Sokféle hit létezik, de a keresztények általában nem konkretizálják, hogy a hitük, mire irányul. Az üdvözítő hit az alapja a keresztény életnek, mert nélküle nem tudunk kapcsolatba kerülni Istennel. A szombati istentiszteleten ezt a hitet vettük górcső alá.

A legnagyobb kijelentés Krisztusról a halálból való feltámadása. Ez elsősorban történelmi tény és esemény, de lényeges, hogy a feltámadásának oka Istennek halottakat feltámasztó képessége. Ez az, ami az Újszövetségben újdonság az Ószövetséghez képest. Azelőtt sosem láttak a történelemben olyat, hogy halott ember valóságosan feltámadt volna a halálból. Ez a halottakat feltámasztó erő az üdvözítő hit lényege és tárgya.

„Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangéliumának hirdetésére. Melyet eleve megígért az ő prófétái által a szentírásokban, az ő Fia felől, aki Dávid magvából lett test szerint, aki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Szelleme szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől, aki által vettük a kegyelmet és az apostolságot (szó szerinti fordításban: küldetést) a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az ő nevéért.” (Róma 1:1-5)

Hitünk középpontjában Isten halottakat feltámasztó erejének kell állnia, mert semmi más nem képes az embert a bűnből és annak zsoldjából, a halálból megszabadítani. Mindig figyelnünk kell, hogy a hitünk középpontjában ez álljon, ugyanis ez által nyílik meg a szívünk Isten kegyelme előtt, és jön létre olyan kapcsolat, melynek következtében a természetünk és a szívünk meg fog változni.  Pontosan ezért volt szükség Jézus engesztelő áldozatára, hogy behozza általa Isten ezt az erőt, és lehetővé tegye, hogy a bűn rabszolgaságából ki tudjon törni az ember belseje.

Úgy látszik, hogy az emberek élnek, de a többség mégis halott, mert mindenki, akinek a szelleme a halál állapotában van, halott.

A halál legsúlyosabb formája nem a fizikai, hanem a szellemi, amikor nincs a szellemben élet.

Ilyenkor a biológiai és pszichikai élet, amit a vér hordoz egy ideig, alá van rendelve a halálnak. Ezért beszél a Biblia az emberi testről, mint a halál testéről.

Megelevenedés

A feltámadás ereje az életbe szólítás, megelevenítés képessége, mely először hit által jut be az ember szívébe. Jézust nem szentimentális módon kell hirdetni, amivel érzelmeket keltünk fel, hanem a cél, hogy az emberek szíve megnyíljon a feltámadás ereje előtt, és az Ige bevigye az emberek szívébe, szellemébe a hitet, majd ez az erő elkezdje kimozdítani a szellemüket és a szívüket a halál állapotából. 

A feltámadás igazolta, hogy Jézus Isten fia. Csak egyedül Őbenne található meg az az üdvösség, amit a halottakat feltámasztó erő tud létrehozni az emberben. 

A hit tényre és eseményre is épül, de mindenképpen Jézus valóságos személyére. A kultúrának és az embereknek megvan a sajátos istenképe, de ez sokszor köszönőviszonyban sincs az igazsággal. Mindig úgy kell keresni a Jézussal való közösséget, ahogy az Atya mondja, mivel Tőle jött, és Ő ismeri a legjobban. 

A Názáreti Jézus Krisztusról szóló legalapvetőbb kijelentés a feltámadás, ami egyben az üdvtörténelem legnagyon kijelentése is. Ez mindenki számára közügy, mert ezáltal tudunk kapcsolatba kerülni Istennel. A feltámadás ereje, Jézus engesztelő áldozata és vére alapozza meg azt a változást, ami által az ember új emberré válik, és nélküle sosem lennénk igazak Isten szemében. 

Az igazság nem elvont fogalom, hanem maga Jézus Krisztus.

