Az év lezárása nem csak egy összegzés, visszatekintés, hanem egy jövőbe tekités is egyben. Olyan nagy horderejű ügyek állnak előttünk, amelyek többesélyesek, kimenetelük még nem dőlt el. A próféciákat nem szabad fatalista módon értelmezni. Az egyéni és a nemzeteket érintő, emberi sorsokat meghatározó ügyeknél is a hálaadás, az imák és a könyörgések nyitják meg a kaput Isten beavatkozásai számára. Isten akarata nem spontán valósul meg, hanem együttműködésre hív bennünket – többek között erre hívta fel a figyelmet Németh Sándor vezető lelkész az év végi ünnepi prédikációjában. 

Hálaadás

A hálaadás nem csupán egy udvarias tiszteletadás Istennek, hanem azért fontos, mert általa újra és újra be tudunk lépni Isten jelenlétébe. Ha az ember kizárólag negatív dolgokra figyel, akkor a szíve elszakad a hálaadástól, és sajnos Isten jelenlététől is.

A hálaadás nélkül nem tud igazságos lenni az Istennel való közösségünk.

Ha abbahagyjuk a hálaadást, akkor igazságtalanul viszonyulunk Istenhez, ugyanis semmink nincs, amit ne Tőle kaptunk volna. Isten ingyen ajándékaira nem az a válasz, hogy elszaladunk velük, hanem az, hogy hálát adunk ezekért az ajándékozó Istennek. A hálaadás nem az áldás mellékterméke, hanem a hit beszéde, a hit cselekedete; mert amikor hálát adunk, akkor hit által válaszolunk Isten kegyelmére.

Isten akarata az, hogy a hálaadás gyümölcsei bőségesen megteremjenek a szívünkben és a szánkban (2Korinthus 4:15). Ez felindítja Istent arra, hogy egyre több áldást és ajándékot osszon meg velünk. A 2026-os évben nagy szükségünk van arra, hogy Isten kegyelmi ajándékaiban, javaiban és áldásaiban bővölködjünk; azért, hogy meg tudjunk állni hitben az előttünk lévő megpróbáltatásokban, hogy Isten dicsőségére tudjuk folytatni a hitéletünket, és hogy be tudjuk teljesíteni Isten tervét az életünkben.

A hálaadás igazságát azzal a bibliai történettel fogjuk most illusztrálni, amikor Jézus tíz leprással találkozott egy faluban.

„És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által. És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának: És felemelék szavukat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! És mikor őket látta, monda nekik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának. Egy pedig ő közülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval; És arccal leborula az ő lábainál hálákat adván neki: és az Samariabeli vala. Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-e meg? A kilence pedig hol van? Nem találkoztak akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen? És monda neki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.” (Lukács 17,11-19)

Jézus korában a lepra egy nagyon kellemetlen betegség volt, ráadásul a leprás emberek ki voltak zárva Izrael közösségéből. Mikor Jézus azt mondta a Tőle segítséget kérő leprásoknak, hogy menjenek el a papokhoz és mutassák meg magukat, akkor a hit beszédét szólta, és a gyógyítás szavát jelentette ki nekik a Szent Szellem ereje által. Ugyanis a leprások akkor mehettek el a papokhoz, ha már meggyógyultak. Menet közben mindegyikükről eltűnt a lepra, de csak egyikőjük – egy szamaritánus – ismerte fel, hogy a gyógyulás oka maga Isten, és ezért dicsőíteni kezdte Őt. Fontos, hogy ne az Istentől kapott áldás legyen a középpontban, mivel az áldásnál lényegesebb Isten személye, és a Vele való személyes közösség. Ezért ment vissza a szamaritánus is Jézushoz, majd amikor odaért Hozzá, leborulva hálát adott. Erre Jézus azt válaszolta neki, hogy a hite megtartotta őt. Itt az eredeti szövegben egy olyan görög szó szerepel, mely üdvösséget, megmenekülést, szabadulást, meggyógyulást is jelent. Ez a Jézushoz visszatérő férfi tehát a gyógyulás mellett üdvösséget is nyert. A többi, korábban leprás férfi elfogadta ugyan az ajándékot, de nem kerültek Istennel személyes kapcsolatba; nem ismerték fel, hogy az áldásuk forrása maga Isten.

