszek, míg visszatérsz.
Gedeon pedig elméne, és elkészíte egy kecskegödölyét és egy efa lisztből kovásztalan pogácsákat, és betevé a húst egy kosárba, és a hús levét fazékba, és kivivé hozzá a cserfa alá, és felajánlá néki.
És monda néki az Isten angyala: Vegyed a húst és a kovásztalan kenyereket, és rakd erre a kősziklára, és a hús levét öntsd rá. És úgy cselekedék.
Ekkor kinyújtá az Úrnak angyala pálcájának végét, mely kezében vala, és megérinté a húst, és a kovásztalan kenyeret; és tűz jött ki a kősziklából, és megemészté a húst és a kovásztalan kenyereket. Az Úrnak angyala pedig eltünt az ő szemei elől.
Látván pedig Gedeon, hogy az Úrnak angyala volt az, monda Gedeon: Jaj nékem Uram, Istenem! mert az Úrnak angyalát láttam színről színre!
És monda néki az Úr: Békesség néked! ne félj, nem halsz meg!
És építe ott Gedeon oltárt az Úrnak, és nevezé azt Jehova-Salomnak (azaz: az Úr a béke), mely mind e mai napig megvan az Abiézer nemzetségének városában, Ofrában.” (Bírák 6:12-24)

Józsué korszaka előzte meg a Bírák korát, amely dicsőséges volt, folytatódott Mózes korszaka, sőt bizonyos szempontból még magasabb szintre is emelkedett. A honfoglalás után azonban jött a lejtmenet. Mi volt ennek az oka? Miért kerül Isten népe az ellenség uralma alá?

A válasz az Ige alapján egyszerű: „mert gonoszul cselekedtek Isten ellen”.

A felkenetés alapfeltételei

Az Úr válasza, tanácsai a fenti igeszakaszban találhatók meg arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet visszanyerni és megtartani a kenetet, mik a felkenetés alapfeltételei.

Számoljuk fel a bűnt az életünkben!

Az ördög a bűnben van jelen, a bűnnek pedig van törvénye. Ha megengedjük a bűnt az életünkben, ajtót nyitunk az ellenség előtt, és elveszítjük a szabadságunkat. A bűn kizárja Isten jelenlétét, elzárja az ember szívét Isten jelenlététől, és nem tudja meghallani a Szent Szellem hangját, nem tud ráhangolódni a mennyre. Az intuitív képességet a bűn szétzúzza. Az ember ilyenkor gyakran csinálja még lendületből ugyanazt, amit korábban, de már a cselekedeteiben nincs benne a hit, a kegyelem, ami a keresztény szolgálatra alkalmassá teszi. Ezért kell minden féltett dolognál jobban őrizni a szívünket.

Izrael fiai megszokták a sikeres évtizedeket (40-80 év), de elbízták magukat, úgy gondolták, hogy a törvényt áthághatják, és úgy élhetnek, mint a szomszédos népek. De az istenismeret felelősség, az Úr számon kéri azt az ismeretet, amit kaptunk; minden cselekedet megítéltetik. 

Bár Gedeon alázatos ember volt, némi szemrehányással tette fel a kérdéseit, hogy Isten miért nem cselekszik már csodákat, miért hagyta el őket. De valójában fordítva történt: ők hagyták el az Urat, aki prófétát küldött nekik, de nem hallgattak rá, ezért az Úr háttérbe vonult. A nyomorúság fordította őket az Úr felé újra, amikor már áldásokat veszítettek el, a túlélés emésztette fel minden energiájukat. A bűnelkövetés egyben hívás a szellemvilág felé, össze van kapcsolva a sátán birodalmával.

