A Biblia prófétai kijelentései nem pusztán a jövő eseményeiről adnak információt, hanem arra hívják fel a hívők figyelmét, hogy a jelen időben is Isten igazságának és akaratának megfelelően éljenek. A Szentírás tanítása szerint a történelem nem véletlenszerű folyamat, hanem Isten üdvtervének része, amelyben a hit, a megtérés és az engedelmesség kulcsszerepet játszik. Az „Úr napja” ezért egyszerre figyelmeztetés és reménység: figyelmeztetés azok számára, akik elutasítják az igazságot, és reménység azoknak, akik Jézus Krisztushoz tartoznak. Miként segíthetnek eligazodni a prófétai kijelentések a jelenkor kihívásai között, és hogyan készíthetik fel a keresztényeket Isten igazságosságának megjelenésére? – erről beszélt Németh Sándor vezető lelkész a szombati istentiszteleten.

A prófétai kijelentések célja

A prófétai kijelentések célja, hogy – a szellemi és az erkölcsi értékek megvalósulása és képviselete mellett – egy olyan prófétai látás és jövőkép alakuljon ki minél több keresztényben, amely tud bennünket segíteni abban, hogy a nehéz és bonyolult helyzetekben is meg tudjunk maradni Jézus Krisztus mellett. Hiszen napjainkban a kereszténység nagy része megpróbáltatások alatt áll, melynek célja, hogy a hit növekedjen a szívben, és a reménység erősödjön a lélekben, valamint az, hogy a szívünk legyen tele Isten szeretetével, és egyenesen járjunk az Úrral abban az esetben is, amikor nehéz időszakon megyünk keresztül.

A tanítványok életében is volt olyan időszak, amikor az Úr megpróbálta a hitüket, például amikor a tengeren vihar csapott le, amely által bizonytalan helyzetbe kerültek. Ezek az események előre jelezték azt, hogy Jézus tanítványainak az életében lesznek olyan időszakok, amikor kiárad a Szent Szellem, és erősödik bennük az Isten ismerete, azonban lesznek megpróbáltatások is, amikor eltűnik Jézus a szemünk elől. Ezzel az a célja Istennek, hogy erősödjön a hitünk, megtanuljuk azt, hogy a hit nem a láthatókon alapszik, hanem a láthatatlan dolgokról való meggyőződés. A megpróbáltatásoknak tehát a végső célja az, hogy Istenre figyeljünk és Ővele azonosuljunk, mivel ezáltal tud felszabadulni az életünkben az Ő ereje, és ezáltal tud bennünket minden nehéz helyzetből megszabadítani.

Napjaink történéseiben is azt látjuk, hogy a szellemi konfliktus minden szinten zajlik, a békés időszakok valószínűleg már nem fognak visszatérni a jövőben. Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem lesz béke a világban és a keresztények életében. Ahhoz, hogy újra béke és fejlődés legyen, növekednünk kell hitben, és prófétai perspektívából kell nézni a jövőt, mert ezáltal sokkal szilárdabb reménységgel áldja meg Isten a lelkünket, amely stabilitást ad a legnehezebb megpróbáltatásokban is. Ezáltal tudunk megújulni még abban az esetben is, ha váratlan események történnek az életünkben. 

Az Úr haragjának napja

„Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek, hogy megkeresztelje őket, így szólt hozzájuk: Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt” (Máté 3:7-8)

Ennek az igerésznek a központi kijelentése az, hogy közel van az Úr haragjának a napja. Az adott történelmi időben János a saját korszakára vonatkoztatta a kijelentést. Az eredményt látjuk a Szentírásban: néhány évtizeden belül Júdea és Jeruzsálem is összeomlott. Isten tehát ezen a kinyilatkoztatáson keresztül adott egy figyelmeztetést a nemzetek számára, hogy mire számíthatnak az emberek akkor, ha nem térnek meg a bűneikből. 