Mindig az élettel van összefüggésben. A Jézusban lévő enyészhetetlen életet a feltámadás által igazolta az Atya, ezért ez a legnagyobb igazság. Ebből az igazságból részesít minket akkor, ha befogadjuk a szívünkbe. Ez nem szerzett, hanem kegyelemből és hit által nekünk tulajdonított igazság. Ezért minden olyan önigazságot vagy vallásos igazságot, melyről azt gondoltuk, hogy fontos számunkra, kárnak és szemétnek ítéltünk, hogy a hitünk által, ingyen, kegyelemből részesülhessünk Isten igazságából. Ezt nevezzük hit általi megigazulásnak.

„Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él.” (Galata 3:11)

Addig élsz, amíg az igazságba vetett hited valóságosan él benned. Az élő hit kifejeződése az életvitel, egyben feltételezi a bűntől való elszakadást is. Aki tartósan bűnben él, az nem keresztény, mégis sokan beleesnek az öncsalás állapotába. Értük imádkozni kell, hogy rájöjjenek, Isten jelenléte helyett démonikus világban élnek. Szükségük van arra, hogy az üdvösségüket visszaszerezzék valóságos megtérés által.

Az üdvözítő hit teszi lehetővé, hogy a szívben és a belső emberben olyan erő szabaduljon fel, ami képessé teszi a szívnek és a cselekedeteknek bűntől való elszakadását. Ha nem nyer a szív kegyelmet, önmagában nem tud megváltozni. Emellett azonban a hitünket újra és újra erősíteni kell, hogy egyre jobban tudjunk azonosulni a tárgyával, és ne legyen olyan, ami eltávolít tőle.

„Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” (Róma 10:10)

Az igazság az, hogy Isten a halottakat feltámasztó erejét rendelkezésre bocsátotta Jézusnak. Föltámasztotta a halálból, hogy ez az erő a Názáreti Jézus Krisztusba vetett hit által beköltözzön a szívünkbe, szellemünkbe, lelkünkbe, és felruházzon olyan szellemi képességekkel, amelyek által el tudjuk hagyni a bűnöket és azokat az erőket, amelyek az életünket leuralták, korlátokat emeltek. 

A mai ember lázadása

Vannak jogtalan gátlások bennünk, amelyekből az embernek gyógyulásra van szüksége, de emellett vannak olyan korlátok a bensőnkben, amelyektől nem szabad megszabadulnunk. Ez az Isten törvénye, mely a teremtéstől fogva bennünk van. Amikor az ember kábítószereket fogyaszt, áttöri a falakat, és gátlástalanságba süllyed. A gátlástalanság három területen nyilvánul meg: szexuális perverzitásban, trágárságban, indulatokban. Ez az oka annak, hogy lassan kormányozhatatlanokká válnak a társadalmak. Ezt csak az evangélium hirdetésével lehet megváltoztatni, mert nem tudnak megszabadulni máshogy.

Az emberek lázadásának mértéke jelentősen befolyásolja, hogy a második égből a sátáni erők hatalma milyen mértékben befolyásolja az embereket a földön. Noé korában, úgy tűnik, az angyalok részéről történt a kezdeményezés. Az emberek nem kérték különösebben, hogy a gonosz természetfeletti világ szálljon le. Ma az emberiség azért gonosz, mert a gátlástalan lázadásuk által – akár tudtukon kívül is – maguk kívánják, hogy ez a genetikai degeneráció, hibridáció újra megtörténjen. Régen a bűnös emberek bűnösnek éreztek magukat. Ma viszont büszkék a bűneikre, és dicsekednek velük. Ez nemcsak a bűn jelenlétében való maradást jelenti, hanem egyben hívást is sátáni lények számára. Minden bűn hívás a Sátán számára, és kinyitja az ajtót előtte. A Sátánnak nincs hatalma az emberek felett, csak az emberek hívása által, a bűn viszont felhatalmazza őt. A bűn a Sátánnak a létalapja, nem lehet tőle elválasztani.

Az emberiség fokozatosan halad a sátánizmus felé. A hatalom egyre inkább olyan emberek kezébe kerül, akik a Sátán szolgái és Istennek az ellenségei. A keresztényeknek ezért most még inkább imádkozniuk kell ennek visszaszorulásáért. Erre a visszaszorításra egyedül csak az egyház képes a Jézus melletti prófétai bizonyságtevés által. A feltámadás erejével rendelkező emberek tudják kikényszeríteni az ördöggel szemben, hogy amíg Isten terve nem teljesedik be a földön, addig békében éljen az emberiség.