Vegyük számba, most a 2025-ös év lezárultával, hogy milyen sok természetes és szellemi okunk van a hálaadásra! Ne a csalódásokra, nehézségekre, kudarcokra figyeljünk, hanem azokra a dolgokra, melyekért hálásak lehetünk! Például azért, hogy Jézus Krisztus a kereszten magára vette a bűneinket, betegségeinket, átkainkat, nélkülözéseinket, vagy hogy kaptunk Istentől egy új természetet az újjászületéskor! Tőle kaptuk a természetes és az örök életünket is. Isten irántunk tanúsított jósága és irgalma elegendő ok arra, hogy újra és újra hálát adjunk.

Jézus a hálaadásban is példát mutatott: ezt látjuk például a kenyérszaporításkor (Máté 14,19); vagy a 70 tanítvány visszaérkezésekor (Lukács 10,21). A hálaadás által létrejön egy csatorna a Menny és a Föld között, melyen keresztül ránk tudnak áradni Isten javai a legnehezebb helyzetekben is. Pál is arra buzdította a thesszalonikabelieket, hogy „mindenben (=minden körülmények közepette) hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.” (1Thesszalonika 5,18)

Máté evangéliumának 18. fejezetében is látunk a hálaadásra egy példát, mikor egy farizeus és egy vámszedő elmegy Isten jelenlétébe. A farizeus hálaadása azonban nem volt őszinte, hanem kötelességből mondta. Elfelejtette, hogy azért mennek jól a dolgai, mert Isten kegyelmet adott neki. Tulajdonképpen saját magának adott hálát. Aki viszont magát emeli fel, és azt gondolja, hogy ő az áldás forrása, az elveszíti az Úrral való kapcsolatát, és a jelleme is eltorzul. Ez a farizeus rosszabb állapotba került, mint volt az imádkozás előtt. Pedig azért járunk istentiszteletre, hogy jobb emberként menjünk el az istentiszteletről, mint ahogyan oda mentünk. 

Ha egy Istent ismerő ember elhagyja a hálaadást, annak súlyos következményei vannak:

„Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem neki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett. Magukat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek.” (Róma 1,21-22)

Az újjászületett ember hálaadás által tudja fenntartani a kapcsolatát Istennel. Ha azonban elhagyja a hálaadást, akkor a természete eltorzul, és az okoskodás leuralja a lelkét. Az ilyen emberek szíve elveszíti Isten ismeretét, Isten fényét, és megsötétedik, azaz sátáni befolyás alá kerül. A Sátán becsapja ezeket az embereket, akik nagyképűen azt gondolják, hogy maguk miatt sikeresek és áldottak. Elsősorban nem Istennek, hanem nekünk van szükségünk a hálaadásra, azért, hogy meg tudjunk maradni megváltott embereknek és hogy meg tudjunk maradni Isten munkájában.

Nekünk, embereknek is nagyobb öröm úgy ajándékozni, hogy ha azt látjuk, hogy az általunk megajándékozott ember hálával fogadja el az ajándékot. Az adakozás és a hálaadás megőrzi az ember szívét Isten kegyelmében. Ezek hiányában azonban az ember egoista, önközpontú és kevély lesz, akit követelőző magatartás jellemez. A gyermekeknek is meg kell tanítani, hogy a javakat nem követelőzéssel, hanem hit által való hálaadással tudják birtokba venni.

Imádkozás, könyörgés

Az új esztendőben olyan ügyek állnak előttünk, melyek többesélyesek; ezek kimenetele még nem dőlt el (pl.: közel-keleti helyzet; orosz-ukrán háború; keresztény világban zajló változások – ökumenista törekvések; Magyarországra béke vagy háború vár?). A próféciákat nem szabad fatalista módon értelmezni. Istennek van hatalma beavatkozni ezekbe a fenti, többesélyes folyamatokba, ezt kell szem előtt tartanunk az imádkozásnál. Meg kell vizsgálni a különféle ügyeknél, hogy azokkal kapcsolatban mi az Isten akarata? Isten akkor avatkozik bele ezekbe az ügyekbe, ha mi imádkozás által behívjuk Őt. 