Keresztelő János nem csak a saját korszakára vonatkozóan prófétált, Isten az Ő haragját több periódusban jelenti ki a világ számára. A jövőt és a végidők eseményeit illetően e kijelentés arra mutat rá, hogy a hívőket nem fogja megmenteni sem az egyháztagság, sem a vallás, hanem kizárólag az őszinte szívből való megtérés, ezt követően pedig a gyümölcsök megmutatkozása az életünkben. Kizárólag így tudunk részt venni a mennyei menyegzőn.  Az Úr haragjának a napjára tehát számítania kell minden embernek, még annak ellenére is, hogy Jézus Krisztus első eljövetelének a célja az volt, hogy kijelentse Isten emberek iránti szeretetét. Azonban az Úr természete elválaszthatatlan az igazságosságtól, a kegyelmet csak akkor tudjuk helyesen használni az életünkben, ha az igazságosság talaján állunk, és az igazságosság gyümölcseit teremjük meg.

A bűn és az igazságosság konfliktusa

Alapesetben a bűn következtében Isten haragja van minden emberen egészen addig, amíg meg nem tér az Úrhoz. Ha valaki hisz Jézus Krisztusban, Isten haragjától automatikusan megszabadul. Ez a kijelentés azt igazolja, hogy Jézus Krisztus megjelenése előtt is Isten haragja volt rajtunk és a felmenőinken egyaránt. A földi életet le lehet élni Isten haragjával együtt is, de ahogyan az ember eltávozik a földi létből, azonnal találkozni fog Isten igazságszolgáltatásával, amely vagy felmentő, vagy kárhoztató ítéletben nyilvánul meg. 
Isten igazságszolgáltatása a bűnnel szembeni igazságosság érvényesítése. Ezért a materializmus nagy károkat okoz az embereknek, hiszen azon a hazugságon alapszik, hogy a halál után nincs élet – ez jellemzi napjaink kultúráját is. Ez a felfogás nem engedi azt, hogy az emberek a halál utáni életről gondolkodjanak. 

Azonban a tudomány soha nem tudta empirikusan bizonyítani, hogy nincs Isten vagy nincs menny vagy nincs pokol, és azt sem, hogy nem volt feltámadás. Az evangélium azonban pontosan arra mutat rá, hogy Jézus Krisztus halott volt, de a harmadik napon feltámadt a halálból. A feltámadásban pedig Isten igazságossága nyilvánult meg. Ezért Isten a feltámadás igazságát elrejtette a világ elől, mivel a világ elutasította Jézus Krisztust. Ezért kétezer éve a hit az, amely meghatározza az emberek viszonyát az Istenhez. Aki ugyanis hisz és megkeresztelkedik, az üdvözülni fog, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Napjaink eseményei már közvetlen, illetve közvetett módon Isten üdvtervével hozhatók összefüggésbe. Ezért azokra a kijelentésekre szükséges figyelni, amelyek Isten igazságosságát jelentik ki. Fontos tehát az, hogy a keresztények ma a prófétai kinyilatkoztatáshoz szabják az életüket, a sorsukat, és e szerint éljenek, hogy az Isten ítéletét el tudják kerülni az életükben. 

Akik felöltözték a Krisztust 

Nekünk, keresztényeknek fontos, hogy megálljunk hitben és reménységben, Isten Igéjének való engedelmességben, és ettől ne tudjon senki eltántorítani bennünket. Ha megmaradunk az Ő szeretetében, nincs olyan erő, amely el tudna szakítani bennünket a Krisztustól. A mi életünkben ez az igazság már megvan, mert Krisztust öltöztük fel az újjászületés által. Ezért Ő nem fog bennünket elhagyni a jövőben sem, a megpróbáltatások idején, hanem támogatni fog bennünket a Szent Szellem által. Minél nagyobb a bűn a világban, annál nagyobb kegyelembe fog helyezni bennünket. Ezért az Úr mindenkor megadja számunkra azt a támogatást, amely által sikeres és győztes keresztény életet tudunk élni itt a Földön. Ezt viszont nem csak egyéni szinten teszi, hanem egyházi szinten is.

„Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.” Isten ugyanis kinyilatkoztatja a maga haragját a mennyből az igazság útját álló gonosz emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen.” (Rómaiakhoz írt levél 1:17-18.)