A belső változás

A feltámadásba vetett hit hozza létre bennünk a személyes hitet is. A személyes kapcsolat és személyes hit között azonban különbség van. A személyes hit azt jelenti, hogy a feltámadásba vetett hit bennünk van, ami meggyőz minket arról, hogy ha Isten feltámasztotta Jézust, akkor minket is képes feltámasztani vagy átváltoztatni az elragadtatáskor. Ezt a Szent Szellem érteti meg velünk. Nemcsak objektíven hisszük el,  hanem folyamatosan kapcsolatban vagyunk Istennel, ami biztosítja az áldások folyamatos kiáradását a belső emberünkre. Önmagában egy vallásos hit nem elégséges. A vallásos hitű emberek többségének ezért szüksége van újjászületésre.

Az üdvözítő hit miatt nem hajlunk el az Igétől sem. Isten Igéje nem emberi beszéd, megfelelő viszonyulás szükséges hozzá. Általa épül ki bennünk isten jelenléte, és tudunk Hozzá kapcsolódni. Ha bennmaradunk a kapcsolatban, akkor egyre nagyobb áldás jön ránk. Van a démonoknak is hite. Felismerték Jézust, ismerték a Róla szóló igéket, de nem tértek meg. A valóságos hit azonban változást hoz létre az ember természetében. Ha nincs meg ez a változás, akkor nincs meg még az üdvözítő hit. 

Az igaznak nyilvánítás nem egy külsőleg ránk húzott, hanem egy belülről jövő változás, aminek meg kell jelennie gyümölcsökben is.

Az óember halála nem tud megtörténni a feltámadás ereje nélkül. Megvallhatjuk, de ha nem működik ez az isteni erő az életünkön, akkor a szellemvilág nem vesz komolyan.

Változás nélkül nincs békesség sem Istennel, ez a békesség pedig áldást hoz. A 'shalom' kifejezés nemcsak békét jelent, hanem egy olyan viszonyt, ami által az ember egészséges, áldott, jóléte és üdvössége lesz. Általa a virágzás és felüdülés korszaka jön el. A cél, hogy felemeljen minket Isten a dicsőséges spirituális terébe. Amíg az ember testben él, addig a személyiségét és küldetését is torzan éli meg. A valóságát akkor tudja igazán megélni, ha a szelleme felkerül a mennyei dicsőség jelenlétébe, és ekkor mint szellemi lény él fizikai testben. Ilyenkor három szinten kapcsolódik: a szelleme által a szentháromsággal, a lelke által az embertársaihoz, a testével pedig a fizikai világhoz. Az irányító, kormányzó ekkor az újjászületett szellem, a Szent Szellemmel együttműködve. A lelki és testi kapcsolódást is ez uralja. Ilyen a szellemi ember. Nem elvont, de a természetes emberi feladataiban is benne van a spiritualitás, Isten dicsősége.

„De ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az Ő ti bennetek lakozó Szelleme által.” (Róma 8:11)

Itt egyértelművé válik, hogy ki Isten halottakat feltámasztó ereje: maga a Szent Szellem személye. Általa támasztotta fel a halálból Jézust. Az újjászületés után a Szent Szellemmel való megkeresztelkedésnek az egyik legfontosabb gyümölcse és célja, hogy az Isten halottakat feltámasztó ereje fokozatosan munkálkodjon bennünk. Ez a Szent Szellemmel való betöltekezésben és a folyamatos beteljesedésben tud megvalósulni. A Benne való alámerítésnek az a célja, hogy a bennünk lévő Szellem ereje által a szívünket és természetünket kicserélje egy új szívre és szellemre. Ez a természetcsere csak általa tud megtörténni, azáltal, hogy Őt úgy látjuk, mint aki az Atyától jön. Ő tudja biztosítani, hogy folyamatosan áradjon ránk az az erő, amire szükségünk van.