A belső emberünk – amely vér által elevenedik meg – szabadsága a legnagyobb kincs, mert ezzel tudunk az Úr jelenlétébe kerülni. A belső emberünk hordozza Krisztus életét, benne van a jövőnk, ő teszi lehetővé, hogy részesüljünk az igazak feltámadásában, ő adja a vízumot a mennybe. A test és a vér nem örökli Isten országát, a pszichikai ember nem fogja fel Isten dolgait. Nem tudja megragadni az Urat a sötétségben lévő szellem, viszont az ellenség számára elérhető. A szellem életét Isten Igéje tudja biztosítani, táplálni igehallgatás és engedelmesség által. A Szent Szellem belső munkájának az az eredménye, hogy az ember krisztusivá válik. A belső ember tápláléka nem érzéki tapasztalatokból, tudásból ered, hanem kijelentésből származó ismeretből. 

Az emberek nehezen ismerik el, hogy a nyomorúságukat saját bűneiknek köszönhetik, automatikusan hárítanak, bűnbakot keresnek.

De amíg ezt teszik, nem tudnak megtérni. Isten az alázatosoknak ad kegyelmet, a másokra mutogatóknak, a kevélyeknek ellenáll.

A kovásztalan kenyér oltárra vitele is a tiszta áldozatra utal. Az Ige megismerése után az Úr – ha bűnt követünk el – úgy veszi, hogy a bűnt választottuk. A szabadulás alapfeltétele a bűngyűlölet. Kovász nélküli áldozatot kér tőlünk Isten.

Fontos, hogy legyen gyors hallásunk a kijelentésre. Ha ez megvalósul, a Szent Szellem munkája egyre mélyebb lesz, és a látó, halló képességek kifinomulnak. Ilyenkor nem pszichikai képességekkel ragadom meg az Igét, hanem szellemi módon; a Biblia és köztem az igazság szelleme fog uralkodni. Az igeolvasás és az igehirdetés nem tud hatékonyan hatni, ha nem küzdünk a még jelenlevő bűn ellen. Ilyen esetben csak az érzéki érintések tudnak hatni, de ezek nem maradandók. Ha egy keresztény erre áll rá, nagyon ingatag lesz, és sok esetben el is szakad az Úrtól. (Ez nem azt jelenti, hogy a fizikai érintések nem fontosak, de ha a szellemet nem érik el, semmit nem érnek.)

Az egyetlen stabil részünk a belső emberünk. Dávid például sok mindenen keresztülment, kemény üldöztetésben volt része, de stabil tudott maradni, mert Isten szelleme folyamatosan tudott instrukciókat adni a szellemén keresztül. Ha a belső ember erős, hit által (és ez fontos) tudunk bűn nélküli életet élni.

Szánjuk oda a természetes életünket!

A hús a természetes emberi életet szimbolizálja, amit le kell tenni az oltárra. Ha természetes életünket nem adjuk oda, nem tudunk győztesek lenni. Ahhoz, hogy Isten dicsősége meg tudjon nyilvánulni az életünkben, oda kell szánni magunkat.

Szánjuk oda a lelkünket is!

A hús levét is az oltárra kellett vinni. A hús leve szimbolizálja az érzelmeket, traumákat, sérelmeket, gondolatokat, emlékeket, motivációkat, akaratot. Ha ezeket is az oltárra tesszük, az Úr meggyógyítja azokat. Ha odaszánom az életem, Isten egyre egészségesebb érzelmeket, gondolatokat munkál ki bennünk – ehhez odaszánásra van szükség, nem pszichológusra.

Legyen az életünk alapja Krisztus!

Fontos, hogy a kősziklára tegyük az életünket: a szellemünket, a lelkünket és a testünket. Ha a lelkünket magunknál tartjuk, ha saját magunkba feledkezünk bele, az Úr nem tud mit kezdeni velünk. Helyezzük ki a lelkünket az Úrba! Vágyjuk, hogy minél több legyen bennünk Krisztus érzelmeiből, gondolataiból, akaratából, világnézetéből. Ha ez utóbbi megvalósul, biztosan az Ő szempontjai szerint fogjuk szemlélni a világot. Ne akarjunk mi saját magunk gyógyítói lenni!