Az Igében azt olvassuk, hogy Isten igazsága az evangéliumban található meg. Ezáltal tudnak az emberek Isten előtt igazzá válni. A hívőknek tehát el kell tudni jutni oda, hogy az életvitelük és a cselekedeteik is Istennek az igazságosságát jeleníti meg és teszi láthatóvá a világban, demonstrálva azt, hogy hogyan kell Jézus Krisztussal együtt járni. Ez azonban nem szabályok követeséből áll, hanem az Igének a betöltéséből, mivel a keresztény élet egy természetfeletti valóság. Isten Igéje tehát az egyetlen út Őhozzá, mivel az Úr az Igében jelenti ki az Ő igazságát. Az igazság pedig nem természeti törvény, maga Isten az igazság. Az Ő hatalma mindig túllép a természeti törvényeken, nincs olyan természeti törvény – sem a gravitáció, sem pedig más fizikai törvény –, amely felett ne lenne az Ő Szellemének, Jézus Krisztus vérének hatalma. Ezért mi, keresztények nem vagyunk a látható világ törvényeinek örökké alárendelve, hiszen a feltámadás után egy dicsőséges testünk lesz, amely romolhatatlan és halhatatlan. 

Az igazság térhódításának visszatartása a világban

„Isten ugyanis kinyilatkoztatja a maga haragját a mennyből az igazság útját álló gonosz emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen” (Rómaiakhoz írt levél 1:18)

Az olvasott igerészben a hamisság az eredeti görög szövegben igazságtalanság. Tehát az igazságtalanság az, ami az igazságosságot visszatartja a világban. Isten az igazságosság alapján fog ítélni. Az ítélet azt jelenti, hogy Isten az Ő igazságát érvényesíti a bűnnel és a gonosszal szemben. 

Pál apostol azonban arra figyelmeztet, hogy idő előtt ne ítéljünk. Történelmünk tanulsága szerint Isten hosszútűrő azon személyek iránt is, akik elkötelezték magukat Vele szemben, várja a megtérésüket, hiszen mindannyian az Ő teremtménye vagyunk. Ha egy ember még a bűn uralma alatt is áll, akkor is van olyan része, amelyet az Úr meg tud szólítani az evangélium hirdetése által. Csak Isten látja, hogy az Ő elutasítása, az erkölcstelenség és a lázadás mikor éri el a teljességet, mikor véglegesül. Ekkor érvényesíti csak az Ő igazságosságát. Isten haragja azonban soha nem érzelmi alapú és nem önkényes, hanem mindig az Ő igazságosságán alapszik. Ezzel jön el egy új időszak, Isten haragjának az időszaka, amely nem egy napon fog megtörténni, hanem lesz egy előkészítő, figyelmeztető szakasza és egy büntető szakasza, amelyet egy lezáró szakasz fog követni.

Isten tehát az Ő igazságosságát érvényesíteni fogja, mivel Ő teremtette a világot, nem fog kompromisszumot kötni a gonosszal. A hosszútűrésének is kizárólag az a célja, hogy az emberek mondjanak nemet a hitetlenségre, a gonoszságra, és kötelezzék el magukat Isten mellett. 

A Bárány haragjának megjelenése

„A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek sziklái között, és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és akkor ki állhat meg?” (Jelenések könyve 6:15-17)

A fenti igeszakasz nem a keresztényekre vonatkozik, hanem azon királyokra, akik korábban nem voltak hajlandóak szembenézni Isten Igéjével. Ennek következtében fog a világban egy kozmikus katasztrófa lezajlani, amikor az emberek rá fognak jönni arra, hogy tévedésben éltek, és nem fogadták be Isten Igéjét az életükbe. 

Az Úr haragja már elkezdődött az első pecsét feltörésekor, amelyben a fehér ló – a hitetés jelképe – elindult a hódítás útján. Ez azt jelenti, hogy napjainkban már zajlik az antikrisztus szellemének az inváziója, amely most a Közel-Keleten bontakozik ki. Az iráni konfliktusnak ugyanis nem csak politikai és gazdasági, hanem spirituális dimenziója is van, amely a lényegét képezi az egész háborúnak. Történelmi fordulat akkor lehetne, ha a rendszert sikerülne megdönteni. A háború sokkal inkább egy olyan folyamat része, amely az emberiséget az apokaliptikus korszak felé tolja. Ebből a konfliktusból egy olyan világkrízis fog kibontakozni, amely elindítja azt a speciális időszakot, amikor Jézus Krisztus érvényesíteni fogja az isteni igazságosságot a kritikus helyzetek következményeképpen.