A könyörgés formálja az ember jellemét, és építi az Istennel való közösséget. Különösen igaz ez akkor, ha az imák nem formálisak, hanem egyéneknek, de akár egész nemzeteknek a sorsát meghatározó közös ügyekbe hívjuk bele az Úr nevét a Szent Szellem által.

Tegyük a 2026-os esztendőt az imádkozás évévé!

Mert ekkor fogsz tudni igazodni kisebb-nagyobb helyzetekben is Isten akaratához. Az imák akkor hatékonyak, amikor Isten akarata valósul meg. 

Jakab is arra buzdította levelében a hívőket, hogy kérjenek. Nem spontán valósul meg Isten akarata, hanem együttműködésre hív bennünket. Az imádkozás ugyanúgy kifejezi az ember szívének az állapotát, mint ahogyan a hálaadás. Visszautalva a tíz leprásra, kilenc férfi szívében nem volt éhség Isten iránt, csak meg szerettek volna gyógyulni. Isten megadta nekik, mert irgalmas. Közülük azonban csak egy férfi szívében volt kegyelem és hit – aki visszament Jézusnak hálát adni.

Van olyan, hogy Isten visszatartja az áldást? Igen, mikor a hívők figyelmen kívül hagyják az Istennel kötött szövetségüket, és testi módon akarnak érvényesülni (Jakab 4,1-4). Isten van, amikor azért is visszatart bizonyos javakat, mert meg akarja tanítani a hívőknek azt, hogy aki kér, az kap; aki keres, az talál; és aki zörget, annak megnyittatik. Ugyanakkor Jakab rávilágít arra, hogy levelének címzettjei azért nem kértek, mert a világ barátai voltak. A világ a Sátán fennhatósága alatt áll, aki viszont mindent elkövet, hogy a hívőket meglopja, tönkretegye. Ne a tehetségünkben bízzunk, hanem az Úrban, mert ekkor leszünk olyanok, mint egy víz mellé ültetett fa, mely sok gyümölcsöt terem (1.Zsoltár).

Egyéni és nagyobb ügyeknél is a teret, a kaput az imák és a könyörgések nyitják meg. Ha nincs ima, akkor nem látjuk Isten beavatkozásait. Ószövetség idején is akkor volt Izrael áldott, amikor imádkoztak és helyreállították az Úrral való szövetséget. 

Jézus próféciáiban szereplő szellemi-lelki kihívások legyőzése 

„És Jézus felelvén, monda nekik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniük. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lesznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” (Máté 24,4-14)

Hitetés, félrevezetés, csalások

A hitetés már Pünkösd után elindult, az elmúlt kétezer évben sok megnyilvánulása volt az Egyház történelmében. Az elmúlt közel száz évben – a Szent Szellem kiáradása által – zajlik egy helyreállítási munka, ugyanakkor az ellenség is intenzíven tevékenykedik, például hamis prófétákon, önjelölt messiásokon keresztül, hogy Isten népét félrevezesse. Az online térben, közösségi oldalakon is sok hitetés terjed. A hitetés nemcsak az Egyházban rombol, hanem a világban is (ld.: politikusok közt is támadnak hamis messiások, akik olyan problémákat akarnak megoldani, amiket csak az igazi Messiás fog tudni orvosolni, emberek nem. Jézus a visszajövetele után valódi igazságban és békességben fogja kormányozni a nemzeteket és a világot, de ez még távol van tőlünk. Napjainkban még az eredendő bűn és az egyéni bűnök a társadalom minden szintjén jelen vannak – ez a realitás.)

Hogyan lehet a hitetés trükkjeit felismerni? Erre a választ a Zsidókhoz írt levél 5. fejezetében találjuk, ahol a szerző kiskorú és érettkorú hívőkről beszél. A kiskorú hívők könnyebben belesétálnak a csalások csapdáiba. Vágyaik, céljaik és szimpátiáik alapján közelítik meg a különféle helyzeteket, és érzelmi döntéseket hoznak, melyek tévelygést eredményezhetnek. Érettkorú az a hívő ember, aki járatos Isten Beszédében, és gyakorlott a jó és a rossz megkülönböztetésében. Ezt a fajta ítélőképességet az Ige megismerésével lehet munkálni, fejleszteni. Isten Igéjével azt is meg tudjuk ítélni, hogy milyen szellem működik egy emberben.