Legyen Isten pecsétje az áldozatunkon!

A kősziklából tűz jött ki, ami azt jelentette, hogy Isten elfogadta Gedeon áldozatát. A felkenetés alapja, hogy Isten – aki a Szent Szellem kenetével pecsétel meg – elfogadja az áldozatunkat. Ez alapfeltétele annak, hogy a kenet megnyugodjon az életünkön. Gedeon megijedt ettől a tűztől, de a reakciója azt mutatja, hogy istenfélelem volt benne. Isten dicsősége félelemkeltő, bár az Ige kijelenti, hogy a kenet ebben a korszakban azért jött a világba, hogy békességet hozzon. Ettől függetlenül Isten dicsőségét tisztelni kell, mindemellett fontos, hogy az objektív célokat szem előtt tartsuk: Krisztus neve szent legyen, az Úr akarata legyen meg, Isten uralma valósuljon meg az emberek életében (a Mi Atyánk kezdetű imában láthatjuk ezt).

Isten pecsétjére, jóváhagyására akkor számíthatunk, ha megfelelő állapotban vagyunk. Azonban ahhoz, hogy helyesen ítéljük meg az állapotunkat, fontos az Úr jelenlétében időzni, csendben maradni, hogy a Szent Szellem fel tudja hozni a szellemünk tartalmát; ehhez pedig rendszeresen vissza kell vonulni a „belső szobába”. Ez azért is fontos, hogy vissza tudjunk térni az eredeti célokhoz, amelyeket Isten helyezett belénk.

Számoljunk le atyánk örökségével!

Isten bevezette Gedeont a szellemi harcba: ki kellett vágnia atyja ligetét, le kellett rombolnia a helyi Baál oltárt, valamint az Úrnak kellett oltárt építenie és azon áldoznia, amihez az Asera-liget fáival kellett tüzet gyújtania. (Ligetet a föníciai kultúrában Aserának – a szex és a termékenység istennőjének – tiszteletére telepítettek.)

Gedeon mindezt éjjel merte megtenni, hiszen jól tudta, hogy nagy felháborodás lesz belőle. Nem is annyira az apjától, mint inkább a háza népétől, a családjától és a városlakóktól tartott, akik meg akarták ölni. Mivel Gedeon az Úr vezetésére cselekedett, az Ő védelmét is élvezhette, egy haja szála sem görbült. Ha a Szent Szellem vezet bele a harcba, az ellenséggel való konfrontációba, nem fog bántódásunk esni, viszont a célját, küldetését sok esetben csak így tudja megvalósítani az ember.

Győződjünk meg a küldetésünkről!

Sokszor mosolygunk a „gyapjazáson”, de Gedeon tele volt bizonytalansággal, kisebbrendűségi érzéssel, amiből ki kellett jönnie ahhoz, hogy Isten használni tudja, szüksége volt megerősítésekre. Az Úr fokozatosan erősítette az identitását. Nem Gedeon képezte a maga tudatállapotát, hanem belső szellemi fejlődésen ment keresztül. A Szent Szellem egyik fontos munkája az új identitás felépítése, Ő az, aki megadja azokat a kijelentéseket, amelyek által beépül a szívbe az Istentől való feladat és az alkalmasság bizonyossága („én ezt meg tudom csinálni”), amellett, hogy a keresztény identitás is kiépül. 
 

Gedeon felkenetésének története ősminta. A fenti alapfeltételekre különösen figyelni kell a karizmatikus gyülekezetekben, mert így tud kialakulni a karizmatikus jelleg, ami tartósan tudja biztosítani a Szent Szellem mozgását, működését, és azt a közeget, amelyben az Úr bizonyságot tud tenni arról, hogy kit mire hívott el, így mindenki a küldetésének megfelelően találja meg a helyét a Krisztus testében.