Legtöbbször, amikor az ember a megszentelődésre, megtisztulásra gondol, akkor az erőfeszítéseit helyezi előtérbe. De gyakran pontosan ez okozza a bűnbeesést. Ez nem emberi erőfeszítéseken múlik, hanem az alapja a bennünk munkálkodó hit: ha hisszük, hogy benned van a Szent Szellem és az isteni erő, ami feltámasztotta Jézus Krisztust. Máshogy nincs változás. Ezért mondja Pál a galatáknak, hogy ostobák, mert visszatértek a törvényhez, és cselekedetek által akartak elérni eredményeket. A vallásos szabályok teljesítése testi dolog. Ami szellemi bennünk, az többnyire a Szent Szellem munkájának gyümölcse. Ez nem azt jelenti, hogy passzívan várjuk a munkáját! 

A szív és a természet cseréje a legfontosabb. Ha ezek ki vannak cserélve, és nem a felmenőink határozzák meg a természetünket, akkor nem térnek vissza a családi szellemek. Az eredeti ('ób') szó a visszatérésre utal, mert az ótermészet hívja őket vissza. Ez bele van ültetve ezekbe a szellemekbe. Hozzák magukkal azokat a bajokat, átkokat, amik sújtották az elődöket. Kizárólag az új természetnek van védelme ezek ellen. 

Az Istennel való folyamatos érintkezés a Szent Szellem által lehetséges. Kizárólag Ő az, aki Isten üdvözítő munkáját realizálja bennünk. Ebben többek között szerepel a karizmák megnyilvánulása is. Sokszor a külső emberen rajta van a kenet, de a belső emberen még továbbra is az óember indulatai uralkodnak. 

Lényegi változás

„Az Úr pedig a Szellem; és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság. Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől.” (2 Korintus 3:17-18)

Itt a változásra a metamorfózis kifejezést használja az Ige. A metamorfózis és a metaszkéma között különbség van. Az egyik lényegi változást jelent, míg a másik külsőt. Legfontosabb azonban a bensőnk lényegi változása. Ehhez Isten hit általi munkálkodására van szükség. Ha nincs bűn vagy átkok az ember életben, amire le tudnak szállni démonok és gonosz szellemek, akkor nem tudnak kárt okozni. 

„És adok néktek új szívet, és új szellemet adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” (Ezékiel 36:26-27)

A kőszív az élettelen szívet jelképezi. Ebben az állapotban nincs benne a szavainkban a szellemünk és a lelkünk. Ne beszéljünk Istennek lelketlenül, szív nélkül! Ezek kötelékeket jelentenek, amiből nehezen lehet kitörni. Isten a szívünket hallgatja meg. Ezért fel kell készülni az imára. Sokszor a fájdalom és megpróbáltatás az, ami olyan állapotot hoz létre, amelyben az ember ki akarja mondani önmagát. Amikor belefárad az énjébe – akár törés, akár unalom által – létrehoz törésvonalakat és meghasonlásokat. Ilyenkor be tudja helyezni magát az ember szavak által Isten jelenlétébe. Sok csodája Jézusnak is ebből a belső megrendülésből származott (pl. Lázár, naini ifjú). Ilyen állapotban az ember lelke olyan, mint egy feltámadott tenger.

Szellem nélkül nincs élet. Minél több a Szent Szellem természetfeletti hatalma, ereje bennünk, annál nagyobb az élet is. Az élet nem az anyagvilágból származik. Nincs olyan formája, ami ne Istentől származna. Ez a biológiai életre is igaz, csak azt kikezdte a halál. Az ember fő vágya, hogy meg tudja tartani a szellem, a lélek és a test közötti egységet, vagyis, hogy ne kelljen meghalnia. Ez a természetnek is jellemzője. Szeretne ő is a romlandóság igája alól felszabadulni. 

A nagyvárosok ma az istentelenségnek a színterei; ez az urbanizációra kifejezetten jellemző. De lehet rajta enyhíteni, azonban először nekünk kell megváltozni. A jó szántóföld beszívja a vizet, és a termőereje növekszik. Ilyen az emberi szív is. Ezért kulcsfontosságú, hogy produktív keresztényekként éljünk, és megtörténjen a természet- és szívcsere bennünk. Ez az alapja annak, hogy stabilan tudjunk növekedni az Úrban, illetve hogy Istennek az üdvözítő terve megvalósuljon maradéktalanul az életünkben.