Rettegés, pánik

Jézus a próféciában beszél háborúkról, járványokról, gazdasági válságokról, természeti katasztrófákról; melyek olyan félelmet hoznak létre, melyet ma pániknak nevezünk. Ez a rettegésnek egy nagyon magas szintje.

Máté evangéliumában olvashatunk egy olyan esetről, mikor a tanítványok hatalmas viharba kerültek egy éjjel a Genezáreti tavon (14. fejezet). Nemcsak a vihar tombolt, de Jézus a vízen járva közelítette meg a tanítványok hajóját, akit ők a sötétben kísértetnek (halotti szellemnek) véltek, és kiáltozni kezdtek a félelemtől, mai szóval bepánikoltak. De Jézus megszólította őket: „Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!” Amikor tombol a vihar, az Úrban bízzunk, és ne felejtsük el, hogy az Úr van, ami azt jelenti, hogy Ő a legnagyobb katasztrófák, járványok, háborúk viharai felett is úr. Mikor Jézus belépett a hajóba a tanítványokhoz, azonnal elállt a szél. Nehéz helyzetekben ne a pániknak adjunk teret, hanem bízzunk az Úrban. Aki az Úrban bízik, annak ereje megújul.

Árulások, gyűlölet, gyilkosságok, terrorizmus

Ezek az erőszakos tettek a szülési fájdalmakkal állnak összefüggésben, és ez a vajúdás Európát is elérte (pl.: migráció, bűnözés növekedése, iszlamizáció, terrorcselekmények, antiszemitizmus, keresztényellenesség növekedése). 

Az árulás következtében gyűlölködések, gyilkosságok történnek. Sokszor a keresztények elfelejtkeznek arról, hogy az Istennel kötött szövetségnek nemcsak függőleges, hanem vízszintes iránya is van (a testvéri kapcsolatokban). A szövetségi viszonyt Isten rendelte el, és az Úrvacsorakor ezt a szövetséget erősítjük meg Istennel és a testvérekkel is. A szövetség elkötelezettséget jelent Isten és a testvérek felé. Nem megengedhető, hogy egy hívő Isten népével szembeforduljon, vagy szembefordítsák. Ez ugyanis árulás. Történelmünk is igazolja, hogy aki áruló lett, az nem volt pozitív szereplő. Az árulást Isten az Ószövetség idején átokkal büntette. Az Újszövetségben például Júdás választotta az árulás útját. Jézus fenti próféciája pedig jelzi előre, hogy napjainkban is sokan el fogják árulni egymást. Vannak, akik megsértődnek, és a sérelmeiket arra használják fel, hogy Isten népét vádolják. 

Meg kell tanulni Isten népével együtt szenvedni; ha kell, együtt sírni, együtt nevetni; egységben imádkozni. Maradj hűséges Isten népéhez! Építsd a gyülekezetet és ne romboljad! Ne szolgáltasd ki Isten népét az ellenségei számára. Ebbe a verbális bántalmazások is beleértendők. Aki ilyeneket tesz, az átok alá kerül az árulás miatt. Viszont aki állhatatos marad, az üdvözül.

Törvénytelenség, gonoszság

Ez Isten törvényének a figyelmen kívül hagyását jelenti. A keresztény világ többsége a Tízparancsolatot áthágva képeket, szobrokat imád, illetve olyan szertartásokat végeznek, melyeket nem Isten hozott létre, hanem tradíciók eredményeképpen jöttek létre. Jézus azt mondta, hogy ha emberi rendeléseket követünk, akkor az istentisztelet csak a szánkkal történik, de a szív üres marad és távol van Istentől (Máté 15,8).

Aztán sok hívő a szexualitással kapcsolatos törvényeket is figyelmen kívül hagyja: emiatt vannak válások, házasságtörések, egyéb szexuális bűnök; továbbá a homoszexuális mozgalom támogatása, mert sokan emberi jogi kérdést látnak benne, pedig ez egy súlyos szellemi-erkölcsi kérdés. Isten akarata az, hogy ne támogassunk olyan mozgalmakat, melyek Isten törvényét negligálják.
A törvénytelenség az Antikrisztus számára készíti az utat. Viszont a hívők az igazság szeretete, követése és szolgálata által a Messiás beavatkozását készítik